Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-16 / 62. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. MÁRCIUS 16., SZERDA 3 Minden magyarok ünnepe A függetlenség szabadságunk biztosítéka Az ősi hagyományoknak megfelelően az idén — hosz- szú idő után először — együtt ünnepelték március 15-ét a debreceni Nagytemplomban a Református Kollégium általános iskolájának, gimnáziumának, valamint a Református Tanítóképzőnek a diákjai és a városi polgárok. Für Ixijos honvédelmi miniszter a Nagytemplomban mondott ünnepi beszédében minden magyarok ünnepének nevezte március 15-ét. Legnagyobb nemzeti ünnepünknek, amelyet „nem ránk kényszerítettek, mint ahogy azt nem is olyan régen tették bizonyos napokkal, hanem a legnagyobb nemzedék teremtette meg számunkra”. A miniszter emlékeztetett arra, hogy a nehéz időkben, a „legmagyarabb város”: Debrecen fogadta be az országgyűlést és a kormányt, s Kossuth Lajos a Református Nagytemplom falai között ismertette a Függetlenségi Nyilatkozatot. „A XIX. század legnagyobb szónoka szólt innen a nemzethez, amikor azt mondta: Magyarországnak szabaddá, függetlenné kell lennie. Ez a perc benne van a tudatunkban, mint ahogy benne lesz az elkövetkező századok magyar nemzeti tudatában is” — mondta Für Lajos. Az ünnep szónoka végezetül arról beszélt, hogy a történelmi múlt üzen a mának, miután ma is hasonló teendőkkel kell megküzdenünk, mint egykoron: vagyis lebontani egy elavult gazdasági-társadalmi rendet, s megteremteni a polgárosult Magyarországot. Méghozzá úgy, hogy az méltó legyen az elmúlt 1100 esztendőhöz, s az európai nemzetek nagy családjához. Für Lajos a nemzeti függetlenség megőrzésére szólított fel, amely — mint mondta — olyan, mint a levegő: ha van, észre sem vesszük, ha nincs, testünket fojtogatja. A függetlenség nemcsak védelmez, hanem belső szabadságunk biztosítéka is. Hagyomány és korszerűség együtt kell jellemezzen bennünket, hogy ránk hasonlítson, azaz magyar maradjon az ország — mondta Für Lajos, ugyanakkor ismételten hangsúlyozta: ma is vállalnunk kell az egyetemes magyarság, mint a nemzet megmaradásának szent ügyét. Közösen kell megtennünk mindent -annak érdekében, hogy megmaradhassunk az újabb évezredben — mondta Für Lajos a debreceni Református Nagytemplomban. A jövőre tanítanak Mint ahogy Kossuth Lajos a múlt században leborult a nemzet nagysága előtt, most a nemzet borul le nagyjaink: Kossuth és Petőfi nemzedéke előtt. Tőkés László nagyváradi református püspök e szavakkal nyitotta meg tegnap a Kossuth és Debrecen című kiállítást. A püspök mindenekelőtt a ma lépten- nyomon tapasztalható értékválságra hívta fel a figyelmet, ami nagyjaink történelmi megítélésében is jelen van. „Van, aki legyint Kossuthra, fanyalog Petőfire, megkérdőjelezi szabadság- harcainkat, s elhibázottnak tartja forradalmaink ügyét.” „A kétely kikezd minden valóságos értéket.” A püspök szerint joggal kérdezhetjük: „Hiszed, hogy lenne olyan a magyarság, amilyen, ha nincs Kossuth Lajos? Hiszed, hogy volna Deák Ferenc, hogy volna kiegyezés, ha nem lett volna Kossuth Lajos, ha nem lett volna a szabadságharc?” Tőkés végezetül — a Kossuth—Széchenyi vitával foglalkozó történészekre utalva —- azt mondta: nekünk megadatott, hogy együtt szeressük történelmünk nagyjait: Kossuthot és Széchenyit, akik olyan fényoszlopok, akik eligazítanak történelmünk útvesztőiben, s a jövőre is tanítanak bennünket. Harc a hazugság ellen Demonstráció a Televízió eló'tt A nemzet, mely 1848—49 folyamán nagykorúvá vált, mára végveszélybe került, mert fokozatosan kiölték az emberek nemzettudatát, önbecsülését már a kiegyezés óta; s hazánkba (hol mi, magyarok vagyunk többen, mi vagyunk itthon, s mi mondunk igazat) idegenek és idegen eszmék szószólói por- lasztják szét a sajtószabadságot, az egyén és a nép szabadságát — mondotta Csurka István a tegnapi Szabadság téri MI- EP-nagygyűlésen és ünnepi megemlékezésen. A „Rabok legyünk vagy szabadok” korántsem költői kérdése újra időszerű — folytatta. Fel kell lépni a haza- és nemzetáruló liberál-bolsevistákkal, a szabadság levitézlett „gombáijai- val” szemben. A kormány pedig szégyellje magát, ha nem támogatta a rádiós elbocsátásokat, mely lépéssel Csúcs László tovaűzte a kisebbrendűséget, a megalkuvást belénksuly- koló nemzetidegen hatalomát- mentőket. Még így is állnak a hazugság fellegvárai, melynek falait csak a szabad magyar sajtó tiszta hangjai ronthatnák le. Az egyik legveszélyesebb hazugság az igazságnak álcázott baloldali demagógia, mert olyanok terjesztik, akik 1956 után is közösséget vállaltak a kommunista rendszerrel! Arcátlan történelem- és jellemhamisítók ezek az emberek, akik a nemzetrombolást anyagiakkal is támogatják, és semmitől sem riadnak vissza a hatalom újbóli megkaparintása érdekében. A mai ünnepnapon tehát harcba kell indulnunk, ahogy 48—49-ben eleink is tették, az idegenek, az idegen eszmék és gondolatok ellenében, valamint a magyarság felvirágoztatásáért — mondotta Csurka István. N. V. A Szabadság téren sokezres tömeg tett hitet a rendszerváltoztatás folytatása mellett Talum Attila felvétele Teljesítjük a parancsot Megmaradni és felvirágozni (Folytatás az 1. oldalról) Felidézte többek között, hogy évszázadok elteltével a XVIII. század végén, a XIX. század elején ismét mozgásba hozta a szellemet és a lelkeket az a történelmi parancs. Majd jött a reformkor csodája, azután jöttek az ostorozok, hogy romlásnak indultunk, majd elérkeztek a hitet adók és a modernizálok, köztük Széchenyi István, eszméivel. „Csodás évtizedek következtek, az ébredés évtizedei. Majd elérkeztünk egy naphoz, amit mások nem akartak, de érlelődött a szívekben és lelkekben, mert eleink akarták: eljött 1848. március csodája. Láng gyúlt a szívekben és lelkekben, s megfogalmazódott mindaz, ami egy nemzetet szabaddá, boldoggá és erőssé tehet. Felelős kormányt kértek, s földet a jobbágynak, hogy paraszt és polgár lehessen belőle. Ezt kívánták, megkapták, de nem sokáig. Alig másfél esztendő múlva, gyönyörű harcok után, hősi vállalkozás után, két világhatalom haderejének kellett összeroppantani mindazt, amit március 15-e akart.” A XX. századot elemezve Boross Péter hangsúlyozta; e nehéz, szörnyű század megszaggatott, széttépett bennünket. Megemlítette, hogy a század elején sokak úgy látták: nincs tovább. — Mindezek ellenére ebben a században is talpra álltunk, úgy, ahogy lehetett. Úgy, ahogy tudtuk, de magyarnak tartottuk meg ezt a szűkre szabott hazát is fogalmazott a miniszterelnök. A legutóbbi esztendőkről szólva a miniszterelnök kiemelte, hogy az átalakulás nehéz évei, a sebeket is osztó utóbbi évek egy irányba mutatnak, márciusi irányba: megmaradni, szebbé, jobbá, biztonságosabbá és szabaddá tenni ennek a nemzetnek az életét. „Nekifogtunk valamennyien, küzdünk érte. Nem oldottunk meg sok mindent, valóban van még sok fájó kebel, elintézetlen ügy, megoldatlan gond, de úton vagyunk. Úton, mert azt a parancsot teljesítjük, hogy megmaradni és felvirágozni.” A Múzeum kerti megemlékezés a Szózattal ért véget. A sajtószabadság liberális óhaja Demokratikus közvélemény csakis teljes körű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet létre. A rádió és a televízió alkotmányos működésének feltételeként törvénynek kell kizárnia, hogy a közszolgálati rádióban és televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok a műsorok tartalmára meghatározó befolyást gyakorolhassanak — hangoztatta egyebek között Göncz Árpád szegedi ünnepi beszédében tegnap. — Bármilyen fontos legyen is épp most, a választási küzdelem idején a rádió és a televízió állapota és az alkotmány követeléseinek megfelelő működése, ez csupán tünetértékű. Ami ma igazán fontos, ami a választási harc igazi tárgya és tétje, az az ország egészének demokratikus működése. Ezt az ország valamennyi választópolgárának szabadon, egyoldalú befolyástól mentesen, önmagának kell megítélnie, ez erkölcsi joga és kötelessége — jelentette ki többek között Göncz Árpád. A szabad és független Magyarország demokratikusan választott kormánya lefoglalta magának korunk leghatékonyabb hírközlő eszközeit — állapította meg Demszky Gábor főpolgármester, a fővárosi önkormányzat március- 15-i ünnepi megemlékezésén a Petőfi-szobomál. A több ezer ünneplő előtt mondott beszédében rendhagyó módon Petőfi Sándor szobrához fordulva kifejtette, hogy a márciusi ifjak első és legfontosabb követelése, a sajtószabadság igénye ma is aktuális Qhaj. Ne az utcán dőljön el a vita A médatörvény elmaradása a politika mulasztása Szemüvegen keresztül látjuk a világot — idézett Giczy György kereszténydemokrata országgyűlési képviselő' egy neves külhoni médiaszakértőit —, és ez a róla alkotott hiteles képet veszélyezteti — fűzte hozzá. A KDNP médiaszakértője március 15-e, a Sajtószabadság napja alkalmából tartott hétfői tájékoztatóján annak a véleményének is hangot adott, miszerint nem látja esélyét, hogy még ebben a választási ciklusban megszületne a sajtó törvényi szabályozása. A kommunikáció révén válik a lakosság széles rétege számára értékelhetővé a társadalomban, a politikában végbemenő folyamatok sokasága, így a tájékoztatás a demokratikus államberendezkedés, sőt maga a demokrácia egyik igen fontos feltétele. Az állampolgári nagykorúsághoz tartozik a különböző információk alapján meghozott döntés szabadsága, de ha a médiák hamis képet tárnak a polgárok elé, ez a manipuláció befolyásolja a tömegek értékítéletét. A kommunikáció mégsem eme felelőssége teljes tudatában dolgozik, állapította meg Giczy képviselő. Világjelenség a tájékoztatásnak kiszolgáltatott ember. Néhány érdekcsoport szövevénye működteti a világsajtót. A közvetlen cenzúra megszűntével a sajtóban dolgozóknak csupán a hiteles tájékoztatás lehetne a feladatuk. Ezzel szemben, úgy látszik, hogy külön, a hagyományos három mellé negyedik hatalmi ágként jelenik meg. Sajátos veszélyt hordoz az ellenőrizhetetlensége. A magyar médiahelyzet egyediségében nem kis szerepet játszik, hogy az úgynevezett civil társadalom még ntem alakult ki, illetve nem erősödött meg. Bár manapság szinte mindegyik lap saját függetlenségét hirdeti, valójában nincs a sajtóban függetlenség. Az ilyen-olyan elkötelezettség mindegyik orgánumban tetten érhető, ez a ro- konszenv meghatározza az újságírót. A szerkesztők, az újságírás szakemberei számtalan módját ismerik az olvasó, a néző, a hallgató befolyásolásának. Ennek veszélyét nem szabad alábecsülni, hiszen térhódításával széles körben alakulhat ki hamis kép a világról. Például hozta a KDNP politikusa a rendszer- változás megjelenítését a sajtóban. Igaz a magyar tömegkommunikációra is Aronson hasonlatával élve, hogy nem a gátépítésről készülnek tudósítások, riportok, hanem a gátszakadásról. A hazai sajtó zöme csupán ebben, illetve mind nagyobb mértékben az erőszak ábrázolásában fedez fel közölni érdemest. Ezzel természetesen maga is előidézőjévé válik az erőszak térhódításának. Óvott attól is Giczy György, hogy az utcán dőljön el az ismét elmérgesedő médiavita. Ülő, álló és egyéb pózban tartott tüntetések és demonstrációk nem fognak megoldást hozni. A sajtószabadság védelme csak a törvényalkotási munkában jelenhet meg. Ez az országgyűlés azonban ezt a lehetőséget már elszalasztottá. Amikor a parlamenti pártok médiaszakértői a sajtótörvény újbóli beterjesztése mellett döntöttek, egyedül Giczy képviselő hangoztatta, hogy nem lát esélyt a megszavazására. És nem e kereszténydemokrata frakció magatartása miatt. Sajnos némely pártok saját érdekkörükbe vonták a sajtó szabályozását. így amit a politika megtehetett volna a sajtó szabadságáért, egyelőre elmaradt. Németh Zsolt
