Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-03 / 28. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP TERMÉSZETBARÁT 1994. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK J Pest megyei feltalálók Vetógép a kisgazdaságoknak A természet kalendáriuma Február — télutó Nem volt könnyű — és most sem az — Magyarországon feltalálónak lenni. Annak a magánembernek, aki az ötlettől a megvalósulásig végig tudja vinni az ügyeit, rengeteg akadállyal kell megbirkóznia, köztük az anyagi nehézségekkel, és sokat kell idegeskednie. Ilyen utat járt be Steiner János is, aki a Budapesti Műszaki Egyetem géptan tanszékén dolgozott oktatóként hosszú évekig, majd leszázalékolták. — Még az egyetemen voltam — kezdte a beszélgetést Steiner János —, amikor kidolgoztam egy műszert. Ezt nem találmánynak szántam, hanem a bátyámon akartam segíteni. Hiányzott ugyanis a jobb lába, s így nem tudott autót vezetni. Sikerült a készüléket kifejlesztenem, mégpedig olyan jól, hogy a bátyám vagy tíz évig használhatta a kocsit. Csak később gondoltam arra, hogy szabadalmaztatom az ötletemet, remélve, hogy azzal másokon is segíthetek. De senki sem támogatott, még a Mozgássérültek Országos Szövetsége sem. Azt mondták, hogy külföldön hasonlót, sőt jobbat is be lehet szerezni. Ez igaz, de kérdezem én: melyik mozgássérültnek van annyi valutája? Ilyen készülék a mai napig sem kapható hazánkban. Leszázalékolásom —- 1980, — után jött a következő ötlet, magam sem tudom, honnan. A televízióban láthattam egy mezőgazdasággal kapcsolatos filmet, s az ösztönzött. Láttam, ahogy az asszonyok — mindegyikre jutott két-há- rom sor — kézzel vetik a magot a fóliasátor alatt. AkTizenöt sort képes bevetni kor ötlött föl bennem, hogy ezt géppel is lehetne csinálni — az eddigiek nem alkalmasak erre a munkára —, hiszen akkor egyenletesebb lehetne a vetés, és nem kellene ennyi munkaerőt lekötni erre a feladatra. A meglévő vetőgépek méretei behatárolják a felhasználási területet. Ekkor jött az ötlet a megoldásra. Az én gépem nem forgóelemekkel működik — amelyeknél a mag feleslegesen végez egy félkörívnyi mozgást, miközben megsérülhet —, mint az összes többi. Két alternatív mozgást végző lécet szereltem fel, amelyeken furatok vannak. Ha az egyik elmozdul, a lyukon kiesik a mag és találkozik a szintén elmozduló másik léc furatával, amelyen kiesik. A magok tároló- tartályának formáját is megváltoztattam, az eddigi tölcsér alakúról — amelynek torkában megszorulnak és sérülnek a magok — párhuzamos falúra. A gép egyszerre tizenöt sort képes bevetni egy ember segítségével, s mindösz- sze annyi energiával, mintha tízkilós zsákot húzna maga után. Alkalmazható palántázás előtti sűrű- és helyrevetésre is. A vetés mélysége fél és négy centiméter között állítható. A gép elvégzi a sornyitást és -takarást. Előnye még, hogy ma, amikor olyan drága az energia: üzemeltetéséhez semmilyen gépi erőforrásra nincs szükség. Szerelése, karbantartása egyszerű, bárki elvégezheti. Végül is sikerült partnerre találni, aki gyártja is a berendezést a megrendelések alapján, de ehhez el kellett telni több mint tíz évnek — mondta a feltaláló. Steiner János a közeljövőben gyakorlati bemutatókat szervez Pest megye területén, mert meggyőződése: a most alakuló kisgazdaságokban nagy hasznát vehetik majd vetőgépének. Nem kell majd a szomszédasszonyokat összehívni e munka idejére, hiszen ezzel a géppel egy munkás negyven perc alatt hetvenötezer palántának való mag mennyiségét vetheti el. Ezt a munkát mostanáig négy asszony két hét alatt végezte el. Ezzel a termékével Steiner János több nemzetközileg elismert díjat nyert, legutóbb például a brüsszeli találmányi kiállításon aranyérmet. Arpási Mária Viszlát, Doki Bubó ismét szabad A múlt esztendő egyik havas éjszakáján a Közúti Igazgatóság robogó személykocsijának repült Vác környékén egy macskabagoly. Técsy Miklós állatorvos részesítette elsősegélyben, mert a madár feltehetőleg agyrázkódást kapott. Később a budapesti állatkertben gyógyították a kis ragadozót, majd üzentek: meggyógyult. Mehetünk érte. Természetbarátok népes csoportjával indultunk vele a múlt szombaton a Naszály- hegy felé, hogy ott visszaadjuk a szabadságát, s közben a környezet állapotáról is tájékozódjunk. Hideg, verőfényes téli nap volt, de a lejtőkön egészen kimelegedtünk. Fenn a hegyen a Násznép-barlangot szemeltük ki a madár búvóhelyének. Sötétedés után vittük oda. Sokan nehezen tudtak csak megválni tőle, s azt latolgatták:. vajon nem érezné jól magát egy iskolában vagy egy padláson? — Védett állat, élőlényekkel táplálkozik. Szabadon kell élnie — vitatkoztak mások. Amikor elengedtük, nem maradt a barlangban, hanem tovarepült a fák között. — Viszlát, Doki — integettünk a Bubónak keresztelt szárnyas után. A kirándulás alatt benéztünk az ember által ritkán járt környék egy kisebb barlangjába. Sötét falán téli álmukat alusszák a denevérek, mert ők csak úgy képesek átvészelni a telet, ha szervezetük működése lelassul. Ilyen dermedt állapotban húzhatják ki tavaszig. Nem szabad őket ingerelni, ébresztgetni, mert ez az életükbe kerülhet. Rosszul teszik azok is, akik tüzet gyújtva a barlangban, ott akarnak melegedni. A füst, a meleg, a tűz a kis ragadozók pusztulását okozhatja. Védett állatok, számon tartja őket a természetvédelem. A madár szabadságának visszaadása után a programunkhoz tartozott még a hegyi nagytakarítás is. Öt-hat zsák olyan szemetet, hulladékot szedtünk össze, ami az állatok vesztét okozhatta volna. Találtunk a környezetre veszélyes rádióelemeket, meg egy elhasznált poroltót. Sok mindent, amit a kirándulók elszórtak. Csak remélhetem, hogy egyszer eljön az idő, amikor többen kutatunk a szemét után. mint amennyien elszórják. Bíró György I Február neve a latin . „februm”, azaz szíj szóból ered. Egykor a római papi testület tagjai az e hónapban tartott ünnepek alkalmából szíjjal ostorozták a híveket, akik ettől remélték tisztulásukat. Igen régi kalendáriumokban találkozhatunk a február régies nevével. így hajdan nevezték böjtelő havának vagy télutónak is. Február időjárását elsősorban az atlantikus légtömegek határozzák meg. Bár a hónapra még a téli időjárás a jellemző, de igen szeszélyes módon. Olykor egész enyhe, máskor hideg, szeles időjárások váltakoznak. Csapadék tekintetében általában az esztendő legszárazabb hónapja. Az időjárás alakításában sokat számít, hogy a hónap folyamán a nappalok hossza 1 óra 20 perccel növekszik, ami a napsugárzás nagyobb mennyiségét is jelenti. Régi kalendáriumok február hónapról is jegyeztek fel szokatlan időjárásokat. így Kr. e. 399. februárja oly zord volt, hogy az egykori Itália déli részén hatalmas hóviharok tomboltak, ugyanakkor a Tiberis folyó is befagyott. Kr. u. 718. februárja szintén igen zord volt, annyira, hogy Konstantinápoly városa 100 napig hótakaró alatt volt. 1164 februárja katasztrofálisan zord volt egész Európában. 1396 februárjáról feljegyezték, hogy Zsig- mond király kénytelen volt hadjáratát abbahagyni a rendkívül zord februári időjárás miatt. Persze nemcsak zord, hanem igen enyhe februárok is voltak. így 1186-ban és 1236-ban a gyümölcsfák már virágba borultak. Február a farsangok hava. A mai farsang a görögök Dionüszosz-ünnepéből eredeztethető, amely a téllel viaskodó, s végül győzedelmeskedő tavaszt ünnepli. Mindez jól beleillik a februárvég kikeletsejtető hangulatába. Februárban még sűrűn havazhat. Az erdők, mezők gyakran felöltik hócsipkés, zúzmarás, jégpalástos ruhájukat. Ám a hirtelen leesett hó is lassan elkopik, napok alatt foltokká zsugorodik. Győzedelmeskedik a bágyadt, mégis melengető Nap — a tavasz lehelete. Januárhoz hasonlóan az élővilág, így a növények többsége is nyugalmi állapotban található. A természet, különösen február vége felé már javában kacérkodik a faggyal. Egyre több korai virággal találkozhatunk, és egyes korai fás szárú növények rügyei is duzzadnak, majd kipattannak. Nemritkán előfordul, hogy azután egy február végi zord éjszakán minden elfagy. Talán legismertebb kora tavaszi növényünk a hóvirág, amely Európában és Elő-Ázsiában honos. Az ország déli részének meleg fekvésű területein már február elején megjelennek kedves virágai. Nyirkos, sziklás erdeinkben, ligeteinkben később, általában február végén, márciusban nyílnak tömegesen. Házikertekben is a hóvirág a leggyakoribb, korai, közkedvelt tavaszi növény. Jellemző, hogy minden kocsányon csupán egy bókoló virágot találunk. Lepellevelei nem egyformák. A három külső lepellevél hófehér és kétszer olyan hosz- szú, mint a három zöldes, levágott csúcsú belső lepellevél. A virágokkal egy időben fejlődik ki kissé szélesedő levele is. Közismert cserjénk a mogyoró. Barkái, amelyek a hímvirágok, már ősszel megjelennek a hajtások végén. Korán tavasszal, jóval lomb- fakadás előtt virágzik. Virágzáskor a barkák megnyúlnak. Ilyenkor, ha hozzáérünk egy ágához, a virágpor apró sárga felhőként terjeng a levegőben. A nőivarú virágokat alig lehet felismerni és megtalálni. A virágokat tartalmazó rügy megduzzad, és a csúcsán a piros bibék kinyílnak. Andrási Pál Fegyvertelen Nimródok Mióta ember az ember, a vadászat fogalma él az íratlan és írott szótárakban. Lehetett az eszköz a kőbunkó, a nyíl vagy a legmodernebb ismétlőpuska az újabb kor eljövetelével. Tény, hogy ma már vissza sem tudunk nyúlni a történelemben a gyökerekhez, legfeljebb folyamatában kísérhetnénk végig, hogyan vált az egyszerű zsákmány- szerzés napjainkra a vadgazdálkodás részévé. Ám azt tudjuk, hogy legszelídebb formája, a természetfotózás csak századunkban, a fotótechnika fejlődésével születhetett meg. Fölismerték ezt olyan nemzetközi hírű trópusi vadászaink, mint Kittenberger Kálmán, Molnár Gábor és Széchenyi Zsigmond. Fölismerték, hogy a zsákmány megszerzése után megszűnik a pillanat varázsa, a trófea csupán egy szeletét adhatja az átélt élménynek. Több kell ennél: a kópián megőrzött, időtlenné váló mozzanat. Az, amit a fényképezőgép nyújt hozzáértő gazdájának. Őrök élményt, feledhetetlen látványt arról, melynek részese volt a „búvár”, és méltán kap helyet szobaszekrénye vitrinében a fényképalbumban, netán könyvben, folyóiratban. Fegyvertelen Nimródok — adtuk a címet kezdődő sorozatunknak. Fényképezőgépünk nyomán nincsen sebzett vad, mégis vadászat ez a szó legnemesebb értelmében, hiszen az erdő-mező lakóit becserkészni, lencsevégre várni semmivel sem könnyebb feladat, mint puskavégre kapni. Magától értetődik, hogy nem csak afrikai oroszlán, brazíliai óriáskígyó lehet a természetfotós célpontja. A témát ugyanúgy megtalálhatjuk a konyhakerti növények születendő bimbóiban, mint a szobai terráriumbán vagy hazai erdeinkben, vadvizeinken. Kedvtelésünk tárgya lehet a levélre telepedett bogár és az erdei tisztáson megpihenő szarvasbika. Az idő sem korlátozhat. Fotózhatunk fogvacogtató zimankóban és rekkenő kánikulában. Egy a lényeg: szeressük a bennünket körülvevő világot, a tőlünk (is) függetlenül létező természetet. A többi már csak elhatározás dolga: öltsük magunkra a terepjáró gúnyát, akasszuk vállunkra a fotóapparátot, s lépjünk arra az ösvényre, melyet kiváló természetbúváraink — többek között Tildy Zoltán és Homoki Nagy István — is megjártak néhány évtizeddel ezelőtt. Rovatunkban, későbbi számainkban azon olvasóinknak kívánunk szerény útmutatót adni e vértelen vadászatról, akik szívesen csatlakoznának a Nimródokhoz. Puska nélkül. Fényképezőgéppel. Tóth Sándor
