Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-10 / 58. szám
! PEST MEGYEI HÍRLAP TERMÉSZETBARÁT 1994. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK J Fegyvertelen Nimródok Csupán karnyújtásnyira van tőlünk a valóságos tavasz, pattanó bimbóival, bontakozó rügyeivel. Alig szusszanunk néhányat, és még világosabbak lesznek a nappalok, rövidülnek az éjszakák, bogárhad szöszmötöl majd a leveleken, tarka lepke feszíti szárnyait a fűszál derekán. Lassan megérik az idő arra, hogy fényképezőgépünkkel közelebb hajolhassunk egy virághoz, bogárhoz, rácsodálkozhassunk annak tökéletességére, akár a ház mögötti kiskertben, akár a széles mezőn. A megfelelő fotókészséggel fölszerelkezett fotós meglepődik, mennyi újat tapasztalhat ebben a mikrovilágban. Ugyanúgy megmutatja a természet a maga bőkezűségét. mintha a szélesebbre tárt világot vizsgálnánk. Örök élményt kaphatunk színeiből, tónusaiból, évezredek sőt évmilliók alkotóműhelyeiben kikísérletezett formagazdagságából. Kép és szöveg: Tóth Sándor A természet kalendáriuma Március — tavaszelő n Március az ébredés hó- .napja, amit az állatvilág esetén is megfigyelhetünk. A mind erőteljesebb napsugárzás, a hosszabbodó nappalok mind-mind megany- nyi jel az állatvilág számára is. Márciusban megindul a korai rovarélet, hiszen napról napra több a táplálék. Ezt használják ki az áttelelő bá- golylepkehemyók is. Az áttelelő lepkék mellett megjelennek az áttelelő poloskafajok is és táplálkozni, majd szaporodni kezdenek. A kora tavaszi napsütés előcsalogatja rejtekhelyükről az áttelelő fá- tyolkákat, amelyek a katicabogár lárváival együtt a le- véltetvek legfőbb pusztítói. Ahogy melegszik az idő, úgy éled a vízivilág is. A dermedten vermelő halak lassan ismét megkezdik szokásos élettevékenységüket. Egyre több halfaj kezd szaporodni. Márciusban kezd nagy csapatokban az ívóhelyeire húzni a balin, ahol párokba állva megkezdődik a „balintánc”. Ebben a hónapban kezd ívni a pénzes pér és a fogassüllő is. Ez utóbbi faj 3-4 éves korában éri el az ivarérettséget. Folyó- és állóvizeinkben egyaránt megtalálható. Ivása 10 °C-os vízhőmérsékletnél kezdődik, ami nálunk általában március végén tapasztalható. A legkorábban előmerészkedő mocsári békák mellett ebben a hónapban a legtöbb kétéltű előbújik rejtekhelyéről. A hím mocsári békák égszínkék nászruhában pompáznak. A hónap folyamán a sekély vizű távak, pocsolyák lassan benépesülnek. Megjelennek az erdei békák, ásóbékák, kacagóbékák, varangyok és társaik, majd kezdetét veszi a nász. Ezt jelzi, hogy a hím békák harsogó brekegésétől hangosak a vizek környékei. A békák mellett előbújnak a gőték is, amelyek hímjei ebben az időszakban gyönyörű nászruhát öltenek. Ha a február hideg is volt, március elején már mindenképpen megindul a tavaszi madárvonulás. A korán érkező fajok korán is költenek. Március közepén igen gyakran a nyári lúd és a nagy kócsag is tojásain kotlik. Az erdők is kezdenek benépesülni. Az itt telelő fakopácsok, cinegék már területet foglalnak és a párválasztással vannak elfoglalva. A kora tavaszi alkonyban egy- egy áthúzó erdei szalonka megjelenésére számíthatunk. Ez a hosszú csőrű, avarszínű, titokzatos madár sokszor párosával, egymást kergetve, máskor magányosan látható. A cinegék, csuszkák éneke mellett felcsendül a csilp-csalp füzike jól ismét hangja, majd gyönyörködhetünk az énekesrigó koncertjében is. Énekelni kezdenek a seregélyek, erdei pityerek és olykor már a barátka poszáták is. A magasban egerészölyvek nászrepülésében gyönyörködhetünk. Keringésük közben látványosan zuhannak, majd ismét a magasba emelkednek. A vízpart menti füzesekben fészküket építik az őszapók különféle anyagokból, így mohákból, zúzmóból, nád és gyékény terméséből, szőrből, toliakból. A mezők és a legelők felett korán felcsendül a mezei pacsirták gyönyörű éneke. Az árokpartokon megjelennek a csaláncsúcsok. Március végén rendszerint megérkeznek az első fehér gólyák és a vizek mentén feltűnnek a füstifecskék. A hó elolvadása után a mezőkön előtűnnek a mezei pockok hó alatt használt kanyargó ösvényei. A márciusi mezőkön ugyanúgy láthatunk kergetőző mezei nyula- kat, mint februárban, ám már szép számban akadnak nyúlfiak is. Ezek néhány napig teljesen szagtalanok, így a kitűnő szimatú rókák sem találnak rájuk. Az erdőben, a borzvárak mélyén, tél végén születnek a kicsinyek. Egyszerre láthatunk még tavalyi agancsú fiatal, véres agancstövű és új, barkás agancsot viselő szarvasbikákat is. Ez utóbbiak lassan, óvatosan haladnak, mert féltik érzékeny agancsukat. Márciusra kifejlődik az őzbakok késő ősszel levetett agancsa helyett az új. Andrési Pál / _ A z Ocsai Tájvédelmi Körzet Küzdelem még száz évig A madárvilág is visszatelepült Az ózoncsata első ütközete Ócsa Budapest elővárosi övezetéhez szorosan kapcsolódó mezőgazdasági nagyközség, jellegzetesen magyar, kertes település. 1234-ben már prépostsági székhely volt. Lakóházai központi zegzugos utcahálózatot képeznek. Az öreg faluban még ma is sok a múlt építkezési szokásait hordozó építmény: a házak jelentős részének építőanyaga sár és vert fal, vályogfalazat; tetőszerkezetének anyaga szalma, zsupp vagy nád. Itt működik az Ocsai Tájvédelmi Körzet, a Bercsényi utcában van a fogadóközpont. Nemzeti értékeink védelméről beszélgetünk Sára János- sal, az Ócsai Tájvédelmi Körzet és a Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzetének vezetőjével. — Amikor 1975-ben idekerültem egy 199 hektárnyi védett területet találtam, egy kis erdőt, amely most a Turján vidéknek egy gyönyörű tája. Amikor elkezdtük a munkálatokat a téesszel találtuk magunkat szembe, s a népgazdasági érdek leple mögötti gán- csoskodással. Az Öreghegyi pincesort és egy kevés szőlőt sikerült 1975-ben védetté nyilvánítással átmenteni. Ócsán ma már egy falurész is a védett körzethez tartozik, múzeumot, kiállítóhelyeket létesítettek itt; a területen rengeteg kutatás folyt, számos szakdolgozat készült ebből a témakörből, hiszen az utóbbi két-há- romszáz év építészeti stílusjegyei napjainkban is fellelhető itt. Régészeti jellegű építményeink közül a legnevezetesebb egy kis pince, amit az ásatásokkor fedeztek fel. Az egyik ház tetőszerkezetének javításánál egy fából készült ácskapocs került elő, de említhetném a Bercsényi utca 10. szám alatti házat is, amelynek füstölt, égetett fából van a tetőszerkezete — ez a ház még ma is áll. Mindez arra enged következtetni, hogy ezen a mocsárvidéken helyi anyagokkal dolgoztak. Maga a tájvédelmi körzet mozaikos terület, sok erdővel, réttel, vizes területekkel, mocsarakkal, közbeékelődött szántókkal. A víz állandó párolgó hatása folytán olyan a helyi mikroklíma, mintha ezer méter magasan lennénk, pedig csak száz méter magasan vagyunk. Olyan növények élnek, amik Segesvár környékén vagy Szibériában például a szibériai nőszirom, a kijevi csalán vagy a havasi cincér. Madárvilága is különleges: poling, réti fülesbagoly, amelynek Svéd- illetve Finnországban van a költőhelyük, de nálunk is fészkelnek időnként. A vízben égeres, kőrises, füzes léperdők élnek, amelyek bírják ezt a vizes, mocsaras környezetet. Állatvilága is jellemző: sok a kétéltű és a hüllőfaj. Rengeteg a lápi bagolylepke, gyékénybagolylepke, nádi lepke. A nagyobb állatok közül a vidra és a hermelin sem pusztult ki, sőt nyestkutya- nyomokat is találtak már. — Milyen problémák várnak megoldásra? — Problémáink gyökerei hosszú évekre nyúlnak vissza. 1973-ban a nagy házgyárak építésével kezdődött, amikor a tájvédelmi körzet mellett egy kavicsbánya építésébe fogtak. A bánya tönkrement, a házgyár is, de a lápvidéket sikerült meglékelni. Ez a negatívum nem a múlté, a kavicsbányából leányvállalat, később kft. lett, majd ausztrál többségi tulajdonba ment át 140 hektárnyi terület. Bányát rengeteg helyen lehetne nyitni, nem biztos, hogy az ócsai a sürgős, mert veszélyezteti mindezt a természeti kincset, amelyhez hasonló a környéken nincsen. A csata még mindig folyik, a helyi önkormányzat is a partnerünk, a döntés egyelőre el van napolva, a bányatelken dolgoznak, kibővítése nincs engedélyezve, reméljük nem is lesz. — Milyen változásokat hoz ma a privatizáció? — Áz éremnek két oldala van. Örvendetes az, hogy a parasztember kezébe jó helyre kerülnek a visszaadott területek; a szántókon is nagy lesz a változás, mert nem rakják többé halomba a szemetet. Ez a környezet tetszetős a városi emberek számára is. A baj csak az, hogy sajnos egyre többen építkezni akarnak, s az itt ösztönösen kialakult helyi normákat nem tartják tiszteletben. Konténerházakat hoztak ide, autóroncsokat „építenek fel” mindenféle célzattal, majdani nyaralónak. Mindez nem a mezőgazdasági termelést szolgálja, hanem sok esetben a spekulációt. Olvastam olyan hirdetést, amelyben tájvédelmi körzeti házat eladásra kínáltak, persze a reális ár többszöröséért. — Segítik-e a munkájukat, van-e megfelelő anyagi keret e fontos munka végzéséhez? — Igen, segítik a munkánkat, sok emberrel kell kapcsolatot tartanunk, sok hivatallal; jó terveket kell kidolgoznunk, ha több terve van az embernek, abból néhány megvalósul. Balázs Adina Az ózonpusztító klór-fluor- karbon koncentrációjának növekedése a felére mérséklődött azóta, hogy az ipari országok lépéseket tettek az úgynevezett CFC-gázok termelésének korlátozására. A világméretű „ózoncsata” első sikeréről nemrég egy tudományos haladásért tevékenykedő amerikai szervezet tanácskozásán számoltak be. Túl korai azonban még örvendezni, mert a légkörben jelenlévő ózonfaló gázok még egyáltalán nem „kapituláltak” sőt tovább pusztítják a Föld e különleges pajzsát. A CFC-gázok végleges száműzése a légkörből akár egy évszázadig is eltarthat — vélik a szakértők, bár az ipari országok erőfeszítései e káros gázok termelésének visz- szaszórítására meghozták első gyümölcsüket: jelenleg a CFC-koncentráció évi 2 százalékkal növekszik a légkörben, a nyolcvanas évekbeli 4 százalékkal szemben — számolt be az AFP hírügynökség. A nemzetközi szerződések és az egyes országok kötelezettségvállalásai alapján az „ózongyilkos” gázok többségének termelése 1996-ban meg kell szűnjön. A bőrrák gyakoriságát növelő és az örökletes anyagot is károsító ibolyántúli sugárzás legmagasabb rekordját az Antarktiszon mérték. A „Palmer Station” nevű amerikai kutatóállomáson nemrég három hét alatt olyan mennyiségű ibolyántúli sugárzást észleltek, amennyit a kaliforniai, kifejezetten napsütéses San Diegóban egész évben. Mindez az „ózonlyuk” következménye, amelyet tavaszi időszakban már évek óta érzékelnek a Déli-sark fölött. Egyes napokon az Antarktisz felett 70 százalékos volt az „ózonszökés”. Egy kaliforniai kutató, Sherwood Rowland kollégáival együtt 1973-ban mutatta ki, hogy a CFC-gázok bomlásakor felszabaduló klórszármazékok végzetes hatással vannak az ózonpajzsra. A légkörbe került ózonpusztító gázok jelenlétét a 70-es évek óta kísérik figyelemmel mintavételekkel. A tudós a javulását az államok önmegtartóztatásának, nevezetesen a CFC-gázokat kiváltó új technológiák terjedésének javára írja. Nem kis része van ebben a fogyasztóknak is, akik az intelmek hatására olyan alterpaF tív termékeket választanak, amelyek nem jelentenek veszélyt. Példaként a golyós dezodorok terjedését említette.
