Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-28 / 49. szám

8 PEST MEGYE/ HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUÁR 28.. HÉTFŐ Zsámbéki tanárok tiltakozó levele nyomán Besorolásuk nem változott Tiltakozó levelet juttattak el szerkesztőségünkbe a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Gyakorló Általános Iskolájának tanárai „Mit ér a kétszakos tanári diploma 1994-ben?” címen. A cím előrevetítette a levél tartal­mát, miszerint az új közalkalmazotti törvény és az azt kiegészítő kormányrendelet besorolásait figyelembe véve „a több évtizede egyetemen vagy tanárképző főis­kolán szerzett kétszakos diplomával tanítóknál jóval el­őnyösebb anyagi helyzetbe kerülhetnek azok a fiatal kollégák, akik először óvónői, vagy tanítói diplomát sze­reztek, s csak utána választottak valami szakot maguk­nak... A kétszakos diplomák tulajdonosai megfosztot­ták magukat a lehetőségtől, hogy anyagilag, erkölcsileg a megbecsültebb tanárok közé — az „F” kategóriába — kerülhessenek. A levéllel felkerestük Varga Mária Beátát, a művelődési tárca jogtanácsosát, hogy a peda­gógusok sokaságát érintő felvetésekre választ kapjunk. — Az 1993. december 19-én hatályba lépett törvény semmilyen változást nem tar­talmaz a korábbihoz képest az egy képzés során kétsza­kos tanári diplomát szerzett pedagógusokra vonatkozóan — kezdte válaszát a tanácsos asszony. ,— Ők korábban is a „D” vagy „E” kategóriába tar­toztak. Csak kimagasló szak­mai munka esetén kerülhet­tek az „F’-be, ha erről az is­kolavezetés a fenntartóval megállapodott. — Ebbe azonban személyi, vagy netán ideológiai szem­pontok is belejátszhattak? Tu­A zsámbéki romtemplom Erdó'si Agnes felvétele domásom szerint éppen en­nek az esetleges szubjektív megítélésnek a lehetőségét kí­vánta az új törvény elkerülni. — Nem hiszem, hogy e döntések szubjektivek voltak — monda Varga Mária Be­áta, noha kérdésemre elismer­te. hogy jogász lévén, szemé­lyes tapasztalatai nincsenek, majd így folytatta: — Az új törvény nem a fent említett kétszakos tanárokat hozza a korábbinál hátrányosabb hely­zetbe, hanem mindazokat a pedagógusokat, akik több dip­lomával rendelkeznek ugyan, de munkakörük betöltéséhez csak az egyikre van szükség. A jelenlegi szabályozás kulcs­szava ugyanis a „munkakör ellátásához szükséges” diplo­ma, a korábbival szemben, ahol a „munkakör ellátásá­val összefüggő" második vagy további diploma is a be­sorolás alapja volt. Tudom, hogy ez sokak számára fájdal­mas. Mert állítom, hogy a ko­rábban ,,F’ kategóriába so­rolt pedagógusoknak leg­alább 70 százalékát érinti. De éppen a kétszakos tanárokkal szemben igazságosabb ármó­dosítás a két egyszakos tanári diplomával rendelkezőnek az „F’-ből való kizárásával. — Kiket kell tehát kötelező­en az „F” kategóriába sorol­ni? — Azokat a különképzé- sek során diplomákat szerzett pedagógusokat, akik hat-, vagy nyolcosztályos gimnázi­umban a 9. évfolyam alatti évfolyamokon tanítanak. Épp­így azokat az általános iskolá­ban tanító pedagógusokat is, akik tanítóként felsőfokú taní­tóképzőben szerzett, szakta­nárként tanárképző főiskolai diplomájukat is használják munkaköri feladataik ellátásá­ban. A zsámbéki levélben em­lített óvónői végzettséget csak akkor lehett figyelembe venni, ha például óvodáskorú­ak számára a szaktanár isko­la-előkészítőt tart. — Nincs tehát lehetőség arra, hogy a besorolásnál a magasabb fokú végzettséget (ami bizonyára magasabb fokú tudással is együttjár) fi­gyelembe vegyék? — A tudományos fokozat­tal rendelkezőket kötelezően az ,JF’ kategóriába kell sorol­— A kötelező ,,F’ kategó­riába sorolt pedagógusok fi­zetéskiegészítését a költség- vetési törvény szerint már is­mert pénzügyi konstrukció­ban biztosítja a költségvetés — mondta a tanácsos asz- szony. — Ha azonban az is­kolavezetés kimagasló szak­mai munka alapján kíván egy kollégát az „F” kategóri­ába sorolni, erről előzetesen fenntartójával meg kell álla­podnia. Mert a bérkiegészí­tés anyagi fedezetét, vagy a fenntartónak kell biztosítani, vagy önálló (vagy részben önálló) gazdálkodású iskolák ni, illetve egyes posztgraduális diplomák birtokosait is. Neve­zetesen azokét, akik olyan kép­zésben vettek részt, amelyhez szükséges volt egy alapfokú diploma. Gondolok itt például a gyógytestnevelés végzettsé­gű testnevelő tanárokra. A ma­gas színvonalú szakmai tudás szerint magasabb kategóriába sorolásra csak lehetősége van az iskolának, ha ebben a fenn­tartóval megállapodtak. — A magasabb végzettség, a pályán eltöltött hosszú évek ne vonnának maguk után köte­lezően nagyobb (erkölcsi) anyagi elismerést? — Kategórián belül — mint korábban — ma is három évenként emelkedik a tanári fi­zetés. A magasabb végzettsé­gű pedagógus ugyanakkor álta­lában kiemelt közalkalmazotti osztályba kerül. Varga Mária Beáta végül megjegyezte: sok ezer levél és telefon alapján szövegezték meg a törvény végrehajtási rendeletének tudósítását. * esetén az oktatási intézmény saját költségvetésből is „ki- gazdálkodhatja”. Ez utóbbi esetben is szükséges azon­ban a fenntartó beleegyezé­se, mert előfordulhat olyan év, amikor az iskolai költség- vetésből nem tudják biztosí­tani a szükséges bérkiegészí­tést és ilyenkor szükség lehet a fenntartó anyagi támogatá­sára a garantált bérek kifize­téséhez. Ugyanez a szabály vonatkozik a főtanácsosi, fő- munkatársi, tanácsosi és munkatársi címek adományo­zására is. D. Veszelszky Sára Az önkormányzati fenntartású iskolákban a kötelező és a le­hetséges „F” kategóriába sorolás pénzügyi vonatkozásairól Bencze Mártát, a Pénzügyminisztérium tanácsosát kérdez­tük meg. A szó, amely egymás közelébe visz Egy antológia margójára Kétségek közepette szoktam for­dításköteteket kézbe venni. Mint egykor műfordításra kény­szerült íróember, magam is ta­pasztaltam, hogy az esetenként amolyan pótcselekvés, tesszük, hogy legyünk alapon, ha netán a saját íróasztalunk le-ledob ma­gáról, vagy ha a hatalom kény­szere miatt (a három T-re gon­dolok a „szépséges diktatúra ide­jéből”!) mást meg sem engedné­nek... Márpedig írni kell, hát ott a másik nyelv költészete, prózája. Mindenképpen kell azonban lennie egy másik „műfordítói ál­lapotnak” is: amely az önzetlen megismertetést, értékátadást té­telezi fel. Azért, hogy jobban megismerjük egymást — szom­szédok, másként és másokért gondolkodók, de akik közösek abban, hogy egyetlen eszközük az anyanyelvűk — az önmaga színárnyalataiban annyira válto­zatos és gazdag anyanyelv. Az a fordító, aki így közeledik a má­sikhoz, a mássághoz, aki nem intő szóra ül az idegen szöve­gek eresze alá, az talán ebbe a nyelvi sokszínűségbe és gazdag­ságba is hamarabb bele tudja élni magát. Erre az esetre illik az a megfogalmazás, mely sze­rint a műfordítás palló a kultú­rák között, amelyre lépve má­sok izzását, lelki rezzenését a magadéval helyettesíted; a leg­becsületesebb vásár, hiszen any- nyit adsz önmagadból, ameny- nyit magadévá tudsz tenni... Ezekkel a gondolatokkal vet­tem kezembe a Pilisszentkeresz- ten született Fuhl Imre által szer­kesztett versantológiát, a Levet­kőztetni a szavakat (Vyzliect sió­vá) című kiadványt, amely a Magyarországi Szlovák írók Egyesületének támogatásával lá­tott (megkésve) napvilágot 1993-ban. Az antológia a hazai nemzeti kisebbségek lírikusai közül válo­gatva (mellettük az csehországi és szlovákiai, jugoszláviai és ro­mániai, valamint a tengeren túli szlovák költőket is megtaláljuk) ad ízelítőt Közép-Európa költé­szetéből: az egymásra utalt és egymást gazdagító kultúrák ösz- szefüggéseit jelezve. Az antoló­gia összeállítója a maga hétköz­napjaiból — s bizonyára a maga bőrén érezve tudja, hogy az egész emberiséget fenyege­tő-foglalkoztató gondok a ki­sebbség esetében hatványozot­tabban jelentkeznek. A kisebbsé­gi gondok Európa gondja — hi­szen ami itt többségi, az példá­nak okáért Kolozsvárt már nem az, Szabadkán sem, és Duna- szerdahelyen is kisebbségi. Fuhl Imre eleddig egyedülál­ló antológiájában ezért van he­lye a kolozsvári Kányádi Sán­dornak, a montreali Vladimir Machajdiknak, vagy az Arad melletti Dagmar Anokovának — a magyarországi szlovák, ci­gány, német és szerb költők so­rában. Sok közöttük a Pest me­gyei: Alexander Kormos pilis­szántói, Gregor Papucek pilis- szentkereszü, Petur Milosevic Budakalászon él. És ez így van jól. A műfordítás , jósága”, esz­tétikai értéke ilyen meggondo­lásból szinte másodlagos kérdés­sé minősül, hiszen az első lépé­sek, az egymás megértéséért tett mozdulatok kezdetben akár Imrich Fuhl botladozóak is lehetnek. Mégis azt kell mondanunk, igényes műfordítások válogatása a Le­vetkőztetni a szavakat című kö­tet. Ennek csak véletlen történel­mi fintora a Közép-Európába épp most dúló vérontások sora — véletlen, de intő és megnyu- gató jel: líránk, anyanyelvi kul­túráink nem egymást megsem­misítő, hanem egymást kiegészí­tő részek. Lám, egyetlen kiad­ványban gyönyörűen megfér­nek! Bágyoni Szabó István / Fogadalomszobor Erden Mint arról lapunkban már hírt adtunk, tegnap délelőtt külö­nös „szoboravatásra” került sor Érden: Domonkos Béla, he­lyi szobrászművész Szűz Máriát ábrázoló szobrát — a Buko­vinából származó székelyek fogadalomszobrát — szentelték fel a postástelepi karmelita templomban. Közreműködött (többek között) Káka Rozália és a Bukovinai Székely Asszony- kórus. Képünkön Domonkos Béla alkotása látható Színházi napok Dunaújvárosban Tavaszi színházi napokat ren­dez — immár harmadik alka­lommal — márciusban-április- ban a dunaújvárosi Bartók Ka­maraszínház és Művészetek Háza. A március 14-én kezdő­dő rendezvénysorozatot kere­tében több budapesti és vidéki színtársulat mutatkozik be pro­dukcióival, s láthatják a nézők a dunaújvárosiak saját rende­zésű darabjait is. A veszprémi társulat előadásában Shakespe­are Lear király című drámá­ját. Budapesti Kamaraszínház művészeinek tolmácsolásában Edward Knoblauc A faun című vígjátékát és Thomas Bernhard A színházcsináló című darabját, a kaposváriak vendégjátékaként pedig Ber­tolt Brecht—Kurt Weil Kol­dusoperáját tekintheti meg a közönség. Komárom-Esztergom megyé­ben jó néhány népművészeti rendezvény teremt bemutat­kozási lehetőséget az alkotók­nak a következő hónapok­ban. Március 13. és 15. kö­zött Bakonyszombathelyen rendezik meg például az első bakonyi amatőr népművésze­ti fesztivált, amelyre a térség népzenei, néptánc-, és népdal­köreit várják. Az elképzelések megvaló­sítását támogatja Komárom- Esztergom Megye Közgyűlé­se. Balassi és Madách videofilmen Portrék, tájak, életutak a törté­nelmi és a mai Nógrádban munkacímmel videofilm soro­zatot készít a Salgótarjáni Vá­rosi Televízió stábja ismeret- terjesztési, oktatási célra. A mindeddig mozgóképes heti­lapként működő tévé első ér­tékmegőrző vállalkozása ez, mely a most felújított stúdió „vizsgamunkája” s lesz. A már elkészült sorozatterv szerint 15—20 perces filme­ken mutatják be a megyében élt irodalmi és történelmi nagyságokat. Elsőül a Balas- si-évforduló kapcsán A végek dicsérete költőjét, aki kékkői várából átjárva kitartóan ostro­molta szerelmével a somoskői várban lakó Losonczy Annát. Balassit követően videofilm készül Mikszáth Kálmánról, Madách Imréről, Benczúr Gyuláról, Szontagh Pálról, Ferenczy Terézről, Komjáthy Jenőről. A több évre munkát adó is­meretterjesztő sorozat része­ként megörökítik Nógrád híre­sen szép tájait, valamint filmre viszik a megyében ma élő al­kotókat. A tervek szerint még az idén öt munka készül el. Fesztivál a Bakonyban

Next

/
Thumbnails
Contents