Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-08 / 6. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JANUAR 8., SZOMBAT Ma nagygyűlés Révkomáromban A területi önigazgatásért Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke megerősítette azt a lapértesülést, mely szerint Catherine Lalumiere asz- szony, az Európa Tanács főtitkára levélben közölte Bugár Bélával: nem tud eleget tenni a komáromi nagygyűlésre szóló meghívásnak. Bugár két héttel ezelőtt személyesen hívta meg (a szlovákiai) Komáromba Catherine Lalumiere-t, aki a levélben azzal indokolta távolmaradását, hogy január második felében az Európa Tanács szakértői bizottságot küld Szlovákiába, s e bizottság érdeklődése — hasonlóképpen, a mára tervezett nagygyűléshez — a területi-közigazgatási átszervezéssel kapcsolatos kérdésekre irányul majd. A Libération című, francia napilap tegnapi számában az újság prágai tudósítója emlékeztet rá, hogy a szlovákiai magyarok a pozsonyi kormány adminisztratív reformterve ellen „indultak csatába”: ez a terv ugyanis öt részre darabolná azt a dél-szlovákiai területet, ahol ők többségben élnek. Magyar önkormányzati és parlamenti képviselők szombatra Révkomá- romba gyűlést szerveznek, ahol „különleges jogi státussal rendelkező” terület kialakítását követelik majd — ezt viszont a szlovák politika egy autonóm magyar tartomány kikiáltására tett kísérletnek tekinti. A szerző idézi Duray Miklósnak, a szerinte legfontosabb, s egyben legradikálisabb magyar párt, az Együttélés vezetőjének a szavait, miszerint: a magyar kisebbség „nem területi autonómiát, hanem területi önigazgatást akar, ami nem jelent veszélyt Szlovákia integritására”. Al Gore amerikai magyarokkal Ne Moszkva szűrőjén! A nyugati intézményrendszerbe — így a NATO-bá — való integrálódás egyik fontos szempontja a kisebbségekkel való bánásmód — derült ki azon a milwaukee-i kerek- asztal-beszélgetésen, amelynek keretében Al Gore alel- nök az amerikai cseh, lengyel, magyar és szlovák közösség képviselőivel találkozott csütörtökön. Magyar források tájékoztatása szerint az alelnök mondanivalójából azt lehetett kiszűrni, hogy a közép-európai „földrajzi egység együtt áll vagy bukik": ha sikeres az ösz- szefogás, az Egyesült Államok figyelme nem fog lankadni, ám ha az egymás közötti viták felerősödnek, az csak' kárára válhat a régiónak. A nemzetiségi közösségek részéről külön felvetették, hogy Washington ne „moszk vai politikájának szűrőlencséjén” keresztül szemlélje a térséget. A tájékoztatás szerint Al Gore kedvezően állt hozzá a kérdéshez, és kifejtette, hogy Közép-Európa ügye valójában nincs alárendelve Washington oroszországi politikájának, amiképpen Borisz Jelcinnek sincs vétójoga arra, hogy a régióból kik és mikor kerülnek be a NATO-ba. A z államfő a külügyminiszter társaságában szerdán az Országház Vadásztermében hagyományos újévi fogadásán köszöntötte a Budapestre akkreditált nagyköveteket. Göncz Árpád rövid beszédében ismételten hangsúlyozta, hazánk különösen fontos évet kezd most, a meghatározó tavaszi választásokra készülve. Nem tudom, hogyan fogadták a magas rangú diplomaták ezt a kijelentést, de gyanítom, a szerencsére barátságos légkör és a protokolláris környezet nem alkalmas a mélyebb elemzésekre. Pedig elnökünk újfent furcsát mondott. Ismételten hangsúlyozta — írtam az előbb és nem véletlenül, hiszen ez a gondolat rövid idő alatt immár harmadízben merült fel. Először azon a nyomasztó hét végén, a rádió délelőtti élő adásában említette, hogy a második választás egy fiatal demokrácia életében fontosabb, mint az első, mert ez már demokratikus viszonyok között zajlik. Röviden summázta, hogy ’90-ben a magyar nép csak valami ellen szavazott. Másodszor — mily sajnálatos — egy nappal később, a televízió képernyőjén, a kormányfő halálakor is megismételte gyászbeszédében e gondolatot: „Korai halálát különösen fájdalmassá teszi, hogy a sors akaratából nem volt képes megvalósítani mélyen átérzett szándékát: átvezetni az országot a kiteljesült demokráciába, elvezetni az országot a második választásokig, ami egy fiatal, épülőfélben lévő demokrácia életében talán még az elsőnél is fontosabb.” Megbocsát, elnököm, de gondolatával mélységesen nem értek egyet. Túlzónak tűnő udvariasságom egyetlen oka a kialakult helyzet: az utóbbi évben szabad- csapatok, újságírói körök. Tallózó összeállítások szakmánybán védik az elnököt az Őt ért „méltánytalan” támadások ellen. Kimerevült a híres-hírhedt plakát: Göncz egyenlő demokrácia, s ak; az elnök úr szavaiba beleköt, antidemokratikus, szélsőséges, újfasiszta satöbbi. Jeszenszky és Für Prágáról A NATO bővítése orosz érdek Tévedés lenne azt gondolni, hogy vagy januárban válunk a NATO tagjává, vagy pedig soha. E két véglet között óriási a távolság, és úgy vélem, hogy Magyarország nagyon sok tekintetben ma jóval közelebb van a NÁTO-hoz, mint akár egy évvel ezelőtt — jelentette ki Jeszenszky Géza, a BBC magyar adásában csütörtökön elhangzott interjúban. A küszöbön álló prágai találkozóról szólva a magyar külügyminiszter hangsúlyozta: a tárgyalások fő célja, hogy az Egyesült Államok új vezetése — személyesen Bili Clinton elnök — megismerje Közép-Európa véleményét, s Washington belássa — amit tulajdonképpen belát, de a politikája nem mindig tükröz —, hogy Moszkvába is Kö- zép-Európán át vezet az út. Azt is fontosnak nevezte, hogy a prágai tárgyalásokon szóba kerüljön: milyen lépésekkel lehet a leginkább elősegíteni, hogy Oroszországban fennmaradjanak vagy megerősödjenek a kedvező irányú, demokratikus folyamatok. Zimmermann megy Lemondott külügyminisztériumi tisztségéről Warren Zimmermann veterán amerikai diplomata — kongresszusi források szerint azért, mert nem értett egyet a kormányzat boszniai politikájával. Ha a lemondás hátterében valóban a boszniai politikával szembeni elégedetlenség húzódik, akkor Warren Zimmermann a negyedik magas rangú tisztségviselő, aki a kormány hivatalba lépése óta emiatt távozik a külügyminisztériumból. A NATO bővítésének kérdését elemezve Jeszenszky Géza ismét hangsúlyozta: nem igaz, hogy az észak-atlanti szövetség kelet felé történő megnyitása lovat adna az oroszországi konzervatívok alá. — Én már egy jó fél éve hadakozom ezzel a véleménnyel, és szerintem az ellenkezője az igaz. A NATO bővítése — orosz érdek — hangsúlyozta a politikus. Jeszenszky Géza nem ért egyet azzal az állásponttal, mely szerint az amerikai „partnerség a békéért” javaslat mögött az a szándék áll, hogy az oroszok kezére jusson Kelet-Közép-Európa. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a „partnerség a békéért” terv megvalósítása érdekében Magyarország elfo- gadná-e feltételül a „kisebbségi ügyek visszafogását”, a külügyminiszter kijelentette: — Magyarországnak nincs mit „visszafogni magán”, mert Magyarország ugyanazt az elvet és gyakorlatot képviseli, mióta az új választások után megalakult ez a kormány. Visszalépésről nincs szó, nem is kívánta ezt tőMadeleine Albright, az Egyesült Államok ENSZ- nagykövete lehetségesnek mondta, hogy a humanitárius segélyek feltartóztatására irányuló tevékenységet háborús bűntettként vizsgálják, ki. A zágrábi repülőtéren nyilatkozva — mielőtt Varsóba indult — kilátásba helyezte ■azt is, hogy a segélykonvojoknak a boszniai rászorulunk senki, és nem is hiszem; hogy ezt kívánná. A magyar külügyminiszter kifejtette, hogy véleménye szerint Magyarország lesz az első kelet-közép-euró- pai ország, amely felvételt nyer. a Nyugat-európai Unióba. Bízom benne, hogy „a partnerség a békéért” jól hangzó jelszava fontos tartalmat takar. Ha azonban az amerikaiak arra akarják felhasználni, hogy távol tartsanak minket a NATO-tól, az szerencsétlen ötlet volna — nyilatkozta Für Lajos honvédelmi miniszter a lengyel Rzeczpospolita című lap budapesti tudósítójának. Az interjú tegnap jelent meg, a visegrádi csoport honvédelmi miniszterei varsói találkozójának napján. A tudósító kérdésére válaszolva, mint a miniszterelnök helyettese, Für Lajos a küszöbön álló prágai találkozóról hangsúlyozta, hogy az amerikai politikusoknak meg kell érteniük: „A mi térségünk biztonsága nélkül nem lesz biztonság Európában.” lókhoz való eljutása hatással lesz az Egyesült Államok döntésére: feloldja-e a Szerbiával szembeni gazdasági szankciókat. Az Egyesült Államok állandó ÉNSZ-képviselője a Vukovár közelében, Ovcará- ban lévő tömegsírnál is járt, ahol a város szerb kézre kerülése után, 1991 végén mintegy 200 meggyilkolt horvát holttestét földelték el. A nagyvilág hírei íf Számtalan esetben sértik meg a gyermekek jogait a világ nagyon sok országában az Ámnesty International szerint annak ellenére, hogy az ENSZ négy évvel ezelőtt elfogadta a gyermekek jogainak védelméről szóló konvenciót, s azt 149 ország alá is írta. A súlyos energiahiány miatt gyakorlatilag máris leállt az összes mentesítő munkálat a csernobili atomerőmű körüli 30 kilométeres biztonsági övezetben. A pusztító erdő- és bo- zóttüzek miatt az ausztráliai Svdneyt egy eddig soha nem volt katasztrófa fenyegeti. Valószínűleg mintegy 3000 ház válik a lángok martalékává, amennyiben nem történik változás az időjárásban. ¥ A John Kennedy amerikai elnök meggyilkolására vonatkozó, eddig a Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) birtokában lévő, mintegy 73 000 oldalnyi dokumentum hétfőtől a nagyközönség számára is olvasható lesz, mivel a Nemzeti Levéltárban helyezik el. ík Amnesztiát kért a mexikói indián gerillák számára Samuel Ruiz, San Cristobal római katolikus püspöke csütörtöki nyilatkozatában. Miközben fokozódik a várakozás a fegyverletételi tárgyalások iránt, Chiapas mexikói szövetségi tagállam több vidékén továbbra is élénk összecsapások zajlottak a hadsereg és a felkelők között. Albright egy tömegsírnál EGY HÉT Elnöki sugallat Sehol nem látom az elnöki gondolatsor visszhangját, neves publicistáink, szakértő politológusaink, mindent magyarázó toliforgatóink valami csoda folytán diszkrét hallgatásba, mély prüdériába merültek, senki nem polemizál, senki nem gondolja végig az elhangzott gondolat mélységeit. Pedig — s ez nem kegyeletsértés — a közelmúlt magyar sajtóbeli magatartása ugyancsak figyelemre méltó. Hányán mentek neki Antall Józsefnek a Klaus-levél miatt, hányán okoskodtak, kioktattak, figyelmeztettek, váteszkedtek a miniszterelnök ellen, míg a végén, hűlt hamu, kiderült, hogy ebben is Neki volt igaza, s Vaclav úr kért elnézést. Most azonban más a helyzet. Göncz Árpád három ízben is kifejtett tézise nem állja meg a helyét. Mindentől elvonatkoztatva fatális tévedés, helyi értékekben számolva pedig szánalmas pártos üzenet. Nézzük az elsőt. A ’90-es választás roppant fontos volt. Élt még a Szovjetunió, a Varsói Szerződés és a KGST. S a magyar nép választott. Persze, hogy valami (mit valami, a kommunizmus és a stupid szocializmus) ellen, de választott. Ha emlékezetem nem csal, majd félszáz párt közül lehetett válogatni. Volt ott utódpárt, átfestett cégér, történelmi nosztalgia, improvizatív helyzet-meglovaglás, ígérgetés, ködösítés, álmodozás a köbön — alig bírtuk a pártok öt-tíz perceit a televízióban végighallgatni. S ebben a példa nélküli, átmeneti demokratikus zűrzavarban a magyar nép választott. Hála az égnek, döntően a nemzeti és a keresztény erőket. _ Választott, hogy magántulajdont akar, igazságot akar, szabad piacot akar, rehabilitálást akar, földet akar, élni akar, egyáltalán jövőt akar. Ezt azért nem illő lekicsinyelni sem gyászbeszédben, sem pezsgős fogadáson. Pro secundo. Eltelt három és fél év és hihetetlenül sokat változott minden. Elég csak a térképre nézni, megdöbbentő a sok módosulás. Közben eltemettük a század Széchenyijét, anélkül, hogy nemhogy értékeltük, de felfogtuk volna nagyságát. Közelednek a választások, melyek létét és tényét naponta kérdőjelezi meg egy-egy cikk vagy nyilatkozat. Természetesen roppant fontos ezek kimenetele, de némileg más szempontból, mint azt elnökünk sugallja. Sokan, talán túl sokan úgy érzik, győzni fognak, ezért a választások fontosságának hangsúlyozása. S közben szakadatlanul folyik a pszichikai előkészítés. Legyen az a liberális bajusz, vállalkozói csokornyakkendő vagy szakszervezeti szegfű, mindenki azt zsolozmázza: eddig minden rossz volt, a helyzet kétségbeejtőbb, mint négy éve, de ha majd mi jövünk, majd megmutatjuk... Olyan nagy baj azért nem lehet, hisz a külvilág vitathatatlanul nagyra értékelte a demokratikus Magyarország eddigi törekvéseit. Helmut Kohl szavai mégiscsak döntőbbek, mint jónéhány ex-NDK-s magdeburgi hőzöngő lakatosé, Lalumiere asszony csak-csak komolyabb politikus, mint az azóta kámforrá vált Ungár Klára, s gondolom, Mitterrand vagy Major többet tud a demokráciáról, mint Lengyel László. Képzeletben ott állok a Parlament Vadásztermében, kezemben pezsgőspohár s hallgatom az elnöki köszöntőt. Néhány mondatot nem értek, kérem a tolmácsot, ismételje el, mi az, hogy fontosabb mint az első. Aztán koccintás, majd kilépek a házból s újfent megállapítom, ebben a városban milyen bölcsen folyik a Duna. Székely Ádám
