Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-20 / 16. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JANUAR 20., CSÜTÖRTÖK Váci látogatás Nagy B. Istvánnál Január végén Mini Fesztivál A végtelen égbolt festője El Greco-tanulmányok (8) fővásznat, hogy a végtelenbe tartás élményén túl a magasba törekvés igézetét is felkeltsem — magyarázta elképzeléseit. — Volt valami közvetlen oka a nyolcvanas évekbeli fordulópontnak, mely óta „ Greco tanulmányait" festi? — Ötvenen túl olyan képi ötletek kezdtek foglalkoztatni, amelyek nem ironizálható dolgokkal voltak kapcsolatban. Például a saját halálommal, és az ehhez kapcsolódó gondolatokkal. A megfelelő formanyelvhez keresgéltem elődöket. Ekkor bukkantam Greco- ra, akit korábban is nagyon szerettem. — Mit fedezett fel Greco- ban? ■— Észrevettem, hogy a motívumai hátteréül szolgáló égbolt megfestése milyen fontos számára. Mintha ez a nagyon sokféleképpen és sokrétűen és nagyon mozgalmasan ábrázolt égbolt határozná meg alakjait, és nem fordítva. Ez szívná és csavarná őket, és ettől adódik az az érzésünk, mintha görbült térben lennének. Az égbolt mélységét nem kicsinyítéssel, hanem a színek és formák játékával éri el. — Az effajta „felfedezések" furcsa dolgok Többnyire olyasmik tűnnek fel sszá- munkra mások alkotásaiban, amik már régóta foglalkoztatnak bennünket. — Talán igen. Számomra az örökkévalóságot a mozgások, a folyamatok, a mindenfajta erőhatások jelentik — mondta az alkatilag dramati- kus hajlamú művész. — Ezt az örökkévalóságot próbáltam magam is a tapasztalatilag megismert és átérzett égboltélményem megfestésével érzékeltetni. Greco arra mutatott példát, hogyan lehet a motívum nélküli teret tartalmassá tenni, és hogyan lehet mélységét alakok és tárgyak nélkül is érzékeltetni. Magam egy-egy folt, a különböző színű és méretű foltok megfelelő arányú alkalmazásával próbálom tér-élményeimet megfesteni. — Miért zavarják a motívumok? Készülő' képén az égbolt végtelensége hangsúlyozódik a méreteihez képest nagyon kicsinek ábrázolt alakokkal. Kék sóhaj Isten felé — Ha jó a motívum, nem zavar. De legtöbbször a képekkel ellentétes, vagy közönséges, vagy túlságosan engem képvisel. — Készülői képe az első', amelyen saját motívumot alkalmaz. Gyönyörű ez a bibliai Jakob és a földöntúli lény küzdelmét ábrázoló résziét. Miért volt szükséges közvetlenül idéznie a festőtől korábbi Gre- co-tanulmányain ? — Ez így indult, de most már távolodok tőle. Egyébként igyekszem elhagyni a motívumot, és örülnék, ha képeim ezek nélkül is hatnának. — Az uralkodó színen kívül alig-alig használ más színt a Greco-tanulmányokon... — Igyekszem az égbolt-élményemnek a megfelelő színt megtalálni, és az élményt ennek árnyalataival, és csak minimálisan használt egyéb színekkel éreztetni. Ezek leginkább a kék körül mozognak, mert a kék egyértelműbben hordozza a végtelenséget, a személyen túliságot, mint a meleg színek. — A motívum-nélküli, rm>- nokróm égbolt festése lenne végső festői szándéka? — Nem merek már szándékról beszélni. Inkább vágyról, vagy óhajról. Nagyon költőien az volna a cél, hogy a Greco-sorozat a maga összességében nem lenne más, mint egy nagy kék sóhajtás az Isten felé. D. Veszelszky Sára De szép ez a kép! — torpantam meg az állvány előtt Nagy B. István, váci festőművész műtermében. — Úgy érzem, hazaérkeztem — pillantott fel. — Ráismertem, mit kellene megvalósítanom — fűzte még hozzá, és hangjában végre biztonságot éreztem. Húszéves ismeretségünk óta először. Mindig vívódott, mindig önmarcangolóan keresett. Két év előtti utolsó látogatásunkkor sem tapasztaltam, hogy elégedett lett volna magával. Jobban megnéztem a készülő képet. A nagyméretű vásznon sötéten gomolygó felhők, nagyon dinamikusan megfestve árnyalataival és fehérrel. A festőnél megszokott módon a kép széles vászonkerettel folytatódik, rajta ismét csak felhők, de ezek nyugalomban. Az alsó keretre tett két kisebb képben hangsúlyozottan ismétlődik a fő téma egy-egy részlete, az egyik középpontjában két alak küzd egymással: egy sötét sziluettű és egy ragyogó fehér. Aki elégedetlen Fényük és árnyuk továbbsugár- zik a nagy vászonra, amelynek mélysége befele vonzza a tekintetet, pedig nincs rajta kicsinyítés. Csak fények játéka. — Mint egy vízió — mondtam. Talán igen. Vagy inkább egy vágyakozás a végtelen tér felé — mondta ki Nagy B. István a kulcsszavakat, a központi törekvést, amely a nyolcvanas évek közepe óta irányítja festészetét. E fordulópont egyben visszatérés volt az eredeti célkitűzésekhez. — Az örökkévalóság megfestése vonzott a pályára tizenéves koromban. Rembrandt példáján láttam, hogy egy festő mennyi mindent tud e téren véghezvinni — emlékezett indulására az egykor mélyen vallásos művész. Aztán mégis eltért eredeti szándékaitól... — Szőnyiből, gyerekkori példaképemből már „kiszerettem”, amikor a főiskolán tanítványa lettem. Más festőeszményt nem találtam, akinek formanyelve a huszadik században is kiindulópont lehetett volna a sajátom kialakításához. A magam erejéből próbálkoztam évekig belső igazságom festői kifejezésével. Akkori képeim szabadon áramlók, de szakmai tudás nélküliek. Nyilván ezért fogadták kissé fanyalogva őket — mondta, miközben a Próféta című festményét mutatta. Egy körvonalakkal és egy izzó szempárral felidézett alakot a sötétre alapozott vásznon. A képei fogadtatására érzékeny művészt a szakma távolságtartása megzavarta. Belső meggyőződése is meggyengült az ötvenes évek ideológiájának hatására. A korszak művészi igénye, különböző anyagi és karrierbeli célszerűségek miatt aztán festészete dramatizáló történetekkel elmondott társadalmi problémák ironizáló megfestésébe csúszott. Saját elégedetlenségét és a nem egyöntetűen lelkes fogadtatást technikája tökéletesítésével próbálta leküzdeni, több mint húsz éven át. Ma tévútnak, és szellemileg szegényesnek ítéli akkori festészetét. Mégis, ahogy újra megnézegetjük a képeket, kevésbé hangsúlyosan, de feltűnnek mai törekvéseink előzményei: a motívum nélküli háttér mozgalmas festése, a kompozíció széle felé szorított, kifelé tartó alakok, a téma folytatása a meghosszabbított kereten, s az alulra feltett miniatúrákon. A tér telítődése — A téma kereten túli folytatásával azt akartam érzékeltetni, hogy az „ügy” nem ér véget a képen. Az üres tér tartalommal telítése mindig is foglalkoztatott. Az alulra feltett miniatúrákkal megemeltem a El Greco-tanulmányok (6) Hancsovszki János felvételei Zenei értékeink pódiuma Hatodik alkalommal rendezi meg a Mini Fesztivált a Magyar Zeneművészeti Társaság január 28. és 30-a között a Pesti Vigadóban. A tizenkilenc magyar és hét külföldi kompozíciót bemutató, rangos rendezvénysorozatról tegnap tartott sajtótájékoztatót Durkó Zsolt, Kossuth-díjas zeneszerző, a társaság elnöke. A Mini Fesztivált a hazai zenei életben szomorúan tapasztalható hiányosság hívta életre — mondta Durkó Zsolt. Komoly értékeket képviselő hazai zeneszerzők művei egyébként nem kerülnének felszínre, ugyanakkor szinte egyáltalán nincs lehetőség a minőségi kortárs zene folyamatos bemutatására. A XX. századi klasszikusok közül idén az 1992-ben Bernben elhunyt Veress Sándor, illetve svájci zeneszerzőtársa, Frank Marin művei hangzanak fel, Maros Rudolf, Bárdos Lajos és Farkas Ferenc kompozíciói társaságában. A kortárs zeneszerzők derékhada mellett tehetséges fiatal komponistákat is bemutatnak, így például a tavaly végzett Bánkövi Gyulát. A műveket olyan kiváló énekesek, szólisták, kamaraegyüttesek- és zenekarok tolmácsolják, mint például Takács Tamara énekművész, Szecsődi Ferenc hegedűművész, Onczay Csaba gordonkaművész, valamint a Filharmóniai Társaság Kamarazenekara vagy az Académia Rézfúvós Kvintett. Hagyományaikhoz híven egyben fiatal tehetséges előadóművészek fellépését is lehetővé teszik. A Mini Fesztivál keretében péntek este és vasárnap délután magyar művek hangzanak el, szombat és vasárnap este egy-egy külföldi ország zeneszerzői termése kerül előadásra: előbb svéd—magyar, majd a svájci-—magyar est keretében. Tavalyi nagysikerű kanadai—magyar estjükhöz hasonlóan (amelyet Montreálban megismételtek), idén a svájci—magyar estet rendezik majd meg a vendégek hazájában is. A Mini Fesztiválról a Magyar Televízió összefoglalót sugároz, közvetlenül a rendezvénysorozat után. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően az elhangzó művek többségét felveszik, és egy későbbi időpontban sugározzák — tudtuk meg újságírói kérdésre válaszolva. (A jegyek ára 300 forint, diákok és nyugdíjasok számára 50 százalékos kedvezményt nyújtanak.) (-ky) Az idei Ferencsik-díjas (MTI-fotó) Párkányi Tibor csellóművész kapta az idei Ferencsik-díjat, amelyet a karmester hozzátartozója 1986-ban hozott létre. A Magyar Állami Operaház művészének (a kép jobb oldalán) tegnap Ütő Endre igazgató nyújtotta át az emléklapot Apponyi-gyűjtemény a Várban A magyar kultúra napja alkalmából holnap délután 14 órakor Magyarország és Európa az Apponyi-gyűjtemény tükrében címmel nyílik kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban (Budavári Palota, F. épület, VI. emelet). A rendezvényt Kosáry Domokos, az MTA elnöke nyitja meg, közreműködik a Vagantes együttes. A különös tárlat április 21-ig tart nyitva. Csavlek-művek tárlata Csavlek András Kossuth-dí- jas festőművész munkáiból rendez kiállítást holnaptól (február 6-ig) a Józsefvárosi Galéria. A délután 5-kor nyíló tárlatot Ury Ibolya művészettörténész nyitja meg.
