Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-14 / 61. szám
Kossuth-kiállítás tizenegy országban „Én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi ha- zafiságot tapapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!” Kossuth Lajos történelmi jelentőségű szavai mélyen a magyar múltban gyökereznek. Vajon hogyan hangzik ez a mondat franciául, olaszul, bolgárul vagy más nyelven? Ébreszthet-e érzelmeket, gondolattársításokat más népek történelméhez kapcsolódva? Bizonyára igen. A Hadtörténeti Múzeum egyik szobájában beszélgettem Kedves Gyulával, a fiatal hadtörténésszel, aki munkatársaival együtt nemrég csomagolta be a kiállítások anyagát, mellyel tizenegy országban mutatják be Kossuth Lajost. Kedves Gyula elmondta, hogy elsőként tavaly nyáron Franciaországból érkezett az igény: A Kossuth-emlék- év alkalmából kiállítást szeretnének rendezni Párizsban, A következő megkeresés hónapokkal ezután Bulgáriából érkezett, ahol Kossuth emigrációjának első állomása volt. A múzeum természetesen felkészült arra, hogy teljesítse a kívánságokat, és március 8-án mindkét országban megnyitották a tárlatot. A fényképek mellett tárgyi emlékeket is bemutatnak: korabeli fegyvereket, leveleket és más dokumentumokat. Egyebek között Kossuth Lajos néhány egykori személyes használati tárgyát is. melyek a múzeum birtokában vannak. A csomagolás ezért igényelt különleges felkészültséget, s a kiállítások anyagát diplomáciai futárok szállították. S elmentek a futárok csomagjaikkal a világ más tájaira is: Helsinkibe, Moszkvába, Varsóba, Pozsonyba, Bukarestbe, (ahol konferenciát is rendeznek) továbbá néhány törökországi városba. Székelyföldre, Torinóba és New Yorkba is. Ezeken a helyeken idén tárgyi emlékeket nem mutatnak be, csak huszonnégy tablóból álló fényképsorozatot, melynek anyaga öt nagy téma köré csoportosul. Ezek a következők: A fiatal Kossuth; A liberális nemesi ellenzék élén; A szabadságharc vezére; Az emigráns politikus; A tovább élő hagyományok. A tematika azonos, de mindenütt kihangsúlyozzák a korabeli helyi kapcsolatokat. A Párizsba küldött dokumentumok között például szerepel az a röplap, amelyet egy Lafite nevű francia nyelvtanár szerkesztett 1848 szeptemberében annak érdekében, hogy honfitársait egy légió alakítására buzdítsa, a niagyar szabadságharc segítésére. A légiót végül nem sikerült létrehozni, de a nemes gesztus emléke fennmaradt. A Torinóban megnyílt kiállításra elküldte a múzeum a magyarokkal szolidáris olasz hazafi, Alexandra Monti kiáltványát, melynek hatására 1849 nyarán ezertagú olasz légió alakult a szabadságharc segítésére. Kedves Gyula azt is elmondta: a mai napig jelentkeznek emberek azzal, hogy birtokukban vannak olyan tárgyak, melyek egykor Kossuth Lajos szobájában álltak, kezébe kerültek, valamilyen módon kapcsolódtak a személyéhez. Hoznak például korabeli vagy annak tűnő fegyvereket, egyik-másikban vésett jelkép, monogram is látható. Bonyolult dolog azonban bizonyítani, hogy ezek a holmik valóban eredetiek. A legutóbbi, valóban azonosított dokumentum az 1980-as évekből származik. Ekkor előkerült néhány olyan, korábban ismeretlen levél, melyeket Kossuth Lajos az emigrációban írt. Személyes dolgokról tanúskodnak a sorok: pénzügyi gondokról, szétzilált kapcsolatokról, az emigráció gyötrelmeiről. Ezek a levelek eddig még nem kerültek a nyilvánosság elé, de idővel újabb adalékokkal gazdagítják az emlékezést. A múzeumba időnként bekopogtató, kincsként őrzött tárgyakat bemutató gyűjtők lankadatlan buzgalma is mutatja, hogy Kossuth Lajos emléke milyen elevenen él az emberek tudatában. S a magyar szabadságharc vezérének alakját, a kiállítások és más rendezvények segítségével egyre jobban megismerik a világ más tájain is. (gál) Nincs semleges március Ránk tör március ebben a pártos hajcihőben. Figyelmeztet. hogy itt minden külön út, minden egyéni győzelem any- nyit ér a nemzet számára, mint tikkasztó aszályban a szemerkélő savas eső. Volt már nemleges márciusunk elég, ha csak a hazaiakra gondolunk, akkor is. Hogy a nyugati magyar márciusok hogyan hullottak belé az egyszemélyes lélekbe, azt senki nem tudhatja meg soha. aki nem kényszerült átmenekülni a nemzet ellenségei elől az óceánon. Ott rebeg március 15-e a munkácsi virágban, és nem a virág teszi ünneppé ezt a napot mindenütt a Kárpát-medencében, Szatmárnémetiben vagy Sepsiszentgyörgyön, ahol 1990 óta mindennap friss virágot illesztenek valakik — egy magyar nemzetrész — az emlékmű talapzatára. Sepsiszentgyörgyről vitték el Jancsót, Bordást 1957-ben, 6-6 évet ültek Románia legkiválóbb börtöneiben egy 1848-as megemlékező koszorú miatt. Volt nemleges március elegendő. Semleges soha. Annyi rendőri gumibot védelmében is, a kommunista vezéreknek mindig remegniök kellett ezen a napon, akár a nyálfalevél. Mert hiszen ők maguk is tudták, hogy a szocialista tankok védő árnyékában is egyre, arra gondol mindenki ezen a napon: a szoborrá lett negyvennyolcasokra, a szabadsághitté vált magyar forradalmakra. Nincs semleges magyar március. Döntésre kényszerít minden esztendőben minden magyar embert: Érte, vagy ellene? Százszor is próbálták a hatalmasok 1848-at és ama márciust a történelem kegytárgyai közé illeszteni — nem ment. Nem fért el az egyetlen diktatúra tárolójában sem, szétfeszítette azokat s kilépett a terekre, vagy százegyszer is visszaszólít turulmadárként a mellkasok egyszemélyes múzeumába, megőrzésre. Ez az a nap. amely mindig az állítást, a cslekvő nemzet- építést életesítette a messzire szakadt magyarokban is. Utassy József költő 1967-ben kiáltja világgá a kockáztató igazságot: „Lopnak a bőség kosarából" — akkor, amikor még „fejére szólt, ki szót emelt" március hitében. Mert vállalni kellett — és mindig voltak, akik vállalták — március 15-ének legfőbb sodrását: a magyarság, az önazonosság, a szabadság és függetlenség eszméjét. Itt zsörtölődnek klubnyi, kupacnyi kozmopolitáink, mor- zsolgatják hiábavaló kérdéseiket — miért éppen magyar? — és nem veszik észre, hogy azért a „nemzetköziségért” sem itthon sem Nyugaton nem jár tisztelet. Március csak számukra lehet didergő, legyen az bár jácintos, ibolyás. Gyermekben a repesést, ifjúban az erőt s az akarást indítja el a lobogós, történelmi nap, idősekben a soha-töb- bé-rabságotl... Ami zúg föl, lefoghatatlanul. Czegó' Zoltán A szabadságharc vezére bélyegeken K ossúth Lajos emlékét országszerte márványtáblák és szobrok százai, nevét viselő utcák, terek, intézmények, képzőművészeti alkotások mellett postabélyegek is idézik, a maguk sajátos és finom módján. A legújabb bélyeg — mint arról hírt adtunk — a közelmúltban jelent meg, a nagy államférfi halálának 100. évfordulójára, és az idős Kossuthot örökíti meg. — Ez is ott látható, természetesen, a Bélyegmúzeum ünnepi kiállításán — mondja Csegezi Tamásné, a múzeum igazgatója —, amelyet az évforduló tiszteletére állítottunk össze. Kossuthot századunkban hat alkalommal tizenegy bélyegképen örökítették meg jeles grafikusművészek, a mostani a hetedik. A forradalmár, a nagy államférfi iránti tisztelet megnyilvánulása ez, bár — s ez talán kevéssé közismert — Kossuth Lajost családi szálak is fűzték a postához. Nagyapja, Weber András ugyanis az 1800-as évek elején Zemplén vármegyében Liszka posta- állomás vezetője volt. A vármegye akkor hadiérdemeire, sebesülésére és jó gazdálkodására való tekintettel öröklési és eladhatási joggal adományozta -Weber Andrásnak a postaállomást. Tudjuk, hogy 1803-tól 1808-ig élt Olaszliszkán a Kossuth család, előbb a Weber nagyszülőknél, majd saját házban. Itt teltek tehát az első gyermekévei, amelyre tábla is emlékezteti az utókort. Ami pedig az emlékbélyegeket illeti, először 1932-ben az Arcképek sorozaton belül egyetlen bélyeget szenteltek Kossuth Lajosnak. Ez születésének 130. évfordulóján köszöntötte és Légrády Sándor tervezte a bélyeget. A következő 1944-ben jelent meg, ugyancsak Kossuth-évfordulóra, mégpedig a halálának az 50. évfordulójára, és négy címletből állt. Tervezői Gönczy Gebhardt Tibor, Légrády Sándor és Tóth Gyula voltak. 1947-ben a Szabadság hősei című sorozaton belül egy címletet szenteltek Kossuthnak, születésének 145. évfordulóját köszöntve. A bélyegtervet Köpeczy Bócz István készítette. 1952-ben viszont kétszer is találkozunk sorozatokon Kossuthtal. Az 1848-as szabadságharcosok című sorozat egy címlete az egyik, ezt Nagy Zoltán tervezte. Érdekessége hogy az egyetlen, amely úgynevezett metszett eljárással készült, rézmetszettechnológiával. Az évben, a 150. születési évforduló alkalmából három címletű sorozattal emlékeztek meg, mindhárom bélyeg ugyancsak Nagy Zoltán alkotása. 1964 a következő filatéliai esemény, az Évfordulók- események bélyegsor keretén belül, igazándiból Cegléd városára emlékezik a szép bélyeg, az ötszáz éves városra, amely Kossuth városának is tekinthető. A bélyeg halálának 70. évfordulóját is emlékezetbe idézi. — Az elmúlt évitizedek bélyegein az ismert Kossuth-ábrázolások, illetve romantikus feldolgozásban forradalmi események láthatók. A mostani, centenáriumi emlékbélyeg mintha eltérne ezektől... — Valóban, Szúnyoghy András grafikus- művész égy eredeti Kossuth-fénykép alapján tervezte meg a bélyeget. A fotó torinói — turini ’— keltezésű, az idős Kossuthot ábrázolja. Mint ismeretes, az őt ott meglátogató magyarokat a nemzet nagy öregje ilyen dedikált fényképpel ajándékozta meg. A fényképen Kossuth Lajos eredeti aláírása is látható. Ünnepi kiállításunk néhány más érdekességgel is szolgál. Bemutatunk például egy olyan bélyegsorozatot, amely Kossuth-címert ábrázol, 1957-ben került volna forgalomba, az illetékesek azonban úgy döntöttek, hogy nem jelenhet meg... Különlegességünk az 1958-ban, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott két Kossuth-bélyeg, amely A szabadság bajnokai sorozatban jelent meg. Megvan nekünk az amerikai első napi boríték is, amely rendkívül szép. — Összesen hét hazai bélyeg, illetve bélyegsor Kossuth Lajosé. Sok ez vagy kevés? — Nem túlzottan sok, s erre magunk is csak akkor döbbentünk rá, amikor készültünk ennek a kiállításnak az összeállítására. Furcsa, és magyarázatot sem találunk rá. Kétségtelen, hogy a postának sohasem volt feladata, hogy bárkit is érdemesítsem, minősítsen bélyegek kiadásával, ám más esetben gyakran akarva-akaratlanul is megtette. Ugyanakkor viszont elmondható: azzal, hogy már 1932-ben kiadott a posta Kossuth- bélyeget, nagyságának áldozott. Az első hazai úgynevezett motívumbélyegek ugyanis csak a század húszas-harmincas éveiben kezdtek megjelenni, s Kossuth Lajos az elsők egyikén szerepel. (deregán)
