Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-16 / 62. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁRCIUS 16., SZERDA Nemzetiségi táncegyüttesek Szigetújfaluban Ha tilos volt is, tudták Táncostalálkozó, hagyo­mányőrző együttesek mű­sora volt a szigetújfalui nemzetiségi kulturális na­pok kéthetes rendezvényso­rozatának legutóbbi — va­sárnapi — programja. A szigetújfalui Petőfi Művelődési Ház zsúfolt termében a színpadon első­ként a Pilisvörösvári Né­met Táncegyüttes tagjai szerepeltek. Gyermekek. Felvették elődeik hagyomá­nyos viseletét, a lányok a fekete topánkát,' fekete pruszlikot, fehér blúzt, hosz- szú brokát szoknyát, a fiúk kalapot tettek a fejükre, fe­hér ingbe, fekete nadrág­ba, mellénybe öltöztek. A zenére, mely őseik életé­nek ünnepi alkalmainál szólt, járták a hagyomá­nyos lépéseket, tették a mozdulatokat, melyek ille­nek, szükségeltetnek eh­hez a zenéhez, e tánchoz, ezen öltözetekhez. Énekel­tek is — németül. Vajon beszélni tudnak-e németül? Elfelejtődnek, ki­mennek a használatból a nemzetiségek nyelvei. Szó­ba elegyedve idős —,vagy akár középkorú — embe­rekkel, itt is, ott is rátér­nek: volt idő, amikor tiltot­ták a nyelvüket, amikor nem volt szabad másként, csakis magyarul beszélni. Ők mégis tudnak németül, szlovákul, szerbül... Zárt falvaikban, idejük jó részét családjukban töltve őrizték meg a nyelvet. Őrizték a szokásokat, ápolták művé­szetüket. A zártság megszűnt, a fa­luközösségek felbomlot­tak, a családok szanaszét széledtek... A sokszínből szövött szőttes — lakossá­gunk — egyszínné válto­zik. Szürkül, fakul. Semmi- lyenedik. Eltűnnek a nem­zetiségi színek, el a szivár- ványos, tájanként változó magyar színek is. A gyö- kértelenné vált népen köny- nyebb uralkodni, ám ha lá­zad, ha ellenszegül, nem azzal teszi, hogy értéket te­remt, hanem hogy értéket rombol. Ha a lélek megnyilvánul­hat, kielégül. Megnyilvá­nulni alkotásban, díszítés­ben, teremtésben — talán ez a legfontosabb az em­ber számára. Kifejeződni. Magát megmutatni. Népművészeti bemutató­kon mindig különösen nagy a sikere a közönség nagy részétől eltérő nemze­tiségűeknek. Éppen mert mások. Különösek, érdeke­sek. Rájuk csodálkoznak: nahát, ilyet még nem lát­tunk! Hát ők ilyenek? „így” tudnak? Nem elvá­lasztó a népművészet, a népi jelleg megnyilvánulá­sa — éppenhogy közelítő. A tánc — mint most Szi­getújfaluban is tapasztal­hattuk — nem csupán lépé­seket jelent. Abban még mindenféle játékok és je­lek vannak. Minden testtar­tás, kézmozdulat, fejhaj­tás, tekintet jelent valamit. A pilisvörösvári gyere­kek után a Tököli Délszláv Nemzetiségi Együttes és a Dunántúlról érkezett Nagy- mányoki Német Nemzetisé­gi Táncegyüttes egymást váltogatva (az átöltözések miatt volt szükség erre) lé­pett a színpadra. A tököli lányok mindvégig rövid, térden felül érő, ráncolt fe­hér szoknyát, fekete, piros virághímzéssel díszített se­lyemmellényt viseltek, de a fiúk a szlavóniai és bara­nyai táncokat bő fehér ga­tyában és csizmában jár­ták, míg a Maros menti és leskováci szerb táncokat másban: fekete, vitézköté- ses nadrágban, piros, aranypaszomántos mellény­ben, keresztben csíkos, kö­tött lábszárvédőben, bocs- korban. A körtáncoknál lá­nyok, fiúk egymás széles övébe kapaszkodtak, talán kellett is ez a fogódzó, hi­szen már oly sebés volt a tánc, mint a fergeteg. A nagymányoki fiatalok mazurkát, döngölős polkát mutattak be. Rozmaring­szálat tűztek a mellükre, a lányok keresztben rajta, a fiúk pedig oldalt, a mellé­nyükre. Másodszori megje­lenésükkor, már idősebbek részvételével is, lakodal­mat játszottak el. Felszala­gozott, örökzölddel díszí­tett vőfélybottal jött elő két férfi. Kabátjukra kötve volt kendő, szalag. A menyasszony tiszta fekete ruhába öltözött, csupán egyedül a mirtuszkoszorú fehérlett rajta. Aztán fehé­ralapú, pirosbabos főkötő­vel cserélték ki a koszorú­ját. A fehér kötényt a vőle­gény kötötte eléje — s az­zal el is vitte. A negyedik fellépőnek meghirdetett Székelyudvar­helyi Táncegyüttes — bár el­indult otthonról — nem ér­kezett meg a műsor estéjére. Nádudvari Anna Budapesti Tavaszi Fesztivál Az „Akasztottak” itthon is látható Újra megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt a Buda­pesti Szépművészeti Múze­um — a XX. századi gyűjte­mény anyagát bemutató új, állandó kiállítással. Régóta tudjuk, hogy a XX. századi művészeti anyag bővülése és a gyűjtemény állandó gyarapodása folyamatosan megújuló bemutatási for­mát igényel. Erre kínál lehe­tőséget a múzeunF rekonst­rukciós munkálatai során újonnan kiépített mélyföld­szinti kiállítási egység, ahol századunk művészetének ál­landó kiállítása 1994-ben helyet kapott. Ez valójában azt jelenti, hogy a kiállítha­tónál lényegesen nagyobb mennyiségű anyagot ezen, a remélhetőleg hosszabb tá­von rendelkezésre álló hely­színen — és mindig újdon­ságokat tartogatva — tud­nak bemutatni. Megnyílik továbbá Felix Droese német művész kiál­lítása, Rendszer a rendezet­lenségben címmel. Ez a tár­lat a Szépművészeti Múze­um és a Goethe Institut kö­zös produkciója. Felix Dro­ese 20 éves művészeti fejlő­dését rajzok, nyomatok, festmények és tárgyak hosz- szú sora jelzi. Munkáiban a fájdalom, a gyász, a bűn és a megváltás, szabadság és a felelősség témáit járja kö­rül. A kiállítás magvát az életművében fontos szere­pet játszó, 13 részből álló monumentális Dort (Ott) című fametszetsorozata al­kotja. A tárlaton olyan világ­nagyságok nevével is talál­kozhatunk, mint Marc Cha­gall, vagy Vidor Vasarely. Helyet kapott alkotásaival az 1958-as Velencei Bien- nálén szobrászati nagydíjat elnyert torinói Umberto Mastorianni is. Érdemes megtekinteni Gino Severini olasz futurista csendéleteit, vagy André Lhote alkotása­it, aki a kubista mozgalom kiemelkedő alakja és a ne­oklasszicista szellemiség ki­fejezője. A megnyitón sor került Böröcz. András New York­ban élő magyar művész Akasztottak című, fából ké­szült, függesztett szoborcso­portjának felavatására is. E kiállítások jelentősen emelik a Budapesti Tavaszi Fesztivál hangulatát és mél­tán tartanak számot a nagy- közönség érdeklődésére. S. A. Emlékkiállítás Nagy /^/-emlékkiállítás nyí­lik holnap délután (5 órakor) a budapesti Vármegye Galéri­ában. A tíz éve halott erdélyi grafikusművészről Markó Béla költő tart előadást, köz­reműködik Jancsó Adrien. Az Erdély Művészetéért Ala­pítvány rendezvénye május 2-ig tekinthető meg — hétfő kivételével — naponta 10—18 óráig. Munkácsy Békés megyében A Békés Megyei Múzeumok Igazatóságának a kiadásában megjelent Czeglédi Imre .Munkácsy Békés megyében” című történettudományi mun­kája. A könyvben a szerző be­mutatja Lieh Mihály, a későb­bi Munkácsy Mihály békéscsa­bai gyermekéveit és asztalosi- nasságát, aradi és gyulai ismer­kedését a festészettel, Geren­dáson töltött éveit, majd a már ismert művész kapcsolatát Bé­kés megyével. A történész munkája több újdonságot is tartalmaz, így egyebek között Munkácsy aradi éveiről közöl eddig ismeretlen adatokat, s Munkácsynak két békési barát­jával, Justh Zsigmond íróval és Oskó Lajos festővel való kapcsolatát is ismerteti. A gyulai múzeum nyugal­mazott igazgatójának, Czeglé­di Imre történésznek a Mun­kácsy Mihály születése 150. évfordulójára kiadott‘kötete a „Békés Megyei Múzeum Köz­leményei” sorozat 17. darabja­ként látott napvilágot. A XX. századi gyűjtemény anyagából: Victor Vasa­rely: Gixeh (1955.) Filmvászon Kísértetház Meryl Streep és Jeremy Irons a film egyik jelenetében Isabell Allende, a puccsal meg­buktatott chilei államfő unokahú­ga a katonai junta hatalomátvéte­le után, még gyerekként, anyjá­val menekülésre kényszerült. Előbb Venezuelába, majd innen Kaliforniába költöztek. Itt éri az időközben - újságíróvá lett Isa- bellt a hír, hogy Chilében ma­radt nagyapja, akivel gyermek­korában egy házban élt Salva­dorban, haldoklik. Leült hát leve­let írni neki, hogy elmondja: nyugodtan halhat meg, mert em­léke benne él, mert nem felejtett el egyetlen anekdotát sem, amit életéről mesélt. Hogy mindezt bizonyítsa, hozzálátott a történe­tek megírásához. A személyes hangú levélből aztán egy csak­nem 500 oldalas mű lett, egy családregénybe oltott, valóságos latin-amerikai eposz, amelyet ma az egyik legfelkavaróbb és legelgondolkodíatóbb szerelmi történetként tart számon az iro­dalom. A Kísértetház című regényt eddig 16 nyelvre fordították le. s alig több mint 10 éves pályafutá­sa alatt példányszáma már-már vetekszik a másik világhírű női szerző, Margaret Mitchell Elfúj­ta a szél című regényével. Nos, ebből, a szó nemes értelmében vett bestsellerből készített most filmet az Oscar-díjas dán rende­ző, Bille August. A jó mozi a nagy történetek és érzelmek helyszíne — tartják a filmesek, s vallják a nézők. Sztori nélkül — mint ahogy erre egynémely modem rendező már kísérletet tett — aligha lehet si­kerfilmet készíteni, mert hiszen a film egyik lényegi sajátossága, a mozgás. (A mozi ezért mozi!) Nem is annyifä a szereplők moz­gása, mint inkább a kameráé. És ezen a szinten kapcsolódnak be az érzelmek, amelyek akkor is mozgásba hozhatják a kamerát, amikor a vásznon ténylegesen nem történik semmi. E téren aligha lehetett gondja a rendező­nek, aki e sodróerejű regényből a legjellemzőbb momentumokat fűzte fel egy egységes cselek­ményszálra oly módon, hogy a két és fél órás film egyetlen pilla­natában sem hagyja lankadni a néző figyelmét. Cselekmény­rendszere az ellentétek hangsú­lyozására épül, amely így, lénye­gét tekintve, a felemelkedés és bukás, a jóság és alávalóság, a boldogság és boldogtalanság, a szerelem és magány örökös kon­frontációjáról szól — változat­lan erejű szenvedéllyel. A film főbb szerepeit olyan szupersztárok alakítják, mint Je­remy Irons, Meryl Streep, Glenn Close, Winnona Ryder. A német—dán—portugál ko- oprodukciót március 17-től vetí­tik a fővárosi mozikban, s mint megtudtuk, ekkor kerül piacra az Európa Könyvkiadó gondozá­sában megjelent Kísértetház című regény. Paizs Tibor 100 éve született Aba Novák Száz esztendővel ezelőtt, 1894. március 15-én született Aba Novák Vilmos, a modern magyar festészet egyik legmegha­tározóbb egyénisége. Fényes Adolf és Olgyai Viktor voltak hazai mesterei; Szolnokon és Nagybányán kialakított fes­tői látását aztán olasz környezetben bővítette európai mé­retűvé. Cserépvásár című képe (egy részlete képünkön lát­ható) korai alkotói szakaszából való.

Next

/
Thumbnails
Contents