Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-20 / 16. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JANUÁR 20.. CSÜTÖRTÖK 13 Fogjunk össze! A pártok többsége el­kezdte kampányát az 1994 tavaszán meg­tartandó választások­ra. Minden választópolgár, akit érdekel hazánk sorsa, ag­godalommal vagy bizalom­mal tekint a várható ered­ményre. Mi, idősek tudjuk, hogy nemzetünk fennmaradása, gyermekeink, unokáink jövő­je függ attól, hogyan szavaz népünk. A statisztika szerint pesszimisták vagyunk, ame­lyen igazán nem lehet csodál­kozni! Az újságok, a rádió és a tv 3 és fél év óta ontja a rossz híreket (kevés kivétel­lel). Az emberek fejébe való­sággal belesulykolják, hogy minden, ami történik, re­ménytelen. Jelenleg a fő cél a liberális ellenzék és az MSZP. az MSZMP részéről: minden gazdasági nehézséget ennek a kormánynak tulajdo­nítani, a lakosság mindezt sa­ját bőrén érzi, csak nem gon­dolni a múltra, a 40 évre! 1991-ben aknamunkával sike­rült szétverni a kisgazdapár­tot, a Szociáldemokrata Pár­tot, megbontani az MDF egy­ségét. Micsoda öröm már elő­re a baloldalnak: győzelem esetén majd mi megmutatjuk! Magamat mindig optimistá­nak tartottam, de szomorúság fogott el, amikor elolvastam dr. Szabó Lajos kisgazda kép­viselőnk írását a Pest Megyei Hírlapban. Sokan vagyunk ebben az országban, akik na­ponta feltesszük a kérdést: mi lesz veled parasztság? Negyven éven keresztül meg­aláztak, sok mindent kibír­tunk, összeszorított foggal tűrtünk. 1989-ben felcsillant a re­mény: újra embernek érezhet­jük magunkat, összefogunk, dolgozunk saját földjeinken, termelünk, megtanítjuk ifjúsá­gunkat a föld szeretetére. Mi maradt még? A remény? De­cemberben felcsillant egy kis világosság, amikor Pesten az F pavilonban ezrek kiáltot­ták: egységet a kisgazdapárt­nak! Ezt akarta dr. Szabó La­jos is, hiszen ott volt Sohvad- kerten is, igaz, becsületes ma­gyar ember! Egyetlen célja le­het, ami ezer és ezer parasz­té: egységben az erő, érdek- képviseletet a termelő ember­nek! Nem lehet, hogy 4 év minden erőfeszítése tönkre­menjen csak azért, mert szét­húzunk. Az F pavilonban het­venéves kunhegyesi barátom könnyes szemmel mondta ne­kem: — Én kaptam meg az árverésen a földjeid egy ré­szét, vigyázok rá nagyon! Mi lesz akkor, ha a balol­dal kerül hatalomra? Sokan azt mondják: a történelem nem ismétli önmagát! Hiú re­mények! Kedves paraszttársa­im! Gondolkozzatok már azon, hogy az MSZMP utód­pártja,. az MSZP vezetőinek és tagjainak (kevés kivétel­lel) a gondolkozása 3 és fél év alatt megváltozott? Vajon' miért nem írta alá egyetlen MSZP-s képviselő sem a kár­pótlási törvényt? Ugye tisztá­ban vagytok azzal, hogy győ­zelem esetén mit tenne elő­ször Horn Gyula és koalíciós partnerei? Egyetlen tollvonás­sal keresztülhúznák a földtör­vényt! Ne bizonytalanítsuk el még jobban a vidék népét, le­gyen már vége az egymásra mutogatásnak, a személyeske­désnek, fogjunk össze, egy a célunk: lassan felemelkedni és legalább az alapjait rakjuk le egy nyugodtabb gazdaság­nak, hogy a gyermekeinknek, unokáinknak könnyebb le­gyen! Legyen a jelszó: egy küzd­jön mindenkiért! Kárteszi Istvánná Cegléd Levél a demagógiáról Tisztelt tagtársak, szaktársak! Jóma­gam több mint 50 éve vagyok szak- szervezeti tag, illetve a negy­venes évek elején, majd a koalíciós időkben még szert vezett dolgozó. Utóbbi funk­ciónkat a pártállam elvette tőlünk, amikor a szakszerve­zeteket, a SZOT-ot tagdíjat beszedő, adminisztratív git­tegyletté degradálta le. A függetlenített szakszervezeti vezetőket (funkcikat) a párt jelölte ki, sok esetben „ejtő­ernyősökből” (mert párt­vagy állami funkciójukban levizsgáztak...), akik szol­gai módon szolgálták a párt érdekét — ha kellett a dolgo­zók rovására... Utolsó mohikánként, több mint miniszteri beosztásba Nagy Sándort tette oda a dol­gozók nyakára a Kádár— Grósz vezetés, ő hatalmát átmentette a rendszerválto­zás utánra is. És mint hithű kommunista, fondorlatos módon a legtöbb munkahe­lyen életben tartja a párt szellemét, az MSZOSZ égi­sze alatt. Demagóg nyilatko­zataival támad mindent, min­denkit, aki a kormány, a rendszerváltozás híve. Most, hogy Miskolcon ve­zeti az MSZP képviselője­lölt-listáját [ez sem véletlen, hogy a volt fegyver- (fegy­veres) társ, elvtárs, Grósz K. „hitbizományában” pró­bál szerencsét...], nyilatko­zott a Nap-keltében. Ahol ki­jelentette: a korteshadjára­tát, a szokásos demagóg hor­dószónoklatait (persze ő nem így mondta...) a szak- szervezet, a nyugdíjasok pénzéből is támogatják!... Az évtizedek óta beidegző­dön csalárdsággal azt mond­ta: ezt a támogatást olyan je­lölt is megkaphatja, aki nem az MSZP listán indul... Ez a blöffök blöffje. Kérdem én, Nagy Sándor és elvtársai megtűrnek, megtűrtek a ve­zetésben, a SZOT-ban bár­kit (mindegy hogy hívják, csak a cégér változott...), aki nem hithű kommunis­ta9... Én arra kérek minden ma­gyarságtudattal rendelkező, demokratiksuan gondolkodó szakszervezeti tagot (volt szervezett dolgozót), hogy ne adja szavazatát Nagy Sán- dorékra, és ne fizessünk ad­dig egy fillér szakszervezeti díjat sem, amíg azt a kom­munizmus, a visszarendező­désért vívott harc oltárán ál­dozzák fel... Csikós László Budapest HISTÓRIA Az altaji népek ős vallása, tekintettel a magyar ősvallásra Csengery Antal (1822—1880) reformpolitikus, publicista, közgazdász és történész. Deák bizalmas barátjaként jelen­tős szerepe volt a kiegyezés létrehozásában. Az 1868-i nép­oktatási törvénybe az ő kezdeményezésére került be a pol­gári iskola intézménye. Az alatt a három év alatt, amíg ösz- szehasonlító néprajzzal foglalkozott, módszertanilag kije­lölte a magyar ősvallás kutatásának az irányát. I ... Mi volt a magya­rok ősvallása? • Alapjában nem lehe­tett más, mint azon hun-szity- tya népeké, melyek a törté­net kezdetétől fogva ugyan­azon téreken mozogtak, hon­nan, hagyományaink és a legrégibb történeti nyomok szerint, őseink e földre jöt­tek. A vallások története ta­núsítja. hogy azonegy éghaj­lat alatt, hasonló természeti benyomások közepett, egy­forma életmód mellett, a mű­veltség ugyanazon fokán egyképpen alakul a népek vallásos szemlélete. Hérodo­tosz szkítái s a hunok, ava­rok és bolgárok például mind saját, egyéni jellemvo­násokkal jelennek meg a tör­ténetekben, de, különbözése­ik dacára is, annyira közös jelleggel, mely egy tekintet­re szembetűnik. Különösen feltűnő e hasonlat, ha vallá­sukat egybevetjük. Érdekes és tanulságos párhuzam, melyből magából eldöntő következtetést vonhatnának elődeink ősvallására. Az újabb idők azonban egy tudományt alapítottak meg, mely a nyomozó törté­netírót még távolabbi idők­be vezeti vissza; s külön csa­ládokban csoportosítván a népeket, kimutatja e népcsa­ládok ősi fészkeit, és szava­ik ős értelmében föltárja előttünk a népek ős világné­zetét. A hasonlító nyelvtudo­mányt értem, mely a szanszkrit és zend nyelvek tanulmányozása által a szanszkrit és zend nép kö­zös honába vezette vissza a történetírót, s ez őshonban keresi és találja föl Európa legműveltebb népei művelt­ségének első sarjait. A ro­kon törzsek ugyanis szükség­képp addig éltek egymás kö­zelében és távol nem rokon törzsektől, míg nyelveik kö­zös jelleműekké váltak. Kü­lönben nem fejthetjük meg a nyelvfajok különbségeit. S ha minden nemzet legősibb történetei okvetlenül rokon népek közelében folytak le: mi természetesebb, mint a magyar nemzet őstörténeti nyomdokait is a rokon né­pek közt keresnünk? A magyar ősvallás nyomo­zói mindeddig, kivétel nél­kül, más utat követtek. Majd sémi, majd indogermán pár­huzamokba bocsátkoztak; s történetíróink és költőink vizsgálatlanul fogadták el Cornides állítását a pársz ha­sonlatról, holott csak azon kis munka is megingathatta nézetökben, amely Engeltől a magyarok eredetéről, Cor- dines értekezésével együtt lá­tott világot. Engel munkája, Sajnovics és Hell, Wöldik és Fischer tekintélyére hivat­kozván, határozottan ki­mondja már a magyar nyelv rokonságát a finn nyelvek­kel; utal immár a török—ta­tár és magyar nyelvek közöt­ti hasonlatra is... Mi volt tehát a magyarok ősvallása? Ismétlem, amit kezdetben mondtam, hogy alapjában nem lehetett más, mint azon népek vallása, melyekkel azonegy éghajlat alatt, ha­sonló természeti benyomá­sok közepette, egyforma életmód mellett, a művelt­ség ugyanazon a fokán talál­kozunk; nem lehetett más, mint azon népeké, melyek közt nemzetünk legősiebb történetei szükségképp le­folytak. Eszerint a vallások bölcse­leté s a hasonlító nyelvtan egyaránt az altaji [most és a továbbiakban az ural-altaji népek értendők] népek ős­vallása nyomozására utal bennünket. S éppen e nyomozást tűz­tem az értekezés föladatául. A turkok, úgymond Theo- pülaktosz, tisztelték a leget (vagy eget) és a vizet, s him­nuszokat énekeltek a föld­nek. Ezen természeti tár­gyak tiszteletét föltaláljuk az összes altaji népcsalád­nál. Vizsgáljuk rendre. A lég, ég, menny Semmi sem alkalmasabb az egyszerű, természeti állapot­ban levő ember csodálkozá­sát, s azt a félelmet és tiszte­letet, mely a vallás kútfejét képezi, annyira fölébreszte­ni, mint a látható lég, a menny vagy az ég, a ragyo­gó égitestekkel. A menny­ből hallatszik a dörgés, ott cikáznak az ijesztő villá­mok, onnan ragyog az éj sza­ki fény, ott származik a hó, az eső, a jég, a zivatar, any- nyi jótékony és annyi félel­metes természeti tünemény. megannyi megfoghatatlan dolog, rettegett vagy hálá­val fogadott csuda a termé­szet fiára nézve. A menny, a látható ég s bizonyos ab­ban rejlő hatalmak tisztele­te, mond ez okból Castrén. egész Ázsiában otthonos; de sehol sem inkább, mint az altaji népeknél. A mennyet tisztelték a mongolok teng- ri, s a mongol eredetű kínai­ak* ten vagy tien név alatt. A tunguz maiglan az eget imádja, melyet bugának mond; s több török—tatár törzs napjainkban is a meny- nyei hatalomnak, kudainak mutatja be legfőbb hódola­tát. Tu-kin, kínai történetí­ró, égimádóknak mondja a mostani törökök elődeit is. Ugyanezt állítják a kínaiak a hiungu népről. És pedig, hogy az ég alatt kezdetben magát a látható égboltoza­tot, az anyagi mennyet értet­ték, tanúsítja a vallások fej­lődési története, mely, amint más alkalommal kifej­téin, a nyers természetimá- dást mutatja a vallásos esz­mélet első mozzanatának; ta­núsítja az isten név legősibb anyagi jelentése mind az in­dogermán mind az altaji né­peknél. Lönrot szerint jumala leg­régibb istennév a finn mito­lógiában. Annál valószí­nűbb állítás, mert a többi finn istenség nem fordul elő a rokon törzseknél, míg ju- malát az észt jummal, a lapp jubmel és muenje a zűr­jén és a szamojéd num (njum) istennevekben is föl­találhatjuk. S mit jelentett jumala a régi a régi finnek­nél? Háromféle jelentésben jön elő: mint anyagi menny, a menny istene, és istenség általában. így mondja Kowa- levszki, hogy tengri a mon­goloknál a mennyet, a menny istenét, istenséget ál­talában s jó, és rossz szelle­met is jelent. „E három jelentés közül — úgymond Castrén —, ter­mészetesen minden nyelv­ben az érzéki, az anyagi az első, eredeti értelem. Nyers és műveletlenebb népeknek a legmindennapiabb elvont fogalmakra sincsenek kifeje­zéseik; annál kevésbé képe­sek oly magas fogalmat, mint az isten, általános, el­vont értelemben fogni föl és fejezni ki, midőn reájok néz­ve még csak ez vagy amaz isten létezik. Az emberi szel­lem fejlődése hozza magá­val, hogy lassanként emelke­dik az érzékiről az érzékfö­löttire, a részletekről az álta- lánbosra, a konkrétről az el- vontra.” S az istennév amaz ős, érzéki, konkrét jelentése maiglan fönnmaradt több al­taji nép nyelvében. Nem­csak a kínaiaknál jelenti a tien egyaránt a mennyet és mennyistent. Ily kettős érte­lemben használják némely török—tatár szójárásban a tengri, egy mordvin szójá­rásban a skei, s a jenyisze- ji—osztják nyelvbeh az es istenneveket. A műveltebb szamojéd törzsek jelenleg is előbb a mennyet értik num alatt, és csak aztán a menny istenét. (Folytatjuk) Csengery Antal * A kínaiakat Csengery tévesen véli mongol eredetiteknek. Élelmezési előírás katonáknak A 17—18. században a megyei közgyűlések egyik leg­gyakoribb ügyrendi pontja a katonák beszállásolásával kapcsolatos teendőit megvitatása volt. Állandó vitákra, összetűzésekre került sor a katonaság és a megye között amiatt, hogy mit és mennyit kell élelemből beszolgáltat­ni. Hogy a további vitákat elkerüljék, 1718. januárjá­ban Pászthory Imre jegyző szabályzatot készített, amely­hez a megyében állomásozó Savoyai ezrednek magát tartama kell. A szabályzat 1. pontja leszögezte: „Ha a közkatona nincs megelégedve az eddigi egy étkezéssel, mely egy libra húsból áll, és naponta háromszor eszik, úgy reggelire annyit kap, amennyi egész napra elég, meg még 8—9 garast és kenyeret is. Ilyen esetben vagy vissza kell adni azt, amit az egy libra húson túl kapott, vagy az elszámolásba bele kell venni. A katona elégedjék meg egy libra húsból elkészített egyszeri és nem kétszeri vagy há­romszori étkezéssel, s ha az egy libra húst nem tudja ebéd­re elfogyasztani, tegye el vacsorára.”(1 libra mintegy 40 dekagrammnak felel meg.) A szabályzat többi pontja meghatározta, mennyibe kell számítani a reggelit; elő­írta, hogy az egész napi élelmezés megváltási összege 4 krajcár lehet. Fontos előírás volt, mely megtiltotta a ka­tonák és a parasztok közötti megállapodásokat, csak a hivatalos összegeket kérhették, illetve adhatták a felek. A tisztek sem kaphattak többet 4, illetve bárom forint­nál. Savoyai herceg porcióját Kecskemét városa volt kö­teles fizetni. Pogány György

Next

/
Thumbnails
Contents