Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-15 / 38. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. FEBRUÁR 15., KEDD 5 Megyei elnökök találkozója Több a feladat, kevesebb a pénz Visegrádon tartották az el­múlt héten a Megyei Önkor­mányzatok Országos Szövet­ségének elnöki találkozóját. A kétnapos tanácskozás ered­ményeiről Inczédy János, Pest megye közgyűlésének el­nöke számolt be lapunknak. A 19 megye elnökei kétha­vonta találkoznak egymással, de most első ízben volt Pest megyében az összejövetel. A helyszín adottságainak kö­szönhető, hogy Boross Péter miniszterelnök elfogadta a meghívást, és Barsiné Pataky Etelka is több órát töltött el a megyei elnökökkel. Inczédy Jánostól megtud­tuk, hogy a megyei önkor­mányzatok — átérezve a köz- igazgatás lehetetlen helyzetét — korábban szakembereket kértek fel annak kutatására, hogy szükség van e megyék­re vagy nem. A kutatási prog­ramot az MTA pécsi regioná­lis központja végezte. Most a megyei elnökök úgy döntöt­tek, hogy ebben az évben a politikáé a főszerep, ezért a kutatásokat csak a későbbiek­ben fogják folytatni. Az elnökök megvitatták az állami költségvetésnek a me­gyéket érintő fejezeteit is. Megállapították, hogy a nor­matívák nem követik az inflá­ciót. Pest megyében ugyan a költségvetés végösszege 10 százalékkal magasabb a tava­lyinál, az önkormányzatnak azonban jóval több feladatot kell ellátnia, több intézményt fenntartania, így reálértékben kevesebb a pénz. Foglalkoz­tak az elnökök az illetékbevé­telek várható alakulásával is. Megállapodtak abban, hogy minden megye elvégzi saját számításait arra vonatkozóan, kit hogyan érintett a változás ezen a területen. Miután jó ideje rendszeresen megismét­lődnek a drámai felhívások, hogy nincs elegendő vér, az elnökök ezzel a témával is foglalkoztak. Egyesek szerint a megoldás az lenne, ha a vér­ellátó állomások állami irányí­tás alá kerülnének. Végül a megyék első számú vezetői arra a közös álláspontra jutot­tak, hogy nyilatkozzon az ille­tékes szakminisztérium, a MÖOSZ partner lesz a problé­ma megoldásában. Az önkor­mányzati törvény módosításá­ról eredetileg szövetségi állás­pontot kívántak volna kialakí­tani a résztvevők, de mivel közeleg a választások idő­pontja, és több megyei elnök is indul képviselőjelöltként különböző pártok színeiben, egyelőre elhalasztották a tör­vény megvitatását. A pártok­nak ugyanis eltérő elképzelé­seik vannak a törvénymódosí­tással kapcsolatban, pártvitá­kat pedig nem akartak tartani a résztvevők. Konszenzust kell kialakítani — mondta Inczédy János —, és ebben élen fognak járni a megyei ve­zetők. Az elnök végezetül el­mondta: nagy szükség van a megyei vezetők rendszeres ta­lálkozójára, hiszen ötleteket adnak és segítséget nyújtanak egymásnak. Igen gyors az in­formációcsere a megyék kö­zött, és ez a személyes jó kap­csolatoknak is köszönhető. Halász Csilla Nem zárják be a rendelőt Az önkormányzat állja a költségeket Dunakeszi-alsó szabadságligeti orvosi rendelője fenntartá­sának, működésének anyagi feltételeit ebben az évben — s ha a szükség úgy kívánja, a jövőben is — a város önkor­mányzata fogja biztosítani — dőlt el az önkormányzat kép­viselőtestületének legutóbbi ülésén. Az orvosi rendelő finanszí­rozási gondjainak oka az, hogy az ott hetente két alka­lommal rendelő dr. Varga Eszter, illetve havonta egy­szer tanácsadást végző dr. Téglássy Teréz más rendelő működését finanszírozza, így a szabadságligeti költsé­geit nem tudja előteremteni. A két orvos, miután a Pest megyei Egészségbiztosítási Pénztár elutasította a mű­ködtetéshez adott hozzájáru­lása növelését indítványozó kérelmüket, az önkormány­zathoz fordult segítségért. A képviselőtestület — tekin­tettel arra, hogy önkormány­zati támogatás híján a ren­delőt be kellene zárni — egyhangú igennel szavazta meg a rendelő önkormányza­ti finanszírozását. A testületi ülésen eldőlt az is. hogy hamarosan megkez­di működését a tavaly felsze­relt városi nyomda. A Közü­zemi Kft. telephelyén kialakí­tott üzemben tízéves, felújí­tott gépek várják, hogy rájuk kerüljön az első kézirat. A városi nyomdában — a képviselőtestület határozata értelmében — hárman dol­goznak majd, a környékbeli településekhez hasonlóan a polgármesteri hivatal alkal­mazottjaként. A Dunakeszi Hotel körze­tében lévő, s vállalkozóknak bérbe adott 14 telek elidegení­tésének kérdése is napirendre került, a képviselőtestület 1500 forint négyzetméterben határozta meg vételárukat. A vállalkozók, akik az ön- kormányzattal kötött bérleti szerződésben üzletépítésre vállaltak kötelezettséget, csak akkor válhatnak bérle­ményük tulajdonosává, ha már felépítették boltjukat. Az 1500 forintos vételár a határo­zat kihirdetésétől számított egy éven át lesz érvényben, annak a vállalkozónak, aki ezt a határidőt túllépi, min­den bizonnyal többet kell majd fizetnie. R. Z. Ez hiányzott a Sasadnak? Sóskúton irtják az erdői Még alig ült el a horányi fák irtása miatti botrány, má­ris hasonló esetről kaptunk hírt, ez alkalommal Sóskút- ról. A hír mellé képeket is mellékeltek, melyek a Sóskút és Pusztazámor közti erdőir­tás egy-egy mozzanatát örökí­tették meg. Ez olyan terület, amit a Sasad Rt. — akkor még tsz — és a sóskúti érdek­egyeztető fórum közös meg­egyezése értelmében a tagi al­kalmazottak közt kellett vol­na szétosztani. Az irtásra a sóskúti és pusz- tazámori lakosság hívta fel a figyelmét a két polgármester­nek, s egyben jelezték a Pest Megyei Erdőfelügyelőségnek is. Az alábbiakban közread­juk azokat az információkat, amiket Kummer János sóskú­ti és Pátrovics Benedek pusz- tazámori polgármestertől kap­tunk ez ügyben. Kummer János így véleke­dett: Eddigi ismereteink sze­rint a Sasad Rt. vezetői 11 hektár erdőterület kitermelési jogát adták el egy gödöllői vállalkozónak. A kitermelés­hez az Erdőfelügyelőség áldá­sát adta, az engedély 1993-ra szólt, tudomásunk szerint nem hosszabbították meg ’94-re. Való igaz, a 074 hrsz- mú terület nem önkormányza­ti tulajdon, de a mi közigazga­tási területünkhöz tartozik, a mi térségünk dísze. így jog­gal elvártuk volna, hogy a Sa­sad tájékoztasson bennünket az irtási szándékról. Már csak azért is, mert a környe­zet- és természetvédelem az önkormányzatok kompetenci­ájába tartozik, másrészt ez az erdő része annak a földalap­nak, ami kárpótlásra, rész­aránytulajdonra és a tagi al­kalmazottak részére lett kije­lölve. Aki majd megkapja, fő­het a feje. Mivel a fásítási kö­telezettséget rá fogják kiter­jeszteni. Ami a környezet- és termé­szetvédelmet illeti: a meglé­vő és a már kitermelt erdő he­lyén 70 évvel ezelőtt szőlős- kertek voltak. Nem ok nélkül számolták fel őket az elődök. A lakosság felfigyelt a domb­oldal errodálására, ennek meggátlására erdősítettek, fő­leg akácot ültettek. Monda­nom sem kell, az erózió ve­szélye most sem kevesebb, mint régen volt. Túl ezen, figyelmen kívül hagyták a térségben, ponto­sabban az erdő mögött létesí­tendő hulladékgazdálkodási központot, mely a tervek sze­rint a budai kerületek, és a környező települések kommu­nális hulladékainak tárolását célozza. Az erdő mint füg­göny, eltakarná az esztétikus­nak aligha mondható lát­ványt, és lefékezné a szagok terjedését, ami a széljárást te­kintve Sóskút felé irányul. Ennek ismeretében aligha le­het csodálkozni, ha a lakos­ság háborog, s a kitermelés azonnali leállítását követeli. Pátrovics Benedek ezeket mondotta: A lakosság beje­lentésére a jegyzővel együtt azonnal kiszálltunk a hely­színre s kértük a kitermelési engedélyt. A vállalkozó Gö­döllőn lakik, ott értük el tele­fonon. Bemondta az enge­dély számát és az érvényes­ség idejét. Először ’92-ben adták ki, majd ’93-ban meg­újították. Ez évre már nem ér­vényes, s reméljük, nem is lesz. Az adatokat természete­sen ellenőrizni fogjuk a szak­hatóságnál, vagyis az Erdőfe­lügyelőségnél. Egyébként mindenben egyetértünk a sóskútiakkal. Méltánytalan eljárás, hogy a Sasad nem értesített bennün­ket, másrészt fájlaljuk az erdő irtását, mert még attól a kevés színfolttól is megfoszt bennünket, amiből nem sok van a környéken. A fentiek mellé kívánko­zik egy sóskúti lakos spontán kérdése, mondása: — Egy olyan nagy gazda­ságnak, mint a Sasad, pont arra a kis pénzre volt szüksé­ge, amit a fákért kap? Az apá­ink nem azért ültették azt az erdőt, hogy mások elkótyave­tyéljék! Az irtással kapcsolatban várjuk a Sasad Rt. és az Erdő­felügyelőség véleményét, il­letve az üggyel kapcsolatos álláspontjukat. (matula) A helyszínről készült képek egyike. Elszállításra váró farönkök, melyekről utólag nem le­het megállapítani, hogy tavaly vagy ez évben lettek-e kivágva Eredményes évet zárt a PVCSV utódja Fejlesztésekre is jut az idén A PVCSV bomlását , a tulajdonosok aka- 1 rata „segítette” elő. Az egyetlen céljuk ezzel az volt, hogy ne csak formailag, de gyakorlatilag is rendelkezhessenek a saját közművagyonukkal, s belátá­suk szerint működtessék azt a települések javára. Hogyan rendeződött ez a kérdés Ceg­léden és környékén? A megyei vagyonátadó bi­zottság alapján a ceglédi üzemmérnökség épületeit, gépeit és eszközeit a múlt év január 1-jétől tíz település közös tulajdonként vehette át. Ezzel együtt jött létre az önkormányzatok vízműve­ket üzemeltető intézménye is, amelynek élére — nyolc pályázó közül — Soltész Fe­rencet választották igazgató­nak. Az új szervezet feladata a tavalyi, február 4-i megala­kulástól mit sem változott — tudtuk meg Soltész Fe- renctől. Ehelyett az önálló számviteli, pénzügyi, gazdál­kodási kereteket kellett meg­teremteni, s közben zökkenő- mentesen biztosítani a szol­gáltatást. Mindehhez az in­tézmény az induláskor tizen­ötmillió forintos folyószámla- hitelt vett fel — az önkor­mányzatok vállaltak érte ke­zességet. Végül is a szerve­zet elérte azt e szűk eszten­dő alatt, hogy már megél a saját bevételeiből. Az utóbbi három-négy hónapban állan­dósult a létszám is. Az egy­kori ceglédi üzemmérnökség­nek ma kétszáztíz munkatár­sa van. Soltész Ferenc a további­akban elmondta, hogy a cég­nek december végén tizenhá­rommillió forinttal tartoztak. Ebből a tekintélyes summá­ból körülbelül nyolcmillió pénztechnikai okok miatt késve, de megérkezett a számlára. Viszont úgy lát­szik, hogy a fennmaradó öt­millióért — amelynek jelen­tős részével a Rákóczi Lakás Szövetkezet tartozik — kemé­nyen kell küzdeni. Valószí­nű, hogy elkerülhetetlen a per is. Mindenesetre a hiány­zó a pénz — bármennyire is szükség lenne rá — nem ren­dítette meg a gazdálkodó szervezetet. A PVCSV vagyonának vég- elszámolási mérlege — az előzetes hírek szerint — vár­hatóan ez év első felében ké­szül el. Akkor derül majd ki, hogy egy-egy önkormányzat e vagyonból mennyit kap készpénzben. Ettől kezdve a képviselő-testületek dönte­nek arról, hogy ezt az össze­get mire költik: az ágazat to­vábbi fejlesztésére fordítják azt, vagy más célra költik. Az intézmény körvonalaz­ta egy négy-öt esztendei mű­szaki program legfontosabb elemeit is. Körülbelül száz­kétszázmillió forint közötti összeg szükségeltetik ahhoz, hogy a közművek állapota ne romoljon tovább, sőt, ja­vulhasson a technikai színvo­nal. Csupán a díjakból félre­tett fejlesztési keretből ezt az elképzelést jóval lassab­ban lehet megvalósítani. Vi­szont, ha a települések a PVCSV-vagyon rájuk jutó részét e műszaki programra áldozzák, felgyorsulhat a ki­vitelezés. — Az már bizonyos, hogy a vízműveket üzemeltető in­tézmény a közeljövőben kénytelen lesz emelni a tari­fát — mondta az igazgató. — Ugyanis a partnereiktől arágábban kapják az áramot, a laboratóriumi szolgáltatáso­kat. Ezért ezekből a terhek­ből valamennyit át kell hárí­tani a fogyasztókra. A cég arra törekszik, erről dönte­nek a képviselő-testületek is a közeli napokban, hogy a la­kosságot ne terhelje túl a dí­jak emelése. Végezetül Soltész Ferenc elmondta, ebben az esztendő­ben elsődleges céljuk, hogy a szolgáltatásaik színvonalát megtartsák. Egyébként a mi­nőség miatt nincs kifogás, vi­szont a fogyasztással kapcso­latban a szolgátatóművek ál­lapota miatt több panasz me­rült fel, a tervezett fejleszté­sekhez az igazgatóság elvár­ja a települések támogatását. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents