Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-07 / 31. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUÁR 7., HÉTFŐ A Kárpát-medencei folklór fesztivál színhelyén Feljövőben a népi kultúra © Nagykőrös a turisztika mértékadó véleményű szakemberei szerint — elsősorban a kultúrával, a népi, történelmi hagyományok ápolásával tud kapcsolatot teremteni a világgal. Nos, ha ez így van, akkor a település ’96-os expón való szereplésének a sikerét akár már most megelőlegezhetjük. Tehetjük, hiszen a város tavaly a 625 éves jubileumának az ünnepén is láttatta a rendezésben tehetségét. Jóllehet a világkiállítás Dél-Pest megyei eseményeinek rendezését illetően majd csak hetek múlva kerülnek nyilvánosságra a végleges döntések, a bíztató fejlemények alapján úgy tűnik, hogy Kőrös 2 év múlva komoly seregszemlék házigazdája lesz. Többek között ott tartják majd a Kárpát-medencei folklórfesztivált, amelynek előkészítésben, bonyolításában fontos szerep jut majd a helyi Arany János művelődési központnak is. Az intézmény terveiből, törekvéseiből ítélve a felkészülés már el is kezdődött... — Nem szívesen használom a felkészülés szót, hiszen nem valamiféle kampányfeladatoknak a sorozata következik — mondja dr. Zsoldos Zoltánné, a művelődési központ igazgatója, majd így folytatja: — Lényegében mi is távolabbi terveink gyorsabb megvalósulásának lehetőségét látjuk a világkiállításban, tehát elsősorban egy jó alkalmat és nem feltétlenül célt. Mindazt amit az elkövetkező két év alatt szeretnénk megvalósítani, az expótól függetlenül is fontosak, de annak sikeréhez nélkülözhetetlenek. — Úgy is fogalmazhatunk, nem vennék a szívükre ha Kőrös lemaradna bármiben is a fesztiválon... — Legalább is a népművészetnek azokban az ágaiban nem szeretnénk szégyent vallani, amelyek művelésének, szervezett formáinak hagyományai vannak e régióban. Azért most sem panaszkodhatunk, hiszen többek között a népdalkórusunkat, fafaragóinkat, amatőr díszítőművészeinket említhetem arra példának, hogy Kőrösön igenis szép számmal ápolják a népi hagyományokat. A díszítőművész kört nemrégen szövőszakkörrel bővítettük, újabban pedig a gyermek népitánc csoport szervezésével foglalkozunk. Kőrös — mindig híres volt népi táncosairól, ám van annak már negyedszázada is, hogy eltűnt a helyi kulturális életből ez a kis csoport is. Czira Péterné a művelődési központ munkatársa különösen sokat fáradozik a táncosok szervezésén. — Sok helyen pályáztunk, sikerrel — mondja — így tulajdonképpen minden anyagi feltétel meg van ahhoz, hogy működjék a szakkör. Nemrégen tartottuk az első foglalkozást. Szeretnénk a családokban felkelteni az érdeklődést, örülnénk ha minél több szülő engedné el ide gyerekét. A népitánc tanulását, művelését nemcsak azért tartom fontosnak, mert a felnövő nemzedék megismerkedik a magyarság régi és új értékeivel, közel kerülnek a népi kultúra kincseihez, de azért is, mert tapasztaljuk, hogy ezek a közösségek nagyon jó hatással vannak a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődésére is. M. J. A volt tanítóképző Arany János szobrával Szentendrei óvónők kórusa Hogy is szól a Filibüli? „A dalrepertoárt a magyar nyelvterület egészéről gyűjtik.” A szentendrei óvónők kórusa — Bújj, bújj zöldág — nemcsak tanítják az éneket a gyerekeknek, hanem maguk is szívesen dalolnak. A közös éneklés aztán kórusalakításba váltott át. A múlt év tavaszán hívták életre a szentendrei óvónők együttesét. S, hogy mi legyen nevük? A fülemüléről szóló erdélyi dal román címe adta az ötletet: Filibüli lett belőlük. — A helyi hat óvodából 16-an vagyunk — mondotta Lázár Enikő énektanámő. — Hetente egyszer, szerdán délután fél öttől hat óráig gyakorolunk. A szentendrei Falumúzeumban, Visegrá- don, Leányfalun léptünk fel többek között. Pályázati támogatásból tartjuk fenn magunkat. A dalrepertoárt a magyar nyelvterület énekeiből válogatjuk. Változatos volt a műsoruk a megyei játékvezetők évzáró-évnyitó összejövetelén is. Ajkai népviseletben léptek fel. A kollekció nem teljes, hiányzik az igazi cipő, valamint a blúz — sajnos ilyet nem készítenek, pedig szeretnénk kapni belőle. Másik vágyuk: a minősítés megszerzése, s egyben az, hogy minél több meghívást kapjanak, minél több helyen szóljon a Filibüli... (Reitter) Hangversenykörúton megyénk szimfonikus zenekara Egy hónapos koncertsorozatot tart Pest Megye Szimfonikus Zenekara megyénk ifjúsága számára. Február 7-i ráckevei fellépésüket követően további hét településen ad elő nagyzenekari műveket a megye zenetanáraiból álló negyven tagú együttes. Fellépéseikkel hiányt- pótló szerepet töltenek be, hiszen a vidék ifjúsága számára szervezett koncerteken eleddig szóló- és kamaraművek szerepeltek, nyilvánvaló anyagi megfontolásokból. A zenekar műsorán Mozart, Schubert, Haydn, Liszt, Mark Lavry, Bartók, Kodály, Prokoßev, Britten, Farkas Ferenc és Hidas Frigyes népszerű művei szerepelnek. A Noseda Tibor vezényletével fellépő zenekar előadásain Hegedűs Endre zongoraművész, Ardó Mária énekművész és Rásony Leile hegedűművész működik közre. A hangversenysorozatot Pest Megye Szimfonikus Zenekarának és a Ceglédi Kardos Pál Pedagógus Énekkarnak a színpadra lépésével két fővárosi, zeneakadémiai koncert zátja május 9-én és 10-én, amelyen Puccini Messa di Gloria című művét adják elő. A megye fiataljait buszok szállítják majd Budapestre. (-ky) A 25. filmszemle szellemében Nagy magyar alkotások A Magyar Filmszemle 25. születésnapjának tiszteletére tűzött műsorra hat Cannes-ban díjat nyert, illetőleg magyar— francia koprodukcióan készült alkotást a budapesti Francia Intézet február 7. és 9. között. A vetítések 16, 17, illetve 19 órakor kezdődnek a Fő utcában. Gaál István Magasiskola című 1969-ben forgatott alkotását vetítik elsőként, hétfőn. A mű — amely Mészöly Miklós novellája alapján készült — az 1970-es Cannes-i fesztiválon a zsűri különdíját nyerte el. Jeles András munkája, a Senkiföldje 1993-ban született. Szabó István Mephistója 1981-ben a legjobb forgató- könyvnek járó elismerést kapta meg a franciaországi városban. A filmrendező egy évvel később pedig az Oscar-díjat vehette át munkájáért. Elek Judit Tutajosok című dokumentum-játéka 1990-es munka. Klaus Maria Brandauer emlékezetes „Mephistóját” valamint a múlt századi pert feldolgozó Elek filmet holnap tekinthetik meg az érdeklődők. SZÍNPAD Az ember tragédiája a Nemzetiben „S hiányzik az összehangzó értelem” Madách Imre művének, Az ember tragédiájának bemutatója 1883-as első színrevitele óta mindig nagy esemény a magyar színházi életben, talán még inkább az, mint másik nemzeti kincsnek számító drámánké, a Bánk báné. Miért? Mivel oly sokféle megközelítésre, értelmezésre, kivitelezésre ad módot. Kevésbé csak a magyaroké, mint a Bánk bán. Szerte a világon játsszák, általános emberi helyzeteket, kérdéseket fedezve fel benne, s szinte sajnálhatjuk, hogy nem ismerhetjük meg mit is mond idegen nyelven, idegen környezetben az a szöveg, melynek mi oly sok részletét kívülről tudjuk, oly sok mondata szállóigénkké vált. Most megtudhattuk, mivé vált egy katalán rendező, Ricard Salvat kezében, aki a Nemzeú Színház legújabb bemutatóját rendezte. A filozófiai mű — misztériumjátékká. Mintha Ricard Salvat szabadtérre szánta volna az előadást, úgy képzelte volna, hogy ragyogó napsütésben zajlik, jövő-menő tarka sokaság közt, akik egy-egy Ids időre megállnak figyelni a színjátékot, továbbhaladnak, esetleg valahol esznek-isznak egyet, majd visz- szatémek, megint megnéznek valamely részletet. Nem nagyon számít nekik, ki kicsoda, mi a szerepe, mit akar, mit képvisel, csupáncsak a látvány, a színek — nem a tragédia színei, hanem amit közönségesen színeken értünk —, a kavargás. Nem kérdezik meg, Ádám és Éva szerepében miért váltják egymást hárman, illetve négyen, miért változnak a XII. színben egyszerre öreggé — ami teljesen ellentmond a mű logikájának —, miért háromszorozódik meg az Úr alakja is, ráadásul együtt jelenve meg libasorban vonulva vagy hátukat egymásnak vetve mindhárman a színpadon. Nem zavarják ezt az elképzelt vásári nézőt a bumfordi és ügyetlenül mozgatott díszletek, a véletlenszerűnek tűnő jelmezek és maszkok sem. Ám aki sorskérdéseinket követni akarván, arra válaszokat remélvén ül be a színházba, keservesen csalódik. A szöveget — melyet persze jól ismerve, ráismerve, így is élvezünk —, olyan kíméletlenül szabdalták fel a mindenféle hozzá nem illő elemmel, hogy „összhangzásáf ’ csak nagy erőfeszítések árán fedezhetjük fel. A színészek közül talán leginkább Koncz Gábort sajnálhatjuk, aki kiváló Lucifer lehetne, ha oly fukar kezekkel mérték volna a teret számára. A másik nagy vesztes Varga Mária, aki érett, szép Évát alakíthatna. Nádudvari Anna Jubilál a nyíregyházi színház Adaptált Koldusopera Különös premierrel ünnepli centenáriumát a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, ahol 1894. február 6-án tartották az első előadást. A jubiláló teátrum művészei az évforduló előestéjén Bertolt Brecht—Kurt Weill világhírű darabját, a Koldusoperát mutatják be — mai körülményekre adaptálva. A rendező Verebes István, a társulat igazgatója a darabot klasszikus kabaréműsomak fogja fel. Azt szeretné, ha a publikum ráismerne a történetben, az alakokban arra a valóságra, állapotra, melyre az előadás utal. A százéves nyíregyházi színház épületének terveit Alpár Ignác építész készítette, s annak idején a helyi vállalkozók hat hónap alatt végeztek a munkával. Az 1894. február 6-án megnyílt kőszínházban csaknem kilenc évtizedig vendégművészek léptek fel, majd a város 1981-ben önálló társulatot alakított. Egy másik emberpár... M. Tóth Sándor fotomontázsa
