Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JANUÁR 19., SZERDA 5 Véget ért a „Szociális védöháló”-szeminárium Szakembereink külföldi meghívásokat kaptak Tanyasi emberek „Mi kivárjuk a jobb időket” Felső vány nincs feltüntetve a térképen, mindössze néhány házból álló tanyaközpont Bugyi és Dunavarsány közt. Ide tartozik a Bozsó-tanya is, kis sziget a homokos, akácfákkal tűzdelt dűlök közt, melyek tulajdonjogára a némedi és a bu­gyi földrendező bizottság egyaránt számot tart. Négy napon át tanácskoztak, előadásokat hallgattak meg, személyes tapasztalatcseré­ken, sőt helyszíni bejáráson is voltak azok a chemnitzi, lud- wigsburgi és essexi szociális- ügyi szakemberek, akiket Pest megye hasonló területen dolgo­zó ügyintézői, gyakorlati mun­katársai hívtak meg, s kísértek végig a gazdag programokon. Dr. Horváth Szabolcs megyei főorvost arra kértük, összegez­ze a tapsztalatokat: — Meglehetősen nehéz ösz- szehasonlítani a négy régió — köztük a megyénk — szakem­berei által elmondottakat, hi­szen valamennyien más-más — érthető módon különböző anyagi lehetőségekkel rendel­kező — intézményi rendszer­ről, eltérő működési feltételek­ről szóltak előadásaikban. Kü­lönbség van abban is, hogy míg Nyugat-Európában az ott­honi ellátás a népszerű gondo­zási forma, illetve az intézmé­nyi keretek is általában csak kis létszámú idős korú ember elhelyezését biztosítják, Ma­gyarországon, így a megyénk­ben is, a nagy — s általában nem e célra épült — épületek­ben berendezett szociális ottho­nok a gyakoriak. Különbség van továbbiak­ban abban is, hogy azokban az országokban, ahonnan vendé­geink érkeztek, az általános egészségügyi feladatok és a szociális ellátás rendszere éle­sen elválnak egymástól. Ná­lunk azonban a szociálpolitika jobban összefonódik az egész­ségüggyel. Mindehhez — a (Folytatás az L oldalról) A szövetségen kívül a tanács­kozás szervezői között talál­juk a Belügyminisztérium ön- kormányzati főosztályát, a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetségét, a Kisvárosi Ön- kormányzatok Országos Szö­vetségét és a Közigazgatási Kamarát. A vendéglátók ne­vében Gémesi György polgár- mester megnyitójában el­mondta: ezt a tudományos ta­nácskozást összekötötték egy korábban, az államigazgatás és az egészségügy területén dolgozók részére kiírt pályá­zat részleges értékelésével. — Hat témakörben vártuk a dolgozatokat — mondta a polgármester. — Mivel az egészségügy területéről na­gyon színvonalas munkák ér­keztek, kiemeltük ezt a témát a pályázatok közül. E kétna­pos tanácskozáson lehetőség nyílik az említett dolgozatok meghallgatására és megvitatá­sára, majd egy újabb fórum ad helyet a fennmaradó 5 pá­lyázati téma megbeszélésére. A tudományos tanácsko­zás első napján ünnepi ese­szeminárium egyik tanulsága­ként is említem — újabb fel­adatként járul, hogy hazánk­ban tulajdonképpen még csak gyermekcipőben jár a szoci­ális háló kialakítása. Ehhez is segítséget kaptunk a német és az angol szakemberektől: olyan mintákat mutattak be ne­künk a külföldiek, melyek ugyan egy az egyben nem ve­hetők át, de a gondoskodás ezen formái más országokban és régiókban is alkalmazhatók. — Túl azon, hogy Nyugat- Európában hagyományai van­nak a szociális gondoskodás-- nak, mintha sokkal nagyobb fi­gyelmet is fordítanának a rá­szorulókra. .. — Alapvetően nálunk, Ma­gyarországon is rendkívül ma­gas szintű szociális érzékeny­ség jellemzi az embereket. Ám úgy, ahogyan mondta, az intézményrendszer elmarad et­től. Az okokat, túl azon, hogy Nyugat-Európában régebben kiépültek a gondoskodás há­zai, abban látom, hogy az emlí­tett államokban más normatív összegekkel gazdálkodnak a régiók, s az államok általában sokkal nagyobb tételeket fordí­tanak szociális szakemberek képzésére. Csupán két számot említek: Ludwigsburgban 2,4 lakos jut egy ápolóra, míg ugyanez a szám Chemnitzben 3,1 körül van. Ezekkel az ada­tokkal összevetve a mieinket, úgy érzem, mintha még csak a gyermekkorban lennénk. Fel kell nőnünk nekünk is a fel­nőtt színvonalú szociális gon­doskodáshoz. S ebben, mint­ményre is lehetőség nyílt: ek­kor kapta meg Gödöllő azt az orvosi műszerekkel felszerelt, sőt rövidhullámú mentőhívó­rendszerrel is ellátott korsze­rű ügyeleti autót, egy Peu­geot 106-ost, mely elsősor­ban a város sürgősségi beteg- ellátását szolgálja. (E rend­szer gyakorlati működtetésé­ről a mai tanácskozáson hall­egy szülő a gyermekét, segítet­tek négy napon át bennünket a külföldi szakemberek. — A vasárnapi gyömrői programon hangzott el, hogy a ludwigsburgi régióban a mi megyei kastélyszerű épületünk­höz hasonlóban rendeznek be szociális otthont. A már tapasz­talatokkal rendelkező hazai kolléga majd a helyszínen segí­ti a németeket... — A személyes jellegű, ké­sőbb megvalósuló kapcsolatok alapjainak lerakásához is nagy segítséget kaptunk a szeminári­umon. Konkrét meghívásokat is átnyújtottak szakembereink­nek a német és az angol kollé­gák. Ezenkívül számos olyan szakmai jellegű ötletet hagy­tak itt a vendégeink, melyek feldolgozása a későbbiekben várat magára. — A feldolgozás alatt a sze­mináriumon elhangzottak or­szágos megismertetését érti? — Feltétlenül feladatunk, hogy például a minisztérium il­letékesét bevonva, más térsé­gekkel, országos szervezetek­kel is tudassuk, mit kell ten­nünk nekünk ahhoz, hogy a megyénkben jobban, s a valós igényekhez igazodva valósul­jon meg a szociális gondosko­dás. Tudomásul kell vennünk, hogy nagyon sürget az idő ben­nünket: rendkívül sok a rászo­ruló ember. Egy adott társada­lom szociális ellátási rendsze­rét a hatékony gazdálkodás, az intézményhálózat fejlettsége, s az elesettek felé megnyilvánu­ló érzékenység együttesen ala­kítja. M. É. hatnak előadást, láthatnak be­mutatót a szakemberek). Az önkormányzati tudomá­nyos konferenciával párhuza­mosan a városi művelődési központban orvosi berendezé­seket forgalmazó cégek tarta­nak szakmai bemutatót, s egy­ben felajánlják sorsolásra is műszereiket. M. É. A Bozsó család levélben kere­sett meg bennünket, melyben el­panaszolták anyagi helyzetüket. A traktoros félj, a munka nélkü­li feleség és a középiskolás lány a létminimum alatt él, azt is úgy, hogy a bugyi önkormány­zat 1900 forint keresetkiegészí­tést folyósít a családnak. Bozsó- ék ezt az összeget sérelmezték, de mint kiderült, az önkormány­zat törvényesen járt el a megál­lapításakor. Ettől függetlenül, Bozsóék helyzete valóban nem irigylésre méltó. % Nem kellett a tej a felvásárlóknak Rossz földesút vezet a tanyá­hoz, melyet dühös kutyák őriz­nek. Ezekre itt szükség van, hisz a legközelebbi szomszé­dig 2 km a távolság. (Két év­vel ezelőtt fényes nappal foj­tottak meg egy magányos asz- szonyt a környéken.) A kutya­zsinatra előkerül a gazdaasz- szony, aki közel sem úgy fest, ahogy a népi írók regényeiben olvasni. Ráadásul meglepően választékosán fogalmaz. Bozsóék, már mint házasok, húsz éve költözködtek ki a ta­nyára, mert Pesten nem kaptak lakást, sőt kisgyerekkel még al­bérletet sem. A tanya annak idején a Kertészeti Egyetem Tangazdaságának tulajdona volt, és szolgálati lakásként szerepelt. Bozsó traktoros­ként, az asszony bedolgozó­ként vállalt munkát, s kereset­kiegészítésként belevágtak a tehenészetbe. Később, amikor erre lehetőség adódott, megvet­ték a házat, s a hozzá tartozó telket. Az évek során a telekre két istálló épült, amiben 16 te­hén kérődzött. Egy részüket a Felsőbabáéi Állatni Gazdaság­tól bérelték, de volt néhány sa­ját jószág is. A 80-as évek vé­gén már napi 120-130 liter te­jet adtak le naponta a bugyi tej­begyűjtőnél. Aztán váratlanul becsapott az istennyila, a Bu­dapesti Tejipari Vállalat meg­szüntette a tejbegyűjtést. A @ A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság volt nagykőrösi gyáregységét — mint arról beszámoltunk — egy ha­zai, valamint egy osztrák vál­lalkozó vásárolta meg. Az Eu- roholz néven létrejött kft. több mint egy-évig tartó kényszer- szünet után, február közepe tá­ján kezdi meg a fafeldolgo­zást. Termékválasztéka a ko­rábbi gyakorlathoz képest nem változik lényegesen. Áz Örké­nyi úti üzemben továbbra is a rakodólap lesz a fő termék. A pipagyárként ismert telep a pri­vatizáció során tulajdonjogilag két részre szakadt. Az ország legnagyobb pipafaragó műhe­lyét Szabó Balázs helybeli vál­döntés Bozsóékon kívül még hét tehenészt sújtott, a pesti be­szállítás költségeire ráment (volna) a nyereségük. —- Akkor leültünk számol­ni, s kiderült, hogy a tejet nem érdemes beszállítani Pestre. Nem kifizetődő. Ezt követően írtunk egy kérvényt a bugyi ön- kormányzathoz. Ebben kértük, létesítsenek egy tejbegyűjtőt, melynek fenntartási költségét a tehenészek fedeznék, plusz garantáltunk évi 200 ezer fo­rint tiszta hasznot. Úgy kalku­láltunk, ha literenként lemon­dunk két forintról, jól járunk mi is, az önkormányzat is. Saj­nos a kérést elutasították, mi pedig szép lassan kezdtünk tönkremenni — mondja Bozsó- né halk sóhajjal. — Előbb a bé­relt teheneket adtuk vissza, majd a sajátunkat is eladtuk. Már csak kettő árválkodik az istállókban. Ráadásul meg­szűnt a munkahelyem, már a segély is lejárt. A férjem fize­tése, a családi pótlék és jövede­lemkiegészítő összesen nem éri el a 20 ezer forintot. Ebből fizetjük a ház részleteit, s a ve­tőmagra felvett OTP-kölcsönt. Nincs föld a vetőmagnak Bozsóék ugyanis számítottak arra a 20 aranykorona értékű földre, amit a tangazdaság ígért. Csakhogy pont a kárpót­lásra kijelölt terület az, melyre Némedi és Bugyi is igényt tart. Vetőmag tehát van — OTP-tartozás is van —, csak föld nincs, amibe a magot el­vessék. (A tangazdaság — lo­jálisán — jó minőségű termő­földet jelölt ki a részarány-tu­lajdonosoknak, s mi sem ter­mészetesebb, hogy a két köz­ség is ezt szeretné megkapni, mint régi jussát. A vitának bí­rósági döntés vet majd véget, de ez még folyamatban van, a földek parlagon hevernek. A jó is, a rossz is.) — Térjenek vissza a tehené­szethez — javasolom Bozsóné­lalkozó vásárolta meg, az Euro- holz pedig a bútorüzemet, amelynek termelését főként a belsőépítészeti vállalkozások­ra szeretnék a jövőben alapoz­ni. E szándék teljesülésének jó esélye van, amint azt Varga Imrétől, az Euroholz igazgató­jától hallottuk, több neves ter­vező céggel, így például az or­szágházi posta tervezőivel, ke­rültek kapcsolatba. Szinte kész­pénznek vehető ígéreteket kap­tak a körösiek komoly, igé­nyes beruházások kivitelezésé­re. Jól fizető piaca ígérkezik az ablakfrízeknek is. E termé­keket hazai bútorgyárakkal ko­operálva értékesítik majd — el­sősorban Németországban. nak. — Nem próbáltak szabad­piacon értékesíteni? — Persze hogy próbáltam. Bejártam Erzsébetre, literen­ként méricskéltem. De ehhez esetenként kell kérni a helyi ön- kormányzat engedélyét. Vagy megadják, vagy nem. Ha igen, fizetem a helypénzt és a szállí­tás benzinköltségét. De még így is fennáll a veszély, hogy a nyakamon marad a tej. Az em­berek többsége idegenkedik a házi tejtől, ragaszkodik a zacs­kóshoz. Tudja, sokszor elgon­dolkoztam rajta, hogy a tejen mindenki meggazdagodott, csak az nem, aki megtermelte. Nekünk ráment az életünk leg­szebb korszaka, az erőnk, a fia­talságunk, de még a pénzünk is. Ma sem értem, a tejipari vál­lalat miért szüntette meg a be­gyűjtőt, azt meg végképp nem, hogy az önkormányzat miért utasította el a kérelmünket. Amíg élünk, remélünk — A két tehénkét miért hagy­ták meg „írmagnak”? — Csak nem járok be tejet venni a községbe?! Az egyik te­jel, a másik meg vemhes. — A borjút eladják? — Még gondolkozom rajta. Lehet, hogy megtartjuk. Mert mi van akkor, ha változik a helyzet, és újra lesz kereslet a tejre? Bozsóné beszélgetésünk ele­jén kerek perec azt mondta: eb­ben a tanyában még egyszer nem lesz tehenészet! Az ember akkor megy be jókedvvel az is­tállóba, ha van értelme, ha látja a munkája gyümölcsét. Hát ez az, amit nem látok! Van persze egy másik mon­dás is: amíg az ember él, remél is. Bozsóék nyilván reményked­nek, különben miért küszködné­nek a két tehénnel. A téli tavaszban vaijak kö­röznek, majd letanyáznak a pőre fákra. Kár-kár — károg­nak kórusban. Hát kár az van. Kár a 14 tehénért, meg a parla­gon hagyott földekért. Mellesleg Bozsóné mást is mondott: — Elköltözni a tanyá­ról? Azt már nem! Mi kivárjuk a jobb időket. Matula Gy. Oszkár Az éves árbevételét 500—800 millió forint közé felfuttatni akaró Euroholz te­hát nagy reményeket fűz bútor­üzeméhez. Kitűnik ez abból is, hogy az asztalostanulók képzé­sére a termelés szünteltetése- kor, tehát bizonytalan, sőt vál­ságosnak mondható időszak­ban is gondot fordítottak. Pél­dásan együttműködve az ipa­rosképző iskolával. A szakem­berek képzése érdekében ho­zott áldozatok nem voltak hiá­bavalók. Rövidesen megkezdi termelését a bútorüzem is, amelynek törzsgárdáját rfiinde- nekelőtt a szakmát ott kitanult fiatalok legjobbjaiból akarják kialakítani. (—ay) Szemléletváltás az egészségügyben Kizárólagos mérce a beteg ellátása A Peugeot 106-os típusú autót lízingelő kft. első ízben adott át gépkocsit egészségügyi célra Erdősi Agnes felvétele Törzsgárda a tanítványokból Parlamenti megrendelés

Next

/
Thumbnails
Contents