Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22 / 18. szám
PEST MEGYEI H1RIAP KULTÚRA 1994. JANUAR 22., SZOMBAT A szellemi es erkölcsi kiteljesedés napszámosai Megyénk kitüntetettjei a kultúra napján Kedves jelenetnek lehettek tanúi a magyar kultúra napi kitüntetések átvételére érkező pedagógusok tegnap a Néprajzi Múzeumban. A kiemelkedő oktató-nevelő munkáért járó elismeréseket az ünnepségen átadó Mádl Ferenc kultuszminiszter „egyszerű” pedagógusként maga is beállt a ruhatárnál a sorba, a fogadására felsorakozott vendéglátók legnagyobb meghökkenésére — akaratlanul is kifejezve, mennyire küzdó'tár- sainak érzi az óvónőket és tanárokat, akiket „kedves pedagógustársakként” emlegetett később ünnepi beszédében, s akik közül hármat: Balázs Dénes földrajztudóst és földrajzi szakírót, Rátonyi Dénes- né logopédust és Völgyessy Pál egyetemi tanárt Pest megyéből köszöntött. Üdvözölte a „küzdőtársakat”, akik nap mint nap megvívják a maguk harcát a magyar kultúráért, a szellemi és erkölcsi kiteljesedésért — azokért a célokért, amelyekért érdemes erőfeszítéseket tenni — mondta. Tevékenységük a mai nehézségek közepette túlmutat a mindennapi tanári feladatokon, mert a munkakörülmények megteremtésével is a tanároknak kell foglalkozni — sokszor a család, a magánélet rovására. Hit és megszállottság nélkül elképzelhetetlen lenne ez az embert próbáló küzdelem — hangsúlyozta. Ennek eredménye a magyar kultúra, a magyar oktatás, nevelés és tudományosság magas színvonala, amelyért ezúttal a magyar társadalom nevében is köszönetét szeretne mondani. Örömére szolgált, hogy tapasztalatát legutóbb az oktatásügy nemzetközi szervezete, az OECD is megerősítette jelentésében, amikor európai rangúnak minősítette a magyar pedagógiát. (d. v. s.) Szent-Györgyi Albert-díjas Balázs Dénes (Érd) Apáczai Csere János-díjas p Völgyessy Pál (Gödöllő) Nem járt olyan távoli vidéken, ahol magyarokkal ne találkozott volna... Ez az első olyan képzés az agráregyetemen, ami nem agrárjellegű Balázs Dénes geográfus, földrajzi szakíró sajátos módon utazott be — a Ki kicsoda kötet róla szóló cikkelye szerint — mintegy 130 országot. Egyedül. Jórészt gyalog. Pénz nélkül. Könyvei — több mint 20 útikönyve jelent meg — báját, varázsát jelenti, ahogyan erről beszámol. Tudósít kalandokról, melyek sohasem estek volna meg vele, ha a minden szükségessel való ellátottság védettségében kel útra, melyek sorra azt bizonyítják: úgy közelről nézve, jók az emberek. Nem járt olyan távoli vidéken, olyan őserdők borította tájon, ahol ne találkozott volna magyarokkal, akik mindig segítették. De adtak neki szállást pápuák Uj-Guineában, indiánok Dél-Amerikában — és még folytathatnánk hol és kik. Utazásai során tanulmányozta a föld felszíni és felszín alatti formáit, karsztos jelenségeket, vulkanikus képződményeket, a sivatagi lepusztulás típusait. Növényeket és állatokat gyűjtött, új fajokat ismertetett meg. Kezdeményezésére jött létre 1983-ban lakóhelyén, Érden a Magyar Földrajzi Múzeum, melynek munkájában azóta is tevékeny részt vállal. Szerkesztője a Földrajzi múzeumi tanulmányok című rendszeres kiadványnak. Szerkesztette a tavaly megjelent Magyar utazók lexiko- nát, jelenleg pedig a Távoli tájak magyar utazói sorozatát, melynek hat kötete közül kettőnek — Magyar utazók Amerikában, Magyar utazók Ausztráliában, Óceániában és a sarkvidéken — szerzője is. (nádudvari) Dr. Völgyessy Pál a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanárképző Intézete igazgatója, egyetemi tanár, a pszichológiai tudományok kandidátusa. Pályája kezdetén felsőoktatáskutatással foglalkozott a Felső- oktatási Pedagógiai Kutató Intézet munkatársaként. Később ugyanitt osztályvezető lett. Kutatói munkája mellett pszichológiát tanított különböző egyetemeken. A kettősség, a kutatói és oktatói munka egymás mellett végzése mindmáig megmaradt életében. 1984-től dolgozik főállásban a gödöllői egyetemen. Szaktárgya, a pszichológia az agrároktatás területére készülők számára alaptan- tárgy. De gazdászhallgatók is járnak az óráira. A korábbi évek gyakorlata az volt, hogy a leendő agrártanárok előbb megszerezték szakmai diplomájukat, majd levelező úton végezték el a tanári szakot is. 6-8 éve folyik számukra is nappali oktatás. Az igazgató és munkatársai kezdeményezésére új szakmát is alapítottak a GATE Tanárképző Intézetében: a hároméves munkavállalási tanácsadó szakot. Ez az első olyan képzés az agráregyetemen, ami nem agrárjellegű, független az agrár szakképzettségtől. Jelenleg két évfolyamuk van — 60 nappali és 40 levelező hallgatóval —, 1995-ben bocsátják szárnyukra első végzőseiket. Ezen eredmények mellett is dr. Völgyessy Pál számára — mint mondta — rendkívüli meglepetés volt díjazása. Nagy örömet, megtiszteltetést jelentett, akár tavaly az, hogy szakmája képviselői titkos szavazással az Országos Közművelődési Tanács tagjává választották. (n-i) Éltes Mátyás-díjas Rátonyi Dénesné (Cegléd) „... a kisemberekéket tiszta beszéddel kell átadni az iskolákak.” Dr .Rátonyi Dénesné — aki 1977-től a megyei logopédiai munkaközösség. valamint 1982-től a szakfelügyelet vezetője (újabb elnevezéssel megyei szakértő) — egykor, másodéves orvostanhallgatóként pályát módosított. Ugyanis követte férjét Ceglédre, aki épp állatorvosi diplomát szerzett. Levelező tagozaton nem folytathatta tanulmányait. Miután megismerkedett néhány gyógypedagógussal, megtetszett neki ez a hivatás. Elkezdett tanítani 1960-ban a kisegítő iskolában. S közben a munka mellett elvégezte a főiskolát. Kilenc év múlva az akkori igazgató felkérte egy izgalmas feladatra: szervezze meg a városban a logopédiát. (Az utóbbi az egyik szakja.) Sok álmatlan éjszaka és szakmai kétely ■ közepette végre a Losontzi-iskolában kialakított szobában elkezdhette az igazi munkát. Évente száz-száztíz emberkével foglalkozott. Hiszen az idő tájt még a környező településeken nem tevékenykedett logopédus. A döntő fordulat 1978-ban volt. Az egyszemélyes városi logopédia — hoszHancsovszki János felvételei szas utánjárással — átköltözött a Pesti úti óvoda alagsorába. Szerencsére az 1980-as években fokozatosan gyarapodott a létszám. Ma már négyen látják el a megsokasodott teendőket. Az óvodákkal kifejezetten harmonikus a kapcsolatuk. Az elsődleges szempont: a leendő kis- elsősöket tiszta beszédhangokkal átadni az iskoláknak. Örvendetes, hogy nagyon szépek az eredmények. Ezt bizonyítja az elégedett szülők öröme. Rátonyi Dénesné nem kedveli a nagy szavakat. Véleménye szerint a logopédia komoly hétköznapi munka. A gyerekekkel leülnek a tükör elé, s közösen dolgoznak azért, hogy előjöjjön egy- egy hang. Csaknem huszonöt éve mindennap sikerélménye van. Ráadásui a szakma sem feledkezett el róla. Két miniszteri elismerés, egy Lo- sontzi-iskolaplakett és a ceglédi pedagógusok aranykönyvében megörökített munkássága fémjelzi ezt. F. F. Százhalombatta római kori emlékei Egykori családi síremlék az elhunyt cívis família szobrocskáival díszítve Vimola Károly felvétele Százhalombattán készítették el Pest megye egyik legérdekesebb expótervét a Matrica Múzeum munkatársai. Országos, sőt európai jelentőségű régészeti kincseik megismertetésére nagyszabású bemutató parkot kívánnak létesíteni. A bemutatandó őskori emlékeikről korábban beszámoltunk. Ezúttal a római korból származó, valamint a lelőhelyen más korszakokból fennmaradt örökségről beszélgettünk Kovács Péterrel, a múzeum fiatal régészével. — Százhalombatta—Duna- füred déli határában, a Duna melletti egykori limes-út mentén építették fel a II. század elején a Matricának nevezett ezerfős kisegítő katonai tábort —- kezdi a beszélgetést Korán Péter, majd az ásatásokra térve, így folytatja: — Először 1943-ban végzett itt ásatásokat Dormuth Árpád, a székesfehérvári múzeum igazgatója. Az erődfalak körbeásá- sával meghatározta a katonai tábor területét. Kiásta az eredeti és a később megnagyobbított tábor délkeleti saroktornyait és a korábbi toronyra ráépített, 18x9 méteres épületet. A hetvenes években egy dunafüredi ház kertjéből került elő eddigi legértékesebb leletünk: egy oroszlánokkal díszített családi sírkő, amelynek szép domborműve az elhunytakat és egy halotti áldozati lakoma jelenetét ábrázolja. Felirata a korszak értékes forrása. A területről nagymeny- nyiségű raetiai kerámia és az „ókor porcelánjának” nevezett domborműves kerámia, ún. terra sigillata töredék került felszínre. — Milyen emlékek maradtak fenn Matrica rómaiak előtti és utáni korából? — A középső bronzkorból és a korai vaskorból jellegzetes kerámiatöredékek kerültek elő. Szintén Dormuth Árpád tárta fel egyik legértékesebb leletünket, a hunkori sírt. Ritkaságnak számít a halottal eltemetett ezüst cikáda (ruhaösszefogó) tű, amely rangjelzésül is szolgált, valamint a IV. századi kúpos, metszett üvegserleg egy keleti provinciából. Az Árpád-kori Báta település maradványai az ezüstpénzek és a fegyverek. — Önök szeptemberben tájékozódó ásatásokat végeztek Milyen eredményeket hozott munkájuk? — Legfontosabb célunk az volt, hogy felhívjuk a helybéli- ek figyelmét az értékekre, melyeknek birtokosai. A tábor nyugati sarkát és korát a táborfalak kiásásával meghatároztuk. Megtaláltuk a második századi palánktábor vályogfalának nyomait. Az északi fal kiásásakor ritkaságszámba menő jelenségre, a vékony falat megtámasztó pillérekre bukkantunk, mellette egy nyolc méter hosszú terazzo padlós, és valószínűleg padló- fűtéses épület maradványait, alatta egy korábban legénységi szállás szennyvízelvezető csatornájának nyomait találtuk. — Biztonságban vannak-e a föld alatti leletek? — A temetők egy része a beépített Dunaföldvár alatt, illetve a Kőolajipari Vállalat épületei alatt van, ezek már elvesztek számunkra. Az ásatások mutatják azonban, hogy Matricában sem a Duna, sem a későbbi építkezések további kárt nem tettek, és ez ritkaság- számba megy. Jelenleg legnagyobb gondunk, hogy a kárpótláskor a táborfalu egyhar- madát (és a katonai tábor minimális részét) termelői kerteknek kiparcellázták. S noha a régészeti védelem alá eső területet csak 30 centiméter mélységig lehet művelni, a leletek így sincsenek biztonságban. Teljes védelmet szeretnénk a területnek, illetve valahogyan vissza szeretnénk vásárolni a kiparcellázott részeket. Ehhez azonban nem rendelkezünk anyagiakkal. — Hogyan építenék ki a be- mutatóparkgt, ha rendelkezésükre állnának a megfelelő anyagi források? — A feltárást a katonai táborban kezdenénk. Ezek a négyszögletes formájú táborok azonos szerkezeti séma szerint épültek, tiszti- és legénységi szállásokkal, műhelyekkel, tábori kórházzal, centrumukban a központi épülettel, a Principiávat, amelyben fegyverraktár és a császárok szobraival is díszített táborszentély volt. Németországi tapasztalataim szerint először ezeket az épületeket kellene fokozatosan feltárni. Ha ez a munka elindulna, elsősorban az itt élőknek bizonyíthatnánk, hogy törekvéseink számukra fontosak: hiszen múltjuk van itt, amihez kötődhetnek! D. Veszelszky Sára
