Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-14 / 11. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JANUAR 14.. PENTEK A prágai csúcs visszhangja Kelet-Európa aggódó országai igyekeztek eltemetni fenntartá­saikat és nézeteltéréseiket Clin­ton elnök összeurópai biztonsá­gi elképzelésével kapcsolat­ban, és sürgették a szorosabb NATO-kapcsolatokra szólító terv mielőbbi megvalósítását. Magyarország üdvözölte a leg­határozottabban az amerikai tervet, Lengyelország pedig a legkritikusabb volt a visegrádi országok közül — így számolt be a prágai találkozóról csütör­tökön a The Guardian című brit lapban lan Traynor prágai tudósító. A The Times szerint a kelet­európai országok langyosan fo­gadták a békepartnerség ter­vét. Ez a birt lap azt emelte ki, hogy Clinton biztosította tár­gyalópartnereit: ha egy kelet­európai országot egy terjeszke­dő hatalom megtámadna, ak­kor a NATO csaknem bizonyo­san beavatkoznék. A The Independent azt írta, hogy a visegrádi négyek üdvö­zölték Clinton szavait, de tud­ják, hogy messze vannak azok­tól a vaskemény biztonsági ga­ranciáktól,' amelyeket szeret­tek volna. Abban a reményben, hogy hamarosan a Brüsszel peremén lévő NATO-központhoz szállít­ja őket, a négy „visegrádi” or­szág vezetői felszálltak a béke­partnerség vonatára, Bili Clin­ton elnök azonban nem ha­gyott illúziókat, hogy inkább személyvonat lesz ez, mint szá­guldó expressz — állapítja meg csütörtöki értékelésében a belga Le Soir. A „visegrádiak” álláspontját jellemezve a cikk elsőként szól Magyarországról, amely „máris tanújelét adta jó szándé­kának^ midőn felajánlotta, hogy az idei első közös had­gyakorlatot magyar területen rendezzék meg. Budapesten — ahol már megtanulták, hogy a demokratizálás és a piacgazda­ság megléte önmagában nem feltétlenül- elegendő feltétel a „szézám feltárulásához” — úgy vélik, hogy az átmeneti időszak hossza és a közben ki­fejtett aktivitás dinamizmusa fordítottan aránylik egymás­hoz — jegyzi meg ennek kap­csán a cikk szerzője. A magyaroktól eltérően a lengyelek, ha jó képet vágtak is a dologhoz, csalódottságu­kat nem tudták elrejteni — folytatódik az értékelés, amely- lyel összhangban a La Libre Belgique is Walesa azon kije­lentésével jellemzi a lengyel ál­láspontot, hogy „nem akarta blokkolni a tervezetet”. A Cseh Köztársaság a Le Soir szerint nem mondott le arról, hogy bebizonyítsa, ő rendelke­zik a „legjobb atlanti profil­lal", míg Szlovákia „diplomá­ciai elszigeteltségben szen­ved”, rákényszerülve, hogy „kelet felé forduljon”. A Visegrádi Csoport tagjai „fenntartásokkal”, „jobb hí­ján”, „lelkesedés nélkül” fo­gadták el a NATO által felaján­lott „partne-ség a békéért” kap­csolatot — így jellemzik a csü­törtöki francia napilapok Clin­ton elnök prágai tárgyalásai­nak eredményeit. — Tegnap még Havel cseh, Göncz magyar és Kovác szlo­vák államfő is — Walesához hasonlóan — többé-kevésbé úgy vélte, hogy „a partnerség a békéért” egy olyan váróterem, amelynek senki sem látja a vé­gét. Ezt hívják szabadgondolko­dásnak. Az éjszaka azonban köztudottan jó tanácsadó, s pél­dául Havel másnapra már jelen­tősen módosította álláspontját. Miközben korábban még az mondta, hogy a NATO-nak gyorsabban és nagylelkűbben kell átalakulnia, másnap már ,jónak és kiegyensúlyozott­nak” minősítette a tervet — írja a Le Quotidien de Paris prá­gai tudósítója, hozzátéve: ez vi­szont már diplomácia. A másik konzervatív lap, a Le Figaro magyarázattal is szol­gált erre a módosulásra. — A Visegrádi Csoport tagállamai végül is azért törődtek bele a ja­vaslatba, mert nem volt más vá­lasztásuk: vagy a partnerség, vagy semmi. Az újság egyébként megem­lítette, hogy a tervre adott rea­gálások országonként változ­tak, s a legkritikusabb Lech Walesa ‘lengyel államfő volt. Clinton—Jelcin-tárgyalások Washington segíti Moszkvát Tegnap reggel, moszkvai idő szerint kilenc óra után néhány perccel, a nagy Kreml-palota Szent György-Termében meg­kezdődött Bili Clinton ameri­kai és Borisz Jelcin orosz el­nök találkozója. A két ország himnuszának elhangzása után Jelcin és Clin­ton rövid üdvözlőbeszédet mondott. Borisz Jelcin vendé­gét üdvözölve emlékeztetett arra, hogy kettőjük tavaly ápri­lisi yancouveri találkozóján vetették meg az orosz—ameri­kai partneri együttműködés alapjait, s az ezen a találko­zón kialakult személyes barát­ság alapot szolgáltat arra, hogy a mostani tárgyalások még tartalmasabbak legyenek, gyakorlatias és átfogó jelleget öltsenek. Bili Clinton válaszában el­mondta, hogy történelmi pilla­natban tesz látogatást Moszk­vában, amikor Oroszországnak és az Egyesült Államoknak együtt kell működnie a jövő Európája és az új európai biz­tonsági rendszer létrehozásán. A tárgyalások témáit érintve Clinton elmondta, hogy konk­rétan megvitatják majd a refor­mok ügyét. A Partnerség a bé­Ciampi lemondott Carlo Azeglio Ciampi olasz kor­mányfő tegnap benyújtotta le­mondását Oscar Luigi Scalfaro köztársasági elnöknek. A két po­litikus félórás találkozója után kiadott elnöki közlemény sze­rint az államfő még nem dön­tött a lemondás elfogadásáról. Scalfaro valószínűleg meg­kéri Ciampit, hogy ügyvivő kormányfőként dolgozzon to­vább, mivel az elnök várható­an még a héten feloszlatja a parlamentet, és március végé­re vagy április elejére előreho­zott választásokat ír ki. Az al­kotmány értelmében egyéb­ként Scalfaro vissza is utasít­hatja a kormányfő lemondását. kéért programról szólva Clin­ton azt hangsúlyozta, hogy azt a kölcsönös biztonság, illetve olyan európai struktúrák meg­teremtésére akarják felhasznál­ni, amelyek nem elválasztják, hanem egységesítik az európai országokat. A délelőtti, négyszemközti eszmecsere során részletesen áttekintették a kétoldalú part­neri kapcsolatok alakulását, az orosz reformok menetét és a választások után kialakult orosz belpolitikai helyzetet. Szó volt a nemzetközi bizton­sággal összefüggő kérdések­ről. Ezzel kapcsolatban külön hangsúlyozták az ukrajnai atomfegyverek leszereléséről pénteken aláírandó megállapo­dás fontosságát, amelyet a ta­lálkozó elején Bili Clinton egyenesen történelminek mi­nősített. Az első forduló után pihe­nésképp a mínusz tíz fokos hi­degben Jelcin megmutatta ven­dégének a Kreml történelmi épületegyüttesét. Az Egyesült Államok kész konkrét és részletekbe menő segítséget nyújtani az oroszor­szági reformokhoz, és hajlan­dó azok szociális kihatásainak Megdöbbenést keltett Maros- vásárhelyen az a határozat, amelyet a helyi közigazgatási bíróság hozott első fokon Ion Antonescu szobrának ügyé­ben, „nemzet- és országide­gennek” minősítve mindazo­kat, akik ellenzik a marsall szobrának felállítását. A második világháború után a háborús bűnösként ha­lálra ítélt és kivégzett katona­politikusnak, aki a háború ide­jén az ország vezetője volt, a helyi veteránszövetség kíván szobrot állítani. Az RMDSZ Maros megyei szervezete nyil­vánosan tiltakozott .a terv él­len, a város polgármesteri hi­egy részét is magára vállalni. Ezt Oleg Lobov, az orosz Nemzetbiztonsági Tanács tit­kára közölte a moszkvai csúcs- találkozó kora délután véget ért második tárgyalási forduló­ja után. A Kreml-palota Katalin- Termében a két tárgyalókül­döttség tagjainak bevonásával folytatott megbeszélések a ter­vezettnél hosszabb ideig, mint­egy másfél óráig tarttotak. Bili Clinton maximális tá­mogatásáról biztosította az orosz reformokat. Elmondta, hogy elérte az amerikai kong­resszusnál 900 millió dolláros segély folyósítását az (októ­berrel kezdődő) 1995-ös pénz­ügyi évben. Ezenkívül szá­mos más alapot is létre kíván­nak hozni. így például a kis­vállalkozások támogatására 300 millió dollárt szánnak, az orosz nagyvállalatok rekonst­rukciójára pedig 100 millió dollárt különítenek el. Clinton támogatást ígért Moszkvának a GATT-csatla- kozásról folyó tárgyalásokon, és közölte, hogy csaknem négy és félezer orosz áruféle­ség behozatali vámját Wa­shington megszünteti. vatala pedig nem adott enge­délyt a szobor felállítására. A veteránszövetség ezért fordult bírósághoz. A decemberi keltezésű íté­let, amely ezen a héten vált is­meretessé, elutasítja a polgár- mesteri hivatal döntését. Indok­lása nem kevesebbet tartal­maz, mint hogy „Ion Antones­cu marsallt a nagy politikai és katonai vezetők egyikeként re­habilitálták”, s „akik ellenzik szobrának felállítását, úgy te­kinthetők, mint nemzet- és or­szágidegenek. Marosvásárhely Ion Antonescu hazájának ré­sze, ahol megilleti, hogy szob­rot emeljenek tiszteletére”. A nagyvilág hírei * Ötvenhat esztendős korá­ban csütörtökön Oslóban el­hunyt Johan Jorgen Holst norvég külügyminiszter. A politikus halálát agyvérzés okozta. Japán és Oroszország meg- határozaüan időre elhalasztot­ta a területi kérdésekről rende­zendő megbeszélést, összefüg­gésben az Oroszországban tar­tott pariamenti választásokkal. % A kiírd nép önállóságáért küzdő Kurd Munkapárt (PKK) újabb 34 harcosa vesztette életét Törökország keleti és déli részén a török hadsereg nagy erejű táma­dása következtében. * A kínai és a francia kor­mány megállapodott a köztük lévő feszültség felszámolásá­ban: Párizs vállalta, hogy nem engedélyezi több francia fegyver tajvani eladását, Pe­king pedig egyenlő esélyeket ígért a francia váltakozóknak a kínai piacon. * Több tízezren tüntettek szerda este Mexikóváros­ban azért, hogy a hatóságok találjanak békés megoldást az év kezdete óta zajló in­diánlázadásra a déli Chia­pas államban. Japán a kilencvenes évek második felében az ENSZ költségvetésének 15 százalé­kát fogja állni. A szigetország jelenleg a világszervezet má­sodik legnagyobb finanszíro­zója, a költségvetés 25 száza­lékát fedező Egyesült Államo­kat követi 12,4 százalékos hozzájárulással. * Az afgán elnök ellen láza­dó erők repülőgépei szer­dán már harmadik napja bombázták az elnökhöz hű csapatok állásait Kabulban. Pakisztán az ismét kiélező­dött konfliktus miatt szer­dán — 15 éve először — le­zárta határát, a Haibár-há- gót az afgán menekültek elől. Szoborvita Vásárhelyen Újvidéki vélemények Szuperdínár, a harmadik pénznem Miután eredménytelenül zárult a két napon át tartó Izetbe- govics—Tudjman találkozó (a horvát fél ismét laza konfö­derációt ajánlott fel, amelynek értelmében a két ország kö­zötti határvonal szinte elmosódna), a horvát lapok most ar­ról cikkeznek, hogy a bosnyák vezetés egyértelműen a há­ború folytatása mellett foglalt állást, s szemmel láthatólag azt akarják elérni, hogy a volt Bosznia-Hercegovina terüle­tének garantált 33 százaléka felett hódítsanak vissza terüle­teket. Elsősorban Bosznia középső részén válnak egyre he­vesebbé a muzulmán támadások a horvát ellenőrzés alatt tartott települések ellen, ebben a pillanatban Vitéz és Növi Travnik városokért folyik a döntő ütközet. A Nemzetközi Valutaalap, mint ismeretes, elutasította Kontics jugoszláv kormányfő kérelmét, hogy a külföldön rekedt, a bankokban zárolt devizát a jugoszláv inflációelle­nes program céljaira lehessen fordítani. Napok óta beszéd­téma a mindmáig titokban tartott új kormánycsomag, amely a jobbik változatban a nemzetközi pénzintézmények szolidáris támogatására számított. Miután ez dugába dőlt, marad az az elképzelés, hogy országon belül kell össze­gyűjteni a még fellelhető devizát, s ezzel biztosítani a kibo­csátandó legújabb dinár fedezetét. Mint ismeretes, a jugo­szláv dinár múlt év októberében „szabadult meg” hat nullá­tól, az év utolsó napjaiban pedig újabb kilenctől (ügyes ma­tematikusok kiszámolták, hogy az évi infláció 300 trillió volt), s ha néhány napon belül valóban megjelenik a stabil­nak beharangozott új pénznem, akkor a ténylegesen január elsejétől alkalmazott mosdani dinár még a három hetet sem élte meg. A Tartományi Képviselőház tegnap levette napirendről az újvidéki Fórum lap- és könyvkiadó, valamint a Magyar Szó napilap átszerveződéinek kérdését. A halasztást a VMDK-s képviselők kérték, s a szocialisták az indítványt vita nélkül elfogadták. Ma derült ki, hogy Ágoston And­rás, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének el­nöke néhány nappal ezelőtt levéllel fordult Szlobodan Mi­losevics szerb elnökhöz, s abban kérte a Fórum-ház átala­kulásáról szóló döntés elnapolását, úgy fogalmazva, hogy a kiadóház a jugoszláviai magyar perszonális autonómia alappillére lehetne. Mindebből persze még nem lehet mesz- szemenő következtetéseket levonni, ám megtörténhet, hogy a megejtett parlamenti választások után a hó végén megalakuló új szerb szkupstinában a szocialisták, akik a 250 képviselői helyből 123-at szereztek meg, éppen az 5 képviselővel rendelkező VMDK-t kérik fel kormányalakí­tói partnerként. Egyelőre viszont a vajdasági magyarság egyetlen — most közvállalatként működő, s holding kom­pániának javasolt — kiadóházának további sorsa teljesség­gel bizonytalan. Az egyre növekvő nyomorban elfásult köznépnek csak egy kis része várta fokozott kíváncsisággal a Kis-Jugöszlávia kormánya által még novemberben létrehozott szakértői cso­port „csomagbontását”, pedig a kiszivárogtatott hírek igen derűlátóak voltak, hiszen az úgynevezett inflációellenes program, amelyet a montenegrói szerb társulás neves köz­gazdászai alkottak meg, azzal biztatta az embereket, hogy igen rövid idő alatt tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz a politi­kai, gazdasági és erkölcsi szempontból is teljesen lezüllött országból. Szerdán este több mint három órán keresztül magyaráz­ták az érintett szakértők a részleteket, amelyek közül első­sorban a „szuperdinár” bevezetését kell kiemelni. Elképze­lésük szerint ugyanis ennek a pénznemnek a Nemzeti Banknál aranyban és konvertibilis valutában lenne a fede­zete és egy dinár egy (!) német márkát éme^. Az intézkedéssorozat deklarált célja, hogy három hónap alatt a decemberi több mint egymillió százalékos havi inflá­ciót 6,5 százalékra csökkentse, valamint kizárólag önerőre támaszkodva (mivel a két-három éve folyamatosan elátko­zott pénzes Nyugat egy megveszekedett centet sem hajlan­dó adni) beindítsa a gazdaságot. Az állami ellenőrzés alatt álló belgrádi tévében elhang­zottakkal ellentétben az emberek nagyobb része a jószeri­vel egész estét betöltő stúdióbeszélgetést, egyszerű, de im­már többször is alkalmazott porhintésnek tekinti, hiszen to­vábbra is kénytelen sorban állni a legalapvetőbb élelmisze­rekért, az immár bagót sem érő heti fizetéséért vagy nyug­díjáért, ami szó szerint néhány óra alatt teljesen elértéktele­nedik. A polgárok végtelen derűlátása elsősorban abban gyöke­rezik, hogy a szakértő csoport úgyszólván mindenre igye­kezett választ adni, csak arra nem, hogy egy ilyen, papírfor­ma szerint nagy horderejű programot milyen reális forrás­ból fognak valóra váltani. Másrészt az intézkedések előké­szítői teljesen figyelmen kívül hagyták a rezsim által huza­mosabb idő óta az államalkotókba sulykolt hamis tudatot, hogy nekik minden előnyös dolog munka és fejtörés nél­kül ,jár”. Márpedig ezt a balkáni beidegződést aligha lesz könnyű egyetlen tollvonással megszüntetni.

Next

/
Thumbnails
Contents