Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-01 / 50. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS I., KEDD a Kik privatizálják a Székelyföldet? Érdekes listát tesz közzé a ma­gyarnyelvű bukaresti hetilap, az Orient Expressz egyik leg­utóbbi száma. A magyar sajtó nem figyelt föl erre a közle­ményre, noha a privatizáció itt­hon is mindennapi „kenyere" az újságíróknak, s a bukaresti hetilap is e témakörben szállít feldolgozandó nyersanyagot. Igaz, nem a magyar privatizá­cióról szól, sőt, úgy is mond­hatnánk: éppen ellenkezőleg, arról, amelyikből a magyarok kimaradnak. Mégpedig a szé­kelyföldi magyarok, a székely- ség maga. Az 58-as számú tör­vénynek megfelelően Románi­ában az állami vállalatok ma­gántulajdonba való átmenetét az országos privatizációs alap egy-egy képviselője felügyeli. Szava tehát eldöntheti, hogy ki vagy kik kaphatnak meg egy- egy gazdasági egységet a priva­tizáció során. A többségében magyarok lakta Háromszéken, Kovászna megyében majdnem hetven meglévő gazdasági egy­ség privatizációja folyik jelen­leg, e hetven egység magánkéz­be adását éppen száz privatizá­ciós képviselő felügyeli — s közülük éppen öt azoknak a száma, akik magyar képvise­lőknek tekinthetők. No már­most, Háromszéken a lakosság­nak alig egynegyede román, a megye vállalatainak magánosí­tásánál viszont 95 százalékban román képviselők működnek közre — azaz ők mondhatják — mondják is — ki majd az utolsó szót azt illetően, hogy Gheorghe vagy György kapja-e meg a főtéri könyvüz­let vagy turisztikai iroda üze­meltetési jogát? Vajon nem úgy kívánta volna a morális és szakmai tisztesség, hogy egy háromnegyed részben magya­rok lakta vidéken a felügyelők is ennek megfelelő arányban nemzetiségiek legyenek? — te­szi fel a kérdést a mintegy het­ven székelyföldi vállalat és a százfős felügyelői listát közrea­dó bukaresti magyar hetilap, az Orient expressz kommentá­tora. E kérdéshez már nem is kell semmi kommentár... Kenéz Ferenc Arafat nem tárgyal A PFSZ mindaddig nem foly­tatja az Egyesült Államok ál­tal kezdeményezett és támo­gatott közel-keleti béketár­gyalásokat, ameddig a szélső­séges telepeseket nem fegyve­rezték le. „Nem tárgyalha­tunk, míg a zsidó telepesek fegyverei palesztin fejekre vannak irányítva” — jelentet­te ki Abed-Rabbo szóvivő. Az ülés napirendjén éppen a béketárgyalások folytatása szerepelt. A szóvivő azt is ki­jelentette: szervezete fontoló­ra veszi, hogy delegációt küld Washingtonba annak megvitatására, milyen feltéte­lek mellett folytathatnák a tár­gyalásokat. Jasszer Arafat, a PFSZ ve­zetője közben hétfőn rövid lá­togatásra Algírba utazott, hogy a hebroni mészárlás kö­vetkezményeit megvitassa az ottani vezetőkkel. Hétköznapi életünk fogyatékossá­gai közé sorolom, hogy eredménye­inkről ritkán, vagy alig esik szó. Az egykor legelmaradottabb Nyírség­ben—Borsodban sorra-rendre veze­tik be a földgázt, utakat, járdákat ké­szítenek, szó nélkül gyarapszik a tegnapi falu. A rádió? Dehogy szó­lalna róla. A lapok!? Sokkal sors­döntőbb hazugságok terjesztését szolgálják; mit mondott Horn—Bé­kési, Palotás—Nagy Tamás a ma­gyar gazdasági életről? Egyértel­mű: kizárólag rosszat. Természetesen alaptalanul, csak úgy, a levegőbe. Erről írni hát kifejezetten sátáni félrevezetés. Mégis ez sokasodik százszámra lapoldalakon, ez terjed félin­formáltság formájában, ezt „támasztják alá” sanda közvéle­mény-kutatásokkal és sulykolják állandó ismétlésekkel s meg nem unják, hogy ezt a nótát fújatja velük az „alkotó el­lenzék”, akiknek egyébként áldásos működéséről a teljesen elhanyagolt magyar főváros elgyalázott arca mond véle­ményt. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a legsúlyo­sabb bűn a Szent Lélek ellen szólás. Ám nemzeti vétkeink kö­zött ott sorakoznak: a mindenről megfeledkezés, az „örök ba- lekség”, a büszkeség, a széthúzás, és a mindig minden ide­gen hatalmába és szolgálatába való szegődés, amikor éppen a magunk gazdái lehetnénk. Szeretném emlékeztetni olvasói­mat azokra a nagy, fényes győzelmekre, amikor vidéki város­ban egy jelentéktelen áruházat avattak. Egészen természetes lett volna, de ez „súlyos csapás volt az imperialistákra”, s egy lépéssel közelebb kerültünk a kommunizmushoz. Bővült a villanyhálózat-vezetés, épült egy törpe vízmű, a Koreai Népköztársaságból hazatért a pártküldöttség... mind fényes győzelmű ünnep volt, csak úgy remegtek bele a kapitalizmus ingadozó alappillérei. Ellenben ma! Emelik a vízdíjat. Egyetlen újság nem írja meg, hogy 1945—1989-ig semmit nem tett a kommunista fő­zi boszniai szerbek cáfolnak Lelőtt vadászgépek A NATO két F—16-os ame­rikai vadászgépe lelőtt négy kétüléses szerb katonai gya­korló-repülőgépet tegnap haj­nalban, az ENSZ boszniai légtérre vonatkozó repülési tilalmának megsértése miatt Banja Lukától 90 kilométer­re északnyugatra. A hírt a görög hadsereg vezérkari főnöke jelentette be Athén­ban. A hétfő reggeli légiakció­ra az ENSZ BT tavaly április­ban elfogadott 816. számú határozatának értelmében ke­rült sor — közölte a NATO szóvivője Brüsszelben —, azaz annak formálisan sem­mi köze nem volt a legutóbbi hetek boszniai fejleményei­hez. Az ENSZ Biztonsági Taná­csának említett határozata re­pülési tilalmat rendelt el Bosznia légterében, amely­nek ellenőrzésére és betarta­tására a NATO légierejének adott felhatalmazást. Ez utób­bi kapcsán a szóvivő külön is emlékeztetett arra, hogy az ENSZ-mandátum „vala­mennyi szükséges eszköz” igénybevételét lehetővé teszi a légtérzárlat érvényesítése érdekében. Az atlanti szövetség gépei az észak-olaszországi támasz­pontokról felszállva azóta is napi 24 órás járőrözést tarta­nak a térségben, s ennek ke­retében eddig mintegy 12 ezer bevetést hajtottak már végre Bosznia légterében. Korábban — hivatalos jelen­tések szerint legalábbis — csak helikopterek sértették meg a légi tilalmat, amelyek­kel szemben 'a NATO-, illet­ve ENSZ-parancsnokságo- kon „túlzottnak” minősítet­ték egy légicsapás esetleges alkalmazását. A boszniai szerb hadsereg közelebbről meg nem határo­zott forrásai a Tanjug jugo­szláv hírügynökség tudósító­jának határozottan cáfolták, hogy bárhol Boszniában le­lőttek volna a boszniai szerb haderő kötelékébe tartozó re­pülőgépeket. A Tanjug zvor- niki keltezésű jelentésében említett forrás felhívja a fi­gyelmet, hogy a boszniai szerb hadseregnek csak Ban­ja Lukán van katonai repülő­tere. Azon a támaszponton már régóta ENSZ-megfigye- lők tartózkodnak, akik bizo­nyára jelezték volna a repülő­gépek indulását. Elégedetlen százezrek Sztrájkhulláin Romániában Nincs átkelés Szarajevóban az UNPRO- FOR döntésére a tervezettől eltérően tegnap nem nyitot­ták meg a város muzulmá­nok, illetve boszniai szerbek ellenőrzése alatt álló két ré­szét összekötő hidat. Michael Rose tábornok, a boszniai ENSZ-békefenntartó erők pa­rancsnoka közölte: a boszniai szerbekkel csupán elvi, s nem írásbeli megállapodás született a híd megnyitásáról, s ragaszkodik az írásbeli bele­egyezéshez. A kéksisakosok felvonulá­sa előtt aknák és orvlövészek miatt nem lehetett a hídon közlekedni. A román rádió és a Rompres tegnap kora délutáni jelentése szerint a 41 román megyében tíz-, illetve százezres létszám­mal, különböző formákban vesz­nek részt a dolgozók a két legna­gyobb román szakszervezeti központ által hétfőre meghirde­tett egynapos sztrájkban, amely elsősorban az ipar különböző ágazataira, a közoktatásra, a táv­közlésre teljed ki — de általá­ban oly módon, hogy közvetle­nül nem érinti az emberek min­dennapi életét. Az 1 millió tagot számláló Alfa-kartell déli becslése szerint mintegy 500 ezer tagja kapcso­lódott be az akciókba. A CNSLR-Fratia (Testvériség) el­nöke, Victor Ciorbea elmondta, hogy a résztvevők mintegy har­mada ,japán sztrájkot” folytat, azaz beéri az akció jelképes be­jelentésével, de tovább dolgozik. A zsil-völgyi bányavidéken, amelyen az elmúlt hetekben két különböző központ szervezésé­ben két sztrájkhullám is végigsö­pört, csak néhány ezer ember tette le hétfőn a szerszámot. Ä Testvériség egyik erősségének tartott sofőrszakszervezetek ez­úttal általában nem vettek részt a sztrájkban, de 1200 haszonjár­mű így is a garázsokban maradt. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei # A Moldovában vasár­nap rendezett parlamenti választáson fölényes győ- zelmet arattak a volt kom­munisták — jelentette hét­főn a dpa. A 13 induló párt közül az Agrárde­mokrata Párt szerepelt a legsikeresebben. Mögöt­tük az ugyancsak a kom­munisták utódpártjának tekintett szocialisták követ­keznek. íf Jichak Rabin izraeli kor­mányfő az ABC televízió reggeli adásában ismételten elismerte, hogy a hebroni mészárlás szégyenfoltot ej­tett Izrael nevén, de szerinte csak egy mód kínálkozik a trauma okozta válság felol­dására: mihamarabb folytat­ni az izraeli—palesztin tár­gyalásokat. é Legkevesebb 22 sze­mély lett politikai gyilkos­ság áldozata a hét végén Dél-Afrikában. Az áldoza­tok között van az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egy helyi vezetője. ★ Michal Kovác szlovák köztársasági elnök tegnap elvetette Vladimir Meciar komuínyfőjavaslatát, amely­ben Jozef Prokes miniszter­elnök-helyettest jelölte a szlovák kiilügyi tárca élére. * Külön szerzéidést ajánl az Európai Unió Ukrajná­nak. Az egyezményt már március közepén szeret­nék tető alá hozni — jelen­tette be hétfőn Kijevben Luis Moreno Abati, az EU ukrajnai képviseletének vezetője. Hídavatás város vezetése, hogy az egymillió-kétszázezres lakólélek- számra tervezett és alapozott főváros teljes 1945 előtti rend­szerét két és fél millió ember használja. Semmit nem tettek a felújításért fél évszázad alatt. De ki a hibás, ha baj van: a mai kormány! Gyalázatosabb vádaskodás nem hangzott még eb­ben a hazában, mint amikor a szemforgató és tehetetlen „ab­szolút ellenzéki” fővárosi vezetők, ahogy mint elődeik, sem­mit nem tettek az ország koronájáért, fővárosunkért, a kom­munista vétkeket erre a még négy esztendőt sem élt kormány­ra hárítják. Akik „elöljártak az osztályharcban”, tudomásom szerint még nem kérdezték meg egy-egy jeles ellenzéki vállalkozó­tól, hogy ugyan három év alatt miből tett szert hárommilliár­dos vagyonra? A harcos liberál-baloldalnak ez volna ideoló­giai kötelessége! Természetesen nem erről akartam írni. Az indulat néha el­ragadja a tollat, a bűnösök és vétkesek másra mutogatása, po­litikai érdekből akár a családtagjainak letagadása, igazságok kiforgatása, eltérítik az embert az eredeti gondolatoktól. Vétkeink sorában ott magasodik egy már egész nemze­tünkre érvényes hibánk, amit úgy nevezhetünk: elhallgatás. Elhallgatjuk, hogy milliós tábor már az egykor leggyilkosab- ban megrabolt újra saját földön és saját földben gondolkodók serege. Minden nagytamási és nagysándori szervezkedés elle­nére új nemzeti paraszt-polgári réteg van születőben. Minden fondorlatos banki akadékoskodás, bálintgazdai félrevezetés és tájékoztatás, prágeri mellébeszéléssel szemben kimondatla­nul dán—finn gazdasági termelésrendszer forrja jövőjét thür- meri törekvések acsarkodásában. A magyar parasztságot Rá­kosi ávósainak, Kádár pufajkásainak sem sikerült megsemmi­síteni. A gyökér, a törzs megmaradt. Ágait-virágait-gyümöl- csét: rongálták-tépték-törték és rabolták, de minden Marxok, Leninek, Révayk, Aczélok ellenére megmaradtunk. Tessék figyelni! Három év alatt új hidat építettünk a Du­nán. A fél ország nem is tud róla. Tudják miért, kedves olva­sók? Elfelejtettük méltóképpen felavatni. Úgy, ahogy illett volna. Ünneppel, zenével, a hídról messze elhangzó igaz sza­vakkal. Barátom jóvoltából néhány napja átrobogtunk rajta. Híd ott, ahol egykor Keve vezér hadával tömlőkön „átal- kele”, hogy megvívja a túlparti várost római, herul, gót, lon- gobárd, germán s ki tudja még milyen népek, néptöredékek erősségét. Ott ível át a híd, ahol a hun hadak megitatták a fo­lyamot: Igyál, igyál te vén Duna, nem ittál ennyi bort soha, Igyál Ezt is el lehetett volna mondani azon az elmulasztott híd- avatáson. Megfeledkeztünk róla. Megfeledkeztünk a történel­münkről. Mert így szoktattak negyven kemény esztendőt át. Nem volt magyar történelem, csak nemzetközi munkásmoz­galom-történet, beleágyazottan a Szovjetunió és a bolsevik párt történetébe. Mire és miért emlékezzen a búsulásra, szé­gyenkezésre nevelt ifjúság, hogy itt, ezen a földön, a történe­lem hajnalán hun, avar, magyar honfoglaló őseink hazát fog­laltak. „Harmadnap a hunok hada, mint új vihar feltáma- da..A költő, Arany János elzengte egyszer nekünk a hogy voltakat, miért nem idézzük, miért nem emlegetjük? Tél volt, suhantunk át a hídon, az új hídon, amit azóta al­kottunk, mióta elmúltak a hangos hurrák, amikor saját vesz­tünket kényszerítették éltetni. Jön a jobb idő! Suhanjanak át új hídunkon kedves olvasó­im, s jusson eszükbe: így is lehet új magyar történelmet írni. Azaz, amikor átérnek, gondolkozzanak. Nevesincs híd ez! Nem avattuk, nem neveztük el. Elfelejtettük. Ez pótolható. Talán Arany Jánostól kellene kölcsönkérni valami szép ne­vet, ami emlékeztetne hazát foglaló őseinkre. (Fábián Gyula)

Next

/
Thumbnails
Contents