Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-14 / 11. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT Piszkos pénz A legnagyobb elismerés hangján tudok csak írni Vödrös főszerkesztő úr példamutató válaszáról, ami az ez évi 5. számában jelent meg. Különösen az indokolással értek messzemenően egyet. Az vesse rám az első követ, aki a ’90-es választáskor tudta, hogy kire szavazzon. Azt az egyet minden jóérzésű polgár tudta, hogy kire nem. Meg is lett az eredmény, csak hát a folytatás másként alakult. Ez az, amiért Magyar képviselő úr és frakciótársai a felelősek. Tőlük azt kérte volna a szavazótábora, hogy gyümölcsöző ellenzék legyen. Ők viszont nemzetet mocskoló ellenséggé váltak. Tették mindezt magas jövedelemért. A legnagyobb baj az, hogy Ielkiismeretfurdalás nélkül fel is vették ezt a jövedelmet. Az ő „áldásos” munkájuknak köszönhető, hogy külföldi sajtóorgánumok mocskolják hazánkat. Sőt, a miniszterelnök urat — aki egy talpig magyar ember — szélsőjobboldalinak merik nevezni. A Globe and Mail című kanadai lap 1993. december 15-i. számában így ír: Borosst, Antall hűséges fegyverhordozóját, a nép soha nem választotta meg. Az informátoruk azt az apróságot elfelejtette odaírni: Göncz Ar: pádot sem. Pedig így lett volna teljes a mondat. Nem lesz könnyű dolga a miniszterelnök úrnak, mert még a saját pártjából is besegítenek az ellenzéknek. Egy újabb „La Stampa”, a LI- DOVÉ NOVINY című prágai lapban az újdonsült frakcióvezető, Kulin képviselő úr szélsőjobboldali címkével lát el több millió magyart. Meg liberális-kereszténységről regél. Ettől kímélje meg a teremtő ezt az országot. Ennek a népnek 40 évi módszeres félrenevelés után magyarságtudatra van szüksége, de nagyon. Az magába foglalja az egymás iránti tiszteletet, a hazasze- retetet, és a keresztény tudatot, ami átsegíti a nehézségeken az embereket. Erről kellett volna Kulin képviselő úrnak beszélni. Még néhány ilyen kijelentés és sok-sok ezer választót veszítenek el. Nem felejtették még el az emberek a másfél éves párbeszédnek nevezett nyüglődését Haraszti képviselővel, amit'a kulturális bizottságban végeztek. Amikor pedig megjelent az az ominózus dolgozat, hetek alatt felgyorsultak a dolgok. Tudomásom szerint nem az SZDSZ küldte Prágába Kulin urat. Ezért lepett meg, hogy azok szellemében nyilatkozott. Mert ha már az SZDSZ frakciójából hallok ilyet, meg sem lepődök. Ezért szeretném e pár sor alapján legmélyebb tiszteletem Vödrös főszerkesztő úrnak kifejezni: a becsületet és a tisztességet választotta a „piszkos” pénz helyett. Kívánok úgy neki, mint a lap minden munkatársának jó egészséget és sok apró örömöt, boldogságot az 1994-es esztendőben. Máté János Budapest A lelkünk nem eladó a Kedves Vödrös Úr! Szívünkből szólt az SZDSZ-kam- .......... pányfőnökhöz, Magyar Bálinthoz írt válaszlevele a hirdetésügyben! Ez szinte provokáció, de úgy is mondhatnánk, a szemtelenség netovábbja, amit a „madarasok” művelnek! „Pecunia non ölet” jelszóval („A pénznek nincs szag a”, mondá ama híres római, aki a nyilvános illemhelyekből származó pénzbeszedést kitalálta) azt hiszik, hogy (elég) pénzért minden és mindenki megvehető. „Ki mint él, úgy ítél!”... az a bizonyos etikaiérzék-hi- ány liberálisainknál ismét felszínre tört! Szerencsére a Pest Megyei Hírlap nem adja el a lelkét, mint a „Nép- átszabóság", amelynek/akik- nek azt a nemrégi szlovák (Bős) hirdetést sokáig nem fogjuk elfelejteni! Névery Judit Budapest Több ellenőrzést! Véleményem szerint (tisztelet a kivételnek) a vásárlók teljesen ki vannak szolgáltatva a kereskedelemnek, főképpen az árak vonatkozásában. Emellett a higiénia is kifogásolható egyes kereskedelmi egységeknél. A vásárlók képtelenek ellenőrizni (vagy ellenőriztetni), hogy az áruknál felszámolt fogyasztói ár jogos-e vagy sem. Az utóbbi időben az tapasztalható, hogy a vevő belenyugszik a napról napra emelkedő árakba. Mit teHISTÓRIA A kiskatonák leveleit az AVH olvasta A történész levéltári kutatásai során gyakran bukkan olyan iratokra, amelyek fontosságukat tekintve nem elsődlegesek ugyan, de valamilyen formában mégis a korszakra jellemző hangulatot, viszonyokat fejeznek ki. Ilyen lehet az az 1951. őszén készült katonai hangulatjelentés is, amely Farkas Mihály honvédelmi miniszter magánlevelei közül került elő. Az AVH által készített jelentésből a harmadik világháborúra készülő magyar honvédség katonáinak problémáiról, életkörülményeiről kaphatunk hiteles információkat. Fel, harmadik világháborúra Magyarország, a magyar hadsereg harmadik világháborúra való felkészítése — a szovjet szervezési és kiképzési elveknek megfelelően — 1948 őszén kezdődött meg. Sztálin és a szovjet pártvezetés ettől az időtől kezdve számolt egy lehetséges — Egyesült Államok és a nyugat-európai államok ellen irányuló — háborúval. Minimális szovjet veszteséggel kívánták megnyerni, ezért szükségesnek tartották a befolyási övezetükbe tartozó csatlós államok nagy létszámú tömeghadseregeinek — rövid idő alatti kiépítését. Magyarországon ez a folyamat Farkas Mihály, a kommunista párt főtitkár-helyettesének, honvédelmi miniszteri kinevezésével (1948. szeptember 9.) kezdődött meg. A szovjet utasításokat szolgai módon végrehajtó Farkas Mihály irányításával a magyar tömeghadsereg 1951 végére felállt. A honvédség létszáma az 1948. évi 31 847-hez képest ötszörösére (csaknem 160 000 főre) emelkedett. A hadrendjébe 3 hadtest, 13 hadosztály, 5 dandár és 62 ezred tartozott. A magyar haderőnek — a szovjet vezérkarral egyeztetett hadműveleti tervek alapján — dél és délnyugati irányba (Jugoszlávia, Ausztria és Olaszország) kellett volna támadnia, és bizonyos szovjet támogatással döntő csapást mérnie ezen államok hadseregeire. A katonai kiadások értéke 1950—1951-ben elérte a 14,5 milliárd forintot, ami a nemzeti jövedelem 16 százalékát tette ki. A honvédségre szánt hatalmas összegek ellenére a hadsereg tagjainak elhelyezésére, élelmezésére kevés pénzt fordítottak, ebben is követve a szovjet mintát. Hangulatjelentések, titkos információk A magyar párt- és katonai vezetés a háborúra való felkészüléssel egyidejűleg a hadsereg személyi állományának ideológiai „megdolgozására”, a marxizmus-leniniz- mus elveinek maradéktalan elfogadtatására, Sztálin, a Szovjetunió, Rákosi és a Párt iránti bizalom és szeretet elmélyítésére is törekedett. A kommunista öntudat megszilárdítása és a már- már betegessé váló „éberség” és „titkolózás” betartása céljából a hadseregben is bevezették a „totális ellenőrzés” rendszerét mind az általuk kreált új, „munkás—paraszt” tisztikarban, mind pedig a legénység körében. Az ötvenes évek katonáját az élet minden pillanatában figyelő szemek kísérték, hiszen parancsnoka, politikai tisztje, párttitkára, DISZ-tit- kára, személyügyi tisztje mellett az ÁVH katonai elhá- rítói is mindenütt ott voltak és mindenről tudni akartak. A tájékozódás, az információszerzés egyik fontos eszközévé váltak a hangulatjelentések is, amelyben a hadsereg „politikai és erkölcsi állapotáról” informálódhattak a katonai hierarchia különböző szintjein levő vezetők. E jelentések készítői a Politikai Főcsoportfőnökség állományába tartozó ún. „elemző tisztek”, fontosabb — a honvédség harcértékét befolyásoló — ügyekben pedig az ÁVH megfelelő szervei voltak. Miről tudósított az AVH-s cenzor? Ilyen, az ÁVH egyik főosztályvezetője, Zsidi Gyula áv. ezredes áital összeállított katonai hangulatjelentésre bukkantunk az 1951. évi Honvédelmi Minisztérium Titkársága által anyagot őrző dobozban, Farkas Mihály magánlevelei között. A jelentés a mosonmagyaróvári, a váci, a kiskunfélegyházi, valamint a pusztavámi laktanyákban, illetve katonai táborban szolgálatot teljesítő katonák mintegy 1400 levelének felbontása után készült, és arról tájékoztatta Farkas Mihályt, hogy a legénység körében nagy elégedetlenség tapasztalható a „koszt mennyiségét és minőségét” illetően. Igazolásául részleteket közölt a cenzúrázott levelekből: „Boda József honv. (Mosonmagyaróvár, Pf. 9624) Boda Józsefnénak így ír: Enni nincs mit, 2 deka szalonna egy vacsora, meg 10 dkg kenyér, a reggeli megint az. Ha így haladunk, nemigen fogsz rám ismerni, ha hazakerülök, csak csont és bőr vagyok...” Rándválter Ferenc honv. (Vác) Fog Veronikának IX. 9-én a következőt írta: „A koszt olyan, hogy még a malacok is különbet esznek odahaza. Minden ez, csak nem étel...” A jelentés a továbbiakban az 1951 őszén végrehajtott hadosztálygyakorlatok és a — rettegve várt — miniszteri szemlékkel kapcsolatos véleményeket foglalta össze. Zsidi áv. ezredes megállapította, hogy a katonák túlnyomó többsége nem lelkesedik az embert próbáló gyakorlatok, táborozások iránt és csak annak örülnek, hogy ezek befejeztével talán rendezettebb viszonyok közé kerülnek: R. G. tiz. (Kiskunfélegyháza, Pf. 3301) Tamás Ilonának (Veszprém megye) például a következőket írta: „...23-án már bent voltunk a laktanyában, már nem is bánom, legalább emberek közé megyünk, nem mint idáig..." „K. A. (Kiskunfélegyháza) Kecskeméti Jánosnak 1994. JANUÁR 14., PÉNTEK hét, ez van, ezt kell szeretni. De több más dolgot sem én, de mások sem értünk meg. Többek között miért nincs biztosítva a kellő tisztaság, lehetne sorolni tovább a hasonlókat. Magától adódik a kérdés, hol vannak az ellenőrző szervek? A fentiek alátámasztására hadd említsek meg egykét dolgot. Az egyik sütőipari üzem által szállított és forgalomba hozott kenyérből (egy kilogrammos) 10-16 dekagramm hiányzik. így az 58 forint/kilogrammos kenyér vásárlásakor 6-10 forinttal károsul a vevő. Hogy ezért ki a felelős, nem tudom. Állapítsák meg az illetékes szervek. Esetenként tapasztalható, hogy a sütőüzem részéről rekeszben kiszállított kenyeret a bolt előtt rakják le és az arra kószáló kutyák kisebb dolgukat a rekeszeknél végzik el. Még ha közvetlenül nem is a kenyérre kerül a folyadék, de a rekeszt mindenképpen éri. A következő szállításnál ebbe rakják a kenyeret vagy a süteményt. Rossz még rágondolni is, hogy milyen fertőzést okozhat. A polgármesteri hivatal a szabadon kószáló kutyákkal kapcsolatban rendelkt, zést adott ki, de ez idáig nincs foganatja, illetve eredménye. Van a községünkben egy kis boltocska, amely mini vegyesboltra hallgat, ahol palackozott italokat is árulnak. A vevők egy része kint fogyasztja el az árut, és eközben a kisebb dolgukat úgy mint a kutyák, a bolt falánál végzik el. Ennek káros hatása előbb vagy utóbb jelentkezni fog, mivel a fal átveszi a szagot és a bolt belső részére is átterjed. Hol van itt az emberi felelősség? Véleményem szerint — gondolom ebben sokan mások is egyetértenek velem — ilyent egy kulturált ember nem csinál. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy hol vannak az illetékes ellenőrző szervek. Miért nem figyelnek fel az ehhez hasonlóra addig, amíg nem késő. Ha tudnak róla, miért nem teszik meg a szükséges intézkedéseket a törvényadta lehetőségeken belül. Bízom (bízunk) abban, hogy az érintettek nagyobb gondot fordítanak az előzőekben leírtakra és hasonlókra és időben megteszik a szükséges intézkedéseket. Benedek László Bernecebaráti Farkas Mihály — a jelentésre írt megjegyzésből tudjuk — parancsot adott a helyzet kivizsgálására. A parancs kiadásában feltehetőleg szerepet játszott annak felismerése, hogy éhező, korgó gyom- rú katonákkal nem lehet győztesen megvívni a harmadik világháborút. Ugyanakkor — ismerve a korszak szokásait — nem lehet kétségünk afelől, hogy a levélírók többsége még hosszú ideig élvezhette valamelyik büntetőtábor koszt-kvártélyát. Dr. Okváth Imre hadtörténész Vecsés szabályrendelete A gyorsan fejlődő Vecsés első szabályrendelete, vagyis a község életét meghatározó „alkotmány”, 1872-ben készült el. Ennek bevezetője kimondta: „Vecsés község keletkezése óta folyton önálló község lévén, mely képes magát önállóan fenntartani, hivatalnokait és szolga személyzetét fizetni: és így a nagyközségek sorába fog tartozni.” A rendelet felsorolta az elöljáróság tagjait, vagyis a községi bírót, másodbírót, közgyámot, a községi jegyzőt, a segédjegyzőt és az orvost, valamint a tanács 9 tagját. Ezt a rendeletet többször módosították, aszerint, ahogyan a körülmények megkövetelték, hiszen Vecsés — Budapest közvetlen vonzásában — gyorsan fejlődött. A lakosság gyors növekedése újabb és újabb állások létesítését tette szükségessé. 1903. január 14-én pótszabályrendeletet alkotott Vecsés. Eszerint újabb jegyzői állást létesítettek, feladata az adó-, illeték- és községi közmunkaügyek irányítása volt. Elnevezése adóügyi jegyző lett, a többi jegyző — ekkor már többen voltak — a „közigazgatási jegyző” elnevezést viselte. A jegyzői állás mellett végrehajtóit is szerveztek, valamivel később segédjegyzői beosztással bővítették a nagyközség tisztviselőinek számát. A növekvő köz- igazgatási munka azt is megkövetelte, hogy megfelelő körülmények között végezzék. 1901-ben hozott határozatot Vecsés községháza építéséről, és 1903. augusztus 15-én ünnepélyes díszgyűlés keretében fel is avatták az épületet. Pogány György megírta, hogy... kb. szombaton már laktanyában leszünk, nem is baj, mert az ember olyan, mintha be volna rúgva, úgy el van gyöngülve... ” Farkas Mihály parancsa Milyen következtetést vont le a cenzúrázott levelekből a kíváncsi áv-ezredes? A legénységi állomány rossz közérzetének megváltoztatását a politikai nevelőmunka további erősítésétől, valamint az önfeláldozó áldozat- készség elmélyítésétől várta.
