Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-22 / 18. szám

_É PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. JANUÁR 22., SZOMBAT 9 • • Okumené A sokszor zátonyra futott és sokak által egy legyintéssel elintézett, gyakran sikertelen ökumenikus törekvéseknek mely irányba kéne történniük? — A Szentháromság irányá­ba. Ő felé kellene haladni. Nélküle ugyanis nincs keresz­ténység. Hiszen a Szentháromság hitével áll vagy esik a szö­vetség, a megváltás és megszentelés tana. A teremtés és újjá- teremtés tana minden ízében trinitárius. Mindig a Szenthá­romság felé fordulunk tehát, és ezt csak keresztyén szeretet­tel és alázattal tehetjük. Aztán keresztyén időszemlélettel. Ez azt jelenti, hogy a Kijelentés (Kinyilatkoztatás) klófeletti, igazságai örökigazságok, ezek azonban az idők folyamán egyre jobban megvilágosodhatnak előttünk. (Lásd: János apostol.) A Szentháromság lényében mind ökumenikus. Itt a földön az emberek között nemcsak a helyes rend, (ökonó­mia) hanem tévelygés és ellentét is van. A Szentháromság kijelentésére nézve egyre inkább alakulhat az egység, a rend, a tévedések tisztázása. Bizony, sokmindenben na­gyobb az ellentét, mint gondolnánk, de sokmindenben sok­kal kisebb is, mint régen gondolták. Az ökumenénak nem kifelé, a ruhák, a szertartások, a szervezeti konstrukció, (még csak nem is a tanbeli egységesí­tés felé kell irányulnia,) hanem a Szeretet-Egység felé. A láthatatlan egyháznál is nagyobb, magasabb benső egység, a Szentháromság felé — hiszen 0 a teljes egység a „szemé­lyek” különböző voltával. Bizony, az emberek között nemcsak különbségek, hanem szakadások és ellentétek is vannak, még bizony egyazon hit­valláson belül is. Éppen ezért a Szentháromság Isten, a Gondviselő Atya, a megváltó Krisztus, a segítő, vigasztaló Szentlélek egyetlen lehetősége és garanciája minden embe­ri egymáshoz való közeledésnek, és lelki egységnek. Lélek­ben kell találkoznunk, mindnyájunknak, egymással. Lehet, hogy a protestánsok történelmi viharok közepette egyedül a protestálást és az ellenzékiséget vitték tovább, és ez hovato­vább önmaguk marcangolásához vezet. Sok vér és sok könny folyt a felekezeti harcokban. Most, a huszadik szá­zadban fogjunk össze, mert meg vagyok győződve róla, hogy egy plébános atyának többet ér egy hívő református, mint egy hitetlen katolikus, és mindez érvényes megfordítva is. Ökumenikus találkozók vannak most szerte az ország­ban: valahogy ilyen szívvel menjünk el. Hörömpő Gergely református lelkész Diósjenő A reinkarnáció reneszánsza Kelet és Nyugat találkozása Az embereket mindig és mindenütt érdekelte, foglalkoztat­ta a halál utáni lét, a túlvilági élet, a lélekvándorlás témá­ja. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az ember minden körülmények között választ keres a számára érthetetlen, megmagyarázhatatlan, misztikus történésekre. A szülés eló'tti és a halál utáni élet különösképpen élénken foglalkoz­tatják az emberiséget, mindenütt a világon. — Ez lehet az oka, hogy ma­napság oly sokat írnak, beszél­nek a reinkarnációról? — a kérdést a Hittudományi Akadé­mia professzorának, Tárnái Brúnó pannonhalmi bencés papnak tettük fel, aki é téma kiváló ismerője és szakértője. — A reinkarnáció is egyfaj­ta válasz az ember kétségei, a lét problematikájára. A rein­karnáció újraszületést jelent, a hindu filozófiából ered, amely bizonyos sorsszerűséget lát az örök körforgásban és egyben magyarázatot is a földi lét nyo­morúságaira. -Azt tartják, aki itt szegény és elesett, az előző életében bizonyára rászolgált rossz sorsára, aki gazdag és bőségben él, az megérdemli a földi örömöket előző élete tet­tei folytán. A hindu eredetű reinkamá- ciós elmélet Nyugaton is elter­jedt, főként a XVIII. század­ban. A nagy német humanis­ták Wieland, Goethe is foglal­koztak vele. De Nyugaton más értelmet nyert, mint a hin­duknál, itt az emberiség töké­letesedésének a folyamatát lát­ták e folytonos körforgásban. A különféle szekták előszere­tettel vallották a reinkarnáci­ót, de eltúlozva és jobbára el­ferdítve. Indiában egy új Messiást köszöntöttek, mint Jézus Krisztus reinkarnációját, egy kisfiú képében, akik szerintük Krisztus előtt 72 ezer évvel született a Góbi-sivatagban. Olyan hiedelmek is elterjed­tek a reinkarnáció kapcsán, hogy például Julius Cézár fele­sége előző életében férfi volt, maga a Cézár pedig nő. Az in­diaiak azt vallják, hogy Siva a világ mozgatóereje, ő gondos­kodik erről — a hitük szerinti — örökös körforgásról. A hin­duk szerint a világ öröktől fog­va van és örökké lesz. Ez a hi­edelem sok politikus és állam­férfi szerint is komoly akadá­lya volt India gazdasági fejlő­désének. — Mit tart a keresztény hit a reinkarnációról? — A keresztény hit szerint is van újjászületés, de ez telje­sen más alapokon nyugszik. A mi hitünk szerint egyetlen élet szolgál arra, hogy helye­sen cselekedjünk és méltók le­gyünk a feltámadásra, mely egyszeri és nem végtelen. Ez a fő különbség a feltámadás és a reinkarnáció között. A re­inkarnációban hívők az ember személyét háttérbe szorítják, nem tisztelik, nem veszik te­kintetbe, hogy az ember egy­szeri és megismételhetetlen csoda, nem hisznek bűnbánat­ban és bűnbocsátásban sem. A baj az, hogy sokan spekulá­cióra, különféle káros manipu­lációkra használják fel a rein­karnációt, anélkül, hogy ön­maguk hinnének benne. Leopold Györgyi Az anyakolostor Budaszentlorincen volt Remete Szent Pál és a pálosok A Szabadság híddal szemben, füsttől megfeketedett falakkal, de szerénységében is megnye­rő látványként simul a Gellért­hegy szikláihoz a pálosok ko­lostora. 1934-ben építették a Lengyelországból Budára visz- szatelepedett pálos rend számá­ra, közvetlenül a sziklakápolna mellé, azzal összeköttetésben. Az épületet Weichinger Károly tervezte a modem kor igényei­nek megfelelően, de úgy, hogy a kolostor szépen kihangsúlyo­zott épülettömege, a Duna-par- ti városkép finom rajzú kiegé­szítése legyen. A közelmúltban még balettintézet működött benne, de végre megértük azt is, hogy újra a pálosokat tudhat­juk falai között, akik az egyet­len magyar alapítású középkori szerzetesrend mai képviselői. Hazai általános műveltsé­günkhöz hozzátartozik, hogy tudjunk valamit erről a magyar alapítású rendről és a szentről, akinek a pálosok a nevét vise­lik. Thebai Remete Szent Pál története egészen az ókeresz­tény korba, a III. és IV. század­ra nyúlik vissza, a keresztényül­dözések korába, amikor Egyip­tom még római tartomány volt. Pál, mint tizenöt éves ifjú a si­vatagba menekült az üldözések elől és azok megszűntével is ott maradt, hogy „a puszta ma­gányában, tisztábban hallja Is­ten szavát”. Az egyház őt tekin­ti a világtól elvonuló remeteé­letmód kezdeményezőjének. Remete Szent Pál igen magas kort élt meg és 98 éves korá­ban (341 körül) halt meg anél­kül, hogy remeteségében em­berrel találkozott volna. Csak halála előtt látogatta meg Szent Antal. Életét a IV. században Szent Jeromos írta meg, és tőle tudjuk, hogy egy barlangban élt, amely előtt egyetlen árnyat adó pálmafa állt. Az egyházi művészetben Re­mete Szent Pált többnyire öre­gemberként ábrázolják (esetleg Szent Antal társaságában), ezen kívül pálma, holló és két oroszlán, amiről e szent ábrázo­lása felismerhető, mert a legen­da szerint egy holló naponként kenyeret hozott számára, és ha­lála után két oroszlán ásta meg a sírgödrét. A pálos rend címe­rében is ez utóbbiak láthatók. Hogyan került ez a távol élt, keleti szent a magyarokkal kap­csolatba? Természetesen a re­meteség eszméje révén. A re­meteség magányt kereső élet­módja hazánkban már igen ko­rán kimutatható. Már a pálos rend megalakulása előtt is éltek remeték a pilisi és a mecseki er­dőkben. Ezek a világtól elvonu­ló férfiak később közeledtek egymáshoz, és magányuk meg­tartásával, kezük munkájából igen szerényen egymás mellett éltek. Példaképükül a nagy re­mete előd, Remete Szent Pál életét tekintették. A pálosok a Pilisban (Kesztölc mellett) 1250 körül már monostort és templomot is építettek, és 1300 táján már Budán, a mai Hárs­hegy oldalán is volt kolostoruk, ahol Szent Ágoston regulái sze­rint éltek. Ez a budaszentlőrin- ci kolostor lett a pálos rend hi­vatalos megalapítása, illetve pá­pai engedélyezése után (1329) után a rend anyakolostora, és később a rend nemzetközi köz­pontja. A XIV. század elején már 47 rendházuk volt hazánk területén, de csakhamar újabb réndek alakultak Szlavóniában, Horvátországban, lengyel- és németföldön is, sőt a XV. szá­A pálos rend hollós címere zadban Portugáliában is volt rendházuk a pálos testvéreknek. A rend tekintélyét nagyban növelte, hogy Nagy Lajos ki­rály 1381-ben megszerezte a Konstantinápolyból Velencébe került Remete Szent Pál mumi- fikált tetemét és Magyarország­ra hozatta. Az ereklye végleges helye a budaszentlőrinci kolos­tor temploma lett. „Örült és ör­vendett Magyarország, mert szirmot bontott e nagy szent vi­gasztaló virága, amelynek pa­lántáját ez országban csodála­tos jámborsággal és hittel már régebben elültették” — olvas­suk az ereklyék hazahozatalá­A pálos rend 1989 óta Budán, Pécsett és Márianosztrán kapott vissza kolostort, vagy an­nak egy részét. Képünkön a márianosztrai templomuk belseje látható Hancsovszki János felvétele val kapcsolatban Gyöngyösi Gergely (1472—1545) pálos testvér (latin nyelvű) krónikájá­ban, amelyben a rend első há­romszáz évének történetét írta meg. 1526-ig 63 pálos kolostor volt hazánkban. A török után csak kevés rendház maradt meg. (A budaszentlőrinci telje­sen elpusztult.) Amikor H. Jó­zsef 1786-ban feloszlatott csak­nem minden szerzetesrendet, a pálosoknak már csak öt monos­toruk volt. A rend tagjai Len­gyelországba települtek. II. Jó­zsef halála után az oszág egyre jobban követelte a szerzetesren­dek visszaállítását és főleg a ta­nítórendek újbóli működésé­nek engedélyezését. Ezt 1802 után néhány rend meg is kapta, de a pálosok nem. Ez csak az első világháború után vált lehe­tővé. Ekkor Budán kívül még Pécsett volt rendházuk. 1950- ben azonban újra feloszlatták a rendet, halálbüntetés és börtön várt a pálos atyákra és a szikla- kápolnát befalazták. 1989 óta három kolostorukat visszakap­va — Budán, Pécsett és Mária­nosztrán — újra ott találjuk fa­laik közt e fehér ruhás szerzete­seket, a „fehér barátokat”, akik­nek elődjei között oly kiváló férfiak voltak, mint Ányos Pál, Virág Benedek és Verseghy Fe­renc. Az 1779-es években az ő vezetésükkel szerveződött a „Magyar Hazafiúi Társaság” amely a Magyar Tudományos Akadémia szellemi előfutárjá- nak tekinthető. Pamer Nora A világörökség része lesz? Megújuló Pannonhalma P annonhalma 1996-ban ün­nepli fennállásának ezeré­ves jubileumát. Az ezeréves évfordulóra mindenekelőtt be kívánják fejezni az ősi főmo­nostor teljes felújítását. Az anyagi akadályok már elhá­rultak: az Országgyűlés ugyanis 1996-ig évi 100 mil­lió forintot szavazott meg a rekonstrukcióra. A munkála­tok jelenleg is tervek szerint folynak. Pannonhalma az ott találha­tó 350 ezer kötettel a világ egyik legnagyobb bencés könyvtára, amely viszont ve­szélyben van. A könyvtár egyes részein beesik az eső, vagy a hó. Felújítása tehát nem tűr halasztást. Mindenek­előtt egy óriási könyvraktárát kell létesíteni, ahová a re­konstrukció idejére a felbe­csülhetetlen értékű könyvet, ősnyomtatvámyokat el kell helyezni. A könyvtár újjáépí­tésére alapot létesítettek, amelyre napjainkig 35,5 mil­lió forint érkezett. A Széche­nyi könyvtár valamint a So­ros alapítvány támogatásával több nagy értékű könyv resta­urálását is megkezdték. Márciusban megindítják a második világháború végén megszűnt tudományos folyói­ratot, a Pannonhalmi Szem­lét. Ez olyan fórum lesz, amelyben a bencések és vilá­giak sokakkal párbeszédet folytatva a holnap katolikus és magyar szemléletmódját kívánják kimunkálni, egy na­gyobb, szélesebb távlatot és egységet keresve. A folyói­rat hátterét képezné az éven­ként nyaranta Pannonhalmán megrendezésre kerülő Acade­mia Benedictina egyhetes konferenciájának. Az utóbbit olyan szellemi műhelynek szánják, ahol egy-egy kitű­zött időszerű téma megismer­tetésére, feltárására, megbe­szélésére és adott esetben gyakorlatra váltására hazai és külföldi tudósokat is meg­hívnak. E mlítésre méltó, hogy Pan­nonhalmát, Tihannyal, Bakonybéllel, Zirccel együtt a világörökség részévé kíván­ják nyilvánítani. Az erre vo­natkozó kérelmet a közeljö­vőben juttatják el az illetéke­seknek. Imre Béla

Next

/
Thumbnails
Contents