Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-25 / 47. szám

i

PEST MEGYE1 HÍRLAP

KÉPRIPORT

1994. FEBRUÁR 25., PÉNTEK 7

Bakaruhában

^ÜSfcSfe;-Cammogva indul a vonat a hazai állomásról; neked most mégis őrült vágtának tűnik ez. Legszívesebben szólnál a kalauznak, hogy csak még néhány percet... ha lehetne... Kihajolsz a vonatablakon: Katikám, írjál! írjááálü! És: Ne aggódjatok, apu, anyu! Nemsokára úgyis hazajövök!

Tegnap még nyeglén, egy világfi biztonságával beszéltél a haverokkal az előtted álló esztendőről. De délután már elszoruló szívvel ültél be a fodrászszékbe. Jóatyád nyugalma is erőitett volt az esti beszélgetésnél: Ha én kibírtam, te is kibírod, fiam. Legalább egy kis rendet tanulsz, megemberesedsz.

Itt benn, a laktanyában leolvad rólad az a kevés maga- biztosság is, amit idáig sikerült megőrizned. A tükörbe nézve szinte köszönni akarsz annak a valakinek, aki visz- szapiliant rád. Létezik-e, hogy ez az angyalbőrbe bugyo- lált alak azonos azzal a farmerdzsekis hobóval, aki tegnap még a diszkó császára volt? Rádöbbensz, hogy életed eltelt húsz esztendeje kevés ahhoz, hogy ebből a helyzetből valamit megérts. Keserűen tapasztalod, hogy itt még azt is meg kell tanulni, hogyan menj ki az ajtón. Új jelentőséggel bír számodra a tér és az idő. Rájössz, hogy milyen rövid tud lenni az éjszaka, és milyen reménytelen hosszú a gyakorlótér. Nem számít már az sem, hogy nem a mama hozza be a reggelit, mindegy, hogy sorban kell állni érte, mindegy, hogy mit adnak. Mindegy, csak sok legyen. Megtanítják neked, hogy ebben a világban nincsen tökéletesen bevetett ágy, tisztára mosott kövezet, tükörfényes bakancs.

Most nehezek lesznek számodra az előtted álló napok, hetek, de meglátod, hogy milyen észrevétlenül bele lehet illeszkedni az új rendbe, amikor már a géppisztoly vasát sem érzed olyan hidegnek, és ráébredsz, hogy ebben az egymásrautaltságban sokkal mélyebb barátságok szövődhetnek, mint a civil világban. Hamar elröppen ez az esztendő, ne aggódj. Kszre sem veszed, és már a leszerelőzászlót lobogtatod te is, talán éppen Adyligetről — ahol képeink készültek — hazafelé. Hogy majdan odaállhass a fiad elé, atyai hangon mondhasd az örök közhelyet: Ha én kibírtam... (tó-dor)

Erdősi Agnes felvételei