Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-15 / 12. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. JANUÁR 15., SZOMBAT 9 A gróf élete a Duna tévében Széchenyi fohásza Széchenyi napjai címmel hat- részes filmsorozat indult a Duna tévében, amelynek első részét hétfőn este vetítették. A Nemeskürty István által írt filmben a legnagyobb magyarnak állítottak méltó emléket, megelevenítve Széchenyi gróf viharos, kalandokban is bővelkedő életének egy-egy napját. A helyszínekben és a cselekményekben egyaránt bővelkedő filmhistóriát Horváth Adóm rendezte — mesterien. A főszereplő, Tordy Géza hitelesnek láttatja Széchenyinek, e nagyszerű embernek úgy a belső küzdelmét, mint a szenvedéseit. A film most látott első részének befejező képsoraiban megismerhettük a mélyen vallásos érzelmű Széchenyit, az istenhívő főnemest, aki még huszárkapitányként, felnőttként is esténként az ágya mellett térdepelvén fohászkodott a Gondviselőhöz! Buzgón, ahogyan kisgyermekként is elrebegte valamikor az estéli imáját az Úrhoz... Ekkor barátja, báró Wesselényi Miklós, erdélyi arisztokrata, aki máskülönben evangélikus vallású, így vélekedett a filmben: „Addig ér valamit az ima, amíg önként végzik, nem félelemből vagy lelkifurdalásból.” (bozó) Amerling festménye nyomán készült metszet Aki énhozzám jön... A Református Iszákosmentő Misszió segítséget szeretne nyújtani azoknak, akik úgy gondolják, hogy alkoholfogyasztással vagy más önpusztító káros szenvedélyükkel képtelenek megbirkózni, és ezért életük rendezéséhez Isten segítségét készek elfogadni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ilyen jellegű bajokkal senki sem áll egyedül. A közvetlen hozzátartozók, a család szintén segítségre szorulnak valamilyen módon. Szolgálatunk éppen ezért családgyógyító. Szívesen látjuk a házastársat, hozzátartozókat vagy valakit, aki kész támogatni a bajban lévőt. Lelki szolgálatunkat orvosi tanácsadás, segítség- nyújtás egészíti ki. Mivel munkánkat önkéntes adományokból végezzük, kérjük, ha lehet, az igénybe vett ellátás mindenkori ellenértékének megtérítését. Természetesen a segítség igénybevételénél — ha ezt előre megbeszéljük — az anyagi nehézség senkinél sem akadály. Nincsenek előfeltételeink, felekezethez tartozás és egyéb. Aki segítséget kér, azt szeretettel fogadjuk. Jézus azt mondta: „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól. ” (János evangéliuma 6:37.) Konferenciáinkon természetesnek tartjuk, hogy aki eljön, ez idő alatt nem fogyaszt szeszes italt. A konferenciák pontos helyéről, kezdő és befejező napjáról, a megközelítés módjáról a jelentkezőknek tájékoztatást nyújtunk. * A Református Egyház Iszákosmentő Missziója és a RÍM Országos Központ és Kékkereszí Egyesület Budapesten a XV. kerület, Alagi tér 13. szám alatt található. Telefonszám: 189-1336. Hivatalos ügyfélszolgálati idő: hétfőtől péntekig 9—16 óra között. Töredékes útinapló Viszontagságok Erdélyben Az első részben Iwaki Hajimu japán matematikus, zenekutató hazánkban átélt viszontagságairól írtunk. Arról, hogy a húsz évvel ezelőtti magyarországi kiutasítása után miként lett keresztyén Japánban, miként tért vissza Erdélybe — lelkészként. Kolozsvárról a Farkas utcai református templom megtekintése után indultunk Torda irányába, hogy az erdélyi egyházak istenházait, gyülekezeteit megismerhessük. Az út alkalmas beszélgetésre, amikor japán lelkipásztor vendégünk megismertethet bennünket a Japánban található református közösségek gondjaival. — A mi több mint százmilliós népünk egy százaléka követi a keresztény vallást. A legnépesebbek a római katolikus egyházhoz tartozó gyülekezetek és igen, mi reformátusok vagyunk legkevesebben. Nekünk azért volt lényeges, hogy Erdélyben látogatást tehessünk, mert az itteni keresztény egyházak helyzetét hasonlíthatjuk leginkább a mi hazánkéihoz. Mi, keresztények, odahaza kisebbségben vagyunk. Az állam természetesen, talán nem természetesen, de nem támogatja a mi egyházainkat. Persze amit Nagyváradon a püspök úrtól hallgathattunk, az meggyőzött feleségemmel minket, hogy a kommunista uralom után milyen nehéz az egyházak tagjait ismét odakapcsolni magukhoz. Hallgathattuk, hogy a templomok építésében, vagy helyrehozatalában az egyházak csaknem önmagukra számíthatnak. Ez nálunk is így van. Természetesen Hollandiában, ahol tanulmányozhattuk az ottani egyházak működését, egészen mást tapasztalhattunk. Itt nagyon nehéz, még Magyarországhoz képest is az egyházi élet. Ahová pedig megérkeztünk, vendéglátó esperesünk és felesége, akinek édesapja ugyancsak református lelkész, az elmúlt évtizedek történelmét szomorú visszaemlékezéssel kezdték. — Édesapám Erdély egyik neves, jó szavú prédikátora. Gyülekezeti szolgálatából felfüggesztették, s Románia Gu- lágjára, a Duna-csatoma építésére internálták. Minket édesanyámmal házunkból, városunkból kitelepítettek, és évekig éltünk mint száműzöttek gyülekezetünktől távol, kegyelemkenyéren. Rokonaink is félve mertek meglátogatni minket, mert maguk is bajba kerülhettek, amiért minket segítettek. Férjem is megjárta a magyar lelkipásztorok szinte mindegyikének kijáró meghurcoltatást. De, kedveseink, ez szinte hozzátartozott a mi mindennapi életünkhöz. Csönd, csodálkozás kíséri a tiszteletes asszony vallomását, bizony nehéz volt Isten hűségében megmaradni az erdélyi gyülekezetek élén. Ennek igazsága félje szavai nyomán teljesednek bizonysággá. — Gyermekeink követnek minket. Teológiát végeztek fiaink, lányaink pedig tanárok, tanítók lettek. Rájuk, igehirdetőkre, bizonyságtevőkre, hitoktatókra van most legnagyobb szükség az iskolai tanítás mellett. Sokan eltávolodtak az egyháztól, de mihelyt úgy érezték, mégis szabadabb az élet, visszatértek a közösségekbe. A mi templomunk minden vasárnap megtelik. Igaz, más közösségi alkalmakra nekünk nincs helyünk, így az Isten háza a tanítás, a megemlékezések, az ünnepélyek megrendezésére is nyitott és gyermekeink is érzik: a megszentelt falak között a költők-írók sorai is szebben hangzanak. Mert irodalmi összejöveteleket is tartunk templomunkban rendszeresen, hiszen az igény megnövekedett. Lakásunk, könyvtárunk, szobáink is a gyülekezetei szolgálják, mert „az alkalmat áron is megvegyétek”! így szól az apostol tanítása és igyekszünk betölteni, amit tőle hallottunk. Aztán megterül számukra, a messziről igaz szívvel fogadott vendégek részére készített asztal, mindazokkal a javakkal, amit Székelyföld a köznapi szükség ellenére nyújtani tud, hazai ízeket jellemző földi táplálékkal. A gondoskodás azt bizonyítja számukra, hogy a Gondviselő, aki a legnagyobb szükségben is megtartotta gyermekeit, különös szeretettel tartja karjai között a megpróbált gyülekezeteket, és hitben, reménységben gyarapodva tevékenykednek azért, hogy minden rájuk bízott kis közösség megmaradjon, növekedjen. Vigasztaló az is, hogy a látogatás után már majd Japánban is gondolni fognak rájuk ezután, amikor együtt lesznek Isten nevében. (Folytatjuk) Fábián Gyula Zirc, a magyarországi ciszterci rend központja Fokozatos újraépítkezés Bármilyen irányból közelít az utazó Zirchez, az apátsági templom tornyai, majd az impozáns épületegyüttes ragadja meg mindenekelőtt a figyelmét. A Bakony hegység különleges természeti értékei, a még fellelhető néprajzi emlékei iránt érdeklődők tízezreit vonzza a 18. századi barokk ízlésnek megfelelően épült templom, az Országos Széchényi Könyvtár fiókkönyvtáraként működő — európai hírű — műemlékkönyvtár, a Bakonyi Természettudományi Múzeum, valamint a növénytani ismereteket nyújtó, pihentető sétát kínáló arborétum. Mindezek a ciszterci rend 850 éves magyarországi jelenlétének megbecsült „rekvizítumai”. Jelképezve azt a tevékenységet, amit a rend ezen a tájon is kifejlett a kereszténység megerősítésében, a földművelés, a kézműipar, a művészetek fejlesztésében. Az első ciszterci apátságot II. Géza 1142-ben Cikádorban (a mai Bátaszék helyén) alapítja meg, majd hosszabb szünet után III. Béla előbb Egresen, majd a Bakonyban hoz létre apátságokat. A tatáijárásban sok monostor elpusztult, a török hódoltság idején Zirc is elhagyatottá válik. Az újjáépítés, az újjáte- Iepítés a XVII. század végén kezdődik, s csak 1733-ban költöznek be ismét a megépített monostorba. Az új templom több lépcsőben, csak a század végére nyeri el jelenlegi formáját, anyagi gondok miatt alapozását is csak a középkori templomrom felrobbantásából nyert kövekből tudják elvégezni. Hogy Zirc ismét felépült, és megteremtődtek a későbbi magyar ciszterci élet feltételei, a heinrichaui apátok érdeme, akik 1814-ig egyben a zirci apáti jogokat is gyakorolták. Mivel a ciszterciek felvállalták az egri, a székesfehérvári és a pécsi gimnázium fenntartását és ellátását, fokozatosan tanítórenddé váltak. A rend felszámolása előtt a magyarországi ciszterciek 5 gimnáziummal, illetve rendházzal, 17 plébániával és egy 1924-ben létrehozott teológiai főiskolával rendelkeztek. Sulyok Ignác, a hazai ciszterci rend perjele (a főapát helyettese) tanárként, levéltárosként élte át az utóbbi évtizedeket. Mint mondja, 1950-ben kétszáz körül volt az atyák száma, ugyanakkor 30 teológusuk és 20 novíciusuk is volt. Ma ötvenen vannak, zömében idős emberek, a növendékek száma lassan emelkedik. Amikor lehetőséget kaptak arra, hogy visszaigényeljék egykori épületeik tulajdonjogát s az ifjúság oktatásában is nagyobb szerepet vállalhatnak, számoltak azzal, hogy a rend újraépítése csak fokozatosan valósítható meg. Zircen például az apátsági épületeknek csak harmadára tartanak igényt. Elsősorban a „kis qvadrum”-ot szeretnék hasznosítani, ahol a növendékeket és a tanárokat helyeznék el. Ez a légkör ideális lenne az utánpótlás nevelésére. Székesfehérváron már visz- szakapták a gimnázium tulajdonjogát, Baján pedig a rendházba költözhettek vissza. Szeretnék mielőbb visszaállítani a zirci apátság eredeti funkcióját, a magyarországi ciszterci rend központját. Amely a környékre való kisugárzásán túl nyitott minden pasztorációs munkára. Tulajdonukat a későbbiek során lelki központként, lelkigyakorla- tos házként hasznosítanák, de nem zárkóznának el például egyházi, egyháztörténeti nemzetközi nyári egyetem befogadásától sem. A ciszterciek természetesen igényt tartanak a könyvtár és a múzeum tulajdonjogára is, hiszen mindkettő alapítása hozzájuk kötődik, de szakmai működésüket a jelenlegi formában is megnyugtatónak tartják. Nem kérik visz- sza ugyanakkor az arborétum területét. Ha majd valamiért mégis szeretnének egy darab termőföldet, azt elsősorban gyógynövénytermesztésre hasznosítanák. Hiszen a ciszterciek közül ma is többen értenek a gyógynövényekhez. J. F.
