Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAC 1994. FEBRUAR 23., SZERDA Parlamenti napló Vita a rendőrségi törvényről Liberálisok választási szövetsége Nem működnek együtt a szocialistákkal Az Agrárszövetség, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Liberális Polgári Szövetség — Vállalkozók Pártja és a Szabad Demokraták Szövetsége megállapodást kötöt­tek annak érdekében, hogy Magyarországon a válasz­tások után a polgári középerők alakíthassanak kor­mányt — jelentette be Nagy Tamás, az Agrárszvöet- ség elnöke, az Agrárszövetség székházában rendezett tegnapi tájékoztatón. Jóllehet a rendőrségi tör­vény új változatát illetően pártközi konszenzus jött lét­re, s az erről szóló megálla­podást a napokban alá is ír­ták a parlamenti pártok kép­viselői, az általános vita újabb fordulójában is részle­tező, és több képviselő által is hosszasnak minősített fel­szólalás hangzott el. Maga az elnöklő Szűrös Mátyás is úgy fogalmazott: félő, hogy az Országgyűlés „túl­tárgyalja” a rendőrségi tör­vényjavaslatot. Pártállásra való tenkintet nélkül valamennyi hozzá­szóló kiemelte a közbizton­ság erősítésének fontossá­gát, s ehhez nélkülözhetet­lennek ítélték a rendőri szervek rendfenntartó szere­pét. Többen utaltak a szer­vezett, úgymond profi bűnö­zés hazai megjelenésére, s ennek kapcsán hangsúlyoz­ták: erős, ám a társadalom törvénytisztelő többségé­ben nem félelmet keltő rendőrségre van szükség. Az önkormányzatok és a rendőrség kapcsolatrendsze­rérői szólva a vitában el­hangzott: fontos lenne jog­szabályban is tisztázni a rendőri és rendészeti tevé­kenység közötti különbsége­ket. Ezt taglalva a fiatal de­mokraták képviselője java­solta: az önkormányzatok­nak legyen lehetőségük rendfenntartó rendészeti szervezeteket létrehozni. Ez nem jelentené az állam rendészeti funkcióinak áten­gedését, csupán az önkor­mányzatiság elvének érvé­nyesülését — szólt az érve­lés. Sortűz, letartóztatás Az 1956-os salgótarjáni sortűzben a Pesti Központi Kerületi Bíróság tegnap elren­delte O. Lajos volt karhatal- mista előzetes letartóztatását, amely legfeljebb március 22-éig tart. A 67 éves férfit február 18-án vette őrizetbe a Budapesti Ügyészségi Nyo­mozó Hivatal, emberiség elle­ni bűncselekmény alapos gya­núja miatt. A bűnügyben folytatott nyomozás adatai szerint 1956. december 8-án Salgó­tarjánban, az akkori megyei tanács épülete előtt a karhatal- misták a tüntető tömegbe lőt­tek. A fegyverhasználat kö­vetkeztében 46 halott és csak­nem száz súlyos sebesült ma­radt a helyszínen. A tanúval­lomások szerint O. Lajos is a tömegbe lőtt géppisztolyával. Tettét elismerte. A négy párt vezetői meg­egyeztek abban, hogy az 1994. évi országgyűlési vá­lasztások első fordulója után — az eredmények is­meretében — tárgyaláso­kat kezdenek majd annak érdekében, hogy a második fordulóban jobb eséllyel in­duló jelöltjeik eredménye­sebben szerepelhessenek. A felek abban állapodtak meg, hogy azok a pártok, amelyeknek jelöltje nem in­dulhat a második forduló­ban, támogatják a megálla­podást kötő négy párt azon jelöltjét, aki az első fordu­lóban leadott szavazat alap­ján a legjobban szerepelt. Ha a második fordulóban a négy párt jelöltjei közül többen is bejutnak — és a megállapodást aláíró pár­tok jelöltjeire leadott szava­zatok között 4 százaléknál nagyobb, illetve legalább ezer szavazatnyi különbség mutatkozik —, akkor a gyengébb eredményt elért jelöltek automatikusan visz- szalépnek a négy párt jelölt­jei közül a legjobb ered­ményt elért javára. A máso­dik fordulóba jutott leg­jobb eredményt elérő jelölt jogosult visszalépni bár­mely, a megállapodást alá­író párt javára. Amennyi­ben az első forduló érvény­telen, vagy a négy párt je­löltjének elsőfordulós ered­ményeiben kisebb a különb­ség a fentinél, a visszalépé­seket tárgyalásokon egyez­tetik majd. Arra a kérdésre, hogy ha a választásokon az MSZP győzne, együttműködné­nek-e a liberális pártok a szocialistákkal, Orbán Vik­tort Fidesz elnöke kijelen­tette: az a választási ered­mény kedélyükre igen rossz hatással lenne. A Fi­desz semmiképpen sem fog adni „Strohmann” mi­niszterelnököt, nem lép be olyan koalícióba. Az or­szág érdeke azt kívánja — mondta Orbán Viktor —, hogy a miniszterelnök a legerősebb pártból kerül­jön ki. Zwack Péter, a Vál­lalkozók Pártjának elnöke hozzáfűzte: nem baloldali blokk vagyunk, a polgári középerőt kéviseljük. A baloldallal szemben éppen olyan fenntartásaink van­nak, — sőt —, mint a radi­kális jobboldallal szemben. T. Á. A magánosítás tisztaságáért „Aki nem dolgozik szabályosan és helyesen, az velem nem dolgozhat. Legyen ez az eset ta­nulság mindenki számára: nem vagyok hajlan­dó napirendre térni a szabálytalanságok felett, s legyen figyelmeztetés minden rosszban sán- tikálónak, hogy a bűnnek mindig következmé­nye lesz.” — mondta Szabó Tamás tegnapi sajtónyilatkozatában. Az elmúlt hét közepén dr. Szabó Tamás tár­ca nélküli miniszterhez bejelentés érkezett amely alapján felmerült a gyanú, hogy dr. Fa- zokas Károly, az ÁV Rt. infrastruktúra ügye­kért felelős portfolió igazgatója beosztásával összeegyeztethetetlen tevékenységet folytat. A lehető leghatározottabban fellépek min­den olyan jelenséggel szemben, amely bármi­lyen formában árnyékot vethet a magánosítás folyamatára — jelentette ki a miniszter, s aki a hozzá érkezett bejelentést azonnal továbbí­totta vizsgálat céljából az ORFK-hoz, amely megtette intézkedéseit. Tárgyalások emigránsokkal Pongrátz Gergely az 56-os Magyarok Világ- szövetségének elnöke szombaton, 1994. febru­ár 26-án, kéthetes körutazásra indul az Egye­sült Államokba. Útjára elkíséri Vödrös Csaba politikai és pénzügyi tanácsadó. Útjuk során az 56-os Magyarok Világszövetségéhez tarto­zó amerikai szervezeteket látogatnak meg. Ta­lálkoznak az emigráció neves vezetőivel így például Bánkuty Gézával, Lassan Györggyel és Arany Tiborral. Programjukban szerepel Los Angeles, Boston, Orlando, Chicago, Cle­veland meglátogatása, ahol ismertetik a Szö­vetség által a magyarországi választásokra el­készített Nemzeti Alapprogramot (NAP), mely az alapvető elveket sorolja föl a követke­ző választási ciklus időtatamára. Ismertetik az áprilisi szövetségi tisztújító küldöttgyűlés szervezési munkálatait, beszámolnak a Szö­vetség elmúlt évi költségvetéséről és tájéko­zódnak az amerikai magyarság elképzelései­ről a májusi országos választások előtt. Jöjjön falura! Nyitás eló'tt a tanyasi vendégfogadók Könyv a párizsi béketárgyalásokra Képünkön a Püski házaspár és Papp-Váry Árpád, a térkép- tudományi tanszék vezetője (Folytatás az 1. oldalról) Nem kerül viszont pénzbe a szövetség új ajánlata, ami a „Jöjjön falura!" című rek­lámtájékoztató füzetben való megjelentést teszi lehetővé. I Ez a füzet 1932-ben már is­mert volt, ezt a hagyományt újítják fel most. Csak annyi kell hozzá, hogy az önkor­mányzat, vállalkozó leírja az általa ajánlott lehetőségeket — például hány szoba, ágy kiadó, van-e sportpálya, strand, horgászhely és egyéb — s beküldi a szövetségnek. Ugyancsak korábbi szo­kást elevenítenek fel azzal, hogy létrehozzák — március elejétől már működik — a fa­lusi, tanyai nyaralóhelyek központi irodáját Budapes­ten, a Szoboszlai út 2—4. szám alatt. Ide mindenféle kü­lönleges mesterségek munká­it várják: jelentkezhetnek pél­dául díszkovácsok, fazeka­sok. Csáky Csaba szerint szükség van reklámra. A szövetség elnöke el­mondta: az 1996-os világkiál­lításig legalább 25 ezer új üdülési férőhely megteremté­sére van lehetőség falun és ta­nyán. Sajnálatos módon azon­ban még mindig sok érintett nem tudja például, hogy 10 ágyig és 300 ezer forint brut­tó bevételig nem kell jövede­lemadót fizetni a vendéglátás­sal foglalkozónak. Azzal sem árt tisztában lenni, hogy egy tehénnel felér egy már amúgy is meglévő ágy idegen- forgalomban való felhaszná­lása, az éves nyereséget te­kintve. A „Várlak a falunkba, ta­nyánkra nyaralni” elnevezé­sű, 6—18 éves fiataloknak ki­írt pályázat határideje márci­us 31-én jár le. Eddig várják a nyári falusi, tanyai élmény- beszámolókat, képzelt vágy valóságos utazások leírását. A sajtótájékoztatón Diny- nyés József zeneszerző-daltu- lajdonos a március 6-án meg­rendezésre kerülő jótékonysá­gi gáláról beszélt, amelyet a Medosz székházban a falusi- tanyai-vidéki vendégfogadá­sért szerveznek meg. Ezen a vendégfogadó-házigazda maga a tulajdonos lesz. (tóth) (Folytatás az 1. oldalról) A hasonmás kiadvány ma­gyar nyelvű változataiban 134, az angol nyelvűében 171 térké­pet, rövid magyarázatokat, számszerű adatokat, összeha­sonlító táblázatokat tartalmaz. 3 millió 860 ezer adat szolgál a közép-európai régió teljes földtani és földrajzi, nemzetisé­gi, társadalmi és vallási helyze­tének, a mezőgazdaság, az ipar, a bel- és külkereskedelem alakulásának bemutatására. Az eredeti kötet az egykori Államtudományi Intézetben készült igazgatójának Rónai Andrásnak a szerkesztésében. Közvetlen célja az 1946—47- es béketárgyalásokon a ma­gyar tárgyalóküldöttség érvei­nek tényekkel és adatokkal való alátámasztása volt. Az atlasz a nemzeti és állam­érdekeket szolgáló, a magyar történelmet tárgyszerűen bemu­tató, ritka kiadványok közé tar­tozik — mondta Püski Sándor, akit Rónai András még életé­ben felkért a megjelentetésére, hiszen azt állami intézmény nem vállalta. Sajnálatos sorsá­hoz tartozik, hogy céljával el­lentétben a sebtében elkészült eredeti atlaszt a magyar kül­döttség még magával sem vitte a tárgyalásokra. Az atlasz a régió röntgenké­pe: tükrözi azt a polgári és ipa­ri fejlődést, amit az erőszakos határmegváltoztatások megtör­tek, és aminek következménye­it napjainkban is érzékeljük — mondta Papp-Váry Árpád, a Térképtudományi Tanszék ve­zetője. A hazai és külföldi szakma, valamint az érdeklő­dők végre a valóságnak megfe­lelően ismerhetik meg a kötet­ből a térség történelmét és problémáit, mert ez az atlasz a tényeken alapszik — hallottuk a kötet jelentőségéről. Az ere­deti térképek digitális feldolgo­zásával a legkorszerűbb igé­nyeknek megfelelő kötet meg­jelentetését tették lehetővé. Terveik között szerepel a kötet német, francia és spanyol nyel­vű kiadása is. Az atlaszhoz szolgál háttér­anyagul Rónai András Térké­pezett történelem című művé­nek megjelentetése a Püski Ki­adó gondozásában. A kötet a szerző életét és az Államtudo­mányi Intézet tevékenységét mutatja be, a korszak történel­mével párhuzamosan, ugyan­akkor ismerteti az 1946—47-es béketárgyalások előkészítését is. (veszelszky) Ki mondjon le? Tegnap reggel a Parla­mentben Fodor István független Pest megyei képviselő, mintegy illem­tan órát tartott kor­mánytagoknak. Arról szólt, hogy miután kide­rült egy nagy vesztegeté­si botrány, hát az ügy­ben felelős miniszternek illenék legalábbis formá­lisan — ha jól értettem a szavait — lemonda­nia. Igen, magam is jól emlékszem, hogy ámu­lattal szemléltem a dik­tatúra éveiben azt az eseményt, amikor Pá­rizsban valamelyik pá­lyaudvarról már har­madszor ment ki az ut­cára a vonat, lemondott a francia közlekedési mi­niszter, holott mindenki tudta: nem ő vezette az expresst. Ha ebből indu­lunk ki, Fodor úrnak fel­tétlenül igazat kell ad­nom, s bízom benne, egyszer el is jutunk arra a szintre, amikor mind­ez bekövetkezik egy-egy nem várt rendkívüli ese­mény következtében. De tegyük hozzá, a magyar politikai élet ehhez ké­pest még kialakulatlan. A képviselő a kormány­tag lemondását hiányol­ja, ám néhány millióan meg azt, hogy a sok-sok nemzet- és emberellenes bűnért még senki nem kért a nemzettől bocsá­natot. És ez jól példáz­za, hogy nemcsak az úgymond hatalmon lé­vőknek tanácsos tisztá­ban lenni bizonyos eti­kai kérdésekkel, hanem bizony az ellenzéknek is. Mert gondoljunk csak bele, ebben a pilla­natban az ellenzék ké­pes lenne — lásd taxis­blokád — szituációk szá­zait produkálni ahhoz, hogy a kormány tagjai lemondjanak. Á fejlett demokráciákban ugyan­is olyan műbotrányok­kal, mint az infláció el­szabadulása, a munka­nélküliség kezelhetetlen- sége nem operál, hisz füUentgetni nem illik. Lássuk be, a Parlament­ből minden további nél­kül távozhatna bizony az a képviselő, aki min­denféle etikából elégte­lenre vizsgázott, amikor egymaga nemmel szava­zott a december 18-ának gyásznappá nyilvánítása ügyében. Kár lenne, ha csak a dol­gozó és működő kor­mány tagjait helyez­nénk abba a szituáció­ba, amit Fodor úr emle­getett, s teljesen termé­szetesnek vennénk azt a demoralizálást, amit az elmúlt három és fél esz­tendőben ellenzéki kép­viselők gyakoroltak min­denféle lemondásra való fölszólítás nélkül. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents