Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-18 / 14. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JANUÁR 18., KEDD Fegyvert az ellenségtől? Iszlám pénzen szerb puska A boszniai hadsereg az isz­lám országoktól kapott pén­zen fegyvereket vásárol a szerbektől — közölte egy nevének elhallgatását kérő boszniai tisztviselő. A The New York Times tegnapi je­lentése szerint hozzátette, hogy „azok, akik a fegyver­beszerzések fedezetét bizto­sítják, a muzulmán—horvát fegyveres ellentétek elhúzó­dásában érdekeltek”. Egy ENSZ-képviselő úgy nyilat­kozott, hogy a maga részé­ről elképzelhetőnek tartja az ügyletet. — A boszniai hadsereget bekerítették. Más beszerzési lehetősége egyszerűen nincs — mond­ta. A The New York Times értesülése szerint, az egyik lehetséges helyszín a fegy­verüzlet lebonyolítására Mostar környéke. Rasim Delic tábornok, a boszniai hadsereg főpa­rancsnoka elismerte az ügy­let lehetőségét, de hozzátet­te, hogy nyilvánvalóan csak kis tételekről lehet szó. Az ET szakértői Szlovákiában Terepszemlét is tartanak Tegnap kétnapos látogatásra Pozsonyba érkezett az Euró­pa Tanács szakértői bizottsá­ga. A szakemberek Szlová­kia közigazgatási reformjá­nak tervezetével ismerked­nek, különös tekintettel arra a körülményre, hogy a terve­zet megvalósítása során Szlovákia milyen mértékben kívánja tiszteletben tartani az ET nemzetiségi szempon­tokat méltányoló ajánlásait. A szlovák kormányhiva­talban tegnap délelőtt meg­kezdődött megbeszélések zárt ajtók mögött folytak. Az Európa Tanács küldöttsé­gét az ET környezetvédelmi és önkormányzati felügyelő­ségének igazgatója, A. Ch. M. Rijnen vezeti. A szlovák tárgyalócsoport élén Roman Kovác a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese áll. A szlovákiai magyar parla­menti koalíciót Duka Zólyo­mi Árpád, az Együttélés alel­nöke, a mozgalom parlamen­ti csoportjának vezetője kép­viseli. A tárgyalások megkezdé­se előtt Roman Kovác kije­lentette, hogy a szlovák köz- igazgatási reform során Szlo­vákia „minden állampolgára javára kész alkalmazni az Európa Tanács szakemberei­nek tapasztalatait”. Ismere­tes, hogy a szlovákiai ma­gyarok a révkomáromi nagy­gyűlésen megfogalmazott ál­lásfoglalásokban féjezték ki fenntartásaikat a szlovák közigazgatási reform terve­zetével szemben, mert az a vegyesen lakott területek magyarságát statisztikai ki­sebbségbe juttatná. Az Európa Tanács szakér­tői két napig folytatják vizs­gálatukat Szlovákiában. Az MTI tudósítójának értesülé­se szerint' a szakértők prog­ramjában vidéki „terepszem­le” is szerepel. Év végi (nyílt) levelet írt az egyik lapban, szilveszter napján Esterházy Péter, a másik parton (?) lévő író-művész társaihoz. A levél alatt olvashattuk mindjárt Czakó Gábor kultúrált válaszát. Valami igaz mindkét levélben ta­lálható, de csak egyiknek van iga­za. A másodiknak. Néhány író a múlt évben beje­lentette, hogy bojkottálja a két közszolgálati médiumot. A ma­gyar állampolgárok egy része válaszként erre hetek óta küldi tiltakozó aláírását egy felhíváshoz, melynek címe „A Szellem felemelkedéséért”, mert szerintük mestersé­gesen szított hisztéria veszi körül a rádiót és a televíziót. (Lásd lapunk 1. és 9. oldalát. A szerk.) E. P. a bojkottálók nevében szól a hisztériát ellenző írókhoz-művészekhez. Azt sugallja nekik, hogy hagyják ott övéiket. így válik a másság szólammá, mert ha valaki igazán más, akkor elhagyandó. Sőt — miként azt Kornis Mihály a Beszélőben elkottyintotta — gyűlölendő! Ezt ír­ta: „...mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket”. Ez a gyűlölet persze olyan gyűlölet, amely el­len nem kell tenni. Mert az a miénk! Ismerős mentalitás. A kisebb gyűlölet az még negatív, de a nagyobb az már pozitív. A mennyiség minőségbe csap át. A nagy (levél)író kifejti, hogy változtatni kellene az életünkön (ezért fordul művésztársaihoz), de bevallja: „én például nem jutottam el hozzá (tudniillik élete meg­változtatásához — T. B.), csak ahhoz jutottam el, hogy te változtass az életeden.” Te ne gyűlölj, majd én gyűlöl­lek. Jobban! Körülbelül ennyi az erkölcsi tartalma e levélnek. S eny­Jeszenszky: nehéz eltüntetni a félelmet Erkölcsi, politikai támogatást! Magyarország számára az Eu­rópai Unió teljes jogú tagsá­gának megszerzése lenne a legsürgősebb, mert a szerve­zet szavatolhatná biztonsá­gunkat. De ez az integráció az évtized vége előtt nem vál­hat valóra, így — stabilitásuk biztosítására — a NATO-hoz való csatlakozás tűnik a leg­jobb garanciának — jelentet­te ki a Le Point című francia hetilapnak adott interjújában Jeszenszky Géza magyar kül­ügyminiszter. A politikus Magyarország NATO-tagsági szándékát az­zal magyarázta: országunk — a többi közép-európai ál­lamhoz hasonlóan — biztos akar lenni abban, hogy az 1989—90-es változások visz- szafordíthatatlanok, hogy a nyugati világba való visszaté­résünk nem pusztán a körül­Gajdar megy, a reformok maradnak. így összegezhető tömören Borisz Jelcin dönté­se, amelyet Vjacseszlav Kosztyikov elnöki szóvivő is­mertetett tegnap. Az elnöki nyilatkozat szerint az állam­fő elfogadta Jegor Gajdar mi­niszterelnök-helyettes le­mondását, akinek a neve szo­rosan összekapcsolódott a két évvel ezelőtt kezdődött orosz reformokkal. Noha az Oroszország Választása kilá­tásba helyezte, hogy Gajdar- ral együtt elvbarátai is távoz­nak a kabinetből, azonban a másik vezető radikális refor­ményektől függ, hanem egy intézményi keretbe ágyazó­dik. — Ézt a leggyorsabban talán a NATO-hoz való csat­lakozásunk biztosíthatja — mondta. Arra a kérdésre, hogy a „Partnerség a békéért” elve vajon szolgálhat-e a tagság helyettesítőjeként, Je­szenszky kijelentette: ez az együttműködési forma nem helyettesítheti, de előkészíthe­ti a csatlakozást. — Azt re­méljük, hogy a tervben való részvételünk jó iskola lesz, s a legjobb tanulók majd fel­sőbb osztályba léphetnek a NATO teljes jogú tagjaivá válhatnak. Nem tudom elkép­zelni, hogy a Nyugaton arra gondolnának: országainkat hosszú időre egyfajta „elha­gyatott telken” hagyják, visz- szautasítva azt a morális és mer, Borisz Fjodorov pénz­ügyminiszter hétfői értesülé­sek szerint mégis marad és nem foglalkozik a távozás gondolatával Andrej Kozirev külügyminiszter sem, aki szintén tagja az Oroszország Választásának. Az elnöki nyilatkozat sze­rint Jelcin megértéssel viszo­nyul Gajdar érveihez és elis­meri a politikus hozzáértését, illetve az átalakításban ját­szott szerepét. Borisz Jelcin ugyanakkor hangsúlyozta: változatlan marad az orosz társadalom, illetve a gazdasá­gi és politikai intézményrend­politikai támogatást, amelyet múltunk miatt nagyon is meg- érdemlünk. Ne feledjék, hogy a magyar társadalom 1956-ban már megtapasztalta egyszer ezt a magárahagyott- sági érzést. Amikor a magyar politi­kust arról faggatták, hogy Lech Walesa lengyel elnök­höz hasonlóan ő is tart-e az orosz birodalmi tendenciák visszatérésétől, Jeszenszky ki­jelentette: nehéz eltüntetni a félelmet azok tudatából, akik több tucat éven át a kommu­nizmus és a megszállás alatt éltek. — Fontos, hogy együt­tesen megtaláljuk a leghaté­konyabb módszereket az orosz birodalmi tendenciák visszatérésének megakadályo­zására, s az ottani demokrá­cia erősödésének támogatásá­ra — mondta. szer átfogó reformjának irányvonala. — A reformpoli­tika folytatódik — szögezte le Jelcin, hozzátéve, hogy an­nak megvalósításakor minde­nekelőtt az orosz nemzeti és stratégiai érdekeket veszik fi­gyelembe. Az új kormány összetételé­re, illetve a helyettesek sze­mélyére vonatkozóan moszk­vai kormánykörökből olyan értesülések láttak napvilágot, hogy Borisz Fjodorov pénz­ügyminiszter marad és csak egy helyettese lesz Cserno- mirgyinnek, Oleg Szoszkovec személyében. A nagyvilág hírei Václav Havel cseh köz- társasági elnök azt terve­zi, hogy április derekára találkozóra hívja meg a közép-európai, illetve szomszédos országok el­nökét, Bedrich Smetana zeneszerző szülővárosá­ba, Litomyslbe. ♦ Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője utasította csapatait, hogy Bosznia-Hercegovina terü­letén állítsák le az ENSZ békefenntartó erői és a nemzetközi emberbaráti szervezetek ellen irányuló támadásokat. * Tizennyolc év után elő­ször ismét francia kül­ügyminiszter tárgyal Dél-Afrikában: Alain Juppé vasárnap este ér­kezett háromnapos láto­gatásra az országba, ahol találkozik de Klerk államfővel, Pik Botha külügyminiszterrel, s megbeszélést folytat az Afrikai Nemzeti Kong­resszust vezető Nelson Mandelával is. Benyújtotta lemondását Viktor Mihajlov bolgár belügyminiszter annak a lövöldözésnek a következ­ményeként, amelyben pén­teken agyonlőttek egy rendőr alezredest és egy főtörzsőrmestert, egy rend­őrt pedig lőtt sebbel kór­házba szállítottak. A bol­gár sajtó úgy értesült, hogy a tragikus incidens azzal á gengszterháború­val áll összefüggésben, amely a múlt héten rob­bant ki rivális bandák kö­zött a bolgár fővárosban. Jelcin elfogadta Gajdar lemondását A reformok maradnak VÉLEMÉNY Semmibe íveld hidat? nyi a hitele. De ez még csak a kinyilatkoztatás. A téma kifejtése közben szóba hozza szegény Mándy Iván ese­tét. Idézem: „Múltkoriban, azon az irodalmi esten, me­lyen a bojkottáló írók szerepeltek, Mándy Iván azt a szé­pet olvasta föl az Istenről, tudjátok, amelyben az van, hogy azért megkérdezné tőle, hogy hová tette a humorát. Nagy írás. És ahogy olvasta, késő este volt már, kicsit megszédült, meg kellett támogatni.” Ez ugye tényleírás. Mándy Iván, miért, miért nem, kiért, kiért nem, elhatá­rozta, hogy amit eddig nem tett, most megteszi: bojkot­tálja a Magyar Rádiót. Ezt érett fejjel, önként, minden kényszer nélkül tette. Majd az önkirekesztők irodalmi estjén, felolvasás közben, „kicsit megszédült”, „meg kel­lett támogatni”. Az exkluzív rendezvényen nem vett részt sem a rádió, sem a televízió elnöki jogkörrel felru­házott alelnöke. De ott volt a humorát vesztett mindenütt jelenvaló. S ekkor a látszólag békejobbot nyújtó E. P. így fakad ki: „Ekkor káromkodós düh fogott el. ezek tényleg ócska gazemberek, hogy egy idős embert olyan helyzetbe hoz­nak satöbbi. És nem csak a felelősökre terjedt ki az indu­latom, hanem rátok is, hát hogy a bánatba!?, ezekkel vagytok egy parton? satöbbi.” Hát, hogy a bánatba?! Az elvbaráti meghívásra szereplést vállaló író megszédülése és a levélben megszólítottakkal „egy parton lévők” kö­zött nem volt semmilyen kapcsolat, még csak egy rossz szót sem szóltak a valóban kiváló öreg íróra. „Barátai” heccelték bele ebbe a szerep(lés)be. S különben is, csak egy „kicsit megszédült”. „Ezek tényleg ócska gazemberek!” Olvashattuk. Hát ha ócska gazembereket akar valaki látni, azokat inkább a másik parton keressék! Mert hol olvashattuk a nagy leve­lező dühödt káromkodását, amikor a halállal küszködő miniszterelnököt két levéllel is zaklatták, oh nem lené­zett állami hivatalnokok, hanem finom lelkű írók (az egyik — a ZDF — szerint — a legnagyobb magyar „köl­tő”)? Amikor az ország népe, az éveken át a haldokló el­len hangolt emberek megrendültén várták a híreket az or­szág első emberének állapotáról (a megrendülést decem­ber 12-én 17-én és 18-án százezrek bizonyították), E. P. „pártállami” kirúgást várt a demokrata miniszterelnök­től, Konrád György pedig úgy gondolta, hogy a Radnóti (szegény Radnóti!) Színpad deszkáiról stílusos és ele­gáns emlékeztetni a halállal birkózót arra, hogy a „legha­talmasabb ellenféllel” harcol, s halála előtt még naggyá teheti magát, ha megfogadja az ő tanácsait. Lehet, hogy a nagy (levél)író ott is volt a Radnóti Szín­ház nézőterén, lehet, hogy előre ismerte az írást, de az is lehet, hogy csak lájbzsurnáljában, a Népszabadságban ol­vasta. De akkor nem fogta el a „káromkodás dühe”, nem kiáltotta, hogy „ezek tényleg ócska gazemberek”. Nem. Akkor hallgatott. Mert azonosult a levélírókkal, s lelkét valami fojtó melegség töltötte fel, felidézve írótársa sora­it: „...mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket”. De a gyűlölet hídja a semmibe ível!

Next

/
Thumbnails
Contents