Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-24 / 19. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. JANUÁR 24.. HÉTFŐ A sajtótisztesség jegyében A Magyar Honvédség Művelődési Házában szombaton tartotta második közgyűlését a Magyar Újságírók Közössége. Elnökségi beszámolójában Kosa Csaba, a MŰK elnöke a megalakulás óta eltelt 22 hónap eseményeit elvení- tette fel. Megvan-e az ötven huszár? —- tette fel a kérdést, az ozorai példára utalva és korántsem véletlenül, hiszen mint mondotta, az eltelt csaknem két esztendőben a MÚK állandó pergőtűzben élt, agresszív támadások és rágalmak célpontjaként. A sajtó túlnyomó része azt próbálta elhitetni, hogy mi nem kívánjuk a sajtószabadságot, mivel mellétettük a sajtótisztességet is — mondta az elnök, majd — mivel a szervezetnek megalakulásakor egyetlen fillére sem volt — köszönetét fejezte ki a képzőművészeknek és a lakosságnak, akik a nehéz időkben anyagilag támogatták a közösséget. Nagy tisztelet illeti azokat, akik a végeken szolgálnak — jelentette ki Kosa Csaba, utalva a MÚK elsődleges céljára, a vidéki Magyarország és a határon túli újságírók rangjának visszaállítására. Ezután a még mindig fennálló esélyegyenlőségről beszélt, ami a régi és az új újságírószervezet között fennáll. Ezért a szervezet levélben fordul a közjogi méltóságokhoz, hogy segítsék a szervezetet az újságíró vagyonból az őket illető részhez. (A MÚK levelet intézett Románia elnökéhez is a bebörtönzött erdélyi magyarok szabadon bocsátása érdekében. Mindkét levelet teljes terjedelmében közöljük.) Kosa Csaba azt is bejelentette, hogy hosszú várakozás után a szervezet új székházba költözött, a hatszáz négyzet- méteren irodák, klubszobák és könyvtár kialakítását teszi Gross Arnold grafikusművész, Sándor György humoralis- ta és Servatius Tibor szobrászművész, az ülés díszvendégei te, hogy összhang van a tisztesség és a nemzeti szellem között. A hiteles tájékoztatás, sajtószabadság és sajtótisztesség nem képzelhető el szellemi és történelmi hagyományaink nélkül. Az elnöki beszámoló után mindkét levelet elfogadta a közgyűlés, majd a számvizsgáló bizottság jelentése után, egyórás zárt ülésen a résztvevők megvitatták, majd elfogadták a Magyar Újságírók Közösségének végleges alapszabályát. Az ebédszünetet követően elsőként Benedek Miklós professzor lépett a mikrofonhoz. A MÚK tiszteletbeli elnöke többek között arra hívta föl a figyelmet, hogy egyes hazai sajtóorgánumoknak jobboldali veszélyről, a sajtó- szabadság sárbatiprásáról szóló sugalmazásai nyomán a nyugati világban rendkívül torz kép van kialakulóban a magyarországi politikai változásokkal kapcsolatosan. E tendencia ellen, illetve a hazugságok leleplezéséért — mint mondta — bátran fel kell venniük a küzdelmet a Kosa Csaba és Moldoványi Ákos lehetővé. A beszédben elhangzott, hogy az elmúlt időszakban sikeres eszmecserék zajlottak a lengyel és az orosz újságírók képviselőivel. Nem igaz, hogy az újságíró-társadalom egynemű, csak nem mindenki akarta a rendszerváltozást — szögezte le a szónok, majd kifejtetsabb feladataként szerteágazó kapcsolatokat kell kiépítenie hasonló jellegű külföldi szervezetekkel. Kövesdi Zsuzsa, a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának szerkesztője felvetette: a tömegkommunikáció eszközeivel el kellene érni, hogy még a választások előtt nyilvánosságra kerüljön az 1992. október 23-i Kossuth téri eseményekkel kapcsolatos vizsgálóbizottsági döntés. Felszólalt a közgyűlésen az Erdélyi Magyar Diákegyesület egyik vezetője is. A zilahi Fóris Erzsébet Zsófiától megtudtuk: nagyon sok magyar diákújság indult a ’89-es forradalom óta Erdélyben, többségük azonban sajnos tiszavirág-életűnek bizonyult. — Ennek oka, mint a jó kezdeményezések megszűnésének általában, az anyagi háttér gyön- gesége — jelentette ki. A fiatal újságíró az EMD munkájával kapcsolatban elmondta: egyik fontos feladatáBenedek István professzor, a MÚK tiszteletbeli elnöke és Stefka István rendszerváltozást támogató újságíróknak, mégpedig szellemes, finom, acsarkodás nélküli, jó értelemben vett úri stílusban írva meg gondolataikat, véleményüket. Sándor András publicista, a Magyar Szellemi Védegylet elnöke felvetette: a MUK- nak a közeli jövő legfonto— Az ilyen kapcsolatok révén ellensúlyozni lehetne a MÚOSZ rendszerváltozás megtorpedózására irányuló, s a külföldi közvélemény hazánkkal kapcsolatos félrein- formáltságát eredményező propagandamunkáját —jelentette ki. — Az elszigeteltség — tette hozzá — a MÚK-elsorvadásához vezetne. Kiss Dénes, a tavaly indult Heti Újság főszerkesztője, sajnálatos ténynek nevezte a helyzetet, kijelentette: ahogy például az utcán nem a rendes, hanem a randalírozó emberre figyelünk fel, úgy a tömegkommunikációban is gyakorta a hangoskodók, kiabálók kerülnek reflektorfénybe, válnak úgynevezett sztárriporterekké. Hozzátette: szükség van bátorságra az újságírói munkában, ám ennek tisztességgel kell párosulnia, a tehetség fogalmába ugyanis ez is, az is beletartozik. Babiczky Klára, a Magyar Rádió közelmúltban menesztett általános szerkesztője köszönetét mondva a MÚK elnökségének a mellette való kiállásért, bejelentette: könyvet fog írni menesztéséről, az ezt eredményező hecckampányról. Pongrátz Gergely, az ’56-os Magyarok Világszövetségének elnöke a számos politikus, művész nevével „fémjelzett”, s a sajtó igen jelentős részét átható kozmopolita gondolkodásmódban rejlő veszélyről, a nemzeti gondolat erősítésének szükségességéről szólt. nak azt tekinti, hogy rendszeresen találkozókat szervezzen a diákújságok szerkesztőinek. — A legutóbbin harmincnégyen vettünk részt, egyheti táborozásunkat az egyesületnek hetvenezer lejből (7 ezer forint!) kellett és sikerült megoldania — mondta. A kisebbségi magyar diákújságírás képviselőjének szavai nem maradtak visszhang- talanul. Pongrátz Gergely alapítványának pénzbeli támogatását jelentette be. Ugyancsak anyagi segítséget (50 000 forintot) ajánlott fel Kosa Csaba. Az újságkészítés technikai feltételének javítását szolgálja a MÚK elnökének, illetve lapunk főszerkesztőjének, Vödrös Attilának egy-egy írógépadománya. Nyílt levél az újságíróvagyonról Az immár hétszáz újságírót számláló Magyar Újságírók Közössége megalakulása óta a legnagyobb nehézségek árán küszködve, a honpolgárok támogatásából tartja fenn magát. Ugyanakkor a régi újságíró-szövetség, a MÚOSZ többszáz millió forint értékű, ingyenes kezeiébe kapott állami tulajdonú ingatlanokból gazdagodik. Ilyen ingyenes kezelésbe adott állami tulajdon a Tihanyi és a Balatonszéplaki Újságíró Üdülő. Ismereteink szerint a Tihanyi Újságíró Üdülőt külföldi vállalkozóknak adták bérbe, tehát azt nem eredeti céljának megfelelően használják. A rendszerváltozás óta sokat beszélünk a sajtószabadságról és az esélyegyenlőségről. Az esélyegyenlőség kiáltó megsértése a fent jelzett állapot. Megalakulásunk óta többször kezdeményeztünk tárgyalást a MÚOSZ vezetőivel az ingyenes kezelésbe adott nagy értékű üdülők közös használatáról — mindenkor visszautasításban volt részünk. Ezeket az ingatlanokat az egész magyar újságíró társadalom kapta ingyenes kezelésbe; az egyébként milliárdos tulajdonnal rendelkező egyik újságíró szövetség nem sajátíthatja ki ezeket a másik, az alternatív újsúgíró-szövetség rovására. Mivel két esztendő alatt minden tárgyalásos, békés megoldást szorgalmazó törekvésünk kudarcba fulladt, ezúton kérjük fel Elnök urat arra, hogy az esélyegyenlőséget biztosító, igazságos megoldás mielőbbi megoldásában segítségünkre legyen. Nyílt levelünk egyben a magyar és a nemzetközi közvélemény tájékoztatására is szolgál. A Magyar Újságírók Közössége (A levelet elküldték Göncz Árpád köztársasági elnöknek, Baross Péter miniszterelnöknek. Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének, Balsai István igazságügy-miniszternek és Szabó Iván pénzügyminiszternek.) Levél Ion Iliescu úrnak Tisztelt Elnök Úr! Romániában negyedik esztendeje tartják börtönben azokat az erdélyi magyarokat és cigányokat, akik részt vettek a Ceausescu-diktatúrát megdöntő székelyföldi népmozgalomban. illetve akik védekeztek, amikor a kisebbségi jogaikért tüntető marosvásárhelyi magyarokra rátörtek a Vatra Romaneasca által feltüzelt szélsőséges csoportok. A tíztől húsz esztendeig tartó börtönbüntetést kiszabó ítéletek lábbal tiporják az emberi jogokat, és semmibe veszik az Ön által is aláírt 1990-es amnesztiarendeletet. Európában, a diktatúrák megdöntése után lehet még embereket etnikai hovatartozásuk miatt élve eltemetésre ítélni? A román és a magyar népet a történelem egymásra utalta. A két nép általunk áhított megbékélése, tartós barátsága csak akkor következhet be, ha mindkét oldalon nyitottak vagyunk a sérelmek orvoslására. ■ Kérjük Elnök Urat, hogy tegye meg a sorsdöntő lépést: az 1990-es romániai amnesztiarendelet értelmében részesítse elnöki kegyelemben az ártatlanul börtönben szenvedő, 15—20 esztendőre ítélt zetelaki Boldizsár Ferencet, Illyés Istvánt, Karsai Lászlót, az oroszhegyi Ambrus Pált, Nagy Imrét, Nagy Istvánt, Vass-Kiss Elődött és a marosvásárhelyi Cseresznyés Pált. Velük együtt kérjük a ksiebb büntetésre ítélt, ugyancsak átatlan erdélyi magyarok és cigányok szabadonbocsátását. Elnök Úr igazságérzetében, bölcs belátásában, történelmi előretekintésében bízva: A Magyar Újságírók Közössége Munkában a közgyűlés Hancsovszki János felvételei
