Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26 / 48. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP HITELET 1994. FEBRUAR 26., SZOMBAT Hatalom és szabadság A hatalom és szabadság, az erőszak- és kényszermentes ha­talom nagy kérdése a mi századunknak. Ha ma, a század végén nem az, akkor az baj. Hitéletünk útján elmélkedve azt kell mondanunk, a kérdések megoldása ismét Isten lé­nyében van. Ő a teljes szeretetegység, ahogy az ökumené- ról írtunk. Ezért kíván mindig önkéntességet. Ezért volt Iz­rael élete sokkal szabadabb, mint más népeké: bár sok bű­nük volt, de Isten jó törvényekkel vezette őket. Ezért nem volt Izraelben soha eretnekégetés, pogányüldözés, vagy ef­féle. Pedig az Úr szigorúan megtiltott minden bálványimá­dást, de erőszakot, üldözést nem engedett. Az antiszemitiz­mus ma is káros, mert nekünk imádkozni kell, vajha ők is megismernék Jézusban megváltójukat. Ugyanakkor a zsi­dóknak nem kell antiszemitizmust keresni ott, ahol nincs, mert ebből csak mindig további problémák adódnak. S az egész világon végigtekintve ezt tapasztaljuk, az emberek a maguk keserűségét és elégedetlenségét valakin meg akar­ják torolni, román a magyaron, meg szlovák, horvát, bos- nyák, szerb meg a többi mind egymáson, holott ezzel soha semmit se lehet elintézni. Ma is csöndesek vagyunk ezen a téren, úgy gondoljuk, jobb ilyen témákat nem feszegetni. Ahol a prófétai szónak nem szabad elhangzania, ott szük­ségszerűen a hamis próféták lépnek elő. A mi emberi természetünknek az „Elsőszülött” képére kell alakulnia. Ismeri minden protestáns Pál apostol leve­lét és minden katolikus Szent Pál ezen rómaiakhoz írott ta­nítását. Hogy zsarnoki és lázadó hajlamunktól megszaba­duljunk. A „hatalmat” és a „tekintélyt” mindenki bizonyos fel­adatra és szolgálatra kapja. Manapság állandóan ezt hallom, olvasom: a hatalom..., a hatalom... Pedig ez a szó nekünk pejoratív értelemben cseng. Milyen demokrácia az, ahol „hatalomért” küzde­nek egyesek, vagy pártok? Vagy talán ezt a tömegkommu­nikáció sugározza alaptalanul? Mert akkor ez tömeges népbutítás. Az evangélium nagy örömüzenete, hogy Isten szabad. Őt nem köti meg a kor, az előítélet, az indulat. Ember, vagy bármi más. Szabad a végzéseiben, rendeléseiben, gondviselésében. Szabad terve végrehajtásában, szereteté- ben, megbocsájtó kegyelmében. Istenünk szabad és szaba­dító kegyelme a mi reménységünk forrása. Hörömpő Gergely református lelkész Diósjenő A legrégebbi szentély? A maglódi református gyülekezet Több a keresztelő, mint a temetés Meglepő dologról értesülhet­tek olvasóink múlt szombati számunk Hitélet oldalán kö­zölt A legrégebbi szentély — Rádiós mise Márianosztráról című írásából. Mégpedig ar­ról, hogy a márianosztrai templom szentélye a legré­gibb Magyarországon. Nagy Lajos királyunk idején épült. És ott már 1354-ben — felki­áltójel is van az évszám mel­lett — Boldogasszony dicsére­tét zengték. De vajon mit csináltunk ko­rábban? Végig az Árpád-házi királyok idején? Hiszen az első Árpád-házi király, első ki­rályunk, az 1000. év karácso­nyán megkeresztelt, 1001 janu­ár 1-jén megkoronázott István a Szűzanya oltalmába ajánlot­ta koronáját, országát. Miért vártunk eztán több mint 350 évig a Szűzanya dicséretével? S ha a XIV. századból ma­radt fenn legrégebbi templo­munk, minek tekintsük a XIII. és XII. századiakat, e letagad­hatatlan — és ép — tárgyi em­lékeket? Teljesség igénye nél­küli felsorolás szerint Ják, Csempeszkopács, Lébény- szentmiklós, Mánfa, Tűrje, Karcsa, Nagybörzsöny, Béla­pátfalva templomát? Az eszter­gomi várkápolnát? A Tisza —, s Szamos-háti kis templomo­kat? Vagy az ezeknél is régeb­bieket, a XI. század lenyűgöző és megrendítő emlékeit, a tiha­nyi, pécsváradi, feldebrői al­templomokat? A kis tama- szentmáriai templom talán még azok közül való, melyek akkor épültek, mikor Szent Ist­ván elrendelte, hogy minden tíz község templomot emeljen. Mert itt voltunk mi már Nagy Lajos kora előtt is. Itt voltunk — és imádkoztunk. Nádudari Anna Négy falu (Ecser, Sülysáp, Mende és Maglód) reformá­tus lelkésze Bálintné Szabó Klára. A tiszteletes asszony Maglódon él. Tízezer lelkes a község, kétezerre tehető a református hívek száma. Az őslakosság evangélikus szlo­vák, illetve magyar katoli­kus és második világháború után Debrecen környékéről munkalehetőség céljából idevándorolt református. A három körzeti faluban ma­roknyi református él. A 200-300 férőhelyes maglódi templomban -— amely 15 éve épült, barátságos, puri­tán jellegű — vallásos ünne­pek alkalmával sokan össze­gyűlnek hallgatni az Igét, de olykor túl tágasnak bizo­nyul a templom. A tiszteletes asszonyt az önkormányzat képviselő-tes­tületébe is beválasztották, és két bizottságnak (a szoci- ális-egészségügyi-környezet- védelmi és az oktatási-neve­lésügyi és kulturális) is tag­ja. Szociális érzékenysége ré­vén egyebek között őrá há­rul a falu szegényebb embe­reinek felkarolása. Jelenlé­te, véleménye mérvadó: ha kell, fehér asztalhoz ülteti az embereket, hogy az indu­latok békés mederbe terelőd­jenek. A parókia körülbelül szá­zéves, kissé romos, ódon épületében beszélgetünk. — Időről időre próbáljuk otthonossabbá tenni, de a gyülekezet anyagi lehetősé­gei korlátozottak, nagy fel­újításra nincs lehetőség. — Szülei nyomdokába lé­pett, amikor hivatást válasz­tott. .. Az új tanév kezdetéig — az egyház anyagi támogatásá­val — körülbelül hárommil­lió forintot költöttek a létesít­mény felújítására. Egyebek mellett néhány helyiségben kicserélték a padlózatot, az emeleti ablakokra védőrá­csot szereltek fel, büfét épí­tettek, javították a tárgyi fel­tételeket. A tantestület létszáma nem változott. A kartársak ti­zenharmadik havi fizetést és béremelést kaptak. Többen nyugdíjba mennek majd, az ő helyükre pályázat útján új kollégákat vesznek fel a kö­vetkező tanévben. Ugyanak­kor néhány gyesen és gye­den lévő pedagógus is visz- szatér az iskola falai közé. így kevesebbet kell túlóráz­ni. A szeptember elsejéihez képest némiképp gyarapo­dott a tanulók száma. Napja­inkban ezernyolcvanheten ta­— Igen, papi családból származom. Szüleim Mohá­cson és hozzá tartozó nyolc körzeti gyülekezetben látják el a lelkészi teendőket. Ben­nem is forrongott a kama- szos láz, hogy valami más hivatást válasszak. Sok vívó­dásomba került a döntés, hi­szen nagyon szerettem a hu­mán és a reál tantárgyakat is, és tanárként képzeltem el pályafutásomat. Csakhogy a múlt rendszer oktatáspoliti­kája miatt pedagógusként a „hátsó ajtón” kellett volna becsempésznem azt az isten­hitemből fakadó értékren­det, amely akkorra gondol­kozásomat, életemet megha­tározta. Az önkeresésben Ady istenes versei sokat se­gítettek. Kikristályosodott bennem az a felismerés, hogy a rám találó Isten csendjében találok rá önma­gámra, az otthonomra és az embertársaimra... S e felis­merésemet örömmel osztom meg az emberekkel, ezért lettem lelkész. Most már tu­dom, hogy nem az a kérdés: nulnak a katolikus iskolá­ban. Az igazgató szerint a gyerekek viselkedésében ész­lelhető egy-két kedvező jel: kevesebbet szemetelnek, job­ban vigyáznak a tárgyakra, berendezésekre. Mi tagadás, eleinte több rossz magavise­letű diákot szigorúan meg kellett dorgálni. Úgy látszik, hogy ők is beilleszkedtek az iskolai közösségbe. A tanulók az évfolyam­gyűlésen hallathatják hangú­kat. Ezen a fórumon a titká­rok — akiket a növendékek választanak meg — elmond­ják, kik voltak jók, kiket kell elmarasztalni. S termé­szetesen tolmácsolják egy- egy osztály kéréseit, észrevé­teleit. Fontos az iskolarádió is, amit a gyerekek szerkesz­tenek, s hetente egyszer je­lentkezik műsorával. Min­den korábbi kétely ellenére, a közös „szórakozástól” sem fosztották meg a diékseregle­ki vagyok én, hanem, hogy kié vagyok, kihez tartozom. Isten válasza ez: „az enyém vagy!” (Ézsaiás 43; 1...) Fő­leg a fiatalokat érzem gyö- kértelennek, magányosnak, éppen ezért nagyon fontos feladatomnak tartom a gye­rekekkel, az ifjúsággal való foglalkozást. Két ifjúsági ba­ráti csoport is működik a gyülekezetünkben, amelye­ken mindenki számára alka­lom nyílik arra, hogy egy ki­választott téma kapcsán (gyerek—szülő viszony, ba­rátság, szerelem. Isten és az ember) beszélgessünk a vi­lágban való eligazodás dol­gairól. Az egyik februári hétvégén farsangi ünnepsé­get tartottunk az ifjúságunk­kal. Igen, mert ez is hozzá­juk tartozik. Hogy ne csak egymás szomorúságában osztozzunk, hanem tudjunk együtt örvendezni, nevetni, játszani is. A karneváli fel­vonulással, ajándékozással, díjakkal, hajnalig tartó mula­tozással az együvé tartozás érzése erősödött meg. Itt tér­tét. Ugyanis az elmúlt idő­ben rendeztek iskolabulit, karácsonyi ünnepséget; szer­veztek mozilátogatást. Sőt, farsangi délutánt is tartottak. Felmérés készült arról — az ötödik oztályos korcso­portig —, hogy vajon há­nyán küszködnek írásolva- sás-zavarral. Ötvennégyen. Sajnos, a logopédusok — akiknek rengeteg a teendő­jük —- csupán négy tanulót tudnak fogadni. Az oktatási intézmény vezetése ezen úgy kívánt segíteni, hogy ki­alakított hat csoportot, s az iskola pedagógusai külön foglalkoznak ezekkel a gyer­kekkel. A munkához szüksé­ges sajátos eszközöket, köny­veket megvásárolták. Per­sze, nagyon jól tudják, hogy nem érhetnek el olyan ered­ményt, mint a szakemberek. Ám hisznek abban, hogy en­nek a kezdeményezésnek — jóllehet szerény sikerrel ke­csegtet — van értelme. Mert a diákokért mindent meg kell tenni. Az elmúlt napokban tit­kos, szavazással megválasz­tották a. leendő iskolaszék mészetesen csak győztesek voltak, és megosztott első, második, harmadik díjak. Három óra körül tért nyugo­vóra az ifjúság, de a dél­előtti istentiszteleten mégis sokukat viszontláttam. — A gyülekezetek többsé­gében több a temetés, mint a keresztelő. így van ez Maglódon is? — Nagy örömünk, hogy sokkal több a gyülekezet­ben a keresztelés, mint a te­metés. S ez ritkaság Magyar- országon. Az ünnepi virág- vasárnapi istentiszeletünkön nagyobbacska gyerekeket, a családi istentisztelet kereté­ben felnőtteket is kereszte­lünk, olyanokat, akik eseté­ben annak idején valami ok­nál fogva ez elmaradt. Új le­hetőségek, hagyományok te­remtésével is szereLienk tág­ra nyitni gyülekezetünk, templomunk kapuját. A tiszteletes asszonyt ko­moly elméleti felkészültsé­ge (a budapesti Teológiai Akadémia után egy évig Zü­richben folytatta tanulmá­nyait), valamint odaadó szol­gálata révén méltán szeretik és tisztelik falujában. Ha bárkinek gondja van — nem csak lelki természetű —, nyugodtan becsengethet hozzá. (Beszélgetésünk alatt erről magam is meg­győződhettem.) Egyáltalán nem volt pro­fán az a három gyerekét most megkereszteltető anya, amikor meglepettségé­ben ezen szavakkal fordult hozzá: „Klári, te nem csak lelkész, hanem ember is vagy!" küldötteit, a nevelők és a szülők közül. Elfogadták a szervezési és működési sza­bályzat tervezetét. S valószí­nű, hogy egy héten belül megalakul az intézménynek ez az új szervezete. Az igazgató nem titkolta azt sem, hogy jelentős össze­get kellene fordítani a régi létesítmény további felújítá­sára, valamint az oktatás tár­gyi feltételeinek javítására. Elkerülhetetlennek látszik egyes helyiségekben a padló­zat, valamint a folyosókon a kövezet cseréje. Itt-ott a bú­torzat elhasználódott, jó len­ne újat vásárolni. A tornaesz­közök és a szakköri anyagok ugyancsak elmaradnak az ideális színvonaltól. Feltétle­nül ki kell egészíteni őket. Végezetül Petrányi Fe­renc elmondta, a katolikus is­kola vezetői elmentek a vá-' ros szinte valamennyi óvodá­jába — ahová meghívták őket —, s tájékoztatták az ér­deklődő szülőket. Az eddigi jelzések alapján valószínű, hogy az új tanévben öt első osztályt tudnak indítani. Fehér Ferenc Az érdi és a torbágyi római katolikus templom úrmutatói Harmincnyolc gyermek zárta a hittanos éveit az elmúlt esztendőben a konfirmációi ünnep alkalmával Balázs Adina A ceglédi katolikus általános iskolában Nem lesz beiskolázási gond A ceglédi Mészáros Lőrinc Katolikus Általános Iskola egy­házi tulajdonba adása miatt csaknem egy esztendeje feliz­zottak az indulatok — tudtuk meg Petrányi Ferenc igazga­tótól — szép lassan elcsendesültek. Az eltelt hónapokban az oktatási intézmény vezetése igyekezett betartani ígéreteit.

Next

/
Thumbnails
Contents