Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26 / 48. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994.,FEBRUÁR 26., SZOMBAT 3 KDNP-nyilatkozatok Tiltakozás és elhatárolódás A Népszabadság mai számának a „KDNP-szakértők Csé­pi Lajost támadják” című cikkében terjedelmes idézete­ket közöl egy, a KDNP Közgazdasági Bizottság néhány tagja által összeállított anyagból. A KDNP Közgazdasá­gi Bizottsága nevében megállapítjuk, hogy ez az írás nem hivatalos pártdokumentum, hanem néhány szakértő bizalmasnak minősített előkészítő anyaga. Ez az írás el­sősorban elvi kérdésekkel, a privatizáció és a vagyonke­zelés viszonylagos jelentőségével és a probléma megfele­lő kezelésére vonatkozó javaslatokkal foglalkozik. Tiltakozunk annak a nem hivatalos és el nem fogadott belső anyagnak a kiszivárogtatása, a tendenciózus idézés és az elemző, valamint javaslati rész mellőzése ellen. Til­takozunk továbbá az ügy választási célokra való felhasz­nálása és az ellen a kísérlet ellen, hogy ilyen eszközök­kel próbálják megbontani a koalíció egységét. A KDNP Közgazdasági Bizottsága * A Kereszténydemokrata Néppárt elnöksége elhatárolja magát a Népszabadság 1994. február 25-én megjelent cikkében ismertetett, a privatizációról szóló jelentéstől, mivel annak tartalmát nem ismeri. A párt egyetlen veze­tő' testületé által nem látott fogalmazvány nyilvánosság­ra hozatala egyértelmű provokáció. Az üggyel kapcso­latban dr. Szakolczai György, a Közgazdasági Bizottság elnökhelyettese a mai napon minden tisztségéről való le­mondását ajánlotta fel a párt elnökének. Surján László az ügy kivizsgálását kéri a párt Fegyelmi és Etikai Bi­zottságától. A KDNP elnöksége Nemzeti kisebbségekkel Európába Tegnap az európai jobbkö­zép pártok — DEMYC — if­júsági szervezeteinek buda­pesti rendezvényén Surján László népjóléti miniszter, a Kereszténydemokrata Nép­párt elnöke felszólalásában többek között hangsúlyozta: a magyar kormány az egyik legfontosabb kérdésnek te­kinti a határon túli magyar ki­sebbségek védelmét, és az európai közösséghez való csatlakozás folyamatában a különböző országokban az összekötő híd szerepét kelle­ne biztosítani a nemzeti ki­sebbségek számára. Jeszenszky Géza külügymi­niszter hozzászólásában kifej­tette, hogy 1989—1990-ben nagy reményeink voltak, hogy szolidaritás és egyetér­tés alakul ki a kommuniz­mus alól felszabadult orszá­gok között. Ezek az illúziók azonban nem váltak valóra, és máig is sok minden meg­őrződött a régi gondolkodás- módból. Kormányszóvivői tájékoztató Záhony különleges övezet (Folytatás az 1. oldalról) A világkiállítás és a tavaszi vá­lasztások összefüggéseit firta­tó kérdésre Barsiné Pataky Etelka kifejtette: nemzeti ügy­nek tekinti az expó megrende­zését, s e témában megbeszélé­seket folytatott és folytat a to­vábbiakban is a pártok képvi­selőivel, szakértőivel. Megem­lítette, hogy az SZDSZ, az MSZP, a KDNP képviselőivel már tárgyalt, s meghívta a Fi­desz illetékeseit is. Ezután Juhász Judit szóvi­vő tájékoztatást adott arról, hogy a kormány csütörtöki ülé­sén javasolja: Záhony és térsé­ge kapja meg a különleges gaz­dasági övezetek státusát, és fel­kérte az illetékes tárcákat vala­mint a helyi szerveket, hogy dolgozzanak ki rövid és közép­távú programot a régió gyorsí­tott gazdasági fejlesztésére. Ez összefügg azzal, hogy a kor­mány egyfajta hídfőállás kiépí­tését tervezi Ukrajna és az észak-kelet-európai régiók felé. Döntés született arról is, hogy a japán kormány szak­mai segítségnyújtásával létre­hozzák a Termelékenységi Központot, hogy elősegítsék a magyar gazdaság termelékeny­ségének és jövedelemtermelő képességének erősödését. Az új szerv főként a feldolgozói­pari és szolgáltató szektorba tartozó, privatizáció előtt álló állami vállalatokat, illetve kis- és középvállalkozásokat segíti majd. A kabinet ugyancsak meg­tárgyalta és elfogadta a fővá­ros és a megyei jogú városok szennyvíztisztítását elősegítő kormányprogramot. Döntés született a helyi önkormányza­tok 1994. évi új, induló cím­zett és céltámogatási rendsze­réről szóló törvény kiegészíté­sére vonatkozó javaslatról. En­nek értelmében az idén cím­zett és céltámogatásra 33 milli­árd forint fordítható, ebből új, 1994-ben induló támogatások­ra 4 milliárd jut, a további ösz- szeggel a már folyamatban levő beruházásokat segítik. Antall József végakarata Koszorúk helyett alapítvány Félmilliárd a földkimérés Hegyközségek a termék védelmére Az erdőbirtokossági és hegyközségi törvényjavaslatot, valamint a részaránytulajdon önálló ingatlanná alakítá­sával kapcsolatos költségtérítésről szóló kormányrende­letet ismertette tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Raskó György, a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára. A jelenlegi szabályozás a megváltozott tulajdoni szer­kezet igényeinek már nem felel meg — mondta az ál­lamtitkár. — A törvényterve­zet szerint az erdőbirtokossá­gi társulati forma magába foglalja az egyesületekre, a szövetkezetekre és a gazda­sági társaságokra vonatkozó szabályokat. Az egyesületi formától — többek között — abban különbözik, hogy az erdőbirtokossági társulat gazdasági tevékenységet is folytathat. Szervezeti felépí­tése sokban hasonlít a szö­vetkezetéhez, itt azonban nem érvényesül az egy tag, egy szavazat elve, hanem a tulajdoni hányad arányában hoznak döntést. A társulat belső működési rendjét ma­guk a tagok alakítják ki. A törvénytervezet elfoga­dása esetén, legkevesebb két erdőtulajdonos alapíthat társaságot. A természetvé­delmi oltalom alatt álló erdő­területek eladása esetén az államot —- mindenkit meg­előzően — elővásárlási jog illeti meg. Az erdőbirtokos­sági társulat más szervezeti formává nem alakulhat át. A részarány-földtulajdon önálló ingatlanná alakításá­val kapcsolatos költségtérí­tésről szólva az államtitkár elmondta, hogy a kérelmet a föld fekvése szerint illeté­kes megyei .földművelés- ügyi hivatalhoz kell benyúj­tani. A kérelem benyújtásá­val egy időben a tulajdonos­nak nyilatkoznia kell, hogy a földet, amelynek kimérésé­vel járó költségeket vissza­igényli, öt évig nem adja el és nem vonja ki a mezőgaz­dasági termelésből. A kabi­net a földkimérési költségté­rítés és az azzal kapcsolatos kiadások 1994. évi fedezeté­re félmilliárd forint egyszeri céljellegű pótelőirányzatot engedélyezett a költségvetés általános tartaléka terhé­re. A szőlő- és bortermelés egyike mezőgazdaságunk azon ágazatainak, amely márkás termékek hírneve ré­vén képes különleges minő­ségű, igényes piacon is elad­ható áru termelésére. Ezért van szükség arra, hogy a ter­mékek a származási helyből adódó különleges voltát sza­vatoló eredetvédelmi rend­szer alakuljon. A törvényter­vezet előírja, hogy a hegy­községeket minden borvidé­ki és bortermőhelyi települé­sen kötelezően meg kell ala­kítani, s annak minden 1500 négyzetmétert (kb. 400 négyszögöl) meghaladó terü­letű szőlő birtokosa, vala­mint az onnan származó sző­lőt, illetve bort felvásárló feldolgozó cég tagja kell hogy legyen — fejezte be a tájékoztatást dr. Raskó György. Árpási Mária (Folytatás az 1. oldalról) A bizottság létrehozott az egyetemisták számára 3 millió forintból egy ösztöndíjat. A tíz hónapos, havi ötezer forint ösz- szegű támogatást hatvan diák veheti fel az ELTE BTK ma­gyar—történelem—levéltár szakán. Tíz Szabolcs megyei falu közül sorsolták ki Tisza- dobot, melynek lakosságát tar­tós élelmiszer-csomagokkal szándékoznak segíteni 2 mil­lió forint értékben. Szintén 2 millió forintos támogatást ítél­tek meg a Hódmezővásárhely székhelyű Nyugdíjnélküli Idős­korúak Szervezetének. A ’91-ben alakult szervezet öt­ezer, zömmel hatvan év feletti idős embert számlál. Tizenhá­rom társadalmi szervezetnek nyújt segítséget a kuratórium, 2 és fél millió forint értékben. A fennmaradt félmillió forin­tot tizenhat hátrányos helyzetű család között osztják szét egyé­ni támogatásként. Az alapítványi támogatást tartalmazó levele átadását kö­vetően Antall József özvegye, Klára asszony mondott megha­tott szavakkal köszönetét mindazoknak, aki segítenek ébren tartani elhunyt férje em­lékét. — A szétosztott adomá­nyok több ezer embertől szár­maznak — mondta el Joó Ru­dolf. Adott kisnyugdíjas is, nagyvállalkozó is, de ellenzéki párt helyi szervezete is fizetett be a számlára. Az adományo­zók teljes listáját a Pesti Hír­lap teszi közzé. V. Cs. A kórházak működtetése — gazdasági kérdés Tiszta képet az egészségügyben Ma Magyarországon a kórházak működtetése, túl az em­beri szempontokon, kemény gazdasági kérdés — mondta Nemes János, az 1989 óta létező Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke, a Kecskeméti Megyei Kór­ház szakmai vezetője azon a tegnapi sajtótájékoztatón, me­lyen az előadók a hétvégi, „Gazdasági kihívások az egész­ségügyben” címmel meghirdetett kétnapos konferencia programját ismertették. Dr. Andreka Bertalan, a Nép­jóléti Minisztérium helyettes államtitkára azt hangoztatta, hogy az ágazatban évek óta tar­tó átalakulás eredményekép­pen az egészségügy ma három lábon áll: ekképpen egyrészről a szaktárcán, mint a téma poli­tikai irányítóján, másrészről a biztosítási önkormányzaton, mint az ágazat működésének pénzügyi felelősén, s végül a hazai fekvőbeteg-ellátó intéz­ményeket (122-őt az ország­ban) üzemeltető települési-me­gyei önkormányzatokon mú­lik, mit és hogyan sikerül meg­valósítani az említett szakterü­leten. Mindezeket a kérdéseket egyértelműen a gazdaságos­ság nézőpontján át kell vizs­gálni a hazai egészségügyben — mondta a sajtótájékoztatón Nemes János. — S ez különö­sen akkor válik fontossá, ha a tálpraál 1 ításról, a belső erőfor­rások jobb, takarékosabb ki­használásáról esik szó. Az új­fajta, közgazdasági megközelí­tésű kórházi gazdálkodás fő szempontja: az orvosilag szük­séges és a gazdaságilag lehet­séges folyamatos egyensúly­ban tartása. A helyettes államtitkár hangsúlyozta: elengedhetetle­nül fontos, hogy végre tiszta képet kapjunk e sokszereplős egészségügyről? feltérképez­zük a tényleges lakossági igé­nyeket, s ezeket viszonyítsuk. az ágazatban rendelkezésre álló kapacitásokhoz, illetve azok kihasználhatóságához. Utóbbit szolgálja, hogy az egészségbiztosítási pénztár cé­lul tűzte ki, hogy 1995 végére, de legkésőbb 1996-ra meg­szüntessék a kórházak közötti szórásokat, finanszírozási kü­lönbségeket. — 1992 és 1993 egyértel­műen a kórházak sikeréve volt — összegezte az elhang­zottakat Nemes János. —■- Nagy eredménynek tartom, hogy a hazai fekvőbeteg-ellá­tó intézmények az éves 20-20 százalékos infláció el­lenére (melynek ellentételezé­séül mindössze tavaly kaptak az érintettek 15 százalék for­ráskiegészítést) talpon tudtak maradni. Három kórházat le­számítva valamennyi létesít­ményben teljesítették a vál­lalt feladatokat, úgy, hogy a takarékosság sehol sem oko­zott színvonal-visszaest a be­tegellátásban. M. É. Gross-képek a MÚK-ban Gross Arnold grafikusművész kiállítását Benedek István pro­fesszor, a Magyar Újságírók Közösségének tiszteletbeli elnö­ke nyitotta meg a MÚK buda­pesti, Kanizsai utcai székházá­ban péntek délután. A játékos művészt köszöntötte, a homo ludenst, aki életörömöt sugárzó képeivel megszépíti szürke hét­köznapjainkat. A szépen, rendbehozott épü­let immáron méltó a MÚK tag­ságához és kedvező feltételek­kel kínál irodalmi estek, hang­versenyek megrendezéséhez is. A megnyitót követően — ame­lyen Für Lajos, az MDF elnö­ke, honvédelmi miniszter is részt vett — Kosa Csaba, a MÚK elnöke egyben köszöntöt­te Illés Sándor író-újságírót 80. születésnapja alkalmából. Hol volt, hol nem volt... Csak találomra ütöttem fel annak a terjedelmes írásnak a 8. oldalát, ahol ezt olvasom: „A Horthy érában mi mást hallott az a nemzedék, amelyik még emlékezik, hogy milyen nagyszerű volt a Ferenc József-i korszak. Nem a kétmillió körüli kivándor­lóra, nem az aratósztráj­kokra, nem azokra gon­dolt senki, ami rossz volt, hanem a biztos tisztvise­lői megélhetésre, a Milten- neum fényére, a történel­mi Magyarország létére, s a végén Ferenc József képe együtt lógott Kos­suth Lajoséval a paraszti elsőszobákban az aradi ti­zenhárom ellenére.” A kéziratot eleddig magam sem ismertem, de hálásan gondolok arra, aki elküld­te nekem, hiszen ez a ta­nulmány végülis a hatá­ron túli és a nyugati ma­gyarság körében megjele­nő magyar nyelvű lapok főszerkesztőinek és mun­katársainak találkozóján hangzott el Budapesten a Parlamentben 1993. októ­ber 4-én. Aki pedig el­mondta: Antall József mi­niszterelnök. A kiragasz­tott idézet kiválóan alkal­mas e pUlanatban is arra, hogy bizonyítsa lelkiálla­potunkat, amelyet megha­tároz a küzdelem azok­kal, akik fennen hirdetik: bezzeg mennyivel jobb volt a Kádár-rendszer­ben. Az Antall József föl­hozta példa, amelyben a nemzet szabadságharcá­nak eltiprója, s a szabad­ságharc eszméinek hordo­zója, Kossuth az emberek szemében ha nem is azo­nosult, de képük egy fal­ra került a tisztaszobá­ban talán különös, ám az ilyenfajta összehasonlítá­sokra megmaradt a hajla­munk még akkor is, ha az emberek zöme tudván tudja, hogy az 50-es éve­ket csakis azért álmodhat­ja vissza, mert jobb hászé- vesnek lenni, mint hatvan­nak vagy hetvennek. Az Antall József előadásából kiragadott szöveg mellett további közlésre érdemes gondolatokat Ls találni, miért is azt teljes terjedel­mében valószínűleg már­cius 15-ére megjelenő hu­szonnégy oldalas ünnepi számunkban olvashatják. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents