Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-15 / 12. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUÁR 15., SZOMBAT Jelcin—Clinton-csúcstalálkozó Egyenrangú partneri kapcsolatok Jeszenszky Varsóban Megtalálni a A Jeszenszky Géza magyar külügyminiszterrel folytatott megbeszélésen Lech Walesa hangsúlyozta: csökkenteni kell a bizonytalanság és a sta­bilitás hiányának európai tér­ségét, s ennek legjobb mód­szere a közép-európai álla­mok csatlakozása a nyugati politikai struktúrákhoz. — Azoknak, akik a világ sorsá­ról döntenek, tudniuk kell: mélységesen foglalkoztat ben­nünket, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát — mondotta Walesa. A lengyel államfő kifeje­zésre juttatta meggyőződését, hogy a lengyelek, a magya­rok és a szlovákok megtalál­Január 16-án, hat év után is­mét elnököt választanak Finn­országban. Lejár ugyanis az 1982-ben és 1988-ban is meg­választott Mauno Koivisto ál­lamfő mandátuma, és a 71. életévében járó népszerű poli­tikus 1993. március 19-én be­jelentette, nem kívánja magát újra jelöltetni. A mostani elnökválasztás jelentőségét külön aláhúzza, hogy 1917, a függetlenné vá­lás óta most először tartanak közvetlen, kétfordulós elnök- választást. 1988 előtt közve­tett, általános népszavazáson bizalmat kapott 301 fős elek- tori testület választotta meg az államfőt, 1988-ban pedig a két módszer keveredett. (Az 1988. február 15-én meg­választott Koivistóra a 301 tagú elektori testületből 189-en szavaztak.) A most megválasztandó köztársasági elnök 1994. már­cius 1-jén lép majd hivatalba, mandátuma hat évre szól. A közös hangot ják a közös hangot, és ha más államok Európa ezen a ré­szén egyelőre nem akarnak velük tartani, későb meggyő­ződhetnek róla, hogy érde­mes együttműködni. Jeszenszky Géza a Walesá­val folytatott megbeszélést követően négyszemközt tár­gyalt a lengyel külügyminisz­terrel, majd sor került a két delegáció plenáris tárgyalásai­ra. Ezen számos egyéb kér­dés mellett foglalkoztak a két­oldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésével, a vámliberali­záció folyamatának felgyorsí­tásával, a NATO és a nyugati kapcsolatok, illetve a térség problémáival. jelölés előtt a pártnak vagy ál­lampolgári csoportnak rendel­keznie kell a leendő köztársa­sági elnökjelölt hozzájárulásá­val. Amennyiben csak egy je­lölt lenne, ő választás nélkül válik köztársasági elnökké. Ha azonban egynél több jelölt van (jelen esetben 11), akkor január második vasárnapján, vagyis 1994. január 16-án meg kell tartani a köztársasá­gi elnökválasztást. December végi közvéle­ménykutatási adatok szerint az induló 11 jelölt közül a leg­népszerűbb a szociáldemokra­ta párt jelöltje, Marni Ahti­saari államtitkár. Második a finn parlament és a kormány- koalíció legnagyobb pártja, a Centrumpárt jelöltje, a 47 esz­tendős Paavo Matii Väyrynen külügyminiszter. Őt a népsze­rűségi rangsorban a Nemzeti Koalíciós Pártot képviselő Raimo Ilaskivi, egy 65 éves politikus követi. O korábban Helsinki főpolgármestere volt. Tegnap reggel Leonyid Krav- csuk ukrán elnök részvételével hármassá bővült az előző nap kezdődött orosz—amerikai csúcstalálkozó, amelynek so­rán a Kre ml-palota Katalin-ter- mében aláírták az ukrán terüle­ten lévő 176 rakéta, és mint­egy 1500 atomrobbanófej le­szerelésére és oroszországi megsemmisítésére vonatkozó megállapodást. Borisz Jelcin a találkozó kezdetén elmondta, hogy re­mélhetőleg sikerül a „hideghá­ború utolsó vitás kérdésére pontot tenni.... A megállapodást hosszas szakértői tárgyalások előzték meg Washingtonban. Az atomfegyverekre vonat­kozó egyezmény megkötése után a Kreml Vlagyimir-termé- ben írták alá az orosz—ameri­kai csúcs dokumentumait. Borisz Jelcin a szociálisan érzékenyebb piaci reformok folytatását, Bili Clinton pedig azok támogatását hangsúlyoz­ta a moszkvai csúcstalálkozót záró, pénteki közös sajtóérte­kezletükön, amelyen elhang­zott, hogy a két ország teljes­körű partneri viszonyra törek­Keményvonalas elnök Keményvonalas kommunistát választott pénteken elnökéül az új orosz parlament alsóháza. Ivan Ribkin agrárpárti képvise­ld, Borisz Jelcin elnök piacgaz­dasági reformjainak egyik ellen­zője nyerte el a szavazatok ab­szolút többségét. A 47 esztendős Ribkin 223 igen, és 111 nem szavazatot ka­pott, a másik jelöltre, az ultrana­cionalista Jurij Vlaszovra 23-an voksoltak a Duma titkos szava­zásán. szik. Clinton bejelentette, hogy május végétől nem irá­nyulnak majd egyetlen ország ellen sem a két állam területén található hadászati rakéták. Az amerikai elnök közölte azt is, hogy legközelebb a Hetek júli­usi csúcsértekezletén találko­zik Jelcinnel, illetve ősszel Amerikában tartják a követke­ző csúcstalálkozót. Jelcin és Clinton egyaránt eredményesnek nevezte a talál­kozót. Az orosz elnök kijelen­tette: biztosította Clintont, hogy a piaci átalakítás során Oroszország erősíteni kívánja a reformok szociális oldalát. Leszögezte, hogy országának nem humanitárius segélyre van szüksége, hanem teljes ér­tékű gazdasági partneri együtt­működésre. A legfontosabb­nak nevezte ennek kapcsán az amerikai piac megnyitását az orosz áruk előtt, és a megma­radt kereskedelmi korlátozá­sok felszámolását szorgalmaz­ta. Jelcin szerint ez elősegíthe­ti az Oroszországot jelenleg jellemző szegénység csökkené­sét. Jelcin ugyanakkor leszögez­te, hogy továbbra is kitart a ra­Szófiában elbocsátották a vé­delmi minisztérium két ezre­desét azzal a fegyverbotrány- nyal kapcsolatban, amelyről hivatalos tájékoztatást még nem tettek közzé. A Duma című szocialista napilap pénteki számának érte­sülései szerint Bulgária tavaly szeptemberben Macedónián keresztül aknavetőket szállí­tott az albán hadseregnek. Egyes lapok szerint a több ka­mionnyi fegyverszállítmány dikális reformok mellett. Ezt az amerikai elnök határozottan üdvözölte és közölte, hogy lá­togatása során a gazdasági helyzet stabilizálódását tapasz­talta. Clinton kifejezte remé­nyét, hogy az oroszországi be­fektetések hatását már az idén megérzi a lakosság és úgy vé­lekedett, hogy jól halad az orosz gazdaság közelítése a vi­lággazdasághoz. A Jelcint ért támadások kap­csán Clinton leszögezte: nem igaz, hogy az Egyesült Álla­mok határozná meg az oroszor­szági reformokat. Mint mond­ta, egyenrangú partneri kapcso­latokra törekszik Oroszország­gal, és hangsúlyozta: az egész világ érdekelt abban, hogy si­kerre vezessenek az orosz re­formok. Jelcin és Clinton egyaránt nagy jelentőségűnek nevezte az ukrajnai atomfegyverek le­szereléséről kötött pénteki megállapodást. A „Partnerség a békéért” programról leszö­gezték: fontos, mert hozzájá­rul egy olyan biztonsági rend­szer kiépítéséhez, amely kizár­ná, hogy új falak emelkedje­nek az országok között. tételei között 1000 darab kézi­fegyver is volt. A szállítmány azonban eltűnt Macedóniá­ban, a kamionsofőrök üres kézzel, a kísérők a szállít­mány ellentételezése nélkül ér­keztek vissza Bulgáriába. A Duma szerint a fegyvereket vízi úton kellett volna szállíta­ni Albániába, azonban a mi­nisztérium két ezredese önha­talmúlag a közúti szállítás mellett döntött. A lap szerint ezért elbocsátották őket. A nagyvilág hírei $ Több tucat rendőr csütör­tökön hajnalban rajtaütött Demetrio Limoniel Cha­vez, a 39 esztendős perui „kábítószerkirály” luxusla­kásán a kolumbiai Caliban, és őrizetbe vette az ott rej­tőzködő „keresztapát”. Cha­vez a cali kokainkartell egyik fő szállítója. A kábí­tószerkirály hiába igyeke­zett 1 millió dollárral meg­vesztegetni a letartóztatásá­ra érkezett rendőröket. * A kelet-afrikai Burun­di nemzetgyűlése csütör­tökön Cyprien Ntyriami- rát, az eddigi mezőgazda- sági minisztert választot­ta az ország új elnökévé. 4c- Horvátország és a terüle­tének egyharmadát ellenőr­zésük alatt tartó horvátor­szági szerbek képviselői csütörtökön megállapodást írtak alá, amelynek értelmé­ben január 31-ig kiterjesz­tik a múlt hónapban létre­jött karácsonyi tűzszünetet. A szakadár Kraj inában el­ért tűzszünet magában fog­lalta a katolikus karácsonyt — december 25-ét — és a szerb ortodox karácsonyt — január 7-ét is. Az amerikaiak a szélső­séges Vlagyimir Zsiri- novszkijt méltatlannak ítélték arra, hogy részt ve­gyen a Bili Clinton látoga­tása alkalmából adott csü­törtök esti fogadáson, meghívták viszont pártjá­nak egy másik tisztségvi­selőjét, aki azonban nem ment el az amerikai nagy- követségen rendezett ese­ményre. A nagy erőkkel kivonult tűzoltók az ausztrál nagyvá­ros, Sydney környékén ki­alakult valamennyi tűzfész­ket ellenőrzésük alatt tart­ják. wmmMmmMmfflmmmmmmmmmmmmmm Szófiai fegyverbotrány EGY HÉT A fürdővendég A január a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető az ide­genforgalom csúcsidejének, a világpolitika mégis gondos­kodott arról, hogy ez a zsúfolt hét az utazások időszaka le­gyen. A Fehér Ház néhány napja gyakorlatilag a vén konti­nensre és az orosz sztyeppékre költözött, a nyugati vezetők Brüsszelben randevúztak, míg a visegrádi országok képviselői a szépséges Prágában vitatták meg a legfontosabb dolgokat. Mennyi erőfeszítés és dinamizmus, remény és csalódás, micso­da energiák a századvég kapkodásában! Bármennyire is kis ország vagyunk, mi sem nélkülözhetjük a nagy utazásokat. A demokrata fórum Székesfehérváron né­zett szembe négyszemközt a nemzettel, a megcsonkult, s most erőt gyűjtő Fidesz Vas megyébe menekült, a köztársaságiak Szarvason vállalkoztak, Pokorni úr a Tisza mentén jobbította az oktatásügyet, míg Kuncze Gábor a kifejezetten bankárként (!) megjelent Surányi György társaságában Móron fejtette ki gazdaságélénkítő elképzeléseit. Volt azonban még valaki, aki szintén nem otthoni pepecse­léssel töltötte a hetet, háromszor is találkoztam vele. Kedd este, fáradt rádióhallgatóként figyeltem Horn Gyula szavait, aki kellemes basszus hangján mondta az éterbe, hogy a magyar nép nem fordult el a politikától, csupán csalódott benne. Hiteles és konkrét válaszokat szeretnének hallani a fele­lős politikusoktól — hangoztatta a pártelnök. Azt is hozzáfűz­te még a politikusok népszerűségét firtató adás szerkesztőjé­nek, hogy minél jobban támadják, sározzák, ő annál népsze­rűbb. Ha eddig egyet is értettem az adásban a kellemes basszus hanggal, itt már felfedeztem valami sandaságot. Eszem ágá­ban sincs Horn urat támadni vagy besározni (s ezzel népszerű­ségét fokozni), a másik két találkozást, ami alatt persze a táv­irati iroda tudósítása értendő, azért felidézem. Még a bölcs késő esti rádiós beszélgetés (hitelesség és konk­rétumok, ugye) előtt olvastam, hogy kedden a politikus a nagy múltú Csepelen járt, ahol lakossági fórum keretében bejelen­tette a szocialista párt színeiben indulókat a következő válasz­tásokon. Hogy ismertette a kerületi indulók nevét — egy jo­gászt és a vasas szakszervezet elnökét —, az még rendjén van, de itt jelentette ki, hogy a nyomdászok, bányászok és vas­utasok szakszervezeteinek elnökei is — természetesen a nélkü­lözhetetlen MSZOSZ-vezér mellett — a szegfűs párt színei­ben indulnak. Csepel jelentős hely, eszembe juthatna erőde­monstráció vagy politikai összefonódás, ám hessegessük el e gondolatokat. Mondott azért mást is. Például a kormányfővel esedékes jövő heti megbeszélésével kapcsolatosan azt, hogy a választásokig terjedő időszak aktuális teendőiről kíván konzul­tálni a miniszterelnökkel annak érdekében, hogy ne romoljon az ország helyzete. Világos beszéd. Mert benne van (hiteles­ség és konkrétumok, ugye), hogy az ország helyzete állandó­an romlik, de ha ő beszél a kormányfővel, és meggyőzi őt, ak­kor esetleg — legalábbis a választásokig — talán nem romlik annyira. Mondott még mást is a csepelieknek. Azt, hogy a 94-es választások eredményeként helyre kell állítani a társada­lom bizalmát a parlament és a kormány iránt. Bármi is lesz itt jövő nyáron, ez a kijelentés nehezen felejthető. Közismert hogy a társadalom bizalma egy pillantásra annyira helyrebil­lent, hogy a szabad magyar kormány beiktatását — fene nagy bizalomból — a televízió egy futballmeccs miatt nem közvetí­tette. ’90 tavaszán. Hol volt még akkor a csalódás meg a kiáb­rándulás? A sajtó azóta persze megindokolta magatartását, kí­váncsian várom elsöprő liberális vagy szocialista győzelem esetén az említettek hozzáállását. Titkon azért remélem, akár­csak beidegződésből is, hogy a pártelnök nem a régi, felhőtlen bizalmat és lojalitást szeretné visszaállítani, nem tudni, mi­lyen eszközökkel (hitelesség és konkrétumok, ugye). Talán nem is foglalkoztam volna ennyit ezzel az üggyel, ha szerda este nem olvasom a hírt, hogy Horn Gyula Bükk­széken járt. A Heves megyei település azért nem Brüsszel, ahol Clinton elnök éjszaka játékbabákat vásárol, nem is Prá­ga, ahol Havellel sörözik és szaxofonozhat egy jót a dzsessz- klubban. Bükkszék egy pici, eldugott falucska, híres gyógy­fürdőjével, télvíz idején kevesen is látogatják. így aztán nem nehéz a hűséges és megfáradt, évtizedekig elnyomott őslakosságnak szépeket mondani. Például azt, hogy a leendő új kormányra sokkal súlyosabb örökség vár, mint a négy év­vel ezelőtti volt: az államkassza kiürült, az államadósság két­szerese, az államháztartás hiánya pedig háromszorosa az 1990-esnek. Szegény bükkszékiek, egész nyáron látták a ha­talmas forgalmat, magyar rendszámú nyugati autók tömkele­gét, strandok, büfék, diszkók nyüzsgését, hallották emberek kacaját, a zene dübörgését — talán elegük is lett belőle —, és most megtudják (hitelesség és konkrétság, ugye), hogy az államkassza kiürült. Továbbá azt, hogy az MSZP az egyet­len párt ma a parlamentben, amelyik arra használta fel a ’93-as esztendőt, hogy párbeszédet folytasson az emberek­kel programjának kidolgozása érdekében. Ez a mondat nem csupán csacsiság (egy pártprogram nem attól jó, hogy kétszá­zan vagy háromszázezren alkotják), de egyébként nem is igaz. Azt már tudjuk (hitelesség és konkrétság, ugye), hogy Clinton elnök Moszkvában kucsmával a fején lépett be egy pékségbe. Arról azonban nem szól a jelentés, hogy Horn Gyula megmártózott volna a bükkszéki habokban. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, az ottani víz gyógyhatása rop­pant jelentős. A megfáradt test nyavalyáinak orvoslása mel­lett a szellemet, a memóriát is erősíti. Székely Ádám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents