Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-01 / 50. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS I., KEDD a Kik privatizálják a Székelyföldet? Érdekes listát tesz közzé a magyarnyelvű bukaresti hetilap, az Orient Expressz egyik legutóbbi száma. A magyar sajtó nem figyelt föl erre a közleményre, noha a privatizáció itthon is mindennapi „kenyere" az újságíróknak, s a bukaresti hetilap is e témakörben szállít feldolgozandó nyersanyagot. Igaz, nem a magyar privatizációról szól, sőt, úgy is mondhatnánk: éppen ellenkezőleg, arról, amelyikből a magyarok kimaradnak. Mégpedig a székelyföldi magyarok, a székely- ség maga. Az 58-as számú törvénynek megfelelően Romániában az állami vállalatok magántulajdonba való átmenetét az országos privatizációs alap egy-egy képviselője felügyeli. Szava tehát eldöntheti, hogy ki vagy kik kaphatnak meg egy- egy gazdasági egységet a privatizáció során. A többségében magyarok lakta Háromszéken, Kovászna megyében majdnem hetven meglévő gazdasági egység privatizációja folyik jelenleg, e hetven egység magánkézbe adását éppen száz privatizációs képviselő felügyeli — s közülük éppen öt azoknak a száma, akik magyar képviselőknek tekinthetők. No mármost, Háromszéken a lakosságnak alig egynegyede román, a megye vállalatainak magánosításánál viszont 95 százalékban román képviselők működnek közre — azaz ők mondhatják — mondják is — ki majd az utolsó szót azt illetően, hogy Gheorghe vagy György kapja-e meg a főtéri könyvüzlet vagy turisztikai iroda üzemeltetési jogát? Vajon nem úgy kívánta volna a morális és szakmai tisztesség, hogy egy háromnegyed részben magyarok lakta vidéken a felügyelők is ennek megfelelő arányban nemzetiségiek legyenek? — teszi fel a kérdést a mintegy hetven székelyföldi vállalat és a százfős felügyelői listát közreadó bukaresti magyar hetilap, az Orient expressz kommentátora. E kérdéshez már nem is kell semmi kommentár... Kenéz Ferenc Arafat nem tárgyal A PFSZ mindaddig nem folytatja az Egyesült Államok által kezdeményezett és támogatott közel-keleti béketárgyalásokat, ameddig a szélsőséges telepeseket nem fegyverezték le. „Nem tárgyalhatunk, míg a zsidó telepesek fegyverei palesztin fejekre vannak irányítva” — jelentette ki Abed-Rabbo szóvivő. Az ülés napirendjén éppen a béketárgyalások folytatása szerepelt. A szóvivő azt is kijelentette: szervezete fontolóra veszi, hogy delegációt küld Washingtonba annak megvitatására, milyen feltételek mellett folytathatnák a tárgyalásokat. Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője közben hétfőn rövid látogatásra Algírba utazott, hogy a hebroni mészárlás következményeit megvitassa az ottani vezetőkkel. Hétköznapi életünk fogyatékosságai közé sorolom, hogy eredményeinkről ritkán, vagy alig esik szó. Az egykor legelmaradottabb Nyírségben—Borsodban sorra-rendre vezetik be a földgázt, utakat, járdákat készítenek, szó nélkül gyarapszik a tegnapi falu. A rádió? Dehogy szólalna róla. A lapok!? Sokkal sorsdöntőbb hazugságok terjesztését szolgálják; mit mondott Horn—Békési, Palotás—Nagy Tamás a magyar gazdasági életről? Egyértelmű: kizárólag rosszat. Természetesen alaptalanul, csak úgy, a levegőbe. Erről írni hát kifejezetten sátáni félrevezetés. Mégis ez sokasodik százszámra lapoldalakon, ez terjed félinformáltság formájában, ezt „támasztják alá” sanda közvélemény-kutatásokkal és sulykolják állandó ismétlésekkel s meg nem unják, hogy ezt a nótát fújatja velük az „alkotó ellenzék”, akiknek egyébként áldásos működéséről a teljesen elhanyagolt magyar főváros elgyalázott arca mond véleményt. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a legsúlyosabb bűn a Szent Lélek ellen szólás. Ám nemzeti vétkeink között ott sorakoznak: a mindenről megfeledkezés, az „örök ba- lekség”, a büszkeség, a széthúzás, és a mindig minden idegen hatalmába és szolgálatába való szegődés, amikor éppen a magunk gazdái lehetnénk. Szeretném emlékeztetni olvasóimat azokra a nagy, fényes győzelmekre, amikor vidéki városban egy jelentéktelen áruházat avattak. Egészen természetes lett volna, de ez „súlyos csapás volt az imperialistákra”, s egy lépéssel közelebb kerültünk a kommunizmushoz. Bővült a villanyhálózat-vezetés, épült egy törpe vízmű, a Koreai Népköztársaságból hazatért a pártküldöttség... mind fényes győzelmű ünnep volt, csak úgy remegtek bele a kapitalizmus ingadozó alappillérei. Ellenben ma! Emelik a vízdíjat. Egyetlen újság nem írja meg, hogy 1945—1989-ig semmit nem tett a kommunista főzi boszniai szerbek cáfolnak Lelőtt vadászgépek A NATO két F—16-os amerikai vadászgépe lelőtt négy kétüléses szerb katonai gyakorló-repülőgépet tegnap hajnalban, az ENSZ boszniai légtérre vonatkozó repülési tilalmának megsértése miatt Banja Lukától 90 kilométerre északnyugatra. A hírt a görög hadsereg vezérkari főnöke jelentette be Athénban. A hétfő reggeli légiakcióra az ENSZ BT tavaly áprilisban elfogadott 816. számú határozatának értelmében került sor — közölte a NATO szóvivője Brüsszelben —, azaz annak formálisan semmi köze nem volt a legutóbbi hetek boszniai fejleményeihez. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának említett határozata repülési tilalmat rendelt el Bosznia légterében, amelynek ellenőrzésére és betartatására a NATO légierejének adott felhatalmazást. Ez utóbbi kapcsán a szóvivő külön is emlékeztetett arra, hogy az ENSZ-mandátum „valamennyi szükséges eszköz” igénybevételét lehetővé teszi a légtérzárlat érvényesítése érdekében. Az atlanti szövetség gépei az észak-olaszországi támaszpontokról felszállva azóta is napi 24 órás járőrözést tartanak a térségben, s ennek keretében eddig mintegy 12 ezer bevetést hajtottak már végre Bosznia légterében. Korábban — hivatalos jelentések szerint legalábbis — csak helikopterek sértették meg a légi tilalmat, amelyekkel szemben 'a NATO-, illetve ENSZ-parancsnokságo- kon „túlzottnak” minősítették egy légicsapás esetleges alkalmazását. A boszniai szerb hadsereg közelebbről meg nem határozott forrásai a Tanjug jugoszláv hírügynökség tudósítójának határozottan cáfolták, hogy bárhol Boszniában lelőttek volna a boszniai szerb haderő kötelékébe tartozó repülőgépeket. A Tanjug zvor- niki keltezésű jelentésében említett forrás felhívja a figyelmet, hogy a boszniai szerb hadseregnek csak Banja Lukán van katonai repülőtere. Azon a támaszponton már régóta ENSZ-megfigye- lők tartózkodnak, akik bizonyára jelezték volna a repülőgépek indulását. Elégedetlen százezrek Sztrájkhulláin Romániában Nincs átkelés Szarajevóban az UNPRO- FOR döntésére a tervezettől eltérően tegnap nem nyitották meg a város muzulmánok, illetve boszniai szerbek ellenőrzése alatt álló két részét összekötő hidat. Michael Rose tábornok, a boszniai ENSZ-békefenntartó erők parancsnoka közölte: a boszniai szerbekkel csupán elvi, s nem írásbeli megállapodás született a híd megnyitásáról, s ragaszkodik az írásbeli beleegyezéshez. A kéksisakosok felvonulása előtt aknák és orvlövészek miatt nem lehetett a hídon közlekedni. A román rádió és a Rompres tegnap kora délutáni jelentése szerint a 41 román megyében tíz-, illetve százezres létszámmal, különböző formákban vesznek részt a dolgozók a két legnagyobb román szakszervezeti központ által hétfőre meghirdetett egynapos sztrájkban, amely elsősorban az ipar különböző ágazataira, a közoktatásra, a távközlésre teljed ki — de általában oly módon, hogy közvetlenül nem érinti az emberek mindennapi életét. Az 1 millió tagot számláló Alfa-kartell déli becslése szerint mintegy 500 ezer tagja kapcsolódott be az akciókba. A CNSLR-Fratia (Testvériség) elnöke, Victor Ciorbea elmondta, hogy a résztvevők mintegy harmada ,japán sztrájkot” folytat, azaz beéri az akció jelképes bejelentésével, de tovább dolgozik. A zsil-völgyi bányavidéken, amelyen az elmúlt hetekben két különböző központ szervezésében két sztrájkhullám is végigsöpört, csak néhány ezer ember tette le hétfőn a szerszámot. Ä Testvériség egyik erősségének tartott sofőrszakszervezetek ezúttal általában nem vettek részt a sztrájkban, de 1200 haszonjármű így is a garázsokban maradt. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei # A Moldovában vasárnap rendezett parlamenti választáson fölényes győ- zelmet arattak a volt kommunisták — jelentette hétfőn a dpa. A 13 induló párt közül az Agrárdemokrata Párt szerepelt a legsikeresebben. Mögöttük az ugyancsak a kommunisták utódpártjának tekintett szocialisták következnek. íf Jichak Rabin izraeli kormányfő az ABC televízió reggeli adásában ismételten elismerte, hogy a hebroni mészárlás szégyenfoltot ejtett Izrael nevén, de szerinte csak egy mód kínálkozik a trauma okozta válság feloldására: mihamarabb folytatni az izraeli—palesztin tárgyalásokat. é Legkevesebb 22 személy lett politikai gyilkosság áldozata a hét végén Dél-Afrikában. Az áldozatok között van az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egy helyi vezetője. ★ Michal Kovác szlovák köztársasági elnök tegnap elvetette Vladimir Meciar komuínyfőjavaslatát, amelyben Jozef Prokes miniszterelnök-helyettest jelölte a szlovák kiilügyi tárca élére. * Külön szerzéidést ajánl az Európai Unió Ukrajnának. Az egyezményt már március közepén szeretnék tető alá hozni — jelentette be hétfőn Kijevben Luis Moreno Abati, az EU ukrajnai képviseletének vezetője. Hídavatás város vezetése, hogy az egymillió-kétszázezres lakólélek- számra tervezett és alapozott főváros teljes 1945 előtti rendszerét két és fél millió ember használja. Semmit nem tettek a felújításért fél évszázad alatt. De ki a hibás, ha baj van: a mai kormány! Gyalázatosabb vádaskodás nem hangzott még ebben a hazában, mint amikor a szemforgató és tehetetlen „abszolút ellenzéki” fővárosi vezetők, ahogy mint elődeik, semmit nem tettek az ország koronájáért, fővárosunkért, a kommunista vétkeket erre a még négy esztendőt sem élt kormányra hárítják. Akik „elöljártak az osztályharcban”, tudomásom szerint még nem kérdezték meg egy-egy jeles ellenzéki vállalkozótól, hogy ugyan három év alatt miből tett szert hárommilliárdos vagyonra? A harcos liberál-baloldalnak ez volna ideológiai kötelessége! Természetesen nem erről akartam írni. Az indulat néha elragadja a tollat, a bűnösök és vétkesek másra mutogatása, politikai érdekből akár a családtagjainak letagadása, igazságok kiforgatása, eltérítik az embert az eredeti gondolatoktól. Vétkeink sorában ott magasodik egy már egész nemzetünkre érvényes hibánk, amit úgy nevezhetünk: elhallgatás. Elhallgatjuk, hogy milliós tábor már az egykor leggyilkosab- ban megrabolt újra saját földön és saját földben gondolkodók serege. Minden nagytamási és nagysándori szervezkedés ellenére új nemzeti paraszt-polgári réteg van születőben. Minden fondorlatos banki akadékoskodás, bálintgazdai félrevezetés és tájékoztatás, prágeri mellébeszéléssel szemben kimondatlanul dán—finn gazdasági termelésrendszer forrja jövőjét thür- meri törekvések acsarkodásában. A magyar parasztságot Rákosi ávósainak, Kádár pufajkásainak sem sikerült megsemmisíteni. A gyökér, a törzs megmaradt. Ágait-virágait-gyümöl- csét: rongálták-tépték-törték és rabolták, de minden Marxok, Leninek, Révayk, Aczélok ellenére megmaradtunk. Tessék figyelni! Három év alatt új hidat építettünk a Dunán. A fél ország nem is tud róla. Tudják miért, kedves olvasók? Elfelejtettük méltóképpen felavatni. Úgy, ahogy illett volna. Ünneppel, zenével, a hídról messze elhangzó igaz szavakkal. Barátom jóvoltából néhány napja átrobogtunk rajta. Híd ott, ahol egykor Keve vezér hadával tömlőkön „átal- kele”, hogy megvívja a túlparti várost római, herul, gót, lon- gobárd, germán s ki tudja még milyen népek, néptöredékek erősségét. Ott ível át a híd, ahol a hun hadak megitatták a folyamot: Igyál, igyál te vén Duna, nem ittál ennyi bort soha, Igyál Ezt is el lehetett volna mondani azon az elmulasztott híd- avatáson. Megfeledkeztünk róla. Megfeledkeztünk a történelmünkről. Mert így szoktattak negyven kemény esztendőt át. Nem volt magyar történelem, csak nemzetközi munkásmozgalom-történet, beleágyazottan a Szovjetunió és a bolsevik párt történetébe. Mire és miért emlékezzen a búsulásra, szégyenkezésre nevelt ifjúság, hogy itt, ezen a földön, a történelem hajnalán hun, avar, magyar honfoglaló őseink hazát foglaltak. „Harmadnap a hunok hada, mint új vihar feltáma- da..A költő, Arany János elzengte egyszer nekünk a hogy voltakat, miért nem idézzük, miért nem emlegetjük? Tél volt, suhantunk át a hídon, az új hídon, amit azóta alkottunk, mióta elmúltak a hangos hurrák, amikor saját vesztünket kényszerítették éltetni. Jön a jobb idő! Suhanjanak át új hídunkon kedves olvasóim, s jusson eszükbe: így is lehet új magyar történelmet írni. Azaz, amikor átérnek, gondolkozzanak. Nevesincs híd ez! Nem avattuk, nem neveztük el. Elfelejtettük. Ez pótolható. Talán Arany Jánostól kellene kölcsönkérni valami szép nevet, ami emlékeztetne hazát foglaló őseinkre. (Fábián Gyula)
