Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-17 / 13. szám

PEST MEGYEI H1RIAP SZUKEBB HAZANK 1994. JANUÁR 17., HÉTFŐ Összeállították a megyei listát A Kereszténydemokrata Néppárt önállóan szerepel a választásokon esek Márton Ferenc, Váradi La­jos, Sándor István, Bezerédi Já­nos, Darkó Jenő, Kiszely Ist­ván, Leitner Gábor, Varga A. Tamás, Alvincz József, Bállá Az elmúlt évben közel ötszáz Pest megyei taggal növeke­dett a KDNP létszáma. Képünkön a küldöttek egy csoport­ja A szerző felvétele tek határozata szerint a lista első felére azok kerültek, akik egyéni választókerületben is in­dulnak. Nem tettek különbséget a megyében élő és a fővárosban lakó egyéni jelöltek között. A hosszas szavazás után a kö­vetkező sorrend alakult ki: Mé­száros Gyula, Szakái Ferenc, Péter Mihály, Fejéregyházy Sándor, Giczy György, Jobbá­gyi Gábor, Bagdy Gábor, Roha­Károly, Csurcsia Pál, Éry Bélá- né, Jánosi Jánosné, Gyenesey György, Kádár László, Varga Árpád, L. Kecskés András, Lő­rinc Kálmán, Pálfalvai József, Éry Béla, Bartos Ferenc. Pótta­gok: Rósa László, Nemestóthy- né Molnár Anna. A küldöttgyűlés Péter Mi­hály személyében új megyei tit­kárt választott. A négy alelnök: Mácsay József, Forgách János, A Kereszténydemokrata Néppárt választókerületi jelöltjei 1. sz. választókerület (Szob): Leitner Gábor orvos, 45 éves. 2. sz. választókerület (Vác): Inczédy János fizikus, 44 éves. 3. sz. választókerület (Dunakeszi): Mészáros Gyula agrármérnök, 53 éves. 4. sz. választókerület (Gödöllő): Szakái Ferenc egyetemi tanár, 52 éves. 5. sz. választókerület (Aszód): Péter Mihály jogász, 36 éves. 6. sz. választókerület (Nagykáta): Sándor István jogász, 56 éves. 7. sz. választókerület (Monor): Rubovszky György jogász, 49 éves. 8. sz. választókerület (Érd): Bezerédi János orvos, matematikus, 39 éves, 9. sz. választókerület (Budaörs): Fejéregyházy Sándor mérnök, köz­gazdász, 49 éves. 10. sz. választókerület (Pilisvörösvár): Darkó Jenó tanár, 45 éves. 11. sz. választókerület (Szentendre): Giczy György újságíró, 40 éves. 12. sz. választókerület (Szigetszentmiklós): Rohacsek Márton Fe­renc szakmunkás, 51 éves. 13. sz. választókerület (Ráckeve): Bagdy Gábor közgazdász, 36 éves. 14. sz. választókerület (Dabas): Kiszely István tanár, orvos, antropo­lógus, 61 éves. 15. sz. választókerület (Cegléd): Jobbágyi Gábor egyetemi docens, jogász, 46 éves. 16. sz. választókerület (Nagykőrös): Váradi Lajos közgazdász, 47 éves. ' Egy község, mely önmaga ellensége A jó víz életet jelent A konok elzárkózás vagy az érdektelenség megkeserítheti egy jó szándékú testület éle­tét, kivált ha ez olyan dolog­gal kapcsolatban nyilvánul meg, amely egyértelműen a lakosság érdekét szolgálja. Az alsónémedi polgármester­nek és a képviselőknek min­den okuk megvan az aggoda­lomra. Hónapok óta tartó hu- za-vona után sem sikerült tető alá hozni a víztársulat megszervezését, ami nélkül a ’92-ben megindított vízprog­ramot nem lehet folytatni.-— Tavaly lakossági hozzá­járulás nélkül elvégeztük a vízprogram első ütemét, elké­szült a vízmű és áll a vízto­rony. Erre, az állami támoga­táson túl, 20 millió forintot költött az önkormányzat. A továbblépéshez viszont már elkerülhetetlenül szükség van a lakosság anyagi hozzájáru­lásához is, ami portánként 50-50 ezer forintot igényel. Sajnos a meghirdetéstől szá­mított közel fél év óta mind­össze 500 család jelezte az igényét, ami csupán fele an­nak, ami a víztársulat megala­kításához szükséges — pana­szolja György Balázs polgár- mester a gondjait. — Szóban és írásban — falugyűlésen és a helyi újságban — már számtalanszor kifejtettem: Magyarországon csupán T50 olyan település van, ahol nincs vezetékes ivóvíz. Ezek közé tartozik Alsónémedi is, holott ez a község tudvalevő­leg az átlagnál jobban áll anyagilag, ivóvizének minő­sége azonban az átlagosnál rosszabb. Az önkormányzat mindent elkövetett azért, hogy könnyítsen a lakosság terhein, s ne érezzék meg túl­ságosan a hozzájárulás össze­gét. A térségben azon keve­sek közé tartozunk, akik nem vetettek ki helyi adókat. Saj­nos ezzel sem mentünk sok­ra. Pedig az idő sürget. Az ál­lami támogatást megkaptuk, azt ez évben fel kellene hasz­nálni. Jövőre már az ivóvíz­beruházásokat is áfa terheli, tehát minél később lépünk, annál többe fog kerülni. A polgármester szavaiból az is kiderül, miért mozdul lassan a község. A háztartá­sok zömét saját kút látja el ivóvízzel, az erre épülő rend­szerekre egyszer már beru­háztak. Csakhogy a szivaty- tyúk, a víztároló gömbök és egyéb műszaki berendezések villamosenergia-szükséglete és javíttatása havonként je­lentkező tehertétel, sőt, időkö­zönként a berendezések cseré­re szorulnak. Arról már nem is beszélve, hogy az így nyert ivóvíz — a Köjál kimutatása szerint — sok szennyezőanya­got tartalmaz. Ezt támasztja alá a község három orvosá­nak — Kajáry Lászlónak, Tholt Máriának és Jobbágy Katalinnak a szakvéleménye, melyben „önmaguk és gyere­keik elleni merényletnek" mi­nősítik a lakosság passzivitá­sát. Az embereket megtévesz­ti, hogy a víz látszólag tiszta, szagtalan, idegen ízektől men­tes. Pedig jócskán van benne nitrát-nitrit, sok nehézfém és káros ion. Ezek az alattomos szennyezőanyagok olyan be­tegségeket idézhetnek elő, melyneknek tünetei csak ak­kor jelentkeznek, amikor a romboló hatás már visszafor­díthatatlan. (Például rosszin­dulatú daganatokat és annak szövődményeit.) A vezetékes ivóvízzel szembeni passzivitás annál is inkább érthetetlen, mert Né- mediben már történt egy-két olyan esemény, melynek kör­nyezetromboló hatására — el­sősorban a víz szennyeződé­sére —- egy emberként rea­gált a lakosság. Gondolunk itt az akkumulátoros botrány­ra, vagy a gumiabroncs-tűz- re, amikor „évtizedekre ele­gendő” ólom és lúg szivár­gott a talajba, majd onnan a felső vízrétegekbe. György Balázs e két esetre hivatkoz­va harcolta ki a helyi MÉH megszüntetését, ám most hiá­ba emlékeztet az esetek hosz- szú időkre kiható következ­ményeire. Jó volna a kérdésen elgon­dolkozni, s újabb számításo­kat végezni: vajon az 50 ezer forint arányban van-e a meg­rövidülő élettel? Tholt Mária doktornő szavait idézve: a jó ivóvíz élet és egészség, a rossz víz halál és betegség. Ki ne akarna hosszú ideig élni, s nem ellensége lenni ön­magának? Matula Gy. Oszkár Egyesült Kisgazdapárt Kampánynyitás Cegléden Az Egyesült Kisgazdapártnak szűkebb hazánk valamennyi vá­lasztókerületében lesz jelöltje a közelgő parlamenti választáso­kon — dőlt el szombaton, a párt megyei szervezete választ­mányának ülésén. Az ülésen egyebek mellett a választási kampány előkészüle­teiről, a pártszervezés tapaszta­latairól, valamint az országos vezetőség munkájáról is szó esett. Határozat született egy me­gyei választási iroda létrehozá­sáról, valamint arról, hogy a me­gyei jelöltlistára felvetteknek egyéni indulóként is meg kell mérettetniük a választásokon. A jelöltek választókkal való megismertetése érdekében a ha­tározat értelmében minden vá­lasztókerületben lesz majd egy- egy nagygyűlés, az elképzelé­sek szerint mindegyikre meghí­vást kap majd vagy a kormány egy tagja, vagy a párt valame­lyik országosan ismert politiku­sa. Az első kampánynagygyűlés­re Cegléden kerül sor január 21-én 16 órai kezdettel. A ven­dég Zsíros Géza, az Országgyű­lés mezőgazdasági bizottságá­nak elnöke és Raskó György, a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára lesz — tudtuk meg az ülés után Dra­gon Pál országgyűlési képvise­lőtől. A politikus elmondta: a választmány ideiglenes vezető­séget választott a feladatok ko­ordinálására. (ribáry) Megkérdeztük Mikor kerülhet víz a dabasi tanuszodába? A dabasi Kossuth Általános Iskola új épületszárnyá­nak részeként egy tizennyolc méteres tanuszoda át­adása is szerepel a tervek között. Az intézmény diák­jai természetesen minél hamarabb szeretnék birto­kukba venni az uszodát, s kihasználni az újabb lehe­tőséget a sportolásra. A napokban megjelent lapunk­ban, hogy mindössze 6 millió forint hiányzik a beru­házás befejezéséhez, s ha a helyi önkormányzat ked­vező döntést hoz, akkor rövidesen víz kerülhet a me­dencébe. Ám utóbb kiderült, sokkal több pénz kell a befejezéshez, mint a fentebb említett 6 millió. Erről tájékoztatott Klein György, a Dabasi Polgármesteri Hivatal jegyzője. — A Kossuth Általános Iskola tanuszodájának be­fejezéséhez mintegy har­mincmillió forintra lenne még szükség. Amennyi­ben az önkormányzat kép- viselő-testülete elé kerül a javaslat, s kedvező dön­tés születik, akkor min­den bizonnyal záros határ­időn belül megoldódik a probléma. Ezzel befeje­ződhetne az épületszárny kivitelezése, s a meglévő hat új tanteremmel együtt a medencét, is birtokukba vehetnék a tanulók. A tel­jes képhez mindenképpen hozzátartozik az a tény, hogy eddig megközelítő­leg százmillió forintba ke­rült az építkezés. Minden­kinek érdeke tehát, hogy elkészüljön a tanuszoda is, hiszen az éppúgy terv­be ’ lett véve, mint a hat tanterem. O. GY. Nemzetközi szociális tapasztalatcsere Napi százötven márka (Folytatás az 1. oldalról) A hazai szakembertől azt is megtudtuk, hogy az említett németországi „megyében” a térségi szociális ellátásban az úgynevezett lóhererendszer vált általánossá. Ennek lénye­ge, hogy egy-egy településen kisebb, a helyi lakosság ösz- szetételének jobban megfele­lő szakosított intézményeket hoznak létre, míg a kiszolgá­ló egységek, például a mosa­tás, az ételek melegítése stb., illetve a gazdasági ügyeket in­téző részlegek egy központi helyen vannak. Hasonló szakmai értékelés­re kértük Bruno Kneislert, a ludwigsburgi régió képviselő­inek vezetőjét, aki hazájában a szociális otthoni elhelyezés­sel, az ifjúságpolitikával, illet­ve a kelet-európai államok­ból Németországba menekü­lők beilleszkedésével foglal­kozik. — Négy-öt évvel ezelőtt döntött úgy a régiónk köz- igazgatási vezetése (ez a szerv megfelel a mi megyei közgyűlésünknek — a szerk.), hogy kiemelten kí­ván foglalkozni az idős korú emberek szociális ellátásával. A felismerés alapját az adta, hogy — köszönhetően az egy­re javuló egészségügyi ellá­tásnak — nagymértékben megnőtt a velünk együtt élő idősek száma. Ma már min­den négy emberből három hatvanon felüli. Az alapvető szakmai felismerés alapján a régió vezetői arra a következ­tetésre jutottak, hogy a fenti társadalmi csoporttal való foglalkozás politikai kérdés is: ők, a megnövekedett lét­számban körülöttünk élő idő­sek ugyanis egyben választó- polgárok is. A hatóságok programokat dolgoztak ki, s megtették az első gyakorlati lépéseket is afelé, hogy a meglett korúak mind tovább maradjanak ve­lünk, s körülményeik, szoci­ális és egészségügyi ellátásuk a lehetőségekhez képest a leg­színvonalasabb legyen. Régi­ónkban 1800 ellátottról gon­doskodunk, összesen 33 ott­honban. Egy-egy idős korú ember intézményi szintű ellá­tása napi 150 márkájába ke­rül az államnak. Emellett na­gyon fejlett a térségünkben a magyar viszonyoknak megfe­lelő házigondozói hálózat is. A jövő — s erről beszélget­tünk legtöbbet vendéglátóink­kal — a kis otthonoké, olya­noké, melyekben az idősek egyrészről nem érzik magu­kat elhagyatva, ugyanakkor — hiszen fizetnek is ezért az ellátásért — egyedül, vagy egy társukkal kettesben lak­hatnak. Természetesen ennek a fej­lett szociális ellátó rendszer­nek a hátterében, derült ki be­szélgetőtársunk szavaiból, ki­emelt színvonalú képzési rendszer is áll. Csupán a házi­gondozók, a szociális vagy egyéb ápoló nővérek foglal­koztatására a ludwigsburgi ré­gió a hasonló kiadásainak csaknem 70 százalékát költi. Hasonlóképpen sokat elárul a németországi szociális gon­doskodás színvonaláról az is, hogy az idős korúakkal fog­lalkozóknak mintegy 50 száza­léka képzett. — Egyszer, talán nem is olyan sokára, mi magunk is öregekké, elesettekké vá­lunk. Ezért kell ma, még aktí­van megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanunk az idős korúak ellátására: ebben pe­dig mind a médiáknak mind a politikusoknak nagy felada­ta van. Számot kell vetni minden érintettnek azokkal a teendőkkel, melyeket az egy­re növekvő népesség ellátása ró ránk — mondta a német szakember. M. E. (Folytatás az 1. oldalról) Mészáros Gyula elnök javas­latára elsőként a megyei lista ösz- szetételéről, az egyes helyek sor­sáról döntött a fórum. A küldöt­Éry Béláné és Bedekovics An­dor. A megyei szervezet kam­pányfőnöke Rapai István lett. Mészáros Gyula, a megyei szervezet elnöke lapunk munka­társának kérdésére elmondta, hogy március elején regionális nagygyűléssel kezdődik sző­kébb hazánkban a KDNP vá­lasztási kampánya. Az egyéni jelöltek sikeresen befejezték a vizsgával zárult felkészítést. Előttük álló feladat a választóke­rületi program megírása és a kampány megszervezése. B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents