Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-08 / 286. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. DECEMBER 8., SZERDA Harmincötödik születésnap A reménykedő könyvtár A ceglédi gyermekkönyvtár a közeli napokban ünnepli fennállásának harmincötödik évfordulóját. Ebből az alka­lomból beszélgettünk Jakab Bélánéval, a városi könyvtár igazgatójával és Erős Hajnalkával, az ifjúsági intézmény vezetőjével. — A Szabadság téri épüle­tünkben 1958. december 15-én — a felnőttektől elkü­lönülve — egy harminchat négyzetméteres helyiségben kezdhette meg áldásos tevé­kenységét a gyermekkönyv­tárunk — idézi fel a múltat Jakab Béláné. Könyv a patyolatban — Akkoriban csupán két­ezer-ötszáz kötetből választ­hatott ezerháromszáz olva­sónk, s egy kolléganő látta el a teendőket. Jóllehet az el­mondottak igen szerény kö­rülményeket sejtetnek, még­is büszkék vagyunk a kezdet­re, mert a megyében ez volt az első ilyen ifjúsági intéz­mény. Ami persze a követke­ző években egyre inkább szű­kössé lett, hiszen 1976-ban már tízszeresére gyarapodott a könyvállományunk, és ezerhatszázan iratkoztak be. Ez idő tájt az általános isko­lák is érdeklődéssel közeled­tek hozzánk. Rendszeres cso­portos foglalkozások, rend­hagyó órák tanúskodnak er­ről. Ezért aztán kénytelenek voltunk költözni. A piacté­ren leltünk otthonra — az egykori patyolatüzlet helyisé­gében. — Egy évtized alatt ezt a létesítményt is kinőtték, s végre beköltöztek a Gubody utcai épületbe, amely afféle „ékszerdoboz”, s a városi kultúra egyik fellegvára. — A negyvenezer kötet el­helyezése és az olvasók szá­ma — kétezernél többen van­nak — indokolta, hogy újra „vándoroljunk”. A Gubody utcai létesítményt 1987-ben vehettük birtokba. Itt a ko­rábbiakhoz képest ideálisab- bak a körülmények. Kölcsön­zőt, mese- és olvasószobát, folyóiratolvasót, valamint egy külön olvasótermet ala­kítottunk ki. — Milyen szolgáltatások­kal segítik a fiatalok művelő­dését? — Remek kapcsolatunk van az általános iskolákkal — veszi át a szót Erős Haj­nalka. — A napközis — ezen belül a szabadidős — tevékenység keretében, éven­te több száz csoport látogat el hozzánk. Jelentős még az egy-egy tanagyaghoz kötődő könyvtári órák száma. Eze­ket a foglalkozásokat a szak­tanárok tartják, mi az előké­szítésben veszünk részt. Csak ami kötelezd — Mi érdekli a fiatalo­kat? Egyáltalán olvasnak-e? — Szomorú kimondani, a gyerekek egyáltalán nem olvasnak. A napi feladata­ik mellett nincs idejük a könyvkölcsönzésre. Az in­tézményünk szerepe kezd megváltozni. Ez nagyon kellemes hely, hanglemezt hallgatni, videofilmét néz­ni, sőt kora tavasztól késő őszig pingpongozni is. Ab­ban már csak reményke­dünk, hogy az, aki betér hozzánk, idővel — a köte­lező olvasmányon kívül könyvet is visz tőlünk ha­za. — Tudnaka gyerekek a könyvtár miliőjéhez illő­en viselkedni? Megügye- lik-e a könyveket, s időben visszahozzák őket? — Megváltoztak a szoká­sok — folytatja Erős Haj­nalka. — Sajnos, a gyere­kek gyakran hangoskod­nak. Nemegyszer rájuk kell szólni, hogy csende­sedjenek, mert akad, aki ol­vasni szeretne. Nem érzik, hogy a könyvtár egy szent hely. Az sem titok, hogy számtalan felszólítást mu­száj kiküldeni, mert jó né- hányan elfeledkeznek ar­ról, hogy lejárt a háromhe­tes kölcsönzési idő. Mi ta­gadás, az sem ritka, hogy a drága — négy-ötszáz forin­tos — könyvek siralmas ál­lapotban kerülnek vissza. Persze, az igazsághoz tarto­zik az is, hogy ez nem min­dig a gyerekek hibája ugyanis számos kiadvány fűzött lapokból áll. A hűség jutalma — Mit szeretnének a kör zeljövőben megvalósítani? — Bár esztétikusak, ba­rátságosak, de talán az ideá­lisnál kisebbek a szobáink, ezért a mellettünk lévő léte­sítménnyel szeretnénk majd bővíteni az épületet — válaszolja Jakab Béláné. — Sajnos, az anyagi lehető­ségeink miatt bármely kiad­ványból egyet vehetünk csak meg, holott legalább három-négy pédányra lenne szükség. Szeretnénk a vá­lasztékot gyarapítani. Jövő­re folytatni kívánjuk a nyá­ri olvasótábori foglalkozá­sokat, amelyek eddig sikere­sek voltak. És persze öröm­mel hívnánk meg írókat, költőket, előadóművésze­ket. Annál is inkább, mert az utóbbi időben —• az egy­re emelkedő tiszteletdíjak miatt — a korábbi hagyo­mányról le kellett monda­nunk. Most lázasan készü­lünk a harmincötödik szüle­tésnapra. Ugyanis a Pest megyei önkormányzattól pályázattal nyert összegből színvonalas programot sze­retnénk összeállítani. Ren­dezvényeinkkel azoknak a gyerekeknek, pedagógusok­nak, szülőknek kedveske­dünk, akik hűségesek hoz­zánk. F. F. Az ügy szerencsésen végződött Mégsem kell utazgatniuk a betegeknek Fogynak a sáros utcák Nagykőrös tavaszig kikerül a kátyúból Csöng a szerkesztőségi tele­fon. Felháborodott hangú hölgy kéri, menjünk ki Bu­daörsre, mert az tarthatat­lan, ami ott történik. A budaörsi lakótelepen a felnőtt orvosi rendelőben há­rom háziorvos dolgozik fel­váltva, sokak megelégedésé­re. Igaz, a rendelő nem túl tágas, de mindig ragyog a tisztaságtól. A közelmúlt­ban elterjedt a hír: az egyik orvost át akarják innen he­lyezni az Ofaluba. A hír lázba hozta a körzet lakóit, aláírásokat gyűjtöt­tek az intézkedés ellen. Mindezen nincs mit csodál­kozni, hiszen a betegek kö­zött jócskán akadnak idős emberek, akik nem szívesen utazgatnak. Nemcsak azért, mert mindez nehezükre esik, hanem mert az anyagi­lag is komoly terhet jelent számukra. Szerettük volna tudni, hogy végül is mi történt. Vizsgálódásunk során a kö­vetkezők derültek ki. Az egyik önkormányzati képvi­selő néhány nappal ezelőtt a rendelőben járt, ahol bizony igen sokat kellett várnia. Ez felbőszítette, s megkereste az alpolgármestert, aki azon­nal intézkedett. A helyi főor­vos áthelyezte az egyik dok­tornőt, mindössze néhány napot hagyott a költözködés­re. Sem a doktornő, sem pe­dig a betegek nem értesül­tek az intézkedés okáról. Az is kiderült, -hogy mindezek­ről nem tudott a képviselő- testület és az ügy nem szere­pelt a népjóléti bizottság na­pirendjén sem. Fejéregyházi Sándomé, helyi óvónő nem nyugodott bele az elintézés módjába. Kérte a körzetben lakókat: vegyenek részt a következő önkormányzati ülésen: — Az eredmény még en­gem is meglepett — mondja az óvónő. Idős hölgyek, bot­tal közlekedő urak és még sokan mások is megjelentek a képviselő-testületi ülésen. Valószínű, hogy az ő közre­működésüknek köszönhető, hogy a honatyák úgy döntöt­tek: minden marad a régi­ben. A rendelővel kapcsola­tos gondokat — hangzott el az ülésen — igyekeznek majd a lakótelepen belül megoldani. Tehát a nagy port kavart ügy megoldódni látszik. Eszerint nem kell a sok száz embernek külön költségbe vernie magát, az idős embe­reknek az utazással törniük magukat. Árpási Mária @ Idén 29 utca lakói nyújtották be kérel­müket Nagykőrösön az önkormányzati pénzekből támogatott öne­rős útépítések kivitelezésére. A képviselő-testület azon­ban csak most, a város költ­ségvetését jelentékenyen be­folyásoló kórházrekonstruk­ció állami támogatásának is­meretében tudott határozni arról, hány utca, és konkré­tan melyek burkolása kez­dődhet el az első ütemben. Orczy László, a polgár- mesteri hivatal tanácsosa el­mondta, most 9 utca, illetve utcaszakasz nyerte el a pá­lyázatot. A Fűzfa, az Attila, a Villám, a Tetétlen, vala­mint a Lázár utca 11—17. szám közötti szakasza, a Köl­csey utca Bajza és Hangácsi utcák közötti része. Burkola­tot kap továbbá a Nádasdi ut­cának az Alsónyomási és Sa­lamon utcák közé eső része, a Pozsonyi utcának a Lo- sonczy és Szolnoki utcák kö­zötti darabja, valamint a Zrí­nyi utca a Vágóhíd és Ván- csodi utcák által határolt sza­kaszon. A többi igényt jelen­leg vizsgálják, értékelik. — Találtunk olyan kivite­lezőt, aki a tél közeledte elle­nére december 20-i határ­időre vállalta az említett ut­cáknak a kiépítését. Arra azonban senki nem számí­tott, hogy ilyen korán lesza­kad a hó, a fagyok, ami mi­att sajnos valószínűleg mó­dosul a befejezés határideje — hallottuk Orczy Lászlótól. — Ezek szerint lehetsé­ges, hogy majd csak tavasz- szal tudják az építők befejez­ni vállalásukat? — Senkinek nem érdeke szélsőséges időjárási körül­mények között rossz minősé­gű műutakat építeni, hiszen e közműveknek sok évet kell szolgálniuk.i Biztos va­gyok abban, hogy az érde­kelt lakók is így gondolják, a néhány hónapos késés nem okozhat gondot azok­nak, akik oly sokat vártak la­kókörzetükben a normális közlekedési feltételek megte­remtésére. — Mi lesz ha jövő tava­szig megdrágul az útépítés? — Amennyiben idén tény­leg nem sikerül befejezni a munkát, a szerződésnek a költségekkel kapcsolatos pontja továbbra is érvény­ben marad. Tehát legrosz- szabb esetben is április 30-ig változatlan áron mind­egyik utca, illetve utcasza­kasz építése befejeződik. (-ay) Megkérdeztük Indít-e vizsgálatot a parlament alelnöke? A nagykőrösi Földrendező Bizottság, illetve a Földki­adó Bizottság nevében, Huszár Kálmán és Kustár Csa­ba bizottsági elnökök nyílt levelet intéztek Dörnbach Alajoshoz, az Országgyűlés alelnökéhez. (A nyílt levelet szombati lapszámunkban tettük közzé.) A levélírók til­takozásukat fejezik ki, és visszautasítják a helyi, Kék Nefelejcs című, időközi lapban — Dörnbach Alajos no­vember 18-án Nagykőrösön tett látogatásáról — megje­lent rágalmakat. Nevezetesen azt sérelmezik, hogy Deák György — a lap tudósítása szerint — azt mondta volna Dörnbach Alajosnak, hogy a kárpótlás és a földki­adás személyes érdekeltség miatt, felületesen és elha­markodva zajlott le a városban. Levelükben kérik az Országgyűlés alelnökét, „hogy a jelenleg viselt közjogi méltóságánál fogva az ügyben vizsgálatot elrendelni szí- vesekedjen a valóság megállapítása érdekében”. Az Or­szággyűlés alelnökét arról kérdeztük, mit szándékozik tenni az ügy tisztázása érdekében? Néhány perccel ezelőtt ol­vastam a levelet az újság­ban. — kezdte válaszát Dombach Alajos. Számom­ra teljesen érthetetlen ez az ügy. Az tény, hogy a Nagy­kőrösön tett látogatásomkor megrendezett fórum előtt, 8-10 emberrel beszélget­tem. A beszélgetés részletei­re és a névre ugyan már nem emlékszem, csak azt tu­dom, hogy valaki, valami kritikát fogalmazott meg a földrendezéssel kapcsolat­ban. Ugyanakkor semmi­lyen konkrétumot nem hal­lottam, és nem . is találtam sértőnek a kritikát, hiszen nem is reflektáltam rá. Az a gyanúm, hogy a helyi lap- szerkesztő fogalmazott kis­sé élesen. Egyébként telje­sen természetesnek tartom, hogy egy olyan kérdésben, mint a földrendezés, bírála­tok is elhangzanak. A levélí­róknak természetesen vála­szolni fogok, bár nem iga­zán tudom, hogy miben se­gíthetek. Én ugyanis nem rendelhetek el vizsgálatot, hiszen helyi konfliktusok ki­vizsgálására nem terjed ki a hatásköröm. (Szedlacsek) Tanácskozott az oktatási bizottság Fontos a diáksport Ülést tartott tegnap a Pest Megyei Közgyű­lés közművelődési és oktatási bizottsága. Mint azt Szabóné Peregovics Vilma, a bizottság megbízott elnöke elmondta, elsőként az idei munkájukról számoltak be, majd a megye sportéleté­nek helyzetéről és fejlesztési koncepciójáról tárgyaltak. A bizottság az elmúlt idő­szakban huszonhat alkalom­mal tanácskozott, a tagok rész­vételi aránya — örvendetes módon — minden alkalom­mal igen magas volt. Számta­lan esetben fordult elő, hogy a gondokat a helyszínen vizsgál­ták meg. így sikerült segítsé­gükkel megoldani a biatorbá- gyi Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézet bővítését — konyha, ebédlő, mosoda létesí­tésével — is. Hasonló módon mérték fel a megyei középfo­kú oktatási intézmények és a bentlakásos gyógypedagógiai iskolák gondjait és javasolták, hogy az 1994-es költségvetés­ben számoljanak az ezek meg­oldásához szükséges kiadások­kal. Kezdeményezték továbbá, hogy a megyei diáksportot — kétszáztizennyolc egyesület ta­lálható e térségben — leg­alább oly mértékben támogas­sák a jövőben, mint idén (ti­zenhárommillió forint). Mind­ezt azért, mert úgy gondolják, hogy amíg nincs sporttör­vény, amely rendezné az ez­zel kapcsolatos feladatokat, addig is legyen gazdája ennek a területnek. (á. m.) Uj utakon a szövetkezetek (Folytatás az 1. oldalról)- A tevékenység külföldre való kibővítésére nagy szük­ség van, hisz korábban az öt- milliárd forintot is elérte a megye ipari szövetkezetei­nek éves exportja. Ugyanez napjainkban alig haladja meg a 100 millió forintot, mi­közben a megyei tagszerve­zetek egyesztendei produktu­ma— az elmúlt időszak je­lentős visszaesése után is — eléri a 8-9 milliárd forintot. A Pest Megyei Iparszövet­ségnek — mint a megyében működő ipari szövetkezetek és társas vállalkozások érdek- képviseleti szervének — je­lenleg 101 tagszervezete van. Ezek 60 százaléka szö­vetkezet, 35 százaléka kft.: közülük 17-18 már teljesen magánalapon jött létre. A szövetséghez önkéntesen csatlakozónak mögött mint­egy 14 ezer szövetkezeti tag áll, de az összes tulajdonos száma a 30 ezret is megha­ladja. A piacszervezési szolgálta­tás iránti megnövekedett igény és az előbbi adatok iga­zolják: az ipari szövetkeze­tek túljutottak az átalakulás nehézségein s egyre inkább bővül termékeik kínálata. (tóth)

Next

/
Thumbnails
Contents