Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-10 / 34. szám

SPORT É PEST MEGYEI HÍRLAP 1994. FEBRUAR 10.. CSÜTÖRTÖK 15 Lékó Péter szívesen vállalkozik párosmeccsre Polgár Judittal Pankrációs ugrások a nagymamára Hajdanán meglett úriemberek sportja volt a sakkozás. Nem is kell nagyon sokat visszalapozni a sportág történe­lemkönyvében ahhoz, hogy rábukkanjunk az orosz Mihail Botvinik nevére, aki már a férfikor delén járva előbb Szmi- szlovtól, majd Táltól szenvedett világbajnoki párosmecs- csen vereséget, hogy azután — élve a visszavágás kínálta lehetőséggel — egy év múlva mindkét kihívójának és legyő­zőjének leckét adjon. A Szentpéterváron, 1911-ben született Boh’innik már 50 éves volt, amikor utóbbi, ugyancsak nagy sikerét aratta (1961). Manapság ilyesmire már gondolni sem lehet: negy­venes, egyébként komoly játé­kerőt képviselő, élvonalbeli nagymesterek vallják magukat nyilvánosan öregnek, s játékuk alapján legtöbben valójában azok is. Rettenetesen felgyor­sult a sakkozásban a fejlődés, aminek oka — többek között — a komputerek térhódításá­ban kereshető. Oda jutottunk, hogy a világbajnoki címvédő, Garri Kaszparov a maga 30 évével hovatovább már vete­ránnak számít. A mezőnyt a huszonévesek uralják, miköz­ben a nyomukban előretörő le­gifjabbak is mind nagyobb he­lyet követelnek maguknak. Ta­valy nyáron így került a legszű­kebb reflektorfénybe a 18 éve­sek között ifjúsági világbajno­ki címet szerzett Almási Zol­tán, aki mellé most felzárkó­zott az alig 14 éves és 4 hóna­pos szegedi csillag, Lékó Pé­ter. Az ő eredményei pillanat­nyilag sokkal értékesebbek, na­gyobb sajtóvisszhangjuk van, ami elsősorban annak szól, hogy ő lett minden idők legfia­talabb nemzetközi sakknagy­mestere. Látszólag egyszerű kurió­zumról van szó, pedig az eset egy kicsit összetettebb. Sok éven át hatalmas publicitás mellett születtek az újabb és újabb „fiatalsági” rekordok, amelyek kivétel nélkül a há­rom Polgár-lány nevéhez fű­ződtek. Ezen Guiness-rekor­dok közül messze kiemelkedő­en a legértékesebb Polgár Ju­dit nevéhez fűződött: a 17 éves lány alig két éve, tehát 15 és fél évesen érte el a férfi nagy­mesteri címet. Nagy bravúr volt ez, aki vitatja, magáról ál­lít bizonyítványt; Jutka meg is kapta érte a megfelelő, kötetek­ben mérhető újságcikkhal­mazt, rádió- és tévészereplé­sek sokaságát. S mivel Polgár papa mindig is a nemek egyen­értékűségét hangoztatta, így Ju­dit produkciója egyenlő egy ha­sonló korú fiúival. A csúcsok az élet legkülön­bözőbb területein halomra dől­nek, miért lenne más a helyzet a sakksportban? Merő vélet­len, hogy Polgár Judit abszolút „fiatalsági” rekordját nem egy más országbeli reménység, ha­nem egy magyar fiatal döntöt­te meg Lékó Péter személyé­ben. Azon túl azonban, hogy egy országbeliek, a két sakkzse­ni pályafutása merőben külön­bözik egymásétól. Polgáréknál mindhárom lányt négyéves ko­rától szigorú életformába kény­szerítette bele a papa. Kezdet­től külön utat jártak, drákói szi­gorral és páratlan eredményes­séggel haladtak felfelé. Sok éven át tizenkét edzője volt a három lánynak: más járt hozzá­juk schnellezni, más oktatta a megnyitásokat, más a végjáté­kot, és így tovább. Velük kap­csolatban számos dologgal ne­héz egyetérteni, ám az eredmé­nyeik vitán felüliek A legtöbbre minden szem­pontból a legfiatalabb Polgár­lány, Judit vitte, aki a legfiata­labb nagymester lett. Előpont- jai számát pedig 2600 fölé tor­nászta, s meg is tudta tartani. Hatalmas pénzért szerény spor­tértékű párosmeccset játszott a lefelé tartó exvilágbajnokkal, Borisz Szpasszkijjal, körülötte legutóbb a Portisch Lajos elle­ni párosmeccset tervezgették. Erre jött ez a kedves lurkó, ez a hamisítatlan kis vagány, s a maga ős-gyermekségével átír­ta a Rekordok-könyvének fenti címszavát: néhány napja Lékó Péter a világ legfiatalabb sakk- nagymestere. Az utóbbi 2-3 évben a sze­gedi kislegény is kapott némi publicitást, ám az újságírók ro­hamát csak az abszolút világ­csúcs megszerzésével hívta ki maga ellen. Amikor régi isme­rősként felhívtam, édesanyja, Valamit rosszul csinálnak A sportágak eredményessége nem mindig jelenti egy­ben a népszerűséget is. A német kajak-kenu váloga­tott szövetségi kapitánya, Joscf Capousek nem elége­dett, félti a sportág jövőjét. Élesen bírálta a szövetség és a sajtó képviselőit, mert véleménye szerint ők okol­hatók a mellőzöttségért. — Valamit nagyon rosszul csinálunk, mert nem va­gyunk elég népszerűek hazánkban — nyilatkozta a 48 éves szakember egy interjúban. — A német kajak-ke­nu szövetség a legeredményesebbek közé tartozik, az olimpiákról és a világbajnokságokról rendre érem­gyűjteménnyel térnek haza versenyzőink. A sikerek el­lenére egy olyan kitűnőség, mint a 18-szoros világbaj­nok Birgit Schmidt mégis csak a sporthoz közel állók körében ismert. Capousek a sajtót is bűnösnek nevezi: — A jelentős lapok a német bajnokságban csak az­zal törődtek, hogyan áll a Birgit Schmidt és Katrin Bo- chert (ő szintén világbajnok — a szerk.) közti ellentét. Az eredmények nem is voltak annyira fontosak. az orvosi tanulmányait nem kis részben Peti miatt halaszt- gató Júlia asszony bevallotta, hogy percekkel előbb ajánlotta Peti: kapcsolják már ki a tele­font. — Amerikaiak, svájciak, franciák, németek és hollan­dok is bejelentkeztek — sorol­ta Peti a „kérőket”, s hangjá­ban semmi természetellenes- ség nem volt. — Kérdeztek mindenről, de persze legtöbbet és visszatérően a legutóbbi, a Wijk aan Zee-ben rendezett tor­náról, ahol harmadszor is sike­rült teljesítenem a nagymesteri szintet. Pedig nem jól indult a dolog, hiszen elutazás előtt ab­ban a hiszemben készültem, hogy elég lesz az 50 százalé­kos teljesítmény. Azután a helyszínen kiderült: csak 2599 Élőpontos a mezőnyátlag, így fél ponttal több kellene. Ehhez képest igazán rosszul rajtol­tam, hiszen mindjárt kikaptam. A rossz rajt sem szegte ked­vét a magyar sakksport leg­újabb csillagának. A továbbiak­ban kétszer nyert, a többi partit remire tartotta, s ez éppen elég­nek bizonyult a befutáshoz. — Az előző két nagymeste­ri csillaghoz különösen sok segítséget kaptam Adorján András nagymestertől, akivel rövid szünet után ismét gyak­ran dolgozunk együtt. Egyéb­ként feltétlenül meg szeret­ném említeni a német mene­dzsert, Jürgen Dánielt, aki­nek nagy része van abban, hogy azokon a versenyeken asztalhoz ülhettem, ahol az­után elértem a nagymesteri cí­met. Jürgen úr közbenjárásá­nak köszönhetem, hogy már a nagymesteri cím megszerzé­se előtt biztos lehettem ab­ban, hogy Buenos Airesben, Leonban és Dortmundban, egyaránt rangos tornákon ott lehetek a következő hónapok­ban. Közben a mama vette visz- sza a kagylót, mert« Petinek halaszthatatlan dolga támadt. Amint a tompa puffanások­ból, majd a történtek reprodu­kálásából kiderült: a nagyma­mával volt soronkívüli birkó­zómeccse. amikor pedig sze­gény nagyi már kellően „meg­puhult”, következett a vég. — Ilyenkor, ha a bátyám, Tamás már feladja, vagy a másik szobába menekül, a Nagyi lép elő első számú el­lenfelemmé — közölte a vi­lág legtermészetesebb hang­ján az ifjú sakkmat(t)ador. — Felkapaszkodom az asztalra, ahonnan pankrációs ugrások­kal támadom az ágyon fekvő nagymamát... Szegény Nagyi! Minden el­ismerés az övé, hiszen előfor­dulhat: éppen e vegyes felké­szülésnek is része van az el­ért sikerben! — Rendszeresen focizom is, jobb időben pedig tenisze­zem — fogta komolyabbra a szót főhősünk. — A közeljö­vőben leteszem az általános iskola 7. osztályának vizsgá­it, a nyár végén pedig a nyol­cadiktól is meg akarok szaba­dulni. Most egyébként pár nap pihenőben állapodtunk meg, azután kezdődik az or­szágjárás, utazom egyik edzőpartnertől a másikig. Adorján mellett most elsősor­ban Almási Zolira gondolok, akivel nagyon jól megértjük egymást. Azután persze ismét szó esett a sakkozók igazi fokmé­rőjéről, a versenyekről. Bátor­kodtam azt is megkérdezni: mit szólna Lékó Péter egy Polgár Judit elleni páros­meccshez? — Nagyon szívesen kiáll- nék Judit ellen, ám idén már nincs szabad terminusom, mi­vel minden második hónapra sikerült jó versenyalkalmakat lekötnünk. 1995-ben azon­ban részemről ennek semmi akadálya nem lenne. Kép és szöveg: Jocha Károly Nagy Anett tucatnyi gólja A váci gimnazisták folytatták Két újabb korcsoportban avat­tak megyei győztest minifoci­ban. Szentendrén a Móricz Zsigmond Gimnáziumban előbb a középiskolás fiúk küz­delme zajlott. A váci Madách Gimnázium csapata folytatta a korábbi évek sikersorozatát, most is az élen végzett a Ceg­léd és a házigazda Szentendre gárdáját megelőzve. Eredmények: váci Madách Gimnázium—Ceglédi 203. sz. Bem József Szakmunkásképző 5-2, Cegléd—Szentendre 6-1, Vác—Szentendre 10-5. Szabó Ferenc váci testnevelő tanár csapatából került ki az egyéni legjobb játékos, Csizmadia Gé­za. A góllövőlistán Vén Gábor (Vác) hat találattal végzett az élen. Az általános iskolás lánydön­tőt a Ráckeve (edző: Kapitány Elek) fölényesen nyerte a Szód első és második csapata előtt. Eredmények: Sződ I.—Sződ II. 6-1, Ráckeve—Sződ I. 7-2, Ráckeve—Sződ II. 7-1. A ráckevei Nagy Anett már az előcsatározásokon is feltűnt jó játékával, most tucatnyi talá­lattal lett gólkirály. A legjobb mezőnyjátékos: Petrik Regina (Sződ). Még a megyei általános isko­lás fiúdöntő van hátra, majd az országos finálé következik, amelyet március 5-én megyénk rendez. Balszerencsés gödöllői kötélhúzás Budaörsi továbbjutó Rengeteg nehéz és összetett feladatot oldottak meg lel­kesen, ügyesen azok a gyer­mekek, akik részt vettek az I. korcsoportos diákolimpia játékos sportversenyeinek Pest megyei döntőjén. A nagykőrösi sportvetélkedő három és fél óráig tartott, s játékvezetője maga Deák György volt, aki a Magyar Diáksport Szövetség elnöke. Mivel az országos döntő is megyénkben, szintén Nagykőrösön lesz, az első számtól az utolsóig vezető, s összesítésben 62,5 pontot szerző budaörsi Kesjár Csa­ba Általános Iskola együtte­se, a versenykiírás szerint, egyenes úton jutott az or­szágos fináléba. A második helyen végzett, 51,5 pontot szerző ceglédi Mészáros Lő­rinc Általános Iskola, vala­mint a harmadik helyen zá­ró, 44,5 pontos abonyi So­mogyi Általános Iskola a te­rületi döntő mezőnyébe kvalifikálta csapatát. A múlt évihez hasonlóan, most is az utolsó kötélhúzó számban maradt le a dobo­góról és a továbbjutásról a 44 pontot gyűjtő gödöllői Erkel Ferenc Általános Is­kola. Az 5. helyen a százha­lombattai Eötvös Általános Iskola (41 pont), a hatodi­kon a gödöllői Hajós Alf­réd Általános Iskola (36 pont), a hetediken a fóti Ká­rolyi Mihály Gyermekköz­pont (26,5 pont), míg a nyolcadikon a Szobi Általá­nos Iskola (18 pont) végzett. Sulyok Zoltán Juhos Józsefnek jó érvei voltak Klampár ismét visszatért Az egykori szép sikerek fel- támasztásán fáradozó Ma­gyar Asztalitenisz Szövet­ségnek (MOATSZ) Klam­pár Tibort sikerült vissza­csalogatni a válogatottba. A terv kedden vált való­sággá. Juhos József techni­kai igazgtó és a veterán vi­lágbajnok közös nevezőre jutott, így eldőlt, hogy a Birminghemben, március 25-én kezdődő Európa-baj- nokságon Klampár Tibor is indul. A kétszeres világ- és há­romszoros Európa-bajnok április 30-án lesz 41 éves! Azóta, hogy nyolcévesen először ütőt adtak a kezé­be, összesen 8 Eb-n és 9 Vb-n vett részt 1968-tól ke- ződően. A világversenyes sikereket Világ Kupa-győ­zelem (1981, Kuala Lum­pur), olimpiai 4. helyezés (1988, Szöul) és 25 orszá­gos bajnoki cím teszi teljes­sé. Klampár, akit 1995-ig köti szerződése osztrák klubjához, a Wolkersdorf- hoz, az 1989-es dortmundi világbajnokságon szerepelt utoljára a magyar váloga­tott színeiben.. — „Klampi" semmilyen anyagi vagy egyéb követe­lést nem támasztott, a szö­vetségre bízta a premizálá­sát is; meg mindig állja a versenyt a legjobb magya­rokkal —- indokolt Juhos József, aki technikai igazga­tóként a férfi Eb-csapat ki- jelölsére jogosult. — Mindenki tudja, hogy én a pingpongra tettem fel az életemet, így örömmel jöttem az első hívó szóra, nagy megtiszteltetésnek ve­szem, hogy újra válogatott lehetek. Az Eb-n a csapat­ban és az egyéniben indu­lok, s próbálom tudatosíta­ni magamban, hogy nincs sok vesztenivalóm. Nem én leszek az egyetlen veterán Birminghamében, hiszen Dragutin Surbek és Andr­zej Grubba szintén az én generációmba tartozik, elle­nük rengeteget játszottam. Napi kétórás gyakorlással és kondicionáló edzésekkel készülök a kerettel együtt, s próbálom megszokni az új ütőborítást, a Butterfly- cégét, amelyhez a szövetsé­get szponzori szerződés köti — újságolta örömmel a „régi-új” válogatott Klam­pár. A Testnevelési Egyetem ajánlatai Tanár, edzó, menedzser A Magyar Testnevelési Egyetem az 1994/95. tanévre felvételt hirdet: — testnevelő tanári szakra nappali tagozaton, képzési idő 8 félév (egyetemi képzés) — sportmenedzser szakra levelező tagozaton, képzési idő 8 félév (főiskolai képzés) A jelentkezés feltétele mindkét szakra: középiskolai érettsé­gi, egészségügyi alkalmasság — edzői szakra levelező tagozaton Búvárúszás, gyorskorcsolya, cselgáncs, kajak-kenu, női tor­na, sportakrobatika, úszás, vívás sportágakban, képzési idő 8 félév (főiskolai képzés). A jelentkezés feltételei: középiskolai érettségi, egészség- ügyi alkalmasság, az adott sportágban I. osztályú minősítés vagy középfokú edzői végzettség és legalább egyéves edzői te­vékenység. A szükséges igazolást a sportági szakszövetség vagy az érintett sportegyesület adja ki. A felvételivel kapcsolatos bármilyen felvilágosítást az egye­tem tanulmányi osztályától lehet kérni (cím: 1123 Budapest, Alkotás u. 44.) A jelentkezési határidő: 1994. március 1.

Next

/
Thumbnails
Contents