Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-08 / 32. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. FEBRUAR 8.. KEDD Szíveskedjék tenni a saját gyűlölete ellen Mostanában megsértődnek azok, akiknek „marxista—leninista egyetemi” végzettsé­gét nem fogadják el egyetemi diplomá­nak. Nem könnyű lenyelni, hogy két-há- rom évi előadás-hallgatás, több-kevesebb otthoni tanulás, vizsgázás végül is hiába­való volt. Ámde bármily nehéz, el kell is­merni, hogy ez az ázsiai évezredekbe ol­tott bizantinizmus öröklétét feltételező „indoktrináció”, ez a tudományosság lát­szatában tetszelgő agyprogramozás nem adott hasznosítható tudást. Ellenkezőleg: félrevezetett és hamis útra terelte az érzékeny és kombinálódásra kész neuro- nokat. A marxizmus—leninizmus alapja az a paradigmaként tálalt tétel volt, hogy a tár­sadalmi mozgások és így a politika kiin­dulópontja a társadalmi osztályok gazda­sági érdeke. Holott: századunk cáfolhatat- lanul bizonyítja, hogy a történések mozga­tó ereje az érzelmi motívumokban, az in­dulatokban, az irracionálisban rejtezik, s ez a mozgató erő a józan gazdasági érde­ket is maga alá gyűri. Ki állíthatja, hogy • a balkáni öldöklés a gazdasági célokért fo­lyik? Ellenkezőleg: Szerbia gazdasági ér­deke már régen a békekötés lett volna. Ki fedezi föl a gazdasági megfontolásokat a szovjet vezetés budapesti, prágai és afga­nisztáni durva beavatkozásaiban? Hitler talán gazdasági számítások alapján zúdí­tott pusztító háborút a világra? Nem. Nem a gazdasági érdek határoz­za meg a történéseket. A világ sorsára dé­monok vannak meghatározó befolyással: hatalomvágy és gyűlölet. Marx egész munkásságát is gyűlölet sugallta, de ezt nem merte bevallani önmagának sem. Azért menekült az áltudományosságba. Marx saját társadalmi körét, a burzsoáziát gyűlölte (valaminek a túlkompenzálása volt, minden bizonnyal), s ezért akarta az akkor még csak fejlődő munkássággal föl- falatni. Hitler gyermekkorától fogva bol­dogtalan volt, s kielégíthetetlen bosszú­vágy dolgozott benne: a zsidókban a sike­resség szimbólumát látta, s végül ez az eszelős gyűlölet vezérelte őt, mialatt ő ve­zérelte a vérig sértett német népet. Sztá­lin az apja iránt való gyűlöletét fojtotta el gyermekkorában, és így vált minden hó­hérok felülmúlhatatlan géniuszává. S va­jon mit derítene ki a pszichológus Kara- dzsics, ha képes lenne önmagát analizál­ni? S Gheorghe Funar nem ugyanaz a kép­let-e, mint egy vérbe borult szemű futball­szurkoló? A népekre pedig nem kiváló közgazdászok, hanem emocionálisan (leg­többször démonian) kisugárzó személyisé­gek vannak mozgósító hatással. A gyűlölet forrása valahol a tudattalan­ban van, s a tudattalanban székelnek azok az ősi tilalmak és parancsok is, melyek az etika alapjai. A „ne ölj” tilalma a faj fenn­maradásának feltétele, s ilyenformán már az állatfajok reflexeiben is jelen van (a fajtársakra vonatkozólag). A „ne kívánd felebarátod feleségét és jószágát” az irigy­séget bénítja gátlással, mielőtt gyilkos gyűlöletté tüzesedik. Ebből következik, hogy a gyűlület sohasem csupasz és indo­kolatlan. Minden verekedés úgy kezdő­dik, hogy a másik visszaütött; a gyűlület a maga akcióit önmagának a gyűlölet tár­gyára való kivetítésével vezeti be. Nem én gyűlölöm őt; ő gyűlöl engem. Aki gyű­löl, védekezik az ellen, akit gyűlöl. Akció­ját csak így tudja önmagával és a társadal­mi környezettel elfogadtatni. Sztálin — akárcsak az ókorban Nero — önmaga el­len irányuló mind újabb s újabb összees­küvéseket igényelt; Hitler szerint a zsi­dók támadták meg a németeket. Mint amiképpen Pető Iván úr szerint a hazai tömegkommunikáció gyűlöletet kelt az SZDSZ ellen. A mai Magyarországon egy jól megha­tározott kör, amely egy mai napig meg­emészthetetlen szerencsétlenség és vér­bűn következtében (Hitler démoni gyűlö­letének szárba szökkent vetése) engesztel­hetetlen és irracionális gyűlöletet táplál az egész magyar nép ellen, és úgy érzi, csak abban találhat kielégülést, ha a ma­gyarokat kárhozottan szenvedni és gyöt­rődni látja, irracionális konoksággal ezt a saját érzelmi állapotát a magyarságra vetí­ti ki és szüntelenül hirdeti, hogy a magya­rok őt üldözik és gyűlölik. Meghirdeti a „Tégy a gyűlölet ellen” mozgalmat, de nem saját gyűlölködésének csillapítására tesz valamit, hanem a magyarok nem léte­ző gyűlölete ellen védekezik. (Mint az a paranoid lakó, aki lakótársait saját szobá­jába való behatolással vádolja, miközben ő dézsmálja meg a lakótársak likőröspa- lackjait.) Az SZDSZ programalkotó gyűlésén a párt elnöke — feltehetőleg komoly, fele­lős ember, választásra készülve — pártja ellen való gyűlöletkeltéssel vádolja meg a televíziót egy ország nyilvánossága előtt, miközben ez a televízió a legna­gyobb objektivitással, részletesen és hosz- szan foglalkozik az ő programbeszédével, őt olyan előnyös beállításban mutatva be, amennyire csak lehet. Miközben pártja és liberális szövetségesei hónapok óta gon­dosan ellenőrzött műsoridőelőnyt élvez­nek ebben a „gyűlöletkeltő” televízióban a kormánypártokkal szemben. Ez már durva hazugságnak sem tekint­hető. Aki tudatosan hazudni akar, nem bo­lond hazugsága pillanatában lelepleztetni magát. Ez már csak pszichikai komple­xusnak tekinthető, olyannak, amely — bármennyire sajnáljuk is a komplexus szenvedő alanyát — súlyos kárt okoz egy nehéz helyzetben lévő országnak, egy so­kat szenvedett népnek, mely együtt szen­vedett (ha némileg más jellegű csapások­tól is) sárga csillaggal megbélyegzett hon­fitársaival; egy meggyötört népnek, mely fél évszázada egyik nap az elhurcolt ked­ves boltost siratta, másnap pedig a kurta értesítést öntözte könnyeivel, mely a fiú vagy a férj halálát tudatta. Felelős állam­polgárnak föl kell emelnie szavát a káro­kozás ellen, akkor is, ha a kárt betegek okozzák; „videant consules” hangzott egykor a római szenátus formulája. Vi­gyázzanak a konzulok, a felelős tisztség- viselők, hogy a betegek ápolásában része­süljenek és ne döntsék veszélybe az egészségeseket. Ha pszichotikusok a periférián tűnnek föl, kevésbé veszélyes, mintha ugyanez a politikai galaxis magjában történik. Mert ugyan ki veheti komolyan azt a futóbolon­dot, aki ilyen szószömyeteget talál ki: „vi­lágnemzeti népuralmista”? Hiszen ez több körrel lekörözte az összes eddig el­hangzott rádiókabarét. S a folytatás nem kevésbé: ők nem nácik, hiszen — hunga­risták. Ez már utoléri Karinthy halhatat­lan persziflázsát: „fogjanak meg, fogja­nak meg”. Ám ha az 1989 óta első ország- gyűlési ciklus legnagyobb ellenzéki párt­ja élén olyanok állnak, akik annyira saját tudattalanjuk elvakító emócióinak rabjai, hogy egy ország nyilvánossága előtt elve­szítik valóságérzéküket, aggasztó. Annál inkább az, hiszen a kijelentés, miszerint a Magyar Televízió politikai hírszerkesztő­sége gyűlöletet kelt az SZDSZ ellen, mér­tékadó európai politikusok jelenlétében (többek között gróf Lambsdorff) hangzott el, akik nem tudnak magyarul, és nem tud­ják ellenőrizni az állítás valódiságát, s meg sem fordul a fejükben, hogy az, aki ezt mondta, lelki komplexusok rabja. Kényszerképzetek eredetének vizsgálata pszichológusok dolga, nem politikusoké. Az állampolgár nyugtalankodik. Hi­szen ez a kényszeres lelkikomplexus-kive- títő sorozat, mely 1989-ben Berend T. Iván amerikai ámokfutásával kezdődött, és Financial Times-, New York Times-, Süddeutsche-, Frankfurté-, Unita-, La Stampa- s a többi cikkeken át az ZDF te­levízió botrányos műsoráig tartott, az el­me-gyógyintézeti ápoltak monoton ma­kacsságával folytatódik. A Magyar Tele­vízió alelnökének vagy legalábbis a politi­kai hírszerkesztőségnek bírósághoz kelle­ne fordulnia rágalmazás címén: Az SZDSZ elnöke szíveskedjék állítását bíró­ság előtt bizonyítani. A vád nagyon sú­lyos: ha a Magyar Televízió gyűlöletkel­téssel foglalkozik parlamenti pártok el­len, bűncselekményt követ el. Amint ne­megyszer meg is tette, Hankiss Elemér té­véelnöksége alatt. Nahlik Gábor vezetése alatt a tévénéző ilyesmivel nem találko­zott. Soha a Magyar Televízió politikai hírműsora ilyen objektív és valóban köz- szolgálati nem volt. A magyar sohasem volt gyűlölködő nép. A perlekedést szerette, de azt is leg­inkább családon belül (ez a veszte). A gyűlölet idegen volt és idegen ma is szá­mára, Kun Bélától és Samuelytől Endre Lászlón és Szálasin át Landeszmannig és Eörsiig. Saját bűneit is mindig vállalta (nemegyszer, sajnos, hetykén), s nem volt soha szokása, hogy másokra vetítse ki. Azt viszont sohasem fogja „bevenni”, hogy „intelligencia-hányadosa” kisebb, mint pszichopátiával terhelt karrierista po­litikusoké és feltűnési viszketegségben eszeveszetten vakaródzó kalandoroké. Szeretné, ha békében hagynák és tisztes­ségesen meg tudna élni, esetleg gyarapod­ni is. Szeretne tisztességesen és nyugod­tan választani, hogy újabb négy évre ki­számíthassa, hányadán ál. És nagyon szépen kéri Pető Iván elnök urat: tessék szíves lenni nem gyűlölni minket, s kiváltképpen ezt a gyűlöletet nem ránk fogni. Komplexusügyben jó nevű pszichológusokat ajánlhatunk. . Sándor András s T J gy peregnek kis ha- 1/ zánkban az esemé­nyek, hogy szinte minden napra jutna egy-egy olvasói levélre téma. Most már to­vább nem tudtam türtőztet­ni magam a levélírástól, mert — kezembe akadt ottho­ni papírjaim rendezése köz­ben az általános iskolai III. osztályos magyar irodalom- és nyelvtanfüzetem 1952- ből, — olvasom a jasnuár 29-i Pest Megyei Hírlap­ban, hogy újságíró gyakor­nokokat keresnek, — olvasom a február 2-i Pesti Hírlapban Eörsi István „vers”-ét 1953-ból és Allen Ginsberg „vers”-ének eörsi fordítását, — olvasom a Pest Me­gyei Hírlap február 2-i szá­mában Kereszty András pró­bálkozását, hátha jó lesz még később ez a kis bratyi- zás, ezzel a Vödrössel. Akkor kezdem az elején. Annak ellenére, hogy mű­Igaz mese szaki és gyakorlatias ember vagyok, mindig érdekelt és vonzott az írás művészeté­nek tudománya. 1943-as születésű révén nyiladozó értelmem kitárulása a világ értékeinek, eseményeinek felismerésére, a családi ne­veltetés és az élet és a napi események összefüggései­nek, rejtelmeinek feldolgo­zása az 1950-es évekre esett. „Mi lesz ebből a sze­rencsétlen gyerekből?” — gondolhatták ez idő tájt sze­gény szüleim. Ráadásul még hittanra is beírattak — amíg a hittantanárt az ávó- sok el nem vitték —, és még a vasárnapi istentiszte­letekre is elmentünk. Fentiekből több minden következik. Az egyik az, hogy szerettem a magyart (nemcsak a tantárgyat). En­nél fogva lelkesen írtam a magyar fogalmazásra ka­pott házi feladatokat. Ebből bemutatok egy szép pél­dányt, amelyet nemcsak azért ajánlok elsősorban a dabas-sári „világnézetileg semleges” iskola tanítói és a Szőllősynéék felé, mert 1952-ben az akkori nemzet­közi alaptanterv széles látó­kört követelt meg a nebulók­tól, hanem azért is, mert már akkor — nyiladozó ér­telmem dacára — az osz­tályharcos (III. osztály) ön­tudatom elég fejlett volt, és ezért bizony a tanító nénik­nek és bácsiknak soha nem lehetett eléggé éberen fi­gyelni és a sorok között ol­vasni. A másik az, hogy sajnos én már nem tudok az életko­rom miatt pályázni a Pest Megyei Hírlap újságíró gya­kornoki állására, de azért ez­úton jelentkezem a MŰK pár­toló tagjának becses címére. A harmadik az, hogy mi­közben én az otthoni csendes magányomban Sztálin elvtárs és a reá bízott gyermekek kapcsolatával voltam elfoglal­va, valahol Eörsi István az egyik jelenleg legnagyobb élő magyar költő reálkommu­nista agyában, már fogalma­zódott a GENERALISSI- MUS-hoz írandó költemény. A negyedik az, hogy bi­zony nem szabad nekünk, magyar osztályharcosoknak az ördöggel cimborálnunk, mert elvisz! Kereszty And­rás tartsa csak a szoros, ba­ráti kapcsolatait az elvtársai­val, az MSZP-s Népszabad­sággal, a fideszes Magyar Naranccsal, az SZDSZ-es Kurírral és Magyar Hírlap­pal. Megtanulhattuk, hogy a minőség és az érték nem azonos fogalom a mennyi­séggel — ebben az össze­függésben a példányszám­mal. További tisztességes új­ságírást kívánok a lap min­den jelenlegi és jövőbeni munkatársának. Meleg György tTVax>€. SlícjLsr^>/-oJl. <SX£s4zejÍjU Cl 'Ys-vJtJLjíJuLt. 5-o-&jűüt *rCr£-4xi-vújljLt a, quíLocíJjjlEÍbA Oju e/vbcLo“^>t.. O' 'v'r%-£JLUb -t-/s sü. ­-cmÜjl o$xt. Cl y ; H : : iL: ....: ;;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents