Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-03 / 28. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK 5 Kötelességünk képviselni a határon túli magyarok érdekeit Televízióinterjú Boross Péter miniszterelnökkel Boross Péter miniszterelnök tegnap este interjút adott a Magyar Televízió Új Világ című műsorában, Járai Ju­dit kérdéseire válaszolt. A beszélgetés szerkesztett szö­vegét adjuk közre. Miniszterelnök Úr, most társult tagja lettünk az Eu­rópai Uniónak. Tagja va­gyunk az Európa Tanács­nak, és máris javaslat érke­zett arra, hogy Magyaror­szágot felvegyék a Nyugat­európai Unióba, Európa biztonsági szervezetébe. Vajon mit jelent a különfé­le európai szervezetekhez való tartozásunk? Mit je­lent ez Magyarországnak, a magyar külpolitikának és egyáltalán, hol helyezke­dik el a magyar külpoliti­ka Európában, miként il­leszkedik az Európa-politi­ka a mi külpolitikánkba? — A magyar közvéle­mény valószínűleg nem kap elegendő tájékoztatást e szer­vezetek működéséről. Arról, hogy valójában mi is az Eu­rópai Unió, a Nyugat-euró­pai Unió és az Európa Ta­nács. Ezek különböző integ­rációs szervezetek Európá­ban; tulajdonképpen az Euró­pa Tanácsnak már tagja va­gyunk. A Nyugat-európai Unió, mely elsősorban biz­tonságpolitikai célokat szol­gál, szintén nagyon fontos. Az Európai Unió, amelynek most társult tagja lettünk, gazdasági közösség, és ez a társult tagság számunkra sokféle kedvező lehetőséget nyújt. Vannak, akik megkér­dezik, hogy egyáltalán érde­mes-e belépni. Úgy hiszem, hogy a nagy gazdasági öve­zetek kiépülésének korsza­kát éljük. Nagy gazdasági tö­mörülések jönnek létre, igen erős belső piacokkal. Ame­lyik ország ezekből kima­rad, tartósan kevés esélye lesz a kilábalásra. Hisz ezek a tömörülések alapjában véve kifelé védekező jellegű­ek, ugyanakkor óriási belső piaci lehetőséget jelentenek. Tehát Magyarország — amely az előbb említett szer­vezetekhez való kapcsoló­dással is kifejezi, hogy mi­ként évszázadok óta, most is Európa nyugati feléhez tarto­zik — a társult tagsággal egy esélyt kap, mégpedig előnyös, egyben átmenetileg hátrányokkal járó esélyt. Hátrányok a kívülállóknak Ez a társult tagság milyen előnyökkel jár, magyarán: mit hoz a konyhára, a ma­gyar gazdaságnak és a ma­gyar lakosságnak milyen előnyöket fog jelenteni? '— Ha nagyon leegyszerű­sítem, ez azt jelenti: a ma­gyar gazdaság is vámkontin­gens és sok egyéb megkötött­ség nélkül működhet, egy több száz milliós piacon. Azt hiszem, nem kell hang­súlyozni, hogy ennek mi­lyen óriási jelentősége van manapság, amikor még van­nak vám- és más korlátozó intézkedések is. Némelykor például az állategészségügy­re hivatkozó, furcsának tet­sző korlátozások is. Olyan hátrányok ezek, melyek leg­inkább a kívülállókat sújtják és nem a belül lévőket. Úgy hiszem, ha a magyar gazda­ság felfejlődik arra a színvo­nalra, amely kívánatos és eu­rópai nívójúnak tekinthető, akkor egy ilye.n hatalmas piacon már csakis a magyar vállalkozók talpraesettségén és ügyességén múlik min­den. Természetesen más té­nyezők is szerepet játszanak ebben a gazdasági közösség­ben. Világméretű ütközet Jelent-e már ez a társult tagság is lehetőséget arra, hogy teszem azt, a magyar munkanélküliek munkale­hetőséget találjanak ma­guknak Nyugat-Európá- ban? Vagy például: a ma­gyar mezőgazdák részesül­hetnek-e majd azokból a támogatásokból, amelye­ket az Európai Unió a kü­lönféle tagországok mező- gazdaságának juttat? — A társult tagság idején az, hogy magyar munkaerőt külföldön foglalkoztassa­nak, különmegállapodásokat igényel. Tehát csak a teljes jogú tagság jár azzal a bizo­nyos, spontán munkavállalá­si lehetőséggel, amely tulaj­donképpen az ideális cél. Ami a támogatást illeti: tud­nunk kell, hogy most 10-11 milliárd forintos PHARE- programban részesülünk, sőt, ezt megkaptuk már a hi­vatalos társult tagság előtti időben is-. Ez a szerkezetáta­lakítás, a modernizálás, a környezetvédelem és a kis­vállalkozók támogatását szolgálja. A mezőgazdaság kemény dió az Európai Unión belül is! A mezőgazdaság rendkí­vül nagy támogatást kap, ám ennek nem minden ország egyforma haszonélvezője. Általános a túltermelés, ezért napjainkban — és még jó darabig — bizonyos korlá­tokat állítanak a magyar me­zőgazdasági export elé. De ezek tulajdonképpen nem na­gyon veszélyesek, mert pél­dául az aszály miatt ’93-ban nem is tudtuk kihasználni a kontingenst. Világméretű üt­közet zajlik ezen a területen. A magyar mezőgazdaság azon részének, amelyik a ko­rábbi évtizedekben a keleti piacokat tömegáruval látta el, nem sok esélye van, ugyanis nem felel meg a me­zőgazdaság terén kibontako­zott nagyon erős verseny­nek. Meghatározott termék- csoportok, például a bioter­mékek magas színvonalú ter­mesztését és feldolgozását az elkövetkezendő években nagyon komolyan kell venni ahhoz, hogy azokat az elő­nyöket a mezőgazdaság te­rén is ki tudjuk használni, amelyeket most egy ideig még csak korlátozottan él­vezhetünk. Vagyis ez azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdaság­nak, vagy egyáltalán, a ma­gyar iparnak is át kell struktúrálódnia ahhoz, hogy teljes jogú tagként él­vezhesse az előnyöket az Európai Unión belül? Mi­lyen kötelezettségeket ró ez majd Magyarországra? — Sok mindennek meg kell változnia. Az iparnak versenyképesnek kell lennie bármelyik nyugati ország iparával, termékminőség­ben, árban egyaránt. A szer­kezetátalakítás, immár több mint három éve, rohamos tempójú a magyar gazdaság­ban. Jóslások szerint hat év múlva teremtődhetnek meg a teljes jogú tagság feltételei. Nem mondom, hogy a tagsá­got sürgetni vagy késleltetni kell, a magyar gazdaság ak­kori állapota fogja eldönte­ni, hogy elég érettek va­gyunk-e hozzá. A mezőgaz­daságban — ismét hangsú­lyozom — a gabona tömeg- termelésének, vagy akár az állattenyésztésben a kevésbé feldolgozott és nem is min­dig megfelelő minőségű ter­mékeknek — amelyek a ke­leti piacon vevőre leltek -— Nyugat-Európában nincs sok esélyük. Van tapasztala­tunk a korábbi múltból, ami­kor a magyar mezőgazdaság több mindentől megrettent. Az első világháború előtt az ukrajnai búzától, majd a ka­nadai búzától, és akkoriban röppent fel a kert-Magyaror- szág gondolata is, melyet so­kan illúziónak és elvetendő- nek tartottak, s biszonyos po­litikai felhangok — Németh Lászlóra gondolok — is kí­sérték. Ugyanakkor voltak, akik azt mondták, hogy a magyar földrajzi adottságok megfelelőek egy ilyen jelle­gű mezőgazdasági átalakítás­hoz. Nos, mindezek olyan kérdések, melyeket a szakér­tőknek és az érdekelt gazdák­nak kell eldönteniük. Tagja lenni egy közösségnek Miniszterelnök Úr szerint ez a mostani társult tagság az együttműködésen és a politikai párbeszéden túl kiterjed-e majd biztonsági kérdésekre is? — A Nyugat-európai Unió — amelyik alapvetően más, mint az Európai Unió — biztonsági kérdésekkel foglalkozó európai szerve­zet. Itt kell említenem a Partnerség a békéért progra­mot, amelyik esélyt ad a NATO--kebelébe való beju­tásra. Az irántuk való érdek­lődésünk, azt hiszem, kifeje­zi, hogy a biztonságot is ak­kor lehet garantálni, ha egy nagy védelmi rendszer köte­lékébe tartozik az ország. Te­hát azt hiszem, természetes, hogy a nyugat-európai orszá­gok egymás közt nem hábo­rúznak, és nemcsak azért, mert túlléptek ezen a törté­nelmi korszakon, hanem azért is, mert olyan tömörü­lés működik, amelyiknek kö­zös védelmi rendszere van, és ez akkor is megmaradt, amikor a Szovjetunió — mely miatt kiépítették — már nem jelent olyan fenye­getést, mint akkoriban. Te­hát itt is törvényszerű, hogy egy ilyen méretű ország, mint Magyarország, igyekez­zék minél hamarabb tagja lenni biztonsági szervezetek­nek — az európainak vagy a NATO-nak —, mert abban az esetben garanciákat ka­punk, egyértelmű garanciá­kat. De ehhez kell egy kis idő még, azt hiszem. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy Kelet-Európa bizton­sága a nemzetiségi, kisebb­ségi kérdések rendezésétől függ. És ezt Európa nyuga­ti részén tökéletesen felis­merték. A francia minisz­terelnök tavaly elő is ter­jesztett egy konferenciater­vet arra, hogy miként le­hetne megoldani ezeket a kisebbségi, nemzetiségi konfliktusokat. Épp azért, hogy elkerülhetővé váljék a térség balkanizálódása, és aztán Európáé is netán. Vajon Ön szerint a Balla- dur-terv segíthet-e a mi tér­ségünknek abban, hogy ezeken a konfliktusokon tárgyalásokkal és békés eszközökkel úrrá legyünk? — Minden olyan terv se­gíthet, amelyet kellő súlyú hatalom képvisel, és ame­lyik arra irányul, hogy kon­szolidálja ezeket a viszonyo­kat. Én Franciaországban fel­tétlenül tárgyalni fogok a mi­niszterelnökkel erről a kér­déskörről. Persze azért mind­járt hozzá szeretném tenni, hogy némelykor a kisebbség- ügy szinonimájává válik az ütközeteknek, a háborús ve­szélynek és így tovább. Azért ez nem így van. Jugo­szláviában tulajdonképpen nemzetek közötti háború fo­lyik. Nem hinném, hogy más szomszédos országok, ahol magyar kisebbség él, belső vagy akármilyen agresz- szivitásban odáig jutnának el, hogy ebből konfliktust akarjanak. Én ezt kizárt do­lognak tartom. Európában annak az országnak nincs esélye, amelyik ilyesmire ve­temedik. Saját szándékaink­kal tisztában vagyunk: bé­kés eszközökkel, a megér­tést keresve, ugyanakkor ki­tartóan képviselve azokat a magyarokat, akik határain­kon kívül élnek, de mindig politikai eszközökkel próbál­juk megoldani ezeket a gon­dokat, vagy legalábbis javíta­ni rajtuk. De veszélyes azt mondani —- s főleg Nyugat- Európában veszélyes kijelen­teni, ahol nem ismerik talán kellőképpen a helyzetet —, hogy ami Jugoszláviában tör­tént vagy történik, az azonos volna a kisebbségi problé­mákkal, főleg amelyek Ma­gyarországot érintik. Mert a volt Jugoszlávia területén nemzetek közötti háború fo­lyik. Tehát azért, mert léte­zik kisebbségi probléma, nem szabad mindjárt a balká­ni modellel vagy példával előhozakodni, mert a Balká­non valami egészen más tör­ténik. Durva módszer, kilóg a lóláb A Balladur-féle tervezet ke­retterv, tulajdonképpen csak a kereteit teremti meg annak, hogy egy kon­ferencián belül az érintett országok leüljenek és tár­gyaljanak egymással. Ter­mészetesen ki kell dolgozni még a mechanizmusokat; hogy miről, hogyan, mi­lyen garanciákkal kell tár­gyalni?! Ön szerint milyen mechanizmusokkal lehetne kitölteni ezt a kerettervet, vagyis Magyarország ho­gyan szeretne megállapod­ni azokkal az erőkkel, me­lyekkel meg lehet a nemze­tiségi kisebbségi jogok ga­rantálásában? — A határon túli magyar­ságnak az az igénye — most nagyon leegyszerűsítve mon­dom —-, hogy magyarként él­hessen; magyar nyelven akarnak tanulni, ahol több­ségben vannak, magyarul be­szélni, akár a hivatalokban is; több száz éves helységne­veiket magyarul szeretnék kiírni. Ezenkívül van sok más követelés is, és nem is azonos minden országban. az ottani feltételektől függ. A fő igény, hogy magyarok maradhassanak, mert azok akarnak maradni. És ez első­sorban a nyelv szabadságát jelenti, az elnevezések sza­badságát, a nyelvhasználat szabadságát. Nos, ezek egyébként már az Európa Tanács feltételei­ként is megfogalmazódtak, és ezeket mindenképpen el kell érni. Azonkívül el kell kerülni, hogy atrocitások, fö­lösleges provokációk érjék őket. Gondolok itt például a számaránytörvényre, amely- lyel a közigazgatási határok megváltoztatása során mani­pulálni lehet. Ez durva mód­szer, és kilóg a lóláb, ha vala­ki ilyen módon akar szaba­dulni vállalt kötelezettségei alól. Úgy hiszem, hogy eze­ket a nagyon egyszerű igé­nyeket kell először előterjesz­teni. És ki kell mondani, hogy az országnak és egyál­talán a magyarságnak nincs olyan törekvése, hogy nekiro­hanjon azoknak a határok­nak, amelyeket békeszerződé­sek garantálnak. Mert sokak­nak az a fóbiájuk szomszéd­ságunkban, hogy ha valahol magyar nyelven írják ki a község nevét, magyarul tanít a tanítónő és a gyerekek ma­gyarul beszélnek, akkor mindez biztos azért történik, hogy a határvonalat megvál­toztassák. Tárgyilagos pilla­nataikban ők is nyilván tud­ják, de a politikusok feltehe­tően, hogy határvonalat Euró­pában ma megváltoztatni igen bonyolult dolog, és ir­reális ambíció ezzel fellépni. Tán itt az emóciók és sok minden más is szerepet ját­szik. Nekünk az a kötelessé­günk, hogy képviseljük a ha­táron túli magyarok érdekeit. Nagyon egyszerű igények, amelyeket az előbb fölsorol­tam, és Nyugat-Európa sok régiójában ezek teljesítése olyan természetes, hogy még problémaként sem vetődnek fel. Ezt kell megértetnünk. Miniszterelnök Úr, Ön né­hány héten belül Franciaor­szágba utazik Edouard Bal­ladur miniszterelnök vendé­geként. Mi lesz az útipogy- gyászban? — Franciaország Európa meghatározó politikai ténye­zője. A francia—magyar kap­csolatok soha nem alakultak olyan kedvezően, mint az utóbbi három és fél évben. Antall József nagyon fontos­nak tartotta e kapcsolatok ápolását. Hozzá kell tennem, hogy a francia kormány szel­lemisége közel áll a jelenlegi magyar kormányéhoz. Nos, ilyen körülmények között, úgy hiszem, Franciaország­gal meg kell ismertetni gond­jainkat, és mint meghatározó országgal, az Európai Unió­val kapcsolatos szándékaink­kal is, arról, hogy minél ked­vezőbb feltételeket szeret­nénk. Úgy vélem, mindezek indolkolják, hogy e meghí­vásnak eleget tegyek és Fran­ciaországba látogassak. Örömmel megyek, és esélyt látok benne.

Next

/
Thumbnails
Contents