Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-12 / 36. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. FEBRUAR 12., SZOMBAT Somogyi György a Csepel Galériában A Müvet ne ölhesse meg a Piac A szigetvilág festője Igazából nem absztrakt festő Somogyi György, képeinek kideríthető tárgya van; nagyon is konkrét, valóságos élményanyaghoz kapcsolódnak. Szigetszentmiklós művészének munkáiban főleg a sziget (latinul: insula) formálódik képpé. Festői pályája a fővárosközeli, csepel-szigeti településhez kötődik, amely egyforma közelségben él a taszító iparral és a vonzó Duna környéki természettel. Őt mindig a természet inspirálja, ezért is emberközeli. Témái: bucka, kert, fészek, a sziget megany- nyi parányi részlete; színes tollak, nádak, halak, madarak, virágszirmok, fűszálak és még sok-sok konkrét elemtől szálkás-szövetszerűen építi fel a képeit. A Kirándulás a szigeten című munkájának három változata a Csepel Galériában most megnyílt kiállításának jellemző eleme. Nemcsak a jéggé dermedt, hóval (és hófehérrel) borított, vagy a színeiben pompázó nyári szigetet ábrázolja, hanem a bennünk meglévő belső szigetet is, amire nagy szükségünk van ebben a túlpörgetett világban. Mint a madarak a fészket, ő is fűszálból építi a képeit, miközben a főszál nemcsak fűszál nála, hanem színes ecsetnyom, melyeknek tömegéből áll össze gazdag mikrovilága. A Készül a fészek címet viseld festmény dinamikus mozgást, cselekvésállapotot ábrázol, a fészeképítés erőfeszítését tárja elénk. Persze ennél sokkal el- vontabb jelentéstartalommal is bír. Dr. Hann Ferenc művészet- történész megnyitóbeszédében a kiállított képeknek három műcsoportját . különböztette meg: első csoportba a nagyon Egy kirándulás emlékére (olaj) színes, kolorista; erős gesztusokra, széles ecsetvonásokra épülő, és síkban fogalmazott képek (nincs tér); a másodikba a szintén síkban ábrázolt, de sokkal elvontabb művek tartoznak. Erre a festői stílusra mondta Perneczky Géza hasonlatát: „Olyan, mintha Homérosz hatalmas művét, az Iliászt egy nagy közeli képben, egyetlen hexameterrel jelenítenénk meg.” A harmadik műtípusnál pedig fellehető a térmélység. Itt kollázstechnikát is alkalmaz a művész, például a megfestett képre finom hártyapapírakat ragaszt, amelyek által egy tér képzete jelentkezik a nézőben. Somogyi György főhivatása, a festészet mellett kiváló rajzpedagógus. (A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett.) Létrehozta az Insula Művészcsoportot. (Ezen kívül tagja még a Magyar Alkotók Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészeti szövetségnek, és a Nagy István Csoportnak.) Évtizedek óta semmiféle stílus- irányzatnak nem enged. Ő maga úgy véli, a sziget, Sziget- szentmiklós nemcsak behatárol, hanem véd is; megtartó erő, ugyanakkor rejtőzködés, nyugalom, elzárkózás, bezártság és meditáció. A szigetvilág segíti abban, hogy következetesen építse pályáját, járja saját útját, gazdagítsa saját belső szigetét. S mindez a legnagyobb rangot adja, a méltóságot. A absztraktakat nem szokták _ érteni és szeretni. Ő azonban — a szakember és saját bevallása szerint is — Paul Klee módszerét követi, aki azt mondta: „a dolgok szívéhez” kell közel kerülni. Somogyi Györgynek ez sikerült. _,jy Csillag a Székelyföld felett Zsögödi Nagy Imre centenáriuma után Nagy Imre festőművész, a Székelyföld legendás szülötte az utolsó évtizedben foglalta el méltó helyét a magyar művészet történetében. Nevét addig főleg az idősebb művésznemzedék tagjai ismerték. Hazánk legtehetségesebbjei között tartották nyilván, valahol Aba Novák Vilmos körül jelölve ki helyét. Korai nagy sikerek után visz- szahúzódott a székelyföldi. Ha címkéznénk művészetét, a romantikus realizmushoz és a Nagybányához kapcsolódó posztimpresszionizmushoz sorolnánk, de mély lírája, képeinek gyakran drámai hevülete önálló hangot képvisel, mely sokhúrúságá- ban páratlan a modem magyar művészetben. Képein saját sorsát, a székelyek tragikus szenvedéseit jeleníti meg barátjához, Tamási Áronhoz és Nyíró' Józsefhez hasonlóan, tisztán, jól érthetően, megrázó őszinteséggel. Ismeri a modem művészet különféle irányzatait; amit stílusába beépíthetőnek ítél, felhasználja, a stílusbűvészkedéseket azonban elutasítja. Nincs is szüksége rá, mondanivalója oly erős, oly átütő, annyira nem ismétli magát, hogy minden műve relevációnak hat, és népében a szülőföld szeretetén át növeli az együvétartozás érzését, az „itt élned-halnod kell” öntudatát. Pedig évtizedeken át az anyaországtól elszigetelve élt a Csíkszeredával egyebeépült Zsögödön. Iróbarátjain kívül csak a falusiakkal, de leginkább a medvékkel, a pisztrángos patakokkal, a zord hegyekkel, az erdő tisztásaival osztotta meg életét. A boldog békeévekben, 1893. július 25-én született Csíkszeredán. Tanítónak indult, majd részt vett az első világháborúban. 1917—20 között Budapesten a Képző- művészeti Főiskolán Olgyai Viktor tanítványa. Rövid ideig Nagybányán tanul, s 1920-tól két éven át a kecskeméti művésztelep ösztöndíjasa, ki is állít ott. 1922-ben Zürichben mutatja be vízfestményeit. 1924-ben véglegesen letelepedik Zsögödön. 1925-től kezdve tevékenyen részt vesz a romániai magyar képzőművészeti életben, tárlatai vannak Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Brassóban, Aradon, 1929-ben a bukaresti Hivatalos Szalonban. Tanulmányutakat tesz Olaszországban, Németországban, Ausztriában, kiállít Nürnberg- ben. 1931-ben Budapesten is. Meghívást kap Londonba, mint írja „Zsögöd színeit, havasait, erdeit kellett volna rendre kilopkodnom a rots- childi világba. ” Nem maradhatott, visszament inkább Zsögödre. „Megrebbentem... csillagaim lebaktatnak az égről, a fellegek a lovaimmal cserélnek helyet, s a fegyverek díszlépésben vonulnak elém, velük jönnek a medvék, pisztrángos patakok, borostásarcú lakóikkal a házak és az égnek szárnyas madarai. Mindaz, aminek őrizetét ez a föld rábízta. Homlokát azért senki se ráncolja, nem tekin- . tem magam varázslónak. Amit kaptam, azt adom csak vissza sorsom részeseinek. ” A kolozsvári Képzőművészeti Intézet tanáraként az ötvenes években is folytatja kiállításait szerte Erdélyben. 1959-ben Marosvásárhelyt a Teleki Tékában megalakul a Nagy Imre képtár. Gyűjteményes kiállítását Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában még megérte. 1976. augusztus 22-én hunyt el Zsögödön. Olajfestményein kívül balladái tömörségű rézkarcokat, metszeteket is készített. A hazai magyar élethez a népi írók körén keresztül kapcsolódott.* Az 1956-os forradalom idején éppen itt tartózkodott. Együttérzett a forradalommal. A drámai napokban Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Tamási Áronnal aggódott sorsunkért, amelyet a forradalom leverése után Zsö- gödről kísért figyelemmel. Egy szimbolikus festményt is festett ekkor Vihar címmel. Sütő András a képet látva mondta neki, hogy több az egy viharnál. Ezt felelte rá: „Tudod, mi az igazi címe? 1956, csak meg ne tudják ezek a banditák!" A forradalom napjaiban megörökített íróportrék az Erdély Művészetéért Alapít-, vány kiállításon kerültek először bemutatásra, mottóul Tamási Áron megjegyzésével: „Isten angyalai segítsetek abban, hogy az újabb ezer év e véres küszöbén a magyar nemzet érdemei szerint léphessen át. ” B. I. * Erről ír Fábián Gyula a Pest Megyei Hírlap 1993. május 15-i számában — a Virrasztók sorozat egyik esszéjében, amellyel lapunk egyúttal Nagy Imre születésnapjára is emlékezett. (A szerk.) Zsögödi faluvég (linómetszet) Art’ériások tárlata Szentendrén Deim Pál: Vallásos kép (akril, fa, rétegelt lemez) Holnap 11 órakor nyitják meg Szentendrén az Art’éria Galéria művészcsoport kiállítását a helyi képtárban. Dr. Hahn Ferenc művészettörténész megnyitóját követően zenélő képzőművészek „intuitív-asszociatív hangképeket” adnak elő eF. ZAmbó István vezetésével. Képünkön az Art'éria Galéria művészcsoport tagjai láthatók. Az első sorban — balról jobbra: Bukta Imre (guggol), Farkas Adám, Rákossy Anikó, Rényi Krisztina, Deim Pál, Lukács Tibor; a második, álló sorban: Hajdú László, Vincze Ottó, Wahorn András, Pirk László, Aknay János, FeLugossy László, Bereznai Péter, eF. Zámbó István, Mészáros Dezső, Asztai Csaba, Szirtes János, Gy. Molnár István, Bak Imre, Csorba Simon és Kólái Tamás. A szentendrei Art’éria-csoport 1986-ban szövetkezett azért, hogy az igazi értéket helyezze előtérbe a kereskedelmi sikerek hajszolása helyett, hogy —- amint megfogalmazták „a Művet ne ölhesse meg a Piac”. (A holnap nyíló kiállításról lapunk keddi számában beszámolót közlünk. — A szerk.) Jubilál a galgahévízi népi együttes Farsangvasárnapi műsor 15 éve alakult újjá a galgahévízi népi együttes. Ebből az alkalomból holnap jubileumi műsort rendeznek, melyen közreműködnek az együttes jelenlegi és hajdani táncosai. A műsornak és az azt követő farsangvasárnapi mulatságnak a galgahévízi Kodály Zoltán Művelődési Ház ad helyet, a kezdési időpont délután 4 óra. Képünkön a népi együttes két tagja: Greguss Csilla és Péli Márta Balázs Gusztáv felvétele
