Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-17 / 13. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JANUÁR 17., HÉTFŐ Veszélyben a Mathias Rex-felirat Tiltakozás Erdélyben A kolozsvári városi tanács péntek este véget ért ülésén Gheorghe Funar polgármes­ter megerősítette azt a koráb­ban már ismeretessé vált, de eddig a városi hatóságok ál­tal tagadott hírt, hogy január 24-ére, utasítására kicserélik a kolozsvári Mátyás-szobron elhelyezett latin nyelvű Ma­thias /tec-feliratot. helyére a román nyelvű Mátéi Corvi- nul-szöveg kerül. A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség tanácso­sai és a demokratikus ellen­zék képviselői külön-külön tiltakoztak a döntés ellen, amely ismét kiélezheti a fe­szültséget a városban, ahol a lakosságnak valamivel több mint egyötöde magyar nem­zetiségű. Az RMDSZ a tiltakozás minden formáját fel akarja használni a terv megvalósítá­sa ellen, beleértve tüntetés szervezését is — közölték kolozsvári RMDSZ-forrás- ból. Az RMDSZ Székelyudvar- heiyen megszervezett önkor­mányzati tanácskozásának résztvevői nyilatkozatban til­takoztak a kolozsvári Má­tyás-szobron Gheorghe Fu­nar polgármester által terve­zett változtatások ellen. Az RMDSZ ügyvezető el­nöksége önkormányzati és gazdasági főosztályainak szervezésében szombaton le­zajlott értekezleten felmerült egy széles körű önkormány­zati tanácskozás gondolata is: a magyar érdekképviselet listáin 238 polgármestert és több mint 2800 helyi taná­csost választottak meg Ro­mániában. Az, hogy a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség tagja a Demokratikus Kon­venciónak, az egyik tényező­je annak, hogy a kormány­párt jelenleg nem tartja meg­valósíthatónak egy új több­ség kialakítását a Konvenció pártjaival — jelentette ki a Cronica Romana hétvégi szá­mában megjelent interjújá­ban Ion Solcanu, a Szocialis­ta Demokrácia Romániai Pártjának alelnöke. A kormánypárti politikus ezt azzal indokolta, hogy az SZDRP számára elfogadha­tatlanok az RMDSZ elméle­tei a kollektív jogokról és a magyar etnikumú többség ál­tal lakott övezetek autonómi­ájáról. A Romániai Demokrati­kus Konvenció pártjai, köz­tük az RMDSZ, pénteken nyilatkozatban újították meg a kormánypártnak azt az ajánlatukat, hogy az SZDRP és a Petre Roman vezette De­mokrata Párt részvételével alakítsanak ki új többséget a parlamentben. Nándi! Barátunk! Vigyáznom kell a hangütéssel; csak sem­mi pátosz, semmi érzelmes- ség, mert reám szólsz rövid, szigorú, pattogó szavakkal. Ahogy szoktad. Szemöldökráncolásodtól, reám bökő ujjad tói megijed­tem, amikor harminckét esz­tendeje az Esti Hírlap szer­kesztőségében — azaz, ahogy te mondtad: a redukcióban — a szobádba telepített gyakor­nokként — azaz, ahogy te mondtad: újdondászként — néhány célratörő kérdéssel levizsgáztattál. „Mi­ről akarsz írni fiú?” Valami olyasfélét makogtam, hogy arról, amiről Ady, Kosztolányi és Móricz Zsig- mond. Csúfondárosan mosolyogtál: „Előbb tanulj meg írni!” És szigorúan hozzátetted: „Aztán keress egy olyan lapot, mint a Nyugat!” Megenyhülni ak­kor látszottál, amikor megvallottam, hogy felnevelő szűkebb hazám Vas megye, a Vasi Hegyhát. „Du­nántúli a fiú — hunyorítottál szobatársadnak, Simon szerkesztő úrnak, s erre úgy döntöttetek, hogy befo­gadtok. Megpecsételendő a döntést, rögvest elvezé­nyeltél bennünket néhány pohár sörre, hogy megis­mertess — ez is a te szavad — a zsurnalisztika alap­szabályával: újságot írni a redakcióbán nem lehet. Újságot írni csak odakinn, az életben lehet. „Fütyülj rájuk — intettél a Blaha Lujza téri sajtóház felé, ahol (a 60-as esztendőket írtuk) hárman-négyen bo­garászták, ellenőrizték, szabták-varrták írásainkat — fütyülj rájuk, sohasem lesz belőlük újságíró!” De az is lehet, hogy sokkal egyszerűbben mond­tad. Akit megítéltél, röviden elintézted: „Fafejű! Primitív!” Haragudtál és megvetetted a szellemi erőszaktevő­ket, de leginkább azok hoztak ki a sodrodból, akik megsértették a nyelv, az anyanyelv szabályait. Nem tettél különbséget: a nagyhatalmú pártközponti, mi­nisztériumi embert éppen úgy kioktattad a helyes magyar beszédről, mint a villamoskalauzt vagy a csapost. Az Együttélés a komáromi állásfoglalásokért / Érett magyar politizálás Az Együttélés a komáromi nagygyűlés záródokumen­tumában foglalt elveket és célkitűzéseket a mozga­lom számára kötelező érvé­nyűnek tekinti, ezért parla­menti, önkormányzati, és regionális politikai tevé­kenységében a komáromi állásfoglalások megvalósí­tására fog törekedni — szögezi le az Együttélés In­téző Bizottsága és Közpon­ti Önkormányzati Tanácsa a hét végén Tardoskedden megtartott értekezletének nyilatkozata. Pápai fogadás A nacionalizmus ma az új pogány vallás — figyelmez­tetett a világ helyzetéről szó­ló beszámolójában 11. János Pál pápa. A katolikus egy­házfő szombaton fogadta a Vatikánban a Szentszéknél akkreditált diplomáciai testü­let 146 képviselőjét. A ha­gyományos év eleji fogadás ad alkalmat arra, hogy a pápa kifejtse véleményét a világ helyzetéről. Az idén II. János Pál a szélsőséges naci­onalizmust, a saját etnikum bálványozását, a nemzetisé­gi jelszavakkal takaródzó gyilkos haragot nevezte a legsúlyosabb gondnak. — A nagygyűlésen elfo­gadott dokumentumok sú­lyát alapvetően meghatá­rozza — olvasható a nyilat­kozatban —, hogy mint­egy 3000 közlegitimitással bíró önkormányzati képvi­selő, polgármester és parla­menti képviselő hagyta jó­vá, akik demokratikus és szabad választásokon kap­tak mandátumot a dél-szlo­vákiai választópolgárok­tól. A komáromi nagygyű­lés történelmi jelentőségű esemény a szlovákiai ma­gyarság életében. Bili Clinton amerikai elnök elégedett európai kőrútjának az eredményeivel. Moszk­vai látogatását befejezve úgy nyilatkozott az ABC te­levíziónak, hogy „gyakorla­tilag mindent elértünk, amit magunk elé célként kitűz­tünk”. Első helyen emelte ki a békepartnerségre vonatkozó kezdeményezés elfogadását, illetve az Ukrajnával és Oroszországgal az atomfegy­verek terén kötött megálla­podásokat. Hasonlóképpen fontos eredménynek nevez­te, hogy konkrét terveket fektettek le az európai szö­Ezért elismerés illeti a Csallóközi Városok és Fal­vak Társulását, minden szervezőt és résztvevőt, akik az esemény jelentősé­gét felismerve határozott kiállásukkal és méltóság- teljes magatartásukkal a szlovákiai magyarok poli­tikai érettségéről tettek ta­núbizonyságot — így a nagygyűlés nyugodt, építő légkörét is summázó nyi­latkozat, mely az ese­ményt elismerő nemzetkö­zi közvéleményre is emlé­keztet. vétségekkel a gazdasági együttműködés bővítésének irányairól, többek között a munkahelyteremtő progra­mokat és az Oroszországnak nyújtandó segítség összehan­golását illetően. Az elnöknek az a meggyő­ződése, hogy jók a demokrá­cia megszilárdulásának esé­lyei Oroszországban. Úgy látja, hogy Moszkva a Vla­gyimir Zsirinovszkij vezette mozgalom megjelenésének ellenére sem fog terjeszkedő politikát folytatni, és nem je­lent majd veszélyt sem Ke- let-Európára, sem közvetlen szomszédaira nézve. A nagyvilág hírei * Távozik a kormányból az oroszországi radikális reformerek vezetője, Je- gor Gajdar, a kormány­fő' elsői helyettese, mivel nem akar felelősséget vál­lalni azokért a döntése­kért, amelyek meghozata­lában nem vett részt. * Feloszlatta a törvényho­zást tegnap Scalfaro olasz elnök, egyúttal felkérte Azegliö Ciampi kormány­főt — aki múlt csütörtö­kön benyújtotta lemondá­sát —, hogy a választások­ig maradjon hivatalában. ■fc Amerikai—szíriai csúcs- találkozó kezdődött teg­nap Genfben. Clinton és Asszad megbeszéléseinek célja, hogy lendületet ad­jon a Washingtonban folytatódó közel-keleti béketárgyalásoknak. * Felavatták Hans-Diet- rich Genscher, volt német külügyminiszter bronz­szobrát szombaton, a Hor­vátországhoz tartozó ad­riai-tengeri Brac szigetén. * Roman Herzogot, az alkotmánybíróság elnö­két választotta államfóje- löltnek Németország Ke­reszténydemokrata Unió­jának (CDU) vezetősége. Clinton elégedett EMLÉKEZÉS Az újságíró halála Vélem: nem utolsósorban azért kerekedtél fel hét­ről hétre, hogy a Dunántúlon, az Alföldön, Tpkaj- Hegyalján és Beregben Vidék-Magyarország embe­reivel találkozva a fülednek. ítéletednek tetsző, sér­tetlen magyar nyelvet halld. Vélem csak; erről így nem beszéltél. Egyébként is, sosem voltál a szószaporítás híve. A legendás tör­ténetek, amelyek belengték életedet, általában má­sok közvetítésével érkeztek el hozzánk. Te hallgat­tál róluk, s ha rákérdeztünk, morogtál egyet. „Le­het... lehet...” — hagytad ránk, de azért elmoso­lyodtál, az arcodon átsuhanó csibészes mosollyal. Ha Magyarországon lenne a nagy hagyományokat folytató, egészséges újságíró élet, amely nemcsak véres harcokat, hanem tréfát, vidámságot, igazi szto­rikat is ismer, akkor az újdondász a BBC etikai kó­dexe mellett Keresztényi Nándor nevét is ismerné. Mert te voltál az Nándi, talán egyedül te, aki az ideo- lógia-szabályozta, agitpropos újságírás korában is úgy tudtál létezni, mintha Krúdy Gyula korában él­tél volna. Mások, akik nem bírták a szorítást, a sza­badabb írói pályára menekültek, te (bár minden adottságod megvolt az íróságra) megmaradtál hírlap­írónak. Megmaradtál, anélkül, hogy a szabadságo­dat meg tudták volna csorbítani. A te titkod volt ez — ez volt a te nagy titkod. Nem írtad meg, s tudomásom szerint mások sem írták meg 1956-os történetedet. Győrött Simon La­jossal ketten szerkesztettétek, írtátok a forradalmi la­pot, a Hazánk-at, november 4-e után is hetekig még. Az utolsó pillanatban mentetek át a haláron. Az első ausztriai vendégfogadóban megmelegedtetek, s még sötétedés előtt tovább indultatok. Éjszakára a mezőn az előttetek gömbölyödő szénaboglyában fészkelté­tek el magatokat. Hajnalban a magyar határőrjárőr ébresztett benneteket — a sötétben ugyanis, elté­vesztve a menekülés irányát, visszatévedtetek Ma­gyarországra. Jött utána a börtön, csak a jószeren­cse mentett meg tőle, hogy nem jutottál Szigethy At­tila és Földes Gábor sorsára. Egyszer megkérdeztem tőled: mi lett volna, ha éj­szaka megalusztok az osztrák faluban, s másnap, az országúton jófelé mentek tovább. Eltűnődtél. „Jófe­lé mentünk, fiú” — mondtad. „Dehát a börtön...” „Mindegy, hogy mi!” Megértettem: nem tudtál volna odakinn megma­radni. Nem is maradhattál volna meg — Keresztényi Nándornak Magyarország adatott, Keresztényi Nán­dornak csakis Magyarországon volt dolga. Itt írtad meg több ezer — lehet, hogy tízezernél több — ri­portodat, tudósításodat, portrédat, megrajzoltad an­nak a Magyarországnak az arcát, amely oly tartósan és fájdalmasan máig homályban maradt. Kombájno- sok, halászok, erdészek, agrármérnökök, gátőrök kö­zött olyan otthonosan jártál, mint senki más közü­lünk. Ezek az emberek szerettek téged, nem érhettél el nagyobb rangot annál, minthogy NANDI lettél kö­zöttük. Sokáig fognak még várni tégedet Nándi, nem hi­szik el, ami történt, legendák kelnek majd szárnyra rólad: csak elidőztél kicsit a pinceszeren, óbor mel­lett, s megérkezel tavaszra, metszésre, de legkésőbb aratásra, s ha arra nem, hát őszi lehalászásra. Én is várom majd Nándi, hogy rám nyisd az ajtót, várom, akkor is, ha tudom, hogy nem jössz többé. Voltam melletted gyakornok, voltál aztán te az én munkatársam. Alapító tagja voltál velem együtt a Magyar Újságírók Közösségének, amelynek új szék­házába szerettelek volna meghívni szilveszterre. Fel­hívtalak, sokáig csöngetett a készülék. Azt hittem, alszol. Most, végleges nyugvóhelyed mellett állva azt kívánom, legyen békés, jó álmod a szeretett du­nántúli földben! Aztán majd, egyszer, koccintunk. Addig Isten veled, Nándi! (Kosa Csaba)

Next

/
Thumbnails
Contents