Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-10 / 7. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JANUÁR 10., HÉTFŐ 7 Megvan a maguk helye az időben A népi varrottasokról Péli Ferencnével —Mintáztatni akar? I \ S I — kérdezi, akitől Gal- \ / gahévízen érdeklődöm, hol találom meg Péli Ferencnét. Nem éppen, de ha azt akarnék, talán hiába fáradnék: Péli Ferencné, Rozika néni azt mondja, hogy már nem vállal mintázást. Vagyis előnyomást. A fehér anyagra vésnök által készített nyomódúccal nyomtatják rá a mintát, melyet aztán kihímeznek. Több mint ötven évig Péli Ferencné foglalatoskodott ezzel a faluban. 1940-ben halt meg a Gádor Kati néni, az előző mintázóasszony, az ő családjától vették meg drága pénzért — éppen egy varrógép áráért, 90 pengőért — a nyo- módűcokat, meg annak a titkát, hogy mibői is készül, a nyomtatófesték. Házimúzeumlátogatás Tavaly novemberben a Pest megyei népdalkörök találkozójával egy időben kiállítása volt Péli Ferencnének a galgahéví- zi kultúrházban, ott láttam kézimunkáit, meg olyan kézimunkákat, melyeket nem ő készített, csak rendbe hozott, őriz. Az időszakos kiállítás után megnézem állandó házimúzeumát. Nem tétlenül vár, egy kisméretű fehér anyagon öltöget. — Jegyzsebkendő lesz, nem szokás már, de azért én a lányrokonoknak mindegyiknek csinálok. Mosolyognak rajta. Mondom, hogy éljetek annyi évig, amennyit öltöttem. Lehetetlen annyit élni. Négyötszáz luk van egy kendőn, s harminc-negyven öltés egy luknak a szélét kívánni. Felmegyünk a nagyházba, a múzeumba. — Ilyen volt a parasztszoba — mondja Rozika néni. A bölcsőt mutatja, melyet a szülei 1919-ben még neki csináltattak. A bölcsőben fekvő játékbabán meglátható, milyen volt a viselete a kisbabának. Kétfelől két magasra vetett ágy, öt-öt párnával. De ez még semmi. A szegények helyeztek az ágyukra öt párnát. A középrétegűek kilencet, a gazdagok még tizenkettőt is. — Mondom sorban: ez az ágyhuzat a menyemnek a nagymamájáé volt. ’12-ben vagy ’13-ban készült. El volt már ez dobva, nem volt megbecsülve. De hát nekem a mániám, hogy ilyesmivel foglalkozzam, ahogy megláttam náluk, elhoztam, rendbe tettem. A lepedőre azt varrták: Isten hoszta. Ez „széllepedő” magyarázza Rozika néni, s szabadkozik a helyesírási hiba miatt. Mondja, hogy a párnákon levő hímzés a „csillagos lukhímzés”. Kitetszik a felső alól az alsó huzat, rózsaszín, de szívesen használtak pirosat is. Ezerki- lencszáz luk is van egy párnán. A lukaknak a széle körben kivarrva, s még közéjük csillagocskák vagy szőlőfürMintás terítő tök hímezve. Mind csupa fehérrel. A két ágy között asztal. Farkasfog és azsúrozás — Ez olyan abrosz, amit mi szőttünk, tiszta házi szövés. Ezt nem használtuk mindennap, csak a karácsonyfa alá, vagy ha háznál gyóntattak, az oltári szentség alá terítettük fel. Minden darabnak megvan a története. Megvan a helye az időben. A századelőn kezdődött a nagy kézimunkaláz. A ’10-es, ’20-as években készült darabokhoz aztán esetleg hoz- zátoldtak, igazítottak rajtuk valamit. A toldásnál farkasfog — cangli —, azsúrozás. Aki nem ismeri, csak nézi azt a holmit, nem mondaná meg, melyik része az „eredeti", melyik a későbbi. Pedig nem titkolják. Rávarrják az évszámot. Egy lepedőn három évszám is: 1912, 1932, 1992. A bútorok szintén idők tanúi. — Ez a sublót az édesanyámé volt. Ez meg a vejemnek volt a nagymamájáé: felnyitós- láda, nagyláda. Először volt kisláda... Ez 1840-ben készült. A férjemnek, nem is tudom, ük- vagy dédnagymamájáé volt. Mikor hozzám került, mindenütt található volt rajta egy-egy kis rész az eredeti mintájából. Átvilágítottam, úgy, hogy rátettem egy celofánpapírt, rárajzoltam. Addig spekuláltam, amíg minden mintát, virágot kirajzoltam. Aztán kifestettem, hogy meglegyen az, amit valamikor láttak. Babák talpig fehérben Felöltöztetett baba három állj« szobában. Egy talpig fehérben, átlósan átvetett kék szalaggal a mellén: — így nézett ki a hévízi Péli Ferencné, Rozika néni varrás közben Hancsovszki János felvételei menyasszony, meg a hévízi Mária-lány... Kettő színesben:-— Ilyenek voltunk mi, ilyen menyecskék. Félingben szaténkendővel a vállunkon, aranycsipkés főkötőben. A főkötő szélén ez a beráncolt fekete szalag a bodor. Nálunk a menyecskének nem fonott haja volt a halántékánál, hanem ilyen sodort. Fehér, s fehérrel hímzett cak- kos szélű kendőt is hordtak a fejükön. Leginkább a templomba, húsvétkor, pünkösdkor, Úrnapján, Mária-ünnepeken, s olyan harminc éves korukig. Péli Ferencné egymás után szedi elő a sublótfiókból a különböző korszakokból származó fejrevaló kendőket. S vesz elő mást is, különböző magyar tájak hímzéseit. — 1978-tól 80-ig Gödöllőre jártam, meg jártak mindenfelől a környékről hímzőtanfolyamra, Petrás Anna tanított bennünket. Meg akarták ismertetni velünk más vidékek népművészeti hagyományait is. Sióagárdi, nógrádi- palóc, tiszántúli, székelyudvarhelyi, kalotaszegi, matyó, beregi, rábaközi, buzsáki... Péli Ferencné sorolja a minták, a színösszetételek, az öltésmódok származását. S azt mondja: — Sok mindent láttam, sok mindent kivarrtam, de rájöttem hogy mégis az én vidékem kézimunkája a legszebb. Azért, hogy tiszta fehér, meg az a sok kis művészien elrendezett luk... Nádudvari Anna Inuit grafikák Kanadából Ember- és természetközeiben Paulosie Kappik Josea Maniapik: Egy különleges tavasz Vimola Károly felvétele Francia múzeumok sikere Művészettörténeti jelentőségű kiállítást hozott hazánkba a Nádasdy-alapítvány, amelyet Inuit Art címen csütörtök délután nyitottak meg a budapesti Dorottya Galériában. Magyarországon először ismerkedhettünk meg Észak-Kana- da őshonos lakóinak, az eszkimóknak (saját nevükön áruitoknak) művészetével. Egyikével azon törzsi művészeteknek, amelyek az európai szürrealizmus mintái voltak, s amelyek külső hatásoktól zavartalanul fejlődve máig őrzik eredeti sajátosságukat. Az inuit művek a gyerekrajzok természetességével tükrözik alkotóik gondolkodásmódját. A grafikákon mindennapi életük szereplői jelennek meg: az egyszerű ház, melyben élnek, az állatok, melyek táplálékul szolgálnak, az elejtésükre használt íj és a csónak az evezőkkel... S mindezek hordozója, a természet, és benne az ember. Az alkotók ezeket a motívumokat hozzák ösz- sze egy számukra természetes, belső hangsúly szerint, ami független a tapasztalati valóságtól: méretüket, kidolgozottságukat, színüket és egymáshoz viszonyított helyüket jelentőségük szabja meg. Az úgynevezett „primitív művészetekre” jellemzően a körvonalak határozottak, az alakok egyszínűek és a síkba vetítve, perspektíva és minden rafináltság nélkül ábrázolják azokat. Magától értetődő, festői, és az őszinteség miatt is igen szuggesztív művészi világot teremtenek meg általa. Nyilván e közvetlenül megjelenő valóságélmény eredménye az is, hogy a nagy, üres térhez képest kicsik e motívumok a legtöbb grafikán, hiszen az ember is végtelenül kicsinek érezheti magát a határtalanul elnyúló, ritkán lakott éSzak-kanadai tartományban. A képek üzenetét aztán megerősítette Irwin Rodney, Kanada magyarországi nagykövete megnyitó beszédében. Az ország északi partvidékén négyezer kilométer hosszan elnyúló, hazánk területénél harminchétszer nagyobb kiterjedésű tartományban mintegy 50 ezer inuit őslakos él. Eleik ötezer évvel ezelőtt érkeztek e földre — tudtuk meg. A halászó-vadászó nép mostoha életkörülményeit az állatállomány pusztulása még nehezíti. Éppen a sajátos gondolkodásmódjukat és hagyományukat tükröző művészetük jelenti egyre inkább megélhetési forrásukat. Büszke arra, hogy a Nádasdy-alapítvány, valamint a Művelődési Minisztérium jóvoltából, s a kiállítást rendező Udvary Ildikó közreműködésével a kanadai indián művészet tavaszi bemutatása után e másik őslakos nép műveivel is bemutatkozhatnak Magyarországon. Fekete György helyettes államtitkár megnyitó szavaiban modem művészetként értékelte az inuit alkotásokat, amelyek modernsége azonban alapjaiban különbözik az európai művészetétől: annak spekulativitása teljes mértékig hiányzik belőle. Nyugatkanadai tapasztalata szerint az indiánok, e műveket alkotó inuitok is a mindennapi tevékenység természetességével rajzolnak és festenek. Ez az őszinteség teszi műveiket frissé, átütő erejűvé, a tehetség pedig kimagasló értékűvé. Bizonyítva: kis népeknek is lehet nagy művészete. S hogy előképek befolyása nélkül is válhatnak előképekké. Az inuit művészet bemutatásával jelentkező Nádasdy-alapítvány nagy reményeket ébreszt bennünk, többek között a magyar—kanadai kulturális kapcsolatok erősítése terén is. Ezt a szándékot erősítette meg az alapítványtévő Ná- dasdy Ferencet képviselő Új- falusy Magda kuratóriumi titkár is. Az ősi történeti család Kanadában élő leszármazottja elfoglaltsága miatt rövid üzenetet küldött a megnyitó közönségének, amelyben hangsúlyozta: e kiállítás a bizonyítéka annak, hogy nagy művészet a romlatlan természet közelségében keletkezhet. Alapítványát éppen e célért küzdő természetvédők és művészek szellemi műhelyéül szolgáló akadémia megteremtésére hozta létre. A Nádasdy Művészeti és Természetvédelmi Akadémia Nádasdladányban, egykori családi kastélyukban működik majd. (veszelszky) Sikeres évet zártak tavaly a francia múzeumok: a pénteken nyilvánosságra hozott adatok szerint 1992-höz képest egymillióval nőtt látogatóik száma, és elérte a 15 milliót. Az illetékesek számára külön öröm az örömben, hogy nem pusztán a nagy, világhírű tárlatok (mint például a „Tiziano évszázada”, a „Na- bis-csoport”, illetve a Matis- se-kiállítás) vonzották a tömeAz Országház Duna parti oldalán, a restaurált északi torony tetejére január 11-én, kedden délelőtt visz- szahelyezik az úgynevezett „Rézvitéz” másolatát. Az eredeti szobor pótlására Mihály Gábor, Sajó Ákos, Seress János és Szó- rádi Zsigmond szobrászművész fogott össze. A mintegy négy és fél méter magas rézkatonát több órás Kós Lajos bábjai címmel nyílik kiállítás a Budapest Bábszínházban szombaton. A tárlat áttekintést ad a Jászai Mari-díjas művész több évtizedes munkásságáról. Kós Lajos nevéhez fűződik a pécsi Bóbita Színház megalapítása, amelynek művészeti vezetője geket, hanem a kjsebb vidéki múzeumok iránt is nőtt az érdeklődés. A legnagyobb sikert egyébként a Bames-gyűjte- mény párizsi „vendégszereplése”. aratta: az impresszionizmus remekműveit felvonultató kiállítást három hónap alatt több mint másfél millióan nézték meg, s ez minden eddigi franciaországi rekordot megdönt. munkával emelik be a nyolcvanméteres magasságban lévő helyére. Eredetileg két rézvitéz díszítette a Parlamentet. Az egyik a II. világháború alatt sérült meg. A másikat az időjárás „morzsolta el” olyannyira, hogy az 1980-as évek közepén el kellett távolítani a toronyról. Ez utóbbi, felújítás után, a Parlament épületében kap helyet. is volt negyedszázadon át. Kós tevékenységét fémjelzi többek között Nikolaus Leanu Faustjának, valamint Kipling híres regénye — Ä dzsungel könyve — bábszínpadi adaptációja. Az And- rássy úti bemutató a színházi előadások idején tekinthető meg. Visszakerül a Rézvitéz Tárlat a színházban Kós Lajos bábjai
