Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-04 / 29. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. FEBRUAR 4., PENTEK Hatosztályos gimnazista vagyok Aszódon Először nem akartam jelentkezni a felvételire, de az akkori osztály- főnököm és szüleim rábeszéllek. Felvettek. Ennek nagyon örültem, mivel nagyon nehéznek tűnt a felvételin a matematikai rész. A magyarral és a szóbelivel boldo­gultam. Úgy éreztem, ez volt életem első nagy próbája, és sikerült. Ez nagyon fontos volt számomra. Igaz, nehéz szívvel váltam el ba­rátaimtól, társaimtól és az iskolától. De azt hiszem, megérte. Aszó­don többet kell ugyan tanulni, de erre számítottam. Igazság szerint nehezebbre gondoltam. A tanulás nem túl megerőltető, és az új osztálytársak illetve taná­rok kitűnőek. Eleinte kicsit furcsák voltak a nagy, majdnem felnőtt iskolatársak. Bizonyára mi is szokatlanok voltunk az ő számukra. Év elején például„kis pisis” és „óvodás” jelzővel illettek némelyi­künket. Ez kicsit rosszul esett, de most már szinte barátként visel­kednek velünk. Az iskolának külön uszodája van, ahol hetente egy nagyon kelle­mes testnevelés órát töltünk el. Számítógépek is állnak az itt tanuló diákok rendelkezésére. Ez is nagy előny, hisz egyre több helyen dolgoznak számítógépekkel. Az iskolából sokat jártunk színházba, múzeumba, és vannak saját rendezvényű báljaink is. Egyszóval ■ senki sem bánta meg, hogy ide jelentkezett, és felvették. Mindenki nagyon örül az új életnek, légkörnek, barátoknak és tanároknak. Kiss Katalin I. B Az előzmények „Sok ismerősöm járt ide, ebbe az iskolába. Mikor megtudtam, hogy indul hatosztályos képzés, rögtön elszántam magam. Megpró­bálom.”- Kovács Ágota „Nekem először a szüleim mondták, hogy felvételizzem a gimnázi­umba. Nemcsak itt indult ilyen osztály, de anyukám idejárt Aszód­ra, és elmesélte nekem, milyen szép négy éve volt itt.” Nagy Bernadett „Többek között azért jelentkeztem ide, mert magasabb fokon sze­retném tanulni az elkövetkező évek tananyagát, mint az általános is­kolában.” Sági Éva .Aszódon indítottak egy hatosztályos gimnáziumot, amire mi kí­váncsiak voltunk. Kíváncsiak voltunk, milyen lehet tizenhárom éves gyerekeknek bekerülni egy gimnáziumi környezetbe.” Burány Gábor Kovács Róbert Péter Tamás A kezdet ,.Elérkezett a szeptember, és nagy izgalommal megkezdtük a tanu­lást. Az osztálytársak újak ugyan, de nagyon kedvesek voltak. A ta­nárok is szeretettel fogadtak bennünket.” Győrfi Márta, Mák Madien „Az évnyitóra nagy izgalommal készülődtünk, kedves osztályfőnö­künk lett, és azóta fnegszerettük minden tanárunkat." Bugyik Krisztina, Bugyik Piroska „Az első napokban új tanárainkkal és osztálytársainkkal ismerked­tünk. Tanáraink kedvesen fogadtak minket, bár még nekik is furcsa volt a változás.” Helgert András, Kurucz Balázs Papp János „Könnyen megszoktuk és beilleszkedtünk a közösségbe, és új bará­tokat is szereztünk.” Cservák Szilvia, Masznyik Ágnes A tanulás „Többet kell tanulni, mint az általános iskolában, de tudjuk, hogy a mi javunkra válik.”, Kis Betti, Zmák Edina „Eleinte kicsit nehéz volt megfelelni az elvárásoknak, de idő­vel megszoktuk a gimnáziumi életet.” Bugyik Krisztina, Bugyik Piroska „A tanítás kemény, pontosabban tanulunk, minden kis részlet­re kitérünk, szerintünk ez a hatosztályos gimnázium jól meg­alapozza a jövőnket.” Czifra József, Szolnoki Ferenc „Szerintem az elvárás elég szigorú^ majdnem minden tantárgy­ból elég sokat kell tanulni.” Bazan Norbert „Az osztályzással meg vagyok elégedve, bár többet tanulunk, mint a régi iskolában.” Acs Rita „A tanításból megértjük az anyagot, és otthon nem is kell so­kat tanulni, mert jól elmagyarázzák.” Kikta István, Varga Zoltán „Új tantárgyakkal ismerkedhetünk meg. Az iskola rendelkezik uszodával, modern számítógépekkel, jól felszerelt könyvtár­ral, amelyben otthonosan érezhetjük magunkat.” Juhász Valéria, Kalcsó Bettina „Az általános iskola tantervében szereplő tananyagok néha is­métlődnek; ezzel szemben mi az elkövetkező években egy- egy korszakot alaposan, több szempont szerint is megvizsgá­lunk majd, párhuzamosan fogjuk tanulni a történelmet, az iro­dalmat, a művészettörténetet és az éneket.” Hónig László, Szálkái István A „nagyok” „A nagyok elég jól megszoktak bennünket, de az elején na­gyon furcsák voltunk nekik. Nekünk is furcsa volt megszokni az óriásokat.” Bazan Norbert "Bevallom, eleinte kicsit féltem és izgultam is, hogy a felsőbb osztályokból majd rossz szemmel fognak minket nézni. Az első hónapban így is történt. De aztán októberben volt a Szöcs­kebál, ahol az elsősök bemutatkoztak, és ettől a naptól fogva, azt hiszem, befogadtak minket a nagyobbak.” Sági Éva „A felsősök eleinte egy kicsit piszkáltak, de belenyugodtak, hogy itt vagyunk, és mi is ebbe az iskolába járunk...” Nagy Bernadett „A nagyok először ugyan furcsának tekintették, hogy néha el­futunk a hónuk alatt, de aztán megszokták. (És befogadtak minket.)” Gerlai Pál, Prohászka Eszter „A nagyok kedvesek velünk, nem zavarja őket a változás.” Borsos Kinga, Molnár Diána A szakközépiskola új utakon Szabó Gábor II. B rajza Iskolánkban már harmadik éve kerül megrendezésre a Pe- tőfí-nap keretén belül a képző- művészeti verseny. A pályáza­ti kiírás feltételei próbálnak kapcsolatot teremteni a képző­művészet és az irodalom kö­zött: a feladat általában egy idézet képi megjelenítése. A pályamunkák mind minő­ségi, mind technikai skálája igen gazdag, színes. Készül­nek hagyományos, realista al­kotások, de legalább ennyi az absztrakt, néha bizarr felfogá­sú mű is. A szénrajztól kezdve a vízfestéken át a kisplasztiká­ig mindenféle, -fajta köznapi vagy teljesen újszerű techniká­kat is felfedezhetünk a kiállí­tás változatos anyagában. Üdítő színfolt ez az ese­mény az iskola életében, főleg az alkotókéban, akik így kisza­kadhatnak az általános suli­gondok igájából. Megmozgat­hatják mind saját, mind társa­ik fantáziáját. Megmutathat­nak önmagukból egy kis rész­letet, gazdagíthatják környeze­tüket és — nem utolsósorban — önmagukat. Balázs Katalin II. A Iskolánk 1965-ig tiszta profilú gimnáziumként működött. A 60-as évek ipari fejlesztési tö­rekvései nyomán Aszódon is el­indult a gépész szakképzés. 1978-tól egy mechanikai mű­szerész és egy géplakatos osz­tályt iskoláztunk be. A géplaka­tos képzést később felváltotta az autószerelő szakma, és ez igen előrelátó váltásnak bizo­nyult, mert azóta is arra késztet­nek bennünket a növekvő igé­nyek, hogy újra indítsuk ezt a szakot. 1989-ben visszatértünk az eredeti profilunkhoz; a gé­pész—gépgyártástechnológiai technikumi szakhoz. Idén érett­ségizik az első ilyen osztály is­kolánkban, és az elmúlt öt év alatt tapasztalata alapján sze­Az 1990—91 tanév óta műkö­dik iskolánkban az úgyneve­zett „humán tantárgycsoportos oktatási rendszer” évfolyamon­ként egy osztályban. Ennek az oktatásnak az a lényege, hogy egy-egy korszakot a humán tantárgyakból (történelemből, rénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy sikeres a technikusképzé­sünk. A múlt évi OSzTV verse­nyén iskolánk tanulója, Bán Zoltán országos 3. helyezett lett. megelőzve sok nagy múltú gépésztechnikum és szakközép- iskola tanulóit. Az osztály hét tanulója tett sikeres felvételi vizsgát a felsőoktatásban, és ez az elmúlt évek felvételi arányá­nak többszöröse. Közismert tény, hogy a szá­mítástechnika beépült minden­napjainkba, így az ipari gyártás­ba is. Ezért szeretnénk egy újabb profilt adni szakképzé­sünknek a számítástechnika— gépgyártástechnológiai techni­kusi szak beindításával. Kovács Ferenc mú'sz. ig. h. irodalomból, filozófia-, zene- és művészettörténetből) egy­szerre tanulunk, így lehetővé válik, hogy kapcsolatot teremt­sünk a különböző órákon ta­nultak között. Szigeti Péter III. B Humán osztályba járok Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépis­kola tanulói vagyunk. Több mint félezren tanulunk itt, közel 80 település általános iskoláiból érkeztünk. Iskolánk is gazdag és sokszínű. Gazdag a múltja: fennállásá­nak két és fél évszázada alatt felbecsülhetetlen szellemi és erköl­csi értékeket halmozott fel az itt tanuló diákok szívében és tuda­tában. Sokszínű a jelene: oktat és nevel. Ápolja a hagyományo­kat és újakat teremt Formál minket, és mi is formáljuk ót. Felhők Szállnak. Érzéketlenül. Megérintik a valótlant s a Valót odalent. Magával ragad, ha képzeleted szabad. Siklasz velük tova, el, ki tudja, hova. 2. Szabálytalan lények, kiket árnyak s fények járnak át szüntelen, s mindegyik hűtelen az elképzelt formához: a Múlthoz, Jövőhöz, a Mához. Hiába bont, hámoz képzeleted hozzájuk új testet, alakot: eldobják a silány alapot képző gondolatot. 3. Mint érintetlen álmok, úgy röpültök, szálltok a homályos végtelent képző Édenen s a rögös, göcsörtös éveken: az Időn 4. S vigyen bármily messze szárnyaló futástok, ringató, lágy álmok nyomát ébresztve, sejtelmes sátrat emelve Lengjetek a Világ fölé. 5. S ha egyszer hívnátok magatok közé, ígérve, hogy elvisztek a Nap mögé, ahol teljesülhet minden álom... Csak ezt a pillanatot várom! Probocskai Zita IV. B A két tannyelvű osztályba járunk Aszódon Az aszódi gimnáziumban im­már negyedik éve folyik két tannyelvű oktatás. A tökéle­tes franciatudás fellegvára ez. A tanítás-tanulás rendsze­rét segíti a Budapesti Francia Intézettel és az anyaország­gal tartott állandó kapcsolat. Segédanyagaink — a videók, a tévék, a számítógép, a fény­másoló, a nyelvi könyvek és kazetták — Franciaországból származnak. A tanárok fran­cia anyanyelvűek. Csereutazá­sok során ismerjük meg a franciákat, szokásaikat. Több szép barátság alakult már ki ily módon. Iskolánkban vi- deoszakkör, színjátszás, bio­lógiaklub működik. Sokolda­lú képzésünknek semmi aka­dálya, szorgalmas munkával nagy távlatokat nyithat előttünk a nyelv tökéletes tu­dása. Kollégiumunkban a lakók legalább 75 százaléka „franci­ás”. Az ottani élet pótolhatat­lan élmény: bulik, szakkö­rök, korrepetálások által gaz­dagodik eszünk-szívünk. Aszód fejlődésnek indult... Büszke vagyok arra, hogy a legelső két tannyelvű évfo­lyamba tartozom. Melegh Krisztina III. A Az odalt az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépé­szeti Szakközépiskola műszaki igazgató-helyettesének, valamint diákjainak munkáiból állítottuk össze.

Next

/
Thumbnails
Contents