Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-03 / 28. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. FEBRUAR 3., CSÜTÖRTÖK Tókés László Jeruzsálemben Jeruzsálembe utazott Tőkés László. A királyhágó- melléki református egyház- kerület püspöke a Vallási vezetők a laikus társadalomban címmel rendezett zsidó—keresztény konferencián vesz részt. A püspök a zsidók iránti türelmet is magában foglaló hagyományos erdélyi tolerancia szellemében kívánja képviselni egyházát. Emlékeztetni fog a kolozsvári Szent Mihály-templomban 1992 őszén tartott ökumenikus rendezvényre, ahol az egyházak és az RMDSZ képviselői kegyelettel emlékeztek meg a holocaust erdélyi áldozatairól és a megbékélés szellemében nyilvánosan megkövették érte a zsidóságot. Szlovák aggodalmak Végiggondolt akciók Ján Klepác, a szlovák Keresztényszociális Unió elnöke tegnap a pozsonyi SME-ben nyilatkozva azt állította, hogy a Magyarország határain kívül élő magyarok lépéseit Budapest irányításával, alaposan végiggondolva egyeztetik.. Klepác nyugtalanítónak tartja „az utóbbi hetek fejleményeit” és „megfelelő reagálásokat” sürget. Arra hívja fel a figyelmet, hogy Jeszenszky Géza belgrádi látogatása után a vajdasági magyarok „egyfajta autonómiájáról” beszélt és tavaly decemberben az RMDSZ is „a területi autonómia szükségességét deklarálta.” Klepác szerint: „ha ehhez hozzávesszük a komáromi nagygyűlés záródokumentumait, akkor bebizonyosodik, hogy a külföldön élő magyarok akciói végiggondoltak, szigorúan koordináltak és hogy Entz Géza államtitkár Budapesten nem tétlenkedik.” Klepác ezért Szlovákia „aktív magatartását” sürgeti. Ján Klepác úgy véli, hogy egyes magyarországi erők tudatosítják: „a Nagy-Magyarországról szőtt álmok már csak álmok maradhatnak, de létezik egyfa- ja kísértés, mely azt teszteli, vajon mennyit engedhetne meg magának e téren Magyarország.” Az ország „legkedveltebb” lapjában olvastam, az „Érvek, vélemények” című rovat sokat ígérő cikkét, az „Egészségügy: szörnyű szégyen”-!. Az első mondat láttán — „Sok van, mi borzalmas ma Magyarországon, de az egészségügyi intézmények működésénél, az egészségügyi szolgáltatások színvonalánál aligha van borzalmasabb” — csodálkozással vegyes elismerést kezdtem érezni. íme, a magukat most szocialistáknak nevező kommunisták egy olyan választási trükköt alkalmaznak, amit talán még helyeselni is lehet. Beismerik, hogy négy évtizedes uralmuk alatt az egészségügy borzalmas állapotba került. Amit a demokráciára örökül hagytak, az szörnyű szégyen. A kommunisták szégyene. S vártam, hogy e beismerés után előadják, miként segítenek e szégyenteljes állapot megszüntetésén. Persze naivnak bizonyultam. Szó se volt itt beismerésről, programról. A cikket Csepeli György szoci álpszichológus írta. A tanult szerző az egészségügy szörnyű szégyenét nemes egyszerűséggel a demokratikus kormány nyakába varrja, mondván: „...ha (a szavazó) a jelenlegi kormány fennmaradására szavaz, akkor saját egészségügyi (sic!) állapotának romlására, testének leromlására és pusztulására, végső soron saját halálára szavaz" (az én kiemelésem — T. B.). Hogy is van ez? Az idézettek arrogáns demagógiájával és ragyogó stílusával ne foglalkozzunk! Csak a lényeggel. Valóban igen rossz helyzetben van egészségügyünk, de ez évtizedek óta így van. Igaza van a szerzőnek, amikor ezt írja: „Láthatóan soha senki nem gondolkozott el ezekben az intézményekben arról, hogy miként lehetne egy ésszerű, időkímélő és betegbarát félfogadási rendszert bevezetni, melyre innen 250 kilométerre, Bécsben bőven találni példát.” Hja igen, Bécs! Az ottani szocik milyen eredményeket értek el. Ha mi, itteni szocik (volt komcsik) hatalomra kerülünk, a csepeli rendelőintézet is — „már holnap” — olyan lesz, mint a bécsi. így-e? Előadom véleményemet, s melléteszek néhány érvet is. A mostani szocialisták még kommunistaként bécsi rangra emelhették volna a magyar egészségügyet, ehelyett azonban „csepeli” színvonalra süllyesztették. Tehát ők a „csepeliség” okai! Ennek a szégyenteljes különbségnek egyik oka éppen az, hogy a mai szocialista fő-fő szociálpolitikus (Csehák Judit) a kommunista kurzus éveiben is meghatározó funkcióban volt az egészségügyben. 1975—78-ig Butrosz Gáli az ENSZ-ról A béke és biztonság fóruma Az Egyesült Államoknak és a többi nagyhatalomnak nincs más választása, mint bízni az ENSZ-ben, ha nem akarnak többé egy olyan világ csendőrei lenni, amelyet mind jobban fenyeget az etnikai és regionális konfliktusok elterjedése — jelentette ki Butrosz Gáli. A ENSZ főtitkára közölte: nem ellenzi független vizsgálóbiztos kinevezését, aki a világszervezetet csalással és nem hozzáértő irányítással vádoló állításokat kivizsgálná. Az ENSZ válságának / Uj parancsnok Relus tér Beek holland védelmi miniszter Hágában közölte, hogy az ENSZ főtitkára országát kérte fel a boszniai ENSZ-erők" vezérkari főnöki posztjának betöltésére. Butrosz Gáli kérését a boszniai békefenntartó erőfeszítésekhez való holland hozzájárulás elismeréseként értékelte a miniszter. Az új vezérkari főnök az UNPROFOR boszniai parancsnokaként nemrég kinevezett Sir Michel Rose altábornagy jobbkeze lesz. egyik oka a békefenntartó műveletek költségeinek szünet nélküli növekedése, a másik pedig az, hogy a tagállamok vonakodnak katonai egységekkel hozzájárulni az ÉNSZ-erőkhöz — vélekedett Gáli. Az egyiptomi diplomata hangoztatta, hogy Napirend a békéért című programjának továbbra is van időszerűsége: az ENSZ a nemzetközi közösség egyetlen fóruma, mely megőrizheti a békét és a nemzetközi biztonságot. Hozzátette: az EgyeAlig néhány nappal a román kormánypárt és a magának tárcákat követelő Román Nemzeti Egységpárt közötti heves vita után, amelynek során Gheorghe Funar, az Egységpárt elnöke azzal fenyegette partnerét, hogy az drágán fog fizetni magatartásáért, a jelek szerint ismét teljes a béke a két román politikai párt között. A találkozóról kiadott közleményt a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (a kormánypárt), a Román Nemzeti Egységpárt (Funar pártja), a sült Államok közvéleménye sem szeretné, hogy országa játssza el a világ csendőre szerepét. Gáli figyelmeztetett, hogy „az elkövetkező években etnikai háborúkkal és egyre több kisebb konfliktussal kell szembenéznünk”. A világban 17 békefenntartó műveletben mintegy 70 ezer kéksapkás teljesít szolgálatot, s ennek költsége a három évvel ezelőtti 600 millió dollárral szemben jelenleg 3,6 milliárd dollár —- tárta fel. Nagy-Románia Párt, a Szocialista Munkapárt és az Egységpárttal szövetkezett Agrárpárt legfőbb vezetői írták alá. Eszerint a találkozón megállapodtak az öt párt képviselőit majdan magába foglaló, március 1-ig létrehozandó kormány vonalában, illetve abban, hogy folytatják a tárgyalásokat a . válságellenes program véglegesítéséről és az öt párt közötti politikai egyetértés kialakításáról politikai, parlamenti, kormány- és területi szinten. A nagyvilág hírei % Pszichiátriai megfigyelés alatt tartják azt a diákot, aki az Ausztrália napja alkalmából rendezett ünnepségen startpisztollyal támadt Károly herceg brit trónörökösre. A 23 éves kambodzsai származású David Kangot — aki tettével az Ausztráliában fogva tartott kambodzsai menekültekre kívánta felhívni a figyelmet — akár 17 éves börtönbüntetésre is ítélhetik. ★ Bili Clinton amerikai elnök visszautasította Gerry Adams Sinn Fein vezető azon javaslatát, hogy Washington gyakoroljon nyomást Nagy-Britanniára az észak-írországi békefolyamatban. A támadások kereszttüzében álló Clinton arra hivatkozva kívánta magát elhatárolni a kérdésektől, hogy az északírországi béke megvalósítása egyedül az írekre és a britekre tartozik. % Anatoli j Zienko ukrán külügyminiszter kijelentette: ellenzi a Fekete-tengeri flotta egészének átengedését Oroszországnak. A miniszter szerint a flottát fel keli osztani Ukrajna és Oroszország között A flotta jövőjéről folyó tárgyalásoknak a jaltai, és nem pedig a masz- szandrai jegyzőkönyv alapján kell folyniuk. Funar kormányközeiben VÉLEMÉNY Nem bécsi, csepeli az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének a titkára, később a SZOT titkára volt, 1984-től a minisztertanács elnökhelyettese (gondolom, nem a vaskohászat tartozott hozzá), 1987-től pedig az MSZMP Politikai Bizottságának a tagjaként építette a szocialista egészségügyet. S íme, Csepeli György megírta, hogy hova vezetett áldásos tevékenységé. Mert ugye, tizenöt év csak több, mint három és fél!? Nyilvánvaló tehát, hogy a bécsi és a csepeli egészség- ügyi állapotok közötti különbség oka a következőkre vezethető vissza: 1. Bécset a szovjet hadsereg csak 5, és nem 45 évig tartotta megszállva (akkor is csak részben) 2. 1955 óta szocialista kormány (többnyire keresztény-konzervatív politikusokkal koalícióban) és nem kommunista kormány irányította Aúsztriát; 3. az ottani szocialisták soha nem csináltak „szocialista” egészségügyi ellátást; a kommunisták még közelébe sem kerültek a hatalomnak. Antall József 1990-es kormányfői bemutatkozó beszédében külön kiemelte az egészségügyben uralkodó borzalmas állapotokat. Ugyanezt állapította meg az Amerikában élő Völgyes Iván már 1989-ben a „Nem dobszóval, hanem keservesen” című cikkében (Magyarország politikai évkönyve, 1990), imigyen: „Az oktatási és egészségügyi rendszer már nem egyszerűen meghajlott a ránehezedő súlytól, de láthatóan megroppant.” Az okokat keresve néhány bekezdéssel később ezt írta: „...a cselekvés a legnagyobb hiánycikk ma Magyarországon, különösen a haldokló gazdaságban. Ezen a területen kérték a lakosságtól a legtöbb áldozatot az elmúlt évtizedben. A »hét szűk esztendő« kilencedik évét írják, s még nem látszik az alagút vége.” Majd ilyen jövőt ígért a kiváló nyugati szakember: „Lassú lesz az átalakulás, fájdalmasan érvágó, s a lakosság nagy része számára elszegényedést, állandóan emelkedő többletmunkát, alacsonyabb életszínvonalat fog eredményezni.” De még ez sem elég: „A »kell«-ek listáját végtelenségig lehetne sorolni, de ebből kevés az, amit gyorsan lehet megtenni, különösen akkor, ... amikor a kormánynak közel 18 milliárd USA-dollámyi hitelt kell visszafizetnie (később Németh Miklós bevallotta, hogy ez valójában 21! — T. B.), amit Kádár és társai nagyrészt elherdáltak. ” (Az én kiemeléseim — T. B.) Tehát, amikor a demokratikus kormány átvette az országot, „a haldokló gazdaság” „a hét szűk esztendő” tizedik évét töltötte az alagútban, melynek a vége még nem látszott, mert Kádárék a dollárkölcsönöket „nagyrészt elherdálták”. Hankiss Elemér már 1988-ban megállapította az idézett politikai évkönyvben, „hogy ma már két, két és fél millió ember él a hivatalosan megállapított létminimum szintje alatt. Vagyis: nyomorban.” Igaza van Csepeli Györgynek, sosem lehet tudni, hogy az „egymásra következő, szeszélyes rendben csukódó és nyíló fehér ajtók mögül Szépség vagy Szörnyeteg ugrik elő”, mert a szocialista egészségügy négy évtizede után csoda, hogy néha „Szépségek” is akadnak e szakmában. A kommunisták ugyanis kiélve romboló dühüket elzavarták a nagy hivatástudattal és odaadó szeretettel dolgozó apácákat, s az orvosokból a gyalázatosán megállapított éhbér okán hálapénzhajszoló „egészségügyi dolgozókat” csináltak (s a hivatásszeretet csodája, hogy nem mindenki züllött idáig), de most mégis csodálkoznak nagy ártatlanul, éppen azok, akik e helyzetet létrehozták, hogy nem minden egészségügyi — „Szépség”. S a „Szörnyetegek” még sztrájkot is szerveznek, elfeledve párttitkár múltjukat. Bezzeg a korábbi szakszervezeti titkár nem organizált tiltakozó demonstrációt, s nem tiltakozott, amikor a hívő állampolgárok pénzén felépített kórházak homlokzatáról leverték az általuk adott szent előtagú nevet. Pedig az volt az igazi „ostobaság és otromba ideológiai tolakodás”, mert az egészségügy tönkretételének első lépése volt. Indokolatlan, sőt nevetséges Csepeli György prüszkölése a kórházak „szentesítése”, vagyis régi nevük visszaadása ellen, mert e szimbolikus tett azt a reményt táplálja az állampolgárokban, hogy a negyvenéves embertelenséget emberség, az ápolónői robotot odaadó betegszolgálat, és a pénzhajszoló tevékenységet az orvosi hivatás gyakorlása váltja föl. Ez ugyanis a „bécsi” színvonal elérésének emberi feltétele. Igaza van Csepeli Györgynek: a RENDSZER elviselhetetlen, az a rendszer, amit a kommunisták honosítottak meg a magyar egészségügyben. Ezt kell teljesen megszüntetni! (Török Bálint)