Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-11 / 59. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. MÁRCIUS 11., PÉNTEK 9 Látogatás a dunaharaszti Bárka-közösségben Otthon értelmi sérülteknek 1964-ben Jean Vanier és Thomas Philippe atya meghívott két értelmi fogyatékos férfit, jöjjenek és osszák meg velük életüket az Evangélium és Jézus által meghirdetett Boldogságok szellemében. Együttélésük gyümölcsöket termett, ma már az egész világon léteznek közösségek, ahol fogyatékos emberek, és segítőik sorsközösségben élnek együtt. A közös életet nevük is kifejezi, ők a Bárka-közösség. Magyarország első „bárkája” Dunaharasztin talált kikötőre, itt épült az első ilyen otthon, és a hozzá kapcsolódó műhely. Alighogy beléptem otthonukba, máris Vilmos fogott kézen — aki a sérültek közül az „ügyeletes vendégfogadó” — és megmutatta szobáját. Az ajtón és a falakon képek kedvenceiről és ágya mellett áll a másik kincse; akvárium, amiben két kicsi guppi úszkál. Már éppen belemelegedtünk volna, mikor ebédhez szólítottak minket. A kis közösség összegyűlt a terített asztal körül. A vidám ebéd közben egy történetet meséltek Krisztiről. Kriszti ’91 szeptemberében érkezett Őrbottyánból a közösségbe. Kezdetben alig- alig oldódott fel, nem beszélt, és azóta fejlődik igazán, mióta magára talált a szeretet által. Tavaly nyáron költözött be az otthonba a sünihajú István, akivel nagyon jó barátságba keveredett. Krisztinek szép hosszú haja volt, és egyre többször simogatta Istvánét. Egy reggel az ágyán ülve találták, a lepedőn szanaszét egy éjszakán át kisollóval lenyírt haja, és ő megdicsőülve ült, és mosolygott. Talán így akarta kifejezni, hogy mennyire egy a lelke Istvánéval. Megérkezik Draskóczy Ildikó, aki az otthon felelőse, vele beszélgetek a közösségi szobában. — Kívülállónak szokatlan az otthonuk. Kérem mondjon balamit a Bárka „világáról”! — Az otthonunk, közösségünk célja az olyan állami gondozott fogyatékos felnőttek befogadása, akik az intézetben is peremhelyzetben vannak, így fokozottan érik őket sérülések. Gyermekkorukban helyzetük család híján is valamennyire megoldott, hiszen speciális iskolába járnak, de utána már csak az intézeti állapotok várnak rájuk. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy nekik is ugyanolyan joguk van az életükkel kapcsolatos önálló döntésekre, az egyénre szabott alkotó munkára. Hozzánk kerülve próbaidő után a közösség előtt kell meghozniuk döntésüket arról, hogy velünk kívánják-e megosztani életüket, vagy sem. Ugyanez vonatkozik a segítőkre is, akik egyedülállóak, és ők is elkötelezik magukat valamennyi időre nálunk. — Mi a megalakulásuk és megtelepedésük története? — A letelepedés előkészítése egy évig tartott. Találkozókat szerveztünk, és járva az intézeteket megismerkedtünk olyan sérültekkel, akiket meghívhattunk magunk közé. Hirdetés útján bukkantunk rá erre a házra, elég rossz állapotban volt. Az igazi közösség kialakulása az építkezés megindulásával vette kezdetét. — A kis házból egy szép otthont sikerült varázsolni. Milyen támogatásokat kapnak? — Közösségünk 60 százalékban támogatásokból él, 30 százalék a sérültek után járó állami normatíva. Induló támogatást kaptunk a Népjóléti Minisztériumtól, és mintegy 500 főből álló Baráti Kör gondol ránk, imádkozik értünk, és segít, amivel tud. — Mennyire önállóak a sérültek? Van-e például fizetésük, zsebpénzük? — A műhelyben, ahol dolgoznak, az a rend. hogy megfelelő munka után fizetést kapnak. Ennek egy részét be kell adniuk, de általában mindannyian gyűjtenek valamire. De a megosztás, az adakozás is fontos dolog életükben: többször adnak a náluk szegényebbeknek. — A faluban kérdezősködve ismerik a Bárkát. Milyen a kapcsolat a faluval? Nem idegenkednek a sérültektől? — Jó a kapcsolatunk a helyi keresztény közösséggel, a hatóságokkal is, de a falu kezdetben talán félt tőlünk. Mikor kiderült, hogy kik építkeznek ide, a szomszéd kerítést épített felénk. Azóta nyitott rajta egy kis kaput, együtt ünnepelünk, és a legjobb barátaink közé tartoznak. A falu is így engedett fel irányunkban. — Az otthon lakóinak munkahelye a műhely. Milyen munkát végeztek ott, nem fél- tek-e a piaci viszonyok „ betörésétől”? — A műhelyben egyrészt az otthon lakói dolgoznak, másrészt a bejárók, akik kiköltözött segítők, de olyan sérült barátainknak is helyet tudunk adni, akik családban élnek. A műhelyekben szövés, papír-, és képeslapgyár- tás folyik. Szeretnénk, ha minőségi kézimunkáinkkal a műhely fenntartását sikerülne elérni. Itt a legfontosabb cél a közös munka, az alkotás, és hogy látható legyen: a sérültek munkája is ugyanolyan értékes és fontos, mint másoké. — Hazafelé az út mentén sáros gödörben egy koszos, és elhanyagolt kislány ült. Megszólítottam, de elfordította a fejét. Neki nem jutott olyan család, mint Vilmosnak, Krisztinek... Nánási Tamás Sziklatemplom Helsinkiben Közelebb emel Istenhez ros gránitra épült. Fogalmunk a templomról egészen más jellegű, mint ez az üvegből, vörösrézből, betonból megalkotott föld alatti istenháza. Már 1906-ban elkészült Helsinki Etu-Töölő városrészének beépítési terve, s már akkor elhatározták, hogy ezen a helyen templomot kell építeni. A pályázatot mégis csak 1932-ben írták ki. Mivel a beérkezett pályaművekkel nem volt elége- dettt a zsűri, 1936-ban új pályázatot hirdettek, amit S. J. Siren professzor nyert meg. A Siren-katedrális robbantási munkálatait tehát 1939 novemberében elkezdték, de a nagy téli háború (a szovjet birodalom lerohanta Finnországot) megakadályozta az építkezést. Ki kellett tehát írni egy harmadik pályázatot is, amit Timo Suomajainen és Tuomo Suomalainen „Kőtemplom” című terve nyert meg. Anyagi okok miatt négyezer köbméterrel kicsinyíteni kellett a térfogatát az eredeti elképzeléshez viszonyítva. Az építkezést újólag 1968-ban (II. 14-én) kezdték el és meglepően rövid idő alatt befejezték; 1969. szeptember 28-án szentelték föl. Sokféle ügyes és szokatlan technikai megoldást alkalmaztak a különös templom létrehozásánál; pl. a kupolába szerelték a fűtőberendezést, ami a téli nagy hótakarót leolvasztja, különben az üvegkupola összeroppanna a súlya alatt. Ez a természetközelség — bár a föld szintje alá vezet — mégis közelebb emel Istenhez. (ónody) Emlékezés, szabadulás, megújulás Jeremiás 31:21 A babiloni fogságból való szabadulás után, a hazatéréskor hangzik fel ez a prófétai figyelmeztetés Efraimfelé, melyet any- nyiszor büntetett bűneiért az Úr, s mégis irgalmába fogadott, mint „kedves gyermekét". Mint a magyar reformáció századában, úgy most is önként adódik a párhuzam a zsidó és a magyar nép között, éppen a „választottság” küldetéstudata alapján. Hisz hosszú fogságból szabadult a magyar nép is. S a babiloni vizeknél ülve nemcsak a sors volt hozzánk mostoha, hanem mi is mostohák voltunk Istenhez. Hamuvá hűlt szánkon nemegyszer az imádság: Isten, áldd meg a magyart! A szabadulás alkalom az önértelmezésre, az önvizsgálatra, a gyökerek megtalálására. Ezért kell útjelzőket állítanunk, hogy mindenkor visszatekinthessünk a megtett útra. Hisz aki múltját nem ismeri, az jövőjét nem érdemli. így emlékezzünk most március idusára, az 1848. március 15-i forradalom emlébtapjára. Legyen ez a nap a belső elmélyedésé, a bűnbánattal való visszanézésé: Hűek maradtunk-e küldetésünkhöz, s az elküldő Krisztushoz ? S mint Efraim, mi is meglátjuk, hogy Isten nem érdemeink szerint bánt velünk, hanem irgalmával lehajolt a mi tékozlásaink, hűtlenségeink mélységeibe. Mert a halál árnyékának völgyét, a szenvedések, megaláztatások útját járva is megtapasztalhatta ez a nemzet, s az anyaszentegyház népe hitvalló eleinkhez hasonlóan: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és nirat- lanul átölelt az Isten... ” Igen, Ő akkor is velünk volt, amikor mindenki más elhagyott bennünket, s amikor mi is elhagytuk Őt. Dicsőség az Úrnak, aki az igazság palástját terítette ránk, hogy erőtlenségeinkben is istápolói lehessünk ennek a népnek a megváltó Jézus Krisztus által. Hogy megtanulhattuk a páli vallomás igazságát: „Az én erőm az erőtlenség által végeztetik el...” Köszönjük a „protestáló hitet és a küldetéses vétót”, hogy „adtál a téged féléiknek zászlót, melyet felemelnek az igazságért", hisz „az Istennek kell inkább engedni, mintsem az embernek". Köszönjük, hogy a sárból készült pajták és a meztéllábas prédikátorok egyháza nemzetmegtartó erő lehetett vérzivataros történelmünkben. „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország...” S Károli Bibliájával, Szenczi Molnár Zsoltáraival, az erdélyi református fejedelmek szabadságért kivont kardjával, Kölcsey, Arany, Jókai Mór, Ady bibliás-zsoltáros életihletésével nemcsak e földi hazát, de Isten országát is engedted építeni mibennünk. De a megemlékezés napja legyen a hálaadás is, hogy Isten Jézus Krisztus által a félelmek és a csüggedések helyett reménységre hív bennünket. Hisz, ha a bilincsekben megtartattunk, hogyan ne tartatnánk meg a szabadságban, ha Isten Igéje s tanítása szerint élünk, Őt követjük, s neki szolgálunk, tudván, hogy „a világ fiai sóvárogva várják Isten fiainak a megjelenését..." Pápai Szabó György református lelkipásztor Közvetítés a budapesti Kálvin térről Református istentisztelet a rádióban Holnap a Kossuth • rádió 10.05-től Budapestről a Kálvin téri református templomból közvetíti az istentiszteletet. Az igét Hegedűs Lóránt püspök hirdeti meg. Pest városában ,a Kecskeméti kapun túli, egykori Széna piac terén (mai Kálvin tér), 1804-től volt református imaház. Ugyancsak itt épült fel az új állandó református templom 1815 és 1851 között. Alapkövét 1816. június 12-én helyezték el. A templom építését nagyarányú gyűjtés előzte meg, a legnagyobb adakozók a Teleki grófok voltak, valamint Ráday Gedeon, továbbá Hermina főherceg- asszony és Bállá Antal. Másfél évtizedes templomépítés után, 1830. június 8-án Medárdus vasárnapján megtartott első istentiszteletre már harangszó hívja a gyülekezetei! A templom tervezője Hofrichter József 1835-ben meghalt. így művét nem tudta befejezni. Ráadásul rapg az 1838-as pesti nagyárvíz — összedőléssel fenyegette a templom nyugati részét... Az igazi helyreállítást csak 1847-ben kezdték meg Feszi Frigyes tervei alapján, Iliid József közreműködésével. Maga a templombelső egyetlen téglalap alakú csarnok, amelynek kazettás kupolaboltozatát Mauer János stukkója díszíti. A torony 1843-ban kapott órát, míg a máig is látható rézsisakot 1859-ben készítette Buchold János. A rákövetkező esztendőben a templom mögé épültek az irodák, a lelkészlak és a Kálvin-terem. A Kálvin téri református templom a második világégés során súlyosan megrongálódott. A háborús károk és az 1956-os sérülések helyreállítására csak 1964-ben kerülhetett sor... Hazánkban egyedül itt van kripta református templom alatt! Itt nyugodott Wesselényi Miklós báró az árvízi hajós, amíg hamvait nem szállították Zsibóra, a családi kriptába. Itt nyugodott még Hermina anhalti hercegnő, József nádor második felesége, az egyház nagy pártfogója. (bozó) Krisztus a kereszten. A 21 éves Kócs Nikoletta munkája A mai finn építészet különös remeke a helsinki sziklatemplom. Sziklába robbantották, gránitba, mivel az egész vá-
