Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-27 / 22. szám
á PEST MEGYE! HÍRIAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JANUÁR 27.. CSÜTÖRTÖK J3 A szavak ideje lejárt! A Falurádió nemrég sugárzott műsorában egy arab származású — Egyiptomból hozzánk jött — tudós mezőgazdásszal készített riportot hallgattam. Ez az arab származású — magát már magyarnak valló tudós úgy beszélt erről a földről és a népéről, ahogyan csak e földben mélyen gyökerező, népével sorsközösséget vállaló honfitársunk beszélhet. Nem kritizál, nem fölényeskedik. nem bölcselkedik. csak tesz. Kutat, vállalkozik. A gabonafélék közül keresi azokat a szárazságtűrő fajtákat, amelyek az aszályos években is biztosítják mindennapi kenyerünket. Lankadatlanul dolgozik. Néni hátrál, nem csügged. A tudás és a szorgalom gyümölcse pedig mindig beérik. Az ő vetése is szárba szökkent már. Ilyen, közénk jött más nemzetbeliekről írhatott testamentumában első királyunk Imre hercegnek. Szeretnénk már egyszer Nagy Tamás. Lakos és Juhász képviselő urainktól is az okoskodások, kifogások, a sok „nem így” és „nem jó” helyett valamit azokról a tetteikről — de konkrétan forintban. tonnákban, új munkahelyek szervezésében — hallani. látni, olvasni. A szavak ideje lejárt! „Beszélni fekve is lehet" — mondják a szentesiek. Három éve várjuk, hogy ők. a szakemberek (sőt szakértők) és elvbarátaik mit tesznek a padlóra került mezőgazdaságért. Mert tenni kell! Nekik is, kiknek nem kis részük van abban, hogy mezőgazdaságunk ott van, ahol van. Nem fumigálni! Tenni! A gyakorlatban! Az István bácsik és Piroska nénik érdekében, akik 30-35 évet lehúztak a közösben és most a létminimum körül tengődnek és az öregek napközijében morzsol- gatják napjaikat. Várják, hogy talán felébred azokban az emberekben a lelkiismeret, akik megszerezték az ő atyai örökségüket és Szerge- jüktől átszállítva új Mercede- siikbe robognak a maguk Európájába. az öregeket pedig otthagyják az önkormányzatra. Gondoskodjon róluk a kormány! Tisztelt Szakértők! Nagyok voltak abban, hogy a legnagyobb munkaidőben felvitték a parasztokat a Kossuth térre. Mennyivel nagyobbak lehettek volna, ha például megszervezték volna a szabolcsi alma értékesítését és terítését. hogy a nyírségi almatermelők keserves munkája ne vesszen kárba, vagy ne kerüljön kótya-vetye áron a ku- fárok kezébe. Örülhessen a termelő a tisztes bevételnek, a vásárló az elfogadható árnak. Túlságosan nagy a kontraszt az idegenből jött magyar és a honi szakértők népben. nemzetben gondolkodása között. Nem kérdés, kinek a javára. Ó. Gv. Vác (Teljes név és cím cl szerkesztőségben) HISTÓRIA Az altaji népek ősvallása, különös tekintettel a magyar ősvallásra ttt Közép-Ázsia \/ I I népei közt V JLJL* nagyon kifejlett démonológiájuk van különösen a mongoloknak, melyet, 'bár idegen hitkörből vett képzetekkel van tarkítva. mégis igen egyezőnek mond Castrén a finn törzsek uralkodó nézeteivel. Tegri vagy tengri névvel nevezik a mongolok e démonokat. mely név eredeti „isten” jelentését alkalmasint a Buddha-hit változtatta meg. A mongolok szerint azonban nemcsak minden tárgynak, hanem amint Pallas mondja, minden népnek. sőt embernek is van védszelleme. akit esünnek vagy kalmük ejtés szerint et- sen-nek („úr”) neveznek. A tungu/.oknál a mennyisten (boa. buga) és főbb természeti tárgyak imádása mellett, szintén kifejlett démonokig iával találkozunk. A szellemekkel, kiket bunik- nak neveznek, igen bizalmas viszonyban élnek a sámánok. A legfőbb huni. Ge- orgi szerint a vízben Garan, kit különösen a hajósok és halászok tisztelnek. Van továbbá egy Puro nevű buni, aki nyomára vezet a tolvajnak. A turk vagy török népeknél a mohamedánizmus és részint a kereszténység többnyire elenyésztette az ősvallás nyomait: a démonok ősrégi kultuszát mindazonáltal eléggé tanúsítják a kojbálok és más tatár törzsek közt Déli-Szibériában maiglan élő hagyományok. Mondják, hogy a természetben mindenütt végtelen száma kísért a szellemeknek, kiket egyes törzsek Aina, mások Asa, mások meg Yzyt néven neveznek. A sámánok varázsigékkel és dobbal idézik őket. Jó és rossz tulajdonság egyesül bennök. Most azonban rendesen inkább rossz lényeknek képzelik őket, kik Irle kán uralma alatt állanak, s az embert betegségekkel látogatják meg, sőt halált is hoznak reá. Minden alakban találkozunk a mondákban e szellemekkel, majd állati. majd emberi alakot öltenek. Egy hatalmas Ainá- ról regélik, hogy hősökkel, fejedelmekkel, sőt istenekkel dacolt és csak egy hároméves gyermek győzte le. Az ártatlanság diadala a gonosz fölött. Mindezen szellemeket, melyek különböző altaji népeknél más-más név alatt jő- nek elő. a következő két fő osztályba sorozhatjuk: l:a természeti tárgyakban vagy azok mögött, alatt rejtező szellemek, a természeti tárgyak konkréttá lett erői: 2. a holtak lelkei, kikről az előbbi szakaszban bővebben szóltam, s kik közül, legközelebbi viszonyban vannak az élőkkel az ősök szellemei. A vallásos művelődés ezen fokán a népek fogalmai az érzéki tünemények körében mozognak, s ez okból a szellemi lényeknek sem tulajdoníthatnak az anyagtól tisztán különvált létezést. Legörömestebb tartózkodnak. e szellemek az anyagi tárgyban, melyhez tartoznak, mint az emberi testben a lélek. S ha különválnak is e tárggyali kapcsolatuktól, más külalakot váltanak, s ember, állat, hópehely stb. alakjában jelennek meg. A halottak lelkeit sem képzelhetik egészen anyagtalanoknak. A lappok szerint a testből elköltözött lélek új anyagi hüvelyt ölt az alvilágban. S bár emberi szemek nem láthatják a halottak lelkeit... általános volt felőlük a hit az altaji népeknél, hogy a túlvilágban csak isteni életöket folytatják, s ételre és italra is szükségök van. Önként értetődik, hogy mir nél inkább az anyagi tárgyhoz van kötve a szellemi erő: annál csekélyebb hatása van az emberre. Másfelül minden altaji népnél uralkodó volt azon hit, hogy vannak szellemek, akik kizárólag az élő emberekre hatnak, s föltárván lelki szemeik előtt, amiket külérzékeikkel nem foghatnak meg. magasabb erőt kölcsönöznek nekik. Ezen szellemek sajátképpen nem egyebek, mint az ember értelmi természetében szunnyadó erők. melyeket rideg égalj alatt nem könnyű felfokozot- tabb tevékenységre ébreszteni. ahonnan könnyen azon gondolatra jöhet a természeti ember, hogy ezen erők nem az ő sajátjai, hanem fensőbb lények, kik magokat egyes választottaknak jelentik ki. E választottak a varázslók, táltosok. sámánok... A sámánok akkor jőnek közvetlen érintkezésbe a szellemekkel, ha a test kötelékeiből föl tudják egy időre oidozni leiköket. Alomban. önkívüli állapotban vagy a legnagyobb idegizgatottság mellett jelennek meg nekik a szellemek. A tunguzok szeszes italokkal, légyölő galócával is előmozdítják ezen állapotot, s Ázsia sámánjai zajos dob- szóval idézik a szellemeket, akképp hozván magokat rajongó eksztázisba. Nem ih- lettség ez, mely prófétává teszen, nem fölfokozása, hanem inkább elnyomása az öntudatnak, beteges vizioná- riusság. Mindamellett a varázslatban már a szellem fensősége nyilatkozik a természeti tárgyak fölött. S amely mértékben válik szellemiebbé az „isteninek" fogalma; s amely mértékben emelkedik, benső fejlődés vagy méginkább tisztultabb hitfogalmakkal érülközés által a vallásos öntudat: azon arányban válik a sámánok beteges idegizgatottsága tisztultabb ihletettséggé. Meg vagyok győződve, hogy Görögország jósszékei a sámánizmus maradványai a politeizmussá fejlődött természetimádásban. Apollón papjai és papnői a sámánok és javasasszonyok közvetlen utódai. A varázslatnak ugyanis kettős föladata van: egyik inkább reális. a másik inkább eszményi jellemű. Amott az ember szellemi hatalomra akar emelkedni a természeti tárgyak és az emberek fölött; s az utóbbi esetben csak belátását akarja fölfokozni. A sajátképpeni varázslat ez okból inkább a férfiak, míg a jóslat, a (térben vagy időben) elrejtett dolgok fölfedezése inkább a nők dolga. A sámán, mint láttuk, a természeti erőktől — .a szellemektől — nyeri hatalmát. Ezáltal közvetítő lesz az emberek és a szellemi hatalmak közt. Célszerűséget hoz be varázshatalma által a természet anarchiájába. Megszűnik a szellemek személyes kényuralma: idézetre alkalmas időben megjelennek és hasznosokká lesznek az embereknek. Addig egyaránt voltak hasznukra és ártalmukra. Csupán jó és csupán rossz szellemeket, angyalokat és ördögöket nem ismert kezdetben az altaji népek ősvallása. Az az ellentét, mellyel a nyugat-árjai világnézetben találkozunk, s amely a szellemeket jó és rossz lényekre, a világosság és sötétség táborára osztá, egy altaji népnél sem fejlődött ki. E népek, jegyzi meg Castrén, egyáltalában nem használják a jót és rosszat abszolút ellentétekül, hanem fölteszik, hogy ugyanazon isteni vagy szellemi lény jó és ártalmas tulajdonságokat egyesít magában. A gonosz szellemek soha sem jutottak az altaji népeknél teljes önállóságra, hanem más hatalmasabb lényektől függöt- tek. A tadebcjokat a szamojédok közt csak azok tekintik tisztán rossz szellemeknek, akik már némileg megismerkedtek a kereszténységgel. Ez érintkezés s főleg az iszlám befolyása módosította a mongolok és Köszönet munkatársainknak Tisztelt Vödrös úr! Szeretném megköszönni Önnek és kollégáinak, többek között Hancsovszki János fotósnak, hogy lapjukban tudósítottak arról a látogatásról, melyet a László Kórház AIDS-osztályán tettünk. Igazán jóleső érzés, hogy népes olvasótáboruk Tisztelt uraim! Ezúton szeretnénk megköszönni Önöknek, hogy megfelelő propagandával segítették munkánkat az „Avanti Kupa" nemzetközi női kézilabdatornával kapcsolatban. A kupa sikerében jelentős szerepet kapott munkatársaik, az esemény színvonalát megfeleértesülhetett erről a számunkra is fontos eseményről. Kívánok Önöknek további sikereket. R. M. Soelman Pringgodigdo az Indonéz. Köztársaság budapesti nagykövete lően tükröző, objektív munkája. így támogatóink bizonyára továbbra is kedvet kapnak hasonló versenyek finanszírozására. Segítségüket köszönve további jó munkát és együttműködést kíván a Spectrum-FTC női kézilabda-szakosztálya turk törzsek démonológiá- ját. „A sámánók közül azonban — mint Castrén mondja — egyik sem engedné meg, hogy rossz szellemek segélyével űzik varázslásukat. Jóra és rosszra egyaránt rávehetni d tadebcjokat; s nincs közöttük egy is, akit — ha nehezen is. legalább áldozatokkal, megkér- lelhetőnek ne tartanának.” Hasztalan keressük tehát a pársz dualizmust az altaji népek ősvallásában. S ha ez ősvallással legkisebb rokonsága van őseink őshitének: át kell látnunk, mennyire tévedlek költőink, midőn Cor- nides nyomain indulván, a zend vallás hasonlatára képzelték apáink ősvallását, s a magyar ármányban (ettől: árt. ártani, ártmány) Ahri- mánt látták rejleni, szembeállítván a hadak istenével, kit a kard jelképében tiszteltek a hunok. A magyar mű- eposzok csinált világnézetét nem találjuk föl az altaji népek hősmondáiban. A Pohjola és Kalevala közötti tusák a finn eposzban nem bírnak etikai jelentőséggel. Miként az istenek majd jót tesznek az emberekkel, majd ártanak nekik: a hősök sem állanak kizárólag jó és rossz istenek szolgálatában. mint például a Sáná- méban. Nem is erkölcsi elvekért küzdenek. Hősölés (vitézkedés), nőszerzés a legtöbb runo tárgya. S az egy Lemminkejinnent kivéve, a Kalevala hősei többet igazítanak el varázsigével, énekkel. mint karddal. Hogy azonban egy olyan népnél, mely-karddal indul új hazát szerezni, a vitézség kultusza is kifejlik, s a nomád nép nyájainak gondviselő istene utóbb egyszersmind hadak istene lesz: nagyon valószínű. Ezt látjuk a szkítáknál, alánoknál, hunoknál és mongoloknál. De a nyugat-árjai dualizmus azon altaji népeknél sem fejlett ki, amelyek oly hosszas érintkezésben éltek a zend népekkel, mint a szkíták és utóbb a kazárok: míg a mongolok átvették a perzsáktól Ormuzdot Ahrimán nélkül. (Folytatjuk) Csengery Antal A salétrom forgalmazása A salétrom a puskapor alapanyaga, így — mai szóval — „stratégiai” áru. Az volt a régebbi korokban is, érthető okokból az uralkodó igyekezett termelését és forgalmazását szabályozni. Pest megye közgyűlése 1717. január 27-én foglalkozott a király rendeletével. III. Károly — gróf lllésházy Miklós és Somogyi Ferenc ellenjegyzésével — rendeletet bocsátott ki a salétrom árusításáról. Az uralkodói mandátum megállapította: a földesurak a birtokaikon kitermelt salétromot gyakran külföldön adják el, ezért a birodalomban időnként hiány mutatkozik ebből a fontos anyagból, olyannyira, hogy néha a puskaport külföldön kell megvenni. De nemcsak eladják a birtokosok a salétromot, hanem arra is találni példát, hogy megakadályozzák kitermelését. Ezért az uralkodó elrendelte: a bányák birtokosai „a salétrom kitermelését ne akadályozzák és a bárhol kitermelt salétromot a pénzes házba, vagy a fegyveres házba szállítsák”. FII. Károly a forgalmazásról is intézkedett. A vármegyében Enczinger János „puskapor- és salétrominspektor” lett kijelölve a salétrom összegyűjtésére, neki kellett eladni az alapanyagot „tűrhető áron”. Az utasítás szigorú fenyegetést is tartalmazott: „akik másként tesznek, azok áruját elkobozzák s másként is megbüntetik”. A vármegye a rendeletet tudomásul vette azzal, hogy mivel a megyében Enczinger Jánoson kívül más salét- rombánya-birtokos nincs, „külön intézkedést nem igényel”. Pogány György
