Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-11 / 35. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1994. FEBRUÁR 11., PÉNTEK 5 Ma dönt a közgyűlés Az egyház visszakapja a Rókus-kápolnát Talán nem túlzás azt állítani, hogy a hasonló esetekhez képest meglepően egyszerűnek tűnik a 1 Szent Rókus Kórház és a vele egy helyrajzi számon lévő Rókus-kápolna megosztásának ügye. Sajnos, az utóbbi három esztendőben azt tapasztaltuk, hogy az egyházi tulajdonba visszaigényelt ingatlanok körül ügyintézést aránytalanul sok vita, értetlenség lassította az ügyintézést. Nos, íme egy jó példa... A mai Szent Rókus Kórháznak ismert egykori fővárosi (állami) ám néhány évtizede Pest megyei kórház, illetve a Rókus-kápolna'. megépítése óta, azaz néhány száz éve már közös fallal, s egyazon helyrajzi számmal rendelkezik. Sőt, mint a kis templom nyugalmazott plébánosa, Dr. Dömyei Vilmos atya elmondta: a két létesítmény között — még a kommunista rendszer ideje alatt is — egy ajtón keresztül szabad volt az átjárás. Ma már nem meglepő, hogy első pénteken, vasárnaponként vagy egy-egy alkalmi hívásra, az idősebb vagy a fiatalabb helybéli plébános átmegy a kórházba a betegekhez. Fordítva is igaz: azok a páciensek, akiknek azt egészségi állapota megengedi, vasárnaponként, avagy esténként átjárnak a kápolnába misét hallgatni, a szentségeket felvenni. A viszony, mondhatni, töretlenül példás a két intézmény között. Ugyanezt mutatják a földhivatal adatai is: ott ugyanis egyazon helyrajzi számon fut a két épület. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyeletnél már nem ugyanez a helyzet. Hiszen míg a kápolna désére elmagyarázta, az ügy elviekben még a tanácsi rendszerben rendeződött. Csupán a telekpapírok átírása maradt napjainkra... A Pest Megyei Önkormányzat gazdasági bizottsága megtárgyalta az ügyet, majd a legfontosabb kérdésben, a telepmegosztás ügyében, abban, hogy a jövőben a két létesítmény ne képezzen tulajdonközösséget, illetve, hogy a szétválás kapcsán mely részeket adják át a felek egymásnak ingyenes használatba, az érintettek meg is egyeztek. A közgyűlés várhatóan, véli Erdélyi László is, csupán szentesíteni fogja a fentieket: vita e kérdésben biztos nem lesz — mondta a főjegyző. Hasonlóan egyetértés várható a műemlékvédelem illetékesei részéről is, akik, mint kérdésünkre Gulyásné Dorogi Mária regionális megbízott elmondta, néhány napja ki is mondták a végső szót. Elviekben nem támasztanak akadályt a két épület telekkönyvi szétválása elé, mert úgy látják, hogy ez a jogi eljárás műemlékfelügyeleti szempontból nem sérelmes. A szakértő szerint most már csak a gyakorlati kérdésekA műemlékvédelmisek sem látják akadályát, hogy a kórház és a kápolna különváljon Vimola Károly felvétele hozzájuk tartozik, a kórház nincs a listájukon (felette csak felügyeletet gyakorol a szakhatóság — a szerk.) Mégis utóbbiaknak kell — elvi hozzájárulás formájában — megadni az engedélyt ahhoz, hogy a Pest Megyei Közgyűlés, a tervek szerint e heti plenáris ülésén megszavazza a két létesítmény telekmegosztását, azaz támogassa az egyházi igényt. A kápolna már az első adandó alkalommal visszakérte a korábbi tulajdonjogot. S íme, az újabb jó példa: minden vita nélkül meg is kapták a templom felé eső épületrészüket, illetve kárpótlásként az állam három közeli lakást juttatott az egyház tulajdonába. Sőt, miként a dolog jogi hátterét dr. Erdélyi László, megyei főjegyző lapunk kérben lehet némi fennakadás. Meglehetősen nehézkesnek tűnik az évtizedek óta beépített telepegyüttes jogszerű megosztása — véli Gulyásné. A startpisztoly eldördült a műemlékfelügyeletnek azzal a határozatával, miszerint a két intézmény közötti folyamatos átjárás mellett engedélyezi a kórház és a kápolna helyrajzi értelemben vett szétválasztását, illetve a közgyűlés várhatóan ma megszülető döntése után, az ügy már nemcsak a földhivatalra tartozik. Eszerint az egyház nemsokára véglegesen visszakapja a kápolnát, mint jogos tulajdonát, s a telekkönyvi rendezés kapcsán a Pest Megyei Vagyonátadó Bizottság is ön- kormányzati tulajdonba helyezheti a kórházi ingatlant. M. É. A pártcsatározás a település kárára megy Gyomron megnyugodnak a kedélyek Gyömrőn, tavaly év végén komoly válsághelyzet alakult ki az önkormányzatban, melynek tagjai — a 19 képviselő — már rég megoszlottá váltak. Egyesek hevesen támadták a polgármestert, mások kiálltak mellette. Ezekről a villongásokról rendre beszámoltunk, s Garádi István polgármesternek alkalmat adtunk, hogy lapunkban fejtse ki álláspontját egy-egy vitás kérdésben. Lehet, ez az egyoldalúság látszatát kelti, ám nem rajtunk múlt, hogy csak ő kapott szót. A vele szemben állók felé is nyitottak voltunk, ám ők nem igényelték a nagy nyilvánosság előtti vitázást. Mint azt annak idején megírtuk, november 10-én Garádi István lemondott. Senki nem kényszerítette erre. Önkéntes félreállásával kívánt protestálni a testület többsége által javasolt fegyelmi eljárás ellen. Hogy mennyire volt ez a lépés megfontolt, s mennyiben játszott szerepet az a hátsó gondolat, hogy lemondó bejelentése meghátrálásra készteti az ellenzéket, nem tudni. Az viszont biztos, az ellenzékieknek esze ágában sem volt meghátrálni. — A testület tudomásul vette a lemondást és azon a vérszegény tüntetésen sem emelte pajzsra a nép Garádit, melyet hívei — értsd a helyi SZDSZ prominensei — szerveztek mellette — tudtam meg azon a beszélgetésen, melyre a képviselők egy csoportja hívott meg Gyömrőre. Az alábbiakat Hajdú András, Kovács László, Udvarhelyi László és Rádoczi Gusztáv által elmondottak alapján jegyeztem le. — A tárgyilagosság érdekében le kell szögeznünk, Garádi István három év és tíz napos polgármesterkedése idején Gyömrőn sok pozitív változás történt. — Az más kérdés, hogy mennyibe került ez a községnek — mondja Rádoczi Gusztáv sóhajtva. — Egyelőre csak annyit tudunk, hogy jelentős adósságállománnyal kezdjük az új évet. — Sajnos arról mind eddig kevés szó esett a nagy nyilvánosság előtt, hogy Garádi esetenként nem kérte ki a testület véleményét és hozzájárulását egy-egy létfontosságú kérdésben — folytatja a beszélgetést Hajdú András képviselő. Egyszemélyben döntött és intézkedett, holott ez ellentétben áll az önkormányzati működési szabályzattal. Intézkedéseiben a türelmetlenség és az ellentmondást nem tűrés jelei mutatkoztak. Fiktív munkakörben az alpolgármester Csupán egy példa: a gázcseretelep szomszédságában álló melléképület tulajdonosát felszólították, hogy tűzvédelmi okokból bontsa le a sufniját. Az érdekelt ennek nem tett eleget, mondván, a sufni már a telep létesítése előtt is megvolt. Nem kétséges, jogi úton az önkormányzat nyert volna, ám Garádi, hogy megmutassa a hatalmát, kirendelt egy erőgépet, s a kerítésen keresztül leromboltatta a sufnit, amiben a tulajdonos a javításra váró tv-készülékeket tárolta. A jogtalan intézkedést követően 250 ezer forintos kárigényt jelentett be, amiben még nincs bírósági ítélet. Sajnos, nem ez az egyedüli pörösködés, melynek anyagi von- zata az önkormányzatot terheli majd. A sufniügynél jóval nagyobb visszhangot keltett az a döntése, amivel felbontotta a 140 millió forintos gázprogram kivitelezésével megbízott Innotervvel kötött szerződést. Tette ezt akkor, amikor a munkálatok kétharmad része már elkészült — 100 millió forint értékben — s egy egyoldalú szerződésbontás következményeként a beruházás hetekre megtorpant. A viharfelhők egyre gyűltek, s az első komoly villám akkor csapott le, amikor kiderült, hogy Murvai Lászlóné SZDSZ-es alpolgármester jelentős összegeket vesz fel a GA- MESZ-től egy fiktív munkakör betöltéséért — Garádi beleegyezésével. Úgyszintén indulatokat kavart a buszvárók építésével kapcsolatos egyszemélyes döntés. Ez ugyanis nem szerepelt az 1993-as költségvetésben. A pályáztatások kérdése visszatérő vitákat kavart a testületi üléseken. Volt olyan vállalkozó, akinek a személye túl gyakran került előtérbe a szerződések megkötésekor. Több tisztázatlan probléma merült fel a strand üzemeltetése, valamint a községháza melletti telek kisajátítása körül is. Ez utóbbit egy gmk vette meg, amiben Garádi is érdekelt, de erről a testület csak utólag értesült a gmk cégkivonatából. A sorozatosan elkövetett botlások vezettek a november 10-ei viharos üléshez, amikor a 19 képviselőből 12 arra voksolt, hogy folytassanak le fegyelmi vizsgálatot a polgármester ellen. Az okok: Murvainé fiktív foglalkoztatása, a buszvárók költségvetésen kívüli megépíttetése, a telefon körüli bonyodalmak és a gázberuházási szerződés önkényes felbontása. — Akinek tiszta a lelkiismerete, az ném zárkózik el egy vizsgálat elől — mondja Hajdú András aki novemberben a vizsgálatot indítványozó csoporthoz tartozott, sőt egyike volt azoknak, akik már az augusztusi bizalmatlansági indítványt is aláírták. Ezt viszont a többség akkor nem szavazta meg. Garádi november 11-én lemondott, amit úgy is lehet(ne) tekinteni, hogy a község érdekében nem akarta kockáztatni az önkormányzaton belüli összhangot. Csakhogy a folytatás ennek ellentmond, tudatosan tovább szította az ellentéteket. Bejárt a hivatalba, elzárta a létfontosságú dokumentumokat. A káoszkeltésben jó partnerre talált az alpolgármesterben, aki többszöri felszólításra sem volt hajlandó a képviselő-testületet összehívni, így akarván megakadályozni az új polgármester megválasztását. Amikor Skultéty Sándor államtitkár, Pest megye köztársasági megbízottja figyelmezteti a törvénytelenségre, betegállományba megy. Érdekes módon ezzel egy időben a jegyző is .megbetegszik”, s azóta mindketten betegállományban vannak. Ami szintén különös, Murvainé „betegen” gyakorolja a jogkörét, lakásáról irányítja a hivatal dolgozóit. Dönt pénzügyi dolgokban, magánál tartja a községi pecsétet, sőt Garádit bízza meg, hogy képviselje őt az esedékes tárgyalásokon. Mindezt megtetézik még azzal, hogy az önkormányzat két rádiótelefonját ő és a volt polgármester használja. — Az időhúzás taktikáját alkalmazták — mondja Rádoczi Gusztáv, akit decemberben, törvényes keretek közt választott meg a testület Gyömrő polgármesterének. Az volt a szándékuk, hogy működésképtelenné tegyék a testületet, hogy február 28-ig ne készüljön el és ne legyen elfogadott költség- vetése Gyömrőnek. Ebben az esetben fel kellett volna oszlatni a testületet és új választásokat kiírni. Sürgetésünkre és az országgyűlési képviselőnk közbejárására a KMH december 15-én egyeztető tárgyalást kezdeményezett, amelyen 14 képviselő, valamint Petiik János,'a KMH megbízott vezetője is megjelent. Ezen a tárgyaláson határozat született a rendkívüli ülés összehívására, melyhez a KMH is hozzájárult. Az ülésre december 21-én került sor, s a megjelent 17 képviselőből 12-en választottak polgármesternek. (Négyen nem szavaztak, egy ellene szavazott.) Vesztegzár a polgármesteri hivatalban A választásra Murvainé igen sajátságosán reagált. December 22-én lezárta a hivatalt, sőt fenyegető leveleket írt a hivatal dolgozóinak, melyben különböző szankciókat helyezett kilátásba, ha felveszik a munkát. A háromnapos vesztegzámak rendőri intézkedés vetett véget. A monori rendőrkapitányság házkutatást rendelt el, melynek során előkerültek a jogtalanul visszatartott kulcsok és pecsétek, s végre megindulhatott a normális élet a községházán. Az ellentábor ma is megkérdőjelezi a december 21-ei választás törvényességét. Ezzel kapcsolatban utalunk Skultéty Sándor január 11-én megküldött levelére, melyben egyértelműen leszögezi: a december 21-én lefolytatott választást törvényesnek tekinti és nem hajlandó törvényességi kifogást emelni a rendkívüli ülést illetően. Mindez vonatkozik az új polgármester személyére is, akit a képviselők többsége választott e tisztségbe. A Garádi István nevével fémjelzett három év megítéléséhez tartozik az Állami Számvevőszék által lefolytatott vizsgálat eredménye is. Az önkormányzat pénzgazdálkodásának, pénzkezelésének törvényességi és szabályszerűségi vizsgálatának során az ellenőrzés — számos rendellenességet állapított meg. — Garádi István még polgármesterként kapta meg az ASZ vizsgálati eredményét november 5-én, de azt — noha kötelessége lett volna — nem hozta a testület tudtára. Erről a képviselőket sajátos körülmények között, csak 1994-ben szereztek tudomást —, mondja Rádoczi Gusztáv. — Végül is mennyi az önkormányzat adóssága? — A valós összeget még nem tudjuk. A polgármesteri tisztségben a mai napig nem történt meg az átadás-átvétel, ami meglehetősen nehezíti a munkánkat. Alkalmatlan a község élére A Gyomrot megosztó fenekedés kapcsán a térség országgyűlési képviselőjét, Török Gábort is megkérdeztük, aki maga is gyömrői lakos, és akit érdemtelenül belekevertek a Garádi körül kialakult áldatlan vitába. (Helyszűke és minősíthetetlen hangvétele miatt eltekintünk a helyi SZDSZ vezetőjének Török Gáborhoz intézett levele közlésétől.) Török Gábor kereken kimondja: — Egy polgármester nem engedheti meg magának, hogy valótlanságokat mondjon. Márpedig Garádi többször is megtette, vagy tudatosan csúsztatott dolgokat. Függetlenül attól, hogy neki mennyi része van ebben, az önkormányzaton belüli csatározásokban a pártok is szerepet kaptak, sőt a kialakult helyzetet egyesek megpróbálták a saját pártjuk javára felhasználni. Véleményem szerint vidéken az a jó, ha kialakul a konszenzus, a frakciózás minden esetben a településépítő munka rovására megy. Én tiszteletben tartom az önkormányzatiságot, s nem kívántam beleártani magamat a testület munkájába. Erre csak akkor került sor, amikor a többségben lévő képviselők erre felkértek, s magam is észleltem a működési zavart. Sajnos Garádi képességeit meg kell kérdőjeleznem. Alkalmasnak tartom őt egy kft. vezetésére, de nem egy 12 ezer lakosú nagyközség első emberének. A hívei most engem is támadnak, lévén, hogy én kértem meg a köztársasági megbízottat a beavatkozásra. Úgy érzem, kötelességem volt, nem kockáztathattam a gyömrői önkormányzat működőképességét. — Mi a véleménye a Garádi melletti tüntetésről? — Vihar egy pohár vízben. Az SZDSZ szervezete meg a Garádi tudtával és beleegyezésével. Amit azért furcsállok, mert Garádi — „fénykorában” — többször is kinyilvánította az MDF iránti szimpátiáját. Azt sem értem, miért kellett ezt az ügyet az utcára kivinni, ha egyszer önszántából mondott le, és nem lemondatták. Talán azt remélte, hogy a lakosság vállra emelve helyezi vissza a hivatalába? Ahhoz 150—200 ember nem elég, márpedig mindössze ennyien tüntettek.-— Miként ítéli meg a jelenlegi helyzetet? — Az önkormányzat működik, méghozzá jól, s tudomásom szerint a költségvetés időre elkészül. A konfliktus nem hagyott nyomot a lakosság közhangulatában, vagy ha úgy tetszik, az ellenzék nem tudta felhergelni Gyömrőt. Összességében az a legkifejezőbb, ha kimondom: Gyömrő a megnyugvás ösvényére lépett. Matula Gy. Oszkár
