Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-23 / 45. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. FEBRUAR 23.. SZERDA 13 Lehet még segíteni Kavarja a havat a szél, metsző hidegben érkezik meg velünk az autóbusz Kárpátaljáról. Kis vendégünk, a 11 éves Józsika didereg a hóesésben. — Vedd a kabátod és menjünk haza! — mondom neki. — Ebben jöttem! -— mutatja a béleletlen vékony dzsekijét. Kesztyűje sincs. Egy műanyag zacskót tart a kezében. — Hozd a csomagokat akkor! — De hisz itt van a kezemben! A tea és szalámis kenyér maradékán kívül egy pulóver és egy alsónadrág van benne. Egyéb semmi! Pizsama, papucs, egy váltóing, zokni — sehol! No, másnap rohanunk ki Soroksárra, a Mária Kongregáció karitász csoportjában aztán alaposan felöltöztették Józsikát. Alig bírtuk hazacipelni a holmit. Különben megvette volna őt az Isten hidege. Január 19-én érkezett az ezredik határon túli magyar gyerek. De az akció nem szünetel, kéthetente menetrendszerűen jönnek a gyerekek. Február 18-án meg négy autóbusszal 173 gyerek érkezett Beregszászról és környékéről. Ebből három autóbuszt a Siófoki Máltai Szeretetszolgálat küldött. Odafelé a közadakozásból begyűlt élelmiszert és ruhaneműt szállították át Kárpátaljára. Az egyik autóbusz 53 gyerekét három iskola látta vendégül. ők Miskolcra, Abádsza- lókra és Zalaszentvárra mentek. Százhúsz gyerek, akiknek vendégül látását a máltaiak szervezték meg Siófokon, családokhoz kerültek és iskolába is jártak a két hét alatt. Akciónk folytatódik, s április 6-án már a 30. autóbusz kisdiákjait köszönthetjük Budapesten. Terveink szerint ez a busz egy gyermektánccso- portot is magával hoz, amely egy kis bemutatót tart a Budapesti Művelődési Központ színpadán. Egyre gyakoribb, hogy egy város vagy egyházkös- ség egy ' egész autóbusznyi gyerek vendégül látását vállalja. így a március 4-én érkező két buszt Kecskemét és Székesfehérvár látja vendégül, április 21-én pedig Dus- nokra indul a busz. Aki anyagilag támogatni tudja akciónkat, a Beregszászért Alapítvány számlaszámún teheti meg: Általános Értékforgalmi Bank, 202-81508-7007/1020. Aki gyereket fogadna április vagy május hónapban, az a következő címra írjon: Átányi László tanár 1119 Budapest. Etele út 23. A Volánbusz válasza Az 1994. február 11-i „Levelünk jött” rovatban „Kórházi busz” címmel jelent meg Fazekas Mátyás veresegyházi lakos írása. Bár törzslevelezőnk előre meg is válaszolta feltevését — úgy mint: „kocsihiány” miatt nem indít járatot a Volánbusz — mi ezt mégis szeretnénk kiegészíteni. Először is: jelenleg is van a bejáró betegek, illetve látogatók részére Gödöllő és Ke- repestarcsa között egy-egy buszjárat! (Gödöllőről indul reggel 7.03-kor, 7.20-kor, du: 15.30-kor; vissza: de: 9.30-kor, du: 17.10-kor. E járatok Bér, Aszód, Valkó, Zsámbok és Budapest között közlekednek és hétköznapokon „betérnek” a kórházhoz). Ezeket a kórházzal — a rendelési és látogatási időkkel egyeztettük. A kórház azóta kérte még, hogy további járatokkal is térjünk be a főkapuhoz, vagy álljunk meg a 30-as főúton, elsősorban bejáró dolgozóik miatt. A fűúton való megállást az útügyi hatóságok nem engedik, a betérés pedig a távolabbi úticélok felé igyekvők érdekét sértené, utazásuk legalább 5 perccel hosszabbodna. Az ügyben már úgynevezett bejárás és többszöri egyeztetés, levélváltás is történt. Jelenleg az ellentétes érdekek közti kompromisszumot, a megoldás lehetőségét vizsgáljuk. Egy dolgot azonban biztosnak ítélünk: önálló, közvetlen kórházi járat Gödöllő és Kerepestarcsa között „nyilvánvalóan” nem lenne kihasznált, és így ennek gazdasági kockázatát sem vállalhatjuk, még ha lenne is szabad autóbuszunk, például a délelőtti órákban. Esetleges további távolsági járatok betörését illetően pedig (például Hatvan, Jászfényszaru felől) e távolsági utasaink szempontját is mérlegelnünk kell a menetrend kialakításakor vagy módosításakor. Kérjük válaszunk szíves elfogadását, és lehetőség szerinti közlését. Volánbusz Közlekedési Részvénytársaság Bogáti Zoltán forgalmi, fejlesztési szakosztályvezető Az a fránya hangsúly! cYt-m Félálomban hallg- * j i atom a rádió reggeli híreit. Egyszerre nagyon éber leszek, megszólal bennem az anyanyelvvé- dő! . Ugyanis ezt hallom: — Egy negyvenéves villamosra váró asszonyt találtak el... — hangzik a hangsúlyos hír. Szomorú a hír, de hát Szarajevóban ilyen öreg villamosok, vén kaszt- nik közlekednek?! Azután, amikor már egészen éber vagyok, jut a tudatomig, miről is szól a hír? Hát arról, hogy egy negyvenéves (vessző), villamosra váró asszonyt találtak el. Csak egy hangsúly, csak egy diszkrét vessző, és mekkora az értelmi változás! Hogy is volt az a kétértelmű magyar—latin szöveg a királyné megöletésé- ről? A királynőt megölnötök nem kell félni!? (Eredetiben: Reginam occidere nolite timere.) Az értelme attól változik, hová tesszük a vesszőt. Amit egy rádió hírolvasójának mégiscsak tudni kellene... Fazekas Mátyás Veresegyház HISTÓRIA Ruffy Péter Tintával, rozsdával, vérrel írva n il. József császár a halá- . los ágyán visszavonta ugyan a magyar nyelvet végveszedelemmel fenyegető néme- tesítő rendeletéit, de a visszavont német helyébe ismét a latin nyomult. Kazinczy az 1790-i országgyűlés tanácskozásain így tiltakozik ellene: „...kicsoda az, akiben még az a kívánság támadhatna fel, hogy béállván nemsokára az ország gyűlése, ismét a deák nyelv hozattasson vissza közdolgainknak folytatásokra? Ha a deák nyelvet vesszük elő, úgy örökösen bezátjuk a tudományok elterjedése előtt az utat... Hazafiak, átkozni fogják hamvainkat maradékaink, ha nem teljesítjük...” tudniillik a legfőbbet, a magyar államnyelv kimondását, bevezetését. Korunkban kétségbeejtőnek s már alig hihetőnek tűnik a küzdelem, amelyet akkor egy magyar nyelvű országban a magyar nyelv elismertetéséért kellett folytatni. Csak 1790-ben hoztak törvényt arról, hogy minden közép- és felső iskolában a magyar nyelvet is tanítani kell. Csak 1805-ben mondta ki a törvény, hogy az országgyűlés feliratait a latin mellett magyarul is közölni kell. Az 1811—12-i országgyűlést, amelyen Kazinczy biztatására Dessewffy József követelte a magyar nyelv államnyelvvé tételét, a császár feloszlatta. A megyékben csak az 1830-as évek eleje óta használták a magyar nyelvet. Kazinczy Ferenc már tizenhárom éve halott, amikor az 1844. évi második törvénycikk kimondja: a magyar nyelv hivatalos államnyelvvé válik. Ez az ország csak százharminchárom év óta magyar nyelvű ország — hivatalosan is. A nyelvújító, az író, költő Kazinczy legszebb munkája a Fogságom naplója. Küzdelmei 1794 és 1801 között hét és fél évre megszakadtak. A magyar nyelv legnagyobb szervezőjét fő- és jószágvesztésre, tehát halálra és birtoka elkobzására ítélték, majd a halálos ítéletet meg nem határozott idejű börtönbüntetésre változtatták. Elítélésének jogcíme ez volt: részt vett Martinovics Ig- nácnak a francia polgári forradalommal rokonszenvező titkos köztársasági mozgalmában, és lemásolta Martinovicsnak a Habsburgoktól való elszakadást és nemzeti felkelést hirdető és előkészítő Kátéját. Kazinczy Ferenc anyai nagyapja házában, a Bihar megyei Érsemlyénben született 1759-ben, és életének hetven- kettedik évében kolerában halt meg kis birtokán, a Zemplén megyei Széphalmon, 1831-ben. Hét és fél éves rabsága előtt megyei tisztviselő és iskolafelügyelő volt Zemplén, Abaúj megyékben és Kassán. Kiszabadulása után megnősült, s a későbbi Széphalomnak elnevezett Bányácskán telepedett le. Abban az időben a szegény Kazinczynál alig volt nagyobb anyagi támogatója a magyar irodalomnak. Élete végén már nélkülözések közt, nyomorban élt feleségével és hét gyermekévei. Mindenét a magyar nyelv és irodalom támogatására fordította. Végül már abból a filléres napidíjból tengődött, amelyet Zemplén megye levéltárának a rendezéséért kapott. Széphalomról a megyeszékhely Sátoraljaújhelyre gyalog járt be. Élete legszebb munkájának, a magyar nyelven írt, de sok latin, német, francia, szlovák, szerb közlést, kitételt és beszélgetést közlő Fogságom naplójának a kézirata még nemzeti kézirataink több mint kilenc- száz éves történetéből is kiemelkedik — olyan megdöbbentő volt a keletkezése, a rej- tekezése, végül a százhárom évig késleltetett megjelenése. Kazinczy Ferenc a 2387 napos rabságot a budai várbeli ferences kolostorban és „gárdaházban”, a csehországi Brünn- ben és Obrovicon, az ausztriai Kufsteinben, végül a magyar- országi Munkácson töltötte el. A napló eseményei, beszélgetései, gondolatai és megjegyzései a hét és fél éves rabság idején történtek és keletkeztek, a rab Kazinczy azonban a börtönében csak jegyzeteket és rajzokat készített az eljövendő, a megírandó elbeszéléshez. A börtönnapló felelevenít egy ellenőrzést is, amelyet bécsi bizottság végzett Kufstein várának börtönében, Kazinczy fogsága idején. A bizottság érkezésének a hírére: „Én tolikésemet kilöktem az ablakon, toliamat előbb úgy összefaragván, hogy mik lettek légyen, azt ugyan senki se mondhatná meg, s titkos papírjaimat mosdótálamban széjjelmosván.” Elmondja, hogy „2387 napi rabságom alatt csak három hónapig engedhetett meg, hogy írószerszámmal élhessek”. Ä további hét év három hónap során mindent elkövetett, hogy rabtartóit kijátszva dolgozhassák. Unokaöccse, Kazinczy Gábor beszéli el, hogy nagybátyja a börtönben vasszögekkel és gombostűkkel írt, tintaként kályhája rozsdáját használta föl. Égy másik forrás szerint az ablakónból gyúrt vesszővel írta tanulmányait, s megtörtént, hogy a kezéből kiserkedt vért használta tintaként. Börtönfeljegyzéseit azonban nem menthette meg. Mikor Kufsteinből máshová szállították, a napló szerint csak a nevét karcolhatta föl nagy titokban: „Első dolgom is az volt, hogy ajtóm vasplé- hére ezt karmoljam (nem emlékszem többé mivel): Franz Kazinczy Hungarus.” Kazinczy Ferenc magyar. A korabeli Magyarország olyan mértékű osztrák elnyomatás alatt sínylődött, hogy az 1801-ben szabadult Kazinczy - nak huszonhét évig kellett várnia, míg börtönnaplóját — már csak emlékezetből — papírra vethette. Kéziratát 1828-ban, Széphalmon írta és fejezte be. A naplót 1831-ben, Pesten Toldy Ferencnek adta át. Azt, hogy milyen szók kíséretében, a kézirat másolatából tudjuk. Ä Fogságom naplója eredeti kéziratát ugyanis Toldy Ferenc lemásolta, és a másolat a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került. A Toldy-másolat 137. oldalán Toldy írásával ez olvasható: „Leírám Pesten, September 17-én 1831 délben végezve az utolsó sorokat, Kazinczy saját kéziratából, mellyet még 1828 észt. tett le nálam, s ha az ő halála után úgy találom, hogy gyermekei ezen irományt meg tudják becsülni, adjam azoknak által.” Mikor Toldy Ferenc Pesten a másolást befejezte, Kazinczy már nem élt. Még augusztus 23-án meghalt kolerában Széphalmon. A Fogságom naplójának már két kézirata volt: az eredeti, amelyet írója Toldyra bízott, és a másolat, amelyet Toldy az eredeti alapján készített. Valószínű a föltevés, hogy a másolatról újabb másolatok is készültek, s ezeket titokban olvasta az ország. Mikor 1931-ben, Kazinczy Ferenc halálának századik évfordulóján a Fogságom naplója először jelent met nyomtatásban, Alszeghy Zsolt irodalomtörténész előszava így beszélte el e kései kiadás keletkezését: ,A budapesti tanárképző gyakorlóiskola tavalyi hatodik osztályának tanulói arra kértek, hogy valami irodalmi érdekességet rendezhessenek sajtó alá. Lemásoltattam velük ezt a becses kéziratot.” Nem az eredetit, hanem a Toldy-féle másolatot. Az első kiadás ugyanis megjegyzi, hogy Kazinczy Ferenc naplóját az Akadémia kézirattára Toldy Ferenc másolatában őrzi. Napjainkban az eredeti kézirat is, a másolat is az Akadémia kézirattárában pihen. Arra pedig, hogy Kazinczy gyermekei mennyiben voltak méltóak a kézirat őrzésére, Kazinczy fiának, Lajosnak a példája felel. Kazinczy Lajost, Kossuth tábornokát az 1848—1849-i szabadságharcban való részvétele miatt 1849. október 25-én az aradi vár vesztőhelyén agyonlőtték. Az október hatodikán kivégzett aradi tizenhárom után ő lett az tizennegyedik aradi vértanú. (Vége) A Rozgonyi-család kiváltságai A Rozgonyiak 1452-ben szerezték meg Gödöllőt. A csalód akkor mór jó évszázada a bárók között volt, emelkedése elsősorban Zsigmond király uralkodása alatt gyorsult meg. libben nem kis szerepe volt Rozgonyi István hőslelkű hitvesének, Szentgyörgyi Cecíliának, aki 1428-ban kitüntette magát Galambóc vívásakor. A szerbiai vár akkor már a törökök kezén volt, Zsigmond személyesen indult visszavételére. Az ostromló sereghez csatlakozott Szentgyörgyi Cecília is, maga kormányzott egy dunai gályát, melyről lövette a várat. Már ez is hőstett volt, de megmentette a király életét is. Az ostrom fegyverszüettel végződött, ebben a török szabad elvonulást ígért a királyi seregnek. A Dunán átkelő királyt azonban — a fegyverszünetet megszegve — a török lőni kezdte. Hogy Zsigmond végül átjutott a part túlsó oldalára, azt csak a rettenthetetlen nagyasszonynak köszönhette, aki gályájával kimentette. A Rozgonyiak emelkedése Mátyás király uralma alatt sem tört meg. Bizonyítéka ennek az a kiváltságlevél, melyet a király állított ki 1467. február 23-án. Ebben tudatta mindenkivel, hogy „kedvelt híveinknek, nagyságos Rozgonyi Jánosnak, a királyi tárnokok mesterének, valamint Rozgonyi Rajnold- nak, Ijásziónak és Jánosnak, Rozgonyi Fekete János fiának birtokaikon — melyek nagyobb részt Pest megyében találhatók — felruházza a lopás, rablás, gyilkosság és gyújtogatás kivételével a bíráskodás jogával. ” Pogány György
