Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-24 / 46. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUAR 24., CSÜTÖRTÖK Vonalak kavalkádja Horthy Miklós kenderesi szobrának alkotója Kohári a Rózsa Galériában Pestszentlőrincen a Rózsa Művelődési Ház Galériájában megnyílt Kohári Ferenc Zsolt rajzainak bemutatója. A megnyitóünnepséget követően a művész vallott munkáiról. Elmondta, hogy a rajz számára eszköz, mellyel a társadalom hétköznapi gondjain, bajain szeretne segíteni. Az utcán tapasztalt visszásságok ragadják meg fantáziáját, azt örökíti meg képein. így született a Koldus, az Alkoholista férfi, a Púpos nő szatyorral és a Magányos nő című alkotása is. Stílusára leginkább Picasso hatott — nyilatkozta. Némelyik rajzán Vasarelyt érezhetjük, ám mégis sajátos és egyedülálló irányzatot képvisel az ambiciózus fiatalember. Sok száz vonal kavalkád- jából próbál olyan mozgalmas figurákat kihozni, melyeket csak a figyelmes szemlélő láthat meg. A kiállítás vasárnap kivételével naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg a Rózsa Galériában (Bp. XVIII., Városház utca 1—3.). Van egy pávaköröm Ercsiben...” Portrévázlat Dobák Katalinról Pest megyei népművészeti gálaműsort néztem végig a minap a Budai Vigadóban. Itt találkoztam Dobák Katalinnal, aki a népművészet ifjú mestere címet viseli. Mezőségi népdalokat énekelt; némelyiket finom hajlítással, másokat kis ja- jongásokkal és csujogatások- kal díszítette. Az előadás után pályakezdéséről, céljairól kérdeztem. — Hat éve kezdtem népdalokat énekelni — kezdte Dobák Katalin —, először Budai Ilonánál Óbudán, majd Bodza „Óvónőképző főiskolára járok; énekelni a Forrásban énekelek” Kláránál a Budafoki Zeneiskolában. Főként mezőségi és gyi- mesi. erdélyi dalokat énekelek. A százhalombattai Forrás Néptáncegyüttessel szerepelek leginkább, de volt már önálló fellépésem is. Arra a kérdésemre, hogy miként válik valaki a népművészet ifjú mesterévé — Dobák Katalin ezeket válaszolta: — Egy pályázatot kellett írnom erre a célra, majd zsűri előtt kellett énekelnem. Próbálkozásom sikerült, s azóta ezzel foglalkozom. Van egy pávaköröm Ercsiben, ahol idős néniket és bácsikat tanítok, és van néhány óvodás csoportom is, velük inkább dalos gyermekjátékokat játszom. Összeállítottunk egy gyerekműsort, amit „rendhagyó énekóráknak” neveztünk el. Ezzel művelődési házakban, könyvtárakban léptünk fel. Különböző népszokásokat, csúfolókat, népmeséket adtunk elő úgy, hogy közben megismertettük a gyerekeket a népi hangszerekkel. Megtanítottuk őket csu- jogatni (ritmusra a szöveg kiabálása egy hangon), kipróbálhatták a körtemuzsikát, a dorombot, a köcsögdudát, megszólaltathatták az ütőgardont, amit valószínűleg kevesen ismernek. A népművészeti nevelést óvodáskorban kell elkezdeni. a gyerekek ekkor még nagyon fogékonyak, és élvezik ezt a játékos tanulást. Aztán elképzeléseire, céljaira terelődött a szó: — Óvónőképző főiskolára járok, szeretnék ezzel a korosztállyal foglalkozni. Továbbra is énekelni fogok, a Forrással voltak és lesznek is még fellépéseim. Szeretnék egy saját kis zenekart, és velük egy komolyabb műsort összeállítani. Régi vágyam, hogy megtanuljak tekerőlantozni, sajnos azonban, erre most még nincs lehetőségem. Távoli céljaim között szerepel egy kazetta vagy hanglemez önálló kiadása — de ez még csak álom. Fellépéseiről, külföldi útjairól faggattam. — Igen, voltak szerepléseim az együttessel Svédországban, Portugáliában, Lengyelországban és többször is Olaszországban. Gyakran járok át Erdélybe, ahol a dalaimat gyűjtöm. Legutóbb Széken jártam, innen sok szép dalt hoztam. Tartom a kapcsolatot tanárommal, Bodza Klárával, aki segít feldolgozni ezeket az anyagokat. Beszélgetésünk összegezése is lehetne az a megnyugtató megállapítása, mely szerint jó, hogy a fiatalok között is akadnak olyanok, akik elhivatottságot éreznek a népművészet iránt, s ezt igyekeznek átadni a gyerekeknek, a következő generációnak. Csak így maradhat élő a magyar népdal, a népművészet. Simon Andrea Kilenc hónappal azután, hogy egy autóbomba súlyosan megrongálta az Uffizi Galériát, tegnap újra megnyílt a nagyközönség számára a világhírű firenzei múzeum Michelangelo terme, amelyet elsőnek állítottak helyre a kárt szenvedett helyiségek közül. Az újra- nyitás napján nagy tömegek keresték fel a termet, hogy gyönyörködjenek Michelangelo Szent Családjában és Raphael Cardellinói Madonnájában. Hatvanéves Domonkos Béla szobrászművész Visszatért februárra — a januári tavasz után — a tél, a fagy. Domonkos Béla szobrászművész érdi kertjében a mogyoróbokrot, a rajta kibomlott barkát mutatja: ez az idén már nemigen hoz termést. Kényes a mogyoró. A földből kibújt, januári napfény kicsalogatta tulipánlevelek viszont nem szenvednek sok kárt a fagytól, legfeljebb egy kicsit megbámul a hegyük. Nem a kertet nézni járunk, csak átmegyünk rajta. A műteremből az öntőműhelybe és vissza. Domonkos Bélának itt, egy érdi telken, az azon épült házban és környékén van mindene: otthona, munkája. Életében az összhang — akár a környezetében. Vagy akár a természetben, ahol minden a helyén van, minden törvények szerint alakul. • Domonkos Bélából nem válhatott más, mint szobrász. Dolgozhatott mint kőbányász, lakatos, végül csakis szobrász lehetett belőle. Az anyag engedelmeskedett a kezének, a megmintázni vágyott témák sokasága megvalósítására várt és vár most is. A műterme egy kis múzeum is egyben. Nem válik meg egészen köztérre, középületbe került szobraitól. Itt állnak gipsz vagy agyag változatban, esetleg bronzba öntve, de ha nem, akkor legalább a falon elhelyezett fotókon láthatók. Most középen egyike utóbbi időben felavatott szobrainak: vitéz nagybányai Horthy Miklós. Kenderesre került, a temetés, a volt kormányzó és családtagjai családi kriptában való elhelyezése napján avatták. Özvegy Horthy Istvánná már jóval előbb megszemlélte. Igen, ráismert benne az apósára, akit ő szemtől szemben, évtizedeken át, sokfajta helyzetében, megnyilvánulásában látott. Nem csupán Horthy Miklós első köztéri szobrát készítette el Domonkos Béla. Teleki Pálét is. Tavaly augusztus 20-án avatták az érdi Magyar Földrajzi Múzeum kertjében, ahol már számos szobra áll a művésznek. Földrajztudósokról. Nem sokkal Teleki Pálé után, szeptemberben állították fel Prinz Gyula mellszobrát. Ezek ajándéSzűz Mária szobrát vasárnap avatják föl az érdi karmelita templomban kok. Ajándékok a városnak, Érdnek, ahol egyetlen első esztendejét kivéve életét töltötte. És ajándékok a földrajztudománynak. Hiszen Budapesten Cholnoky Jenő volt lakóházának falán elhelyezett, tavaly felavatott emléktáblára a tudóst ábrázoló domborművet szintén önzetlenül készítette el Domonkos Béla. Sorolhatnánk még tovább a tavaly felavatott alkotásokat is. Hát még az évek, évtizedek során szerte az országban helyet kapottakat, hiszen már száz feletti a számuk Domonkos Béla azon szobrainak, melyek közterületeket vagy közintézményeket díszítenek. Am a művész — mint minden alkotóereje teljében ■ lévő művész — nem annyira a múltba, inkább a jövőbe tekint. A jövendő munkákra. A feladatokra. Még dolgozik Kossuth Lajos mellszobrán, a Batthyány Kázmért ábrázoló plaketten. Mindkettőt Bicskén, március 15-én avatják. Március végére kell befejeznie a kisplasztikát, melynek egy-egy példányát azok négyen kapják, akik Az év rendőre címet nyerik el. A Szacsvay /mre-plakett is díjazásra szolgál majd, azok érdemlik ki, akik a magyar ifjúság nevelésében kiemelkedő eredményt értek el, határainkon innen és túl. A barlangkutatók egyesülete a jós- fafői barlang sziklafalára elhelyezendő táblára kért Vass Imre barlangászról plakettet. Körösi Csorna-plakett készül Érd és Százhalombatta a tudósról elnevezett iskolája számára is. Pécsett a veteKossuth Lajos mellszobra — még a munkapadon rán repülősök egyesülete grá- nittalapzatú emlékműre sasmadarat szándékszik elhelyezni. Érdeklődtek, ki csinál állatszobrot? Domonkos Bélát ajánlották. — Munka az van — mondja a művész —, ha az ember úgy él, úgy dolgozik, hogy bizalmat ébreszt, jönnek a megrendelők. Szolgálni kell, szerényen, s akkor elnyerjük a közönség megbecsülését. Nekem megadatott az, hogy azt csinálhatom hivatásszerűen, amit ingyen, kedvtelésből is csinálnék. Ez a legnagyobb boldogság. Ez a boldogság, no és a jó családi háttér ad erőt a sok munkához, teszi lehetővé, hogy teljesítsem a kötelességemet. Sok-sok ünneppel van most tele az életünk... Az ünnepek — szoboravatások, kiállításmegnyitók. Nemrég, a magyar művészet napja alkalmából Érden nyílt kiállítása Domonkos Bélának. Nyáron a városligeti Vajdahunyadvárban, a Mező- gazdasági Múzeumban rendez gyűjteményes kiállítást. A legközelebbi ünnep: február .27-én délelőtt Érden a postástelepi karmelita templomban szentelik fel Szűz Mária szobrát. Születésnapját szobrász szebben nem is ünnepelhetné: Domonkos Béla február 25-én, holnap tölti 60. életévét. Nádudvari Anna Domonkos Béla műtermében Dobosok gálaestje Cegléden csarnokban. Kármán Sándortól megtudtuk, hogy a Sonor cégnél tett látogatáskor elmélyült a kintiekkel a kapcsolat. Úgy döntöttek, hogy egy reprezentatív kiállításon bemutatják a Sonor dobokat és ütőhangszereket és a Zildijan- cintányérokat. Jó alkalom ez arra, hogy a művészek, akik a két cég hangszerein játszanak, koncerten találkozzanak egymással. Az idén a Ceglédi Dekor Stúdió mellett a Hoh- ner Music Magyarország — a két hangszergyár termékeinek kizárólagos hazai forgalmazója — vállal oroszlánrészt a szervezésben és rendezésben. A tavalyi tapasztalatok egy-két finomítást, változtatást sugalltak. Az elképzelések szerint a műsor „csak” háromórás lesz. Igyekszenek megteremteni a minél tökéletesebb hangzás technikai feltételeit. Az esten mintegy huszonöt szereplő lép fel. Egy-egy dobos szólista műsorát mindig zenés produkció követi. Az idén is lesz világsztár dobos. Még a múlt év októberében igent mondott a megbízásra Steve Smith (Egyesült Államok), aki rendkívül elfoglalt előadóművész. Jóllehet május első hetében lemezfelvétele lenne, ezt egy-két napra, a ceglédi koncert miatt megszakítja. A két nagymúltú hangszergyár — a Sonort 1869-ben, a Zildjiant 1623-ban alapították — történetét és gyártmányait bemutató kiállítást a tervek szerint a dzsesszünnep délelőttjén a zenészek és kereskedők tekinthetik meg. Ekkor üzletek is köttethetnek. Az eseményen részt vesz mindkét igazgató. Az egyik Amerikából, a másik Németországból érkezik. Végezetül Kármán Sándor elmondta, a leendő támogatókkal előrehaladottak a tárgyalások. A Ceglédi Dekor Stúdió hamarosan elkezdi a koncerttel és a kiállításokkal kapcsolatos különböző munkálatokat. F. F. Tavaly áprilisban ■ Cegléden európai ' színvonalú dzsessz- ünnep volt. A rangos szereplők — köztük két világsztár — produkciója és az impozáns látvány őszinte sikert aratott az ország szinte minden részéből idesereglett népes hallgatóság körében. Voltaképpen Kármán Sándor, a megszállott szervező már akkor érezte, hogy nem lehet megállni, amikor a csend elnyelte a dobok utolsó zörejeit, s kialudtak a fények. A jelek szerint a dobosok gálaestje hagyomány lesz Cegléden: május 7-én újra felgördül a képzeletbeli függöny a városi sport/ Ujranyitás Firenzében
