Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-26 / 21. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JANUAR 26., SZERDA MDF-küldöttség a Felvidékén Sajátos sajtóvisszhang Az MDF-kiildöttség látogatásával valamennyi keddi szlovák lap foglalkozik. Figyelmet érdemlő, hogy l^ezsák Sándor nevét több helyen Leszáknak, vagy szlovák ortográfiával, Le- záknak írják. (Mindkét „elírt” névalaknak van megközelítőleges szlovák jelentése.) A lapok többsége bírálja az MDF vezetőinek pozsonyi sajtótájékoztatóján elhangzottakat. A lapok elsősorban azt kifogásolják, hogy Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető elnöke, úgy látja: „a szlovák—magyar kiegyezés addig elképzelhetetlen, amíg nem rendeződnek a szlovákiai magyarok alapvető jogproblémái”. A sajtóvélemények szerint alaptalanok a szlovákiai magyarság asszimilációjáról elhangzott állítások. Ugyanakkor azt is sérelmezik, hogy a küldöttség tagjai nem a Szlovák Köztársaságról, hanem a Felvidékről beszéltek. A kormányhoz közel álló Republika azt írja: „Minden független országban, Albániától Amerikáig, Uj Zélandtól Zairéig, egy idegen állam olyan képviselője, mint Sándor Lezák (sic) — »persona non grata« (nemkívánatos személy) pecsétet kapna az útlevelébe és kész.” A lap a vendéglátó Együttélés vezetőinek címére hozzáteszi: „Másodsorban büntetőjogilag kellene felelősségre vonni a Szlovák Köztársaság minden olyan polgárát, aki egy idegen hatalom képviselőjével ilyen szembeszökő módon tart kapcsolatot.” A Národné obrodá szerint mindkét fél a politika és a politizálás túszaként tartja a kisebbségi kérdést. Hazánk és az UNESCO Alelnöki tisztséget kapott Ma- Ietve a hazánkat képviselő pá- gyarország az UNESCO-ban. rizsi nagykövet. Szávai János Az ENSZ Nevelésügyi, Tudó- — 1994. július 1-jéig látja el mányos és Kulturális Szerve- ezt a tisztséget, s ekkor a ki- zetében, az úgynevezett má- alakult választási rendszer sodik csoport 22 tagállamát szerint a csoport elnöki tiszt- tömöríti. Magyarország — il- ségének várományosa lesz. Tárgyalások Nagyváradon Mégsem tüntettek Tőkés ellen Nem került sor tüntetésre kedden Nagyváradon Tőkés László, illetve a Királyhágó-mel- léki Református Egyházkerület ellen. A rendőrség végül nem engedélyezte a felvonulást s a megmozdulást szervező romaegyesület bejelentette, hogy azt későbbre halasztjaMint Roska Enikő, a Ki- rálytiágó-melléki Református Egyházkerület igazgatótanácsának irodavezetője elmondta, a megyei hatóságok hétfőn fogadták az egyházkerület képviselőit. Azok elmondták, mi történt a Romániai Romák Szabad Demokratikus Egyesülete által sürgetett segély ügyében, amellyel kapcsolatban keddre tüntetésre kértek engedélyt a rendőrségtől. Az egyházkerület képviselői tájékoztatták a rendőrséget. hogy a szóbanforgó ösz- szeg kifizetését a német segélyszervezet tiltotta le, miután az első, a szervezetnek átadott előleg felhasználásáról annak vezetői nem tudtak számot adni. E tájékoztatás nyomán a rendőrség végül is nem engedélyezte a romaszervezet tüntetését, annak nagyváradi elnöke, Rézműves József Zoltán pedig maga is bejelentette, hogy „elhalasztják” az akciót. Ennek ellenére az egyház- kerületben bizonyos aggodalommal várták kedden, nem kerül-e sor rendzavarásra, de a nap nyugodtan telt. Michal Kovác Varsóban Párizsi igen A francia nemzetgyűlés hosz- szas habozás és többszöri halasztás után végül ratifikálta az Európai Közösségek 1992 decemberi edinburgh-i csúcs- értekezletének határozatát az Európa Parament létszámának emeléséről. A vita oka, hogy erősek azok a körök, amelyek el szeretnék érni a parlament Brüsszelbe költöztetését, miközben Franciaország ragaszkodik a jelenlegi, strasbourgi székhelyhez. Michal Kovác szlovák államfő tegnap hivatalos látogatásra Varsóba érkezett. Személyében először tesz látogatást Lengyelországban szlovák köztársasági elnök. A vendég négyszemközti megbeszélést folytatott a Bel- wederben vendéglátójával, Lech Walesa lengyel elnökkel. Walesa kifejezésre juttatta reményét, hogy a két ország belső problémái ellenére tovább közeledik egymáshoz, mivel az új Európában a regionális együttműködésé a jövő. Kovác úgy nyilatkozott, hogy Szlovákia nemzetközi pozíciója egyik oszlopának tekinti a lengyelekkel való barátságot. Jóllehet a visegrádi országoknak külön kell megkötniök a partnerség a békéért programban való részvételi szerződést, ennek ellenére „a Visegrádi Csoport a legjobb eszköz, amely közelebb vihet minket a NA- TO-tagsághoz” — hangoztatta Kovác. A nagyvilág hírei * Gyógykezelésre Bolognába szólítottak két súlyosan sérült szarajevói kisgyereket. A testvérpár akkor sebesült meg, amikor a múlt szombaton a szerbek aknavetó'- ből tüzet nyitottak a hóban játszó gyerekekre. Törökországban jelenleg 54 olyan újságíró és író tölti börtönbüntetését, akit a terrorizmus elleni harcról szóló törvény megszegéséért tartóztattak le. Egy évi hallgatás után a November 17 nevű görög baloldali terrorista szervezet újra merényletet követett el: meggyilkolta Mihalisz Vranopo- uloszt, a görög nemzeti bank egykori elnökét. * Kínában két-három éven belül minden országos, tartományi, megyei és városi szintű párttisztségviselőnek tanfolyamot kell végeznie Teng Hsziao-ping elméletéből. Ezt Csiang Cö-min, a Kínai Kommunista Párt főtitkára jelentette be. A pápák nem szoktak interjút adni. Az egyháznak és a világnak szánt mondanivalójukat homíliákon, encikli- kákon, apostoli buzdításokon keresztül fejtik ki. Ez a szokás ma is érvényes, de II. János Pál pápa esetében már tanúi lehettünk néhány kivételnek. Most újabb kivétel történt. A La Stampa című olasz napilap november 2-ai száma közölte azt az interjút, amelyet II. János Pál pápa a lengyel származású Jas Gawronski újságírónak, az Európa Parlament képviselőjének adott. Ismeretségük nem új keletű. Az interjú főbb részeit közöljük, a Vatikáni Rádió magyar szekciója munkatársainak fordításában, a „Szívújság” decemberi számának melléklete nyomán. — Hogyan kell értelmeznünk azt, amikor Ön humanitárius beavatkozásról beszél a Balkán-félszigeten dúló háborúval kapcsolatban? Illetve Kuvaittól Jugoszláviáig volt-e valami fejlődés a háborúról vallott felfogásában? — Nem katonai beavatkozásról beszéltem, hanem arról, hogy agresszió esetén meg kell akadályozni a támadót abban, hogy támadjon. Az egyház hagyományos felfogása szerint csak a védelmi háború megengedett. Minden népnek joga van ahhoz, hogy védekezzék. Ezt az elvet már Szent Ágoston is hirdette és a II. vatikáni zsinat is megerősítette. Ami Kuvaitot illeti: az öbölháborű esetében a probléma másként merült föl. A háború második szakaszában ugyanis már nem védelmi, hanem büntető jellegű háborúról volt szó, és vallásháborúnak akarták feltüntetni. Mindebből világosan következett a Szentszék álláspontja, amely mindig összhangban áll az előbb ismertetett elvekkel és.a nemzetközi közösség iránti sajátos hivatásával. A Balkán-félszigeten más a helyzet... látjuk, hogy a volt Jugoszláviában a kommunizmus bukása együtt járt a nacionalizmus újjáéledésével, amely erőszakos cselekedetekbe sodorja a népeket, és kimondhatatlan szenvedéseket okoz annyi ártatlan embernek. A Szentszék álláspontja ebben a helyzetben mindig ez volt: el kell kerülni a testvérháborút. Kezdetben, amikor Szlovénia, Horvátország és Bosznia referendummal döntött függetlenségéről, akkor ehhez tökéletesen joga volt. Akkor még meg lehetett volna őrizni a békét, tárgyalásokra lett volna szükség, új megoldások keresésére, például egy újfajta konföderáció létesítésére. Sajnos, a dolgok más irányba fejlődtek. — Az ön népszerűsége ma — úgy tűnik — nagyobb, mint pápasága kezdetén volt. Egyedülálló eredmény ez, amikor olyan személyről van szó, akinek 15 éve „hatalom” van a kezében. De nem hiányoznak a bírálatok sem, még az Ön Lengyelországa részéről sem. Miként magyarázza ezt? — Való igaz, hogy ma Lengyelországban a médiumok és egyes ideológiai irányzatok megpróbálják negatív fényben feltüntetni a pápát. Ez a stratégia azonban egyáltalán nem tükrözi a katolikus nép legmélyebb érzelmeit. Le kell lepleznünk, mi is rejlik e kritikus irányzat hátterében. Véleményem szerint a problémát az Európába lépés téves felfogása jelenti. Utolsó, 1991 -es lengyelországi látogatásom során, és más alkalmakkor is, foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Nyilvánvaló, hogy nem vagyok az Európába lépés ellensége, de azt nem helyeslem, hogy a kísérletből valóságos bálványt, hamis bálványt faragjanak. E terv szorgalmazói úgy képzelik, hogy a propaganda erejével Lengyelországban egy ultraliberális, fogyasztói szellemű, értékeket nélkülöző rendszert vezetnek be. Mellesleg Lengyelországnak nincs szüksége arra, hogy belépjen Európába, mert már Európában van, Európa közepén. Fontos, hogy sajátos értékeivel tartozzék Európához, ne alkalmazkodjék bírálat nélkül, vakon a nyugati felfogáshoz, ne szívja magába azt, ami a legrosszabb. — Mivel magyarázható, hogy néhány volt kommunista országban a kommunisták újra hatalmon vannak? — Ezen a ponton tisztáznunk kell néhány kérdést. Nem arról van szó, hogy a kommunisták, mint olyanok visszatértek a hatalomba, hanem inkább egyfajta, nem is túlságosan meglepő visszahatás ez az új kormányok tehetetlenségére, eredménytelenségére. Az elmúlt 50 évben egyedül a kommunista politikai vezető réteg létezhetett. Egyedül ők ismerték a politika, a parlament működését. A többiek, azok. akiket ma centrumnak vagy jobboldalnak szoktak nevezni, nem voltak felkészülve a kormányzásra, mivel korábban nem volt lehetőségük. Lengyelországban például a szolidaritás idején, ellenzékként erősek és egységesek voltak, most viszont megosztottak. Egyfajta ősrégi lengyel jellemhiba a túlzott individualizmus, amely a szociális-politikai élet megosztottságához, széttöredezettségéhez vezet. Erősek az ellenzékiségben, de nem a kormányzáshoz szükséges építő javaslatokban. —• Ön energikusan és szenvedéllyel küzdött a kommunizmus ellen. Most a volt kommunista országokban erkölcsi válság uralkodik, terjed a kábítószer és a prostitúció. A volt Jugoszláviában a civilizáció fogalmát megalázó háború dúl. Nincsenek-e olykor abbeli kételyei, érdemes volt-e egyáltalán megdönteni a kommunizmust? — A problémának ez a megközelítése — attól tartok — téves. A magát szocialistának és kommunistának tartó totalitárius, igazságtalan rendszer elleni küzdelem jogos volt. De igaz az is, amit XIII. Leó pápa állít, hogy ebben a rendszerben is vannak igazságmagvak. Nyilvánvaló, hogy ezekét nem kell megsemmisíteni. Manapság objektív és gondos konfrontációra van szükség, amelyet a szellemek megkülönböztetése eleven érzékének kell kísérnie. A szélsőséges kapitalizmus bármilyen formájának védelmezői többnyire nem ismerik el a kommunizmus által megvalósított jó dolgokat sem, mint például a munkanélküliség elleni harcot vagy a szegényekről való gondoskodást. De az állam túlzott protekcionizmusa, gyámkodása, negatív tényezőket is teremtett. Megszűnt a magánkezdeményezés, a semmittevés és a passzivitás hódított teret. A rendszerváltozás az embereket felkészületlenül találta, nem képesek arra, hogy önerejükből harcoljanak, mert elszoktak a személyes felelősségvállalástól. Bár ugyanakkor voltak olyanok is, akik mindjárt nagy kezdeményezőképességet mutattak gazdasági téren, és kihasználva a kezdeti tétovaságot, nem mindig törvényes, becsületes úton jutottak gazdagsághoz. E személyek többsége a nomenklatúra volt tagjai közül került ki. Látjuk tehát, hogy rendkívül nehéz az átmenet az egyik rendszerből a másikba. Az ár, amit fizetni kell érte — a munkanélküliség, a szegénység és nyomor — igen magas. — Az emberek — bizonyos aggodalommal — azt kérdezik, milyen Európa felé haladunk. Megnyugtatná őket? — Egyszer egy politikus a következőket mondta nekem, ami nagy hatással volt rám: A berlini fal összeomlása főleg nekünk, Nyugat-Európa számára probléma, mert eddig ez a fal megvédett bennünket: békében, nyugodtan éltünk, dolgoztunk és meggazdagodtunk. Most egész Kelet-Euró- pára oda kell figyelnünk és aggódhatunk, hogy mi történik ott, különben az egész ránk omlik. Nagyon érdekesnek találom ezt a megfigyelést. Egyébként ezt megerősíti az is, ami a balkáni háborúval történik. Az Európai Közösség önmagába zárkózik, és túlságosan közömbös, kevéssé hatékony e probléma megoldásában. így a pápa és a Szentszék aggódó felhívásai a béke érdekében pusztába kiáltott szóvá válnak. — Hogyan tud hozzájárulni Kelet-Európa annak a nagy Európának a kialakításához, amelyet Ön mindig szorgalmazott? — Mindenekelőtt ezeknek a nemzeteknek az önazonosságával. Olyan európai nemzetekről van szó, amelyek a kommunista rezsimek által rájuk erőszakolt átalakulások ellenére megőrizték sajátos identitásukat. Talán egyenesen megerősítették azt az önfenntartási ösztönnek köszönhetően. Ez az önazonosság különféle módon és mértékben, különböző fokon jelenik meg. De alapvetően minden országban valódi küzdelem fejlődött ki a proletár internacionalizmus és a nemzeti önazonosság között, amelyet minden áron ki akartak irtani. Azt mondták: a munkásnak nincs hazája, mert hazája a munkásosztály. A végén azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez az osztályharcot és osztálydiktatúrát hirdető ideológia nem tudta legyőzni a nemzeti tudatot, nem tudta legyőzni a vallási tudatot, az ember vallási dimenzióját sem. A nemzeti önazonosság és a vallási önazonosság mértéke érintetlen maradt, sőt bizonyos értelemben megerősödött. — Egyrészt tehát itt van a fejlett Nyugat, amely azonban — ahogy Ön gyakran megjegyzi — túlságosan a gazdasági kérdésekre figyel, másrészt itt van a volt kommunista Európa, amely a szenvedések következtében ma még talán kevésbé felületes. Ha ez a két Európa közeledik egymáshoz, melyik nyer többet? — Azon kellene inkább gondolkozni, melyik veszít többet! Úgy vélem, Kelet-Európa veszíthetne többet, ami önazonosságát illeti, mivel Kelet-Európa a totalitárius rendszer által rákényszerített tapasztalatok révén érlelődött meg. II. János Pál pápa az új világrendről
