Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-08 / 286. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. DECEMBER 8., SZERDA Bába Iván Kijevben Magyar egyetem Ukrajnában Biztonságpolitikai és kisebbségi kérdésekről folytatott kétnapos tárgyalást Kijevben Bába Iván helyettes külügyi államtitkár. Bába Iván sajtóértekezleten elmondta: megállapodtak, hogy a kisebbségi vegyesbizottság legközelebb januárban, Ungváron tanácskozik. Elvi egyetértés mutatkozott a mostani tárgyalásokon arra vonatkozóan, hogy magyar felsőoktatási intézmény nyíljon Ukrajnában. Tantervében a hagyományos humán tárgyakon kívül a kétoldalú viszonyban rendkívül fontos gazdasági képzettség fejlesztését szolgáló tantárgyak is szerepelnek majd. Az intézmény anyagi háttere egyelőre nem tisztázott, erről hamarosan konzultációt kezdenek. Az európai biztonsággal összefüggésben szó esett a különböző nyugati javaslatokról, illetve a Kravcsuk elnök által a kelet-közép-európai biztonsági övezetről szóló javaslat indítványáról. Bába Iván közölte: a magyar küldöttség megértéssel fogadta az ukrán fél álláspontját, s a magyar külügyminisztérium tanulmányozni fogja azt. Arra a kérdésre, hogy sike- rült-e az ukrán félnek eloszlatnia a START—1 szerződés ratifikálása után támadt nyugati és magyar aggodalmakat, Bába Iván kijelentette: közösen kell megoldani ezt a problémát. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a múlt héten mind Rómában, mind Brüsszelben a napirenden szerepelt a téma, illetve az, hogy a kijevi parlament felemás döntése immár az egész európai politikai élet vitatott kérdése lett. Papírgondok Kárpátalján Nincs magyar újság Kedd reggeltől nem jelenik meg a kárpátaljai magyarság egyetlen napilapja — a Kárpáti Igaz Szó. Nem sikerült ugyanis a papírbeszerzési gondokat megoldani, s így a Kárpátalja Lapkiadó Vállalat megtagadta az újság készítését. Hétfői adásában az ungvári televízió magyar szerkesztősége is foglalkozott a Kárpáti Igaz Szó problémáival. Fodó Sándor, a KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) elnöke a televízió által sugárzott beszélgetés során cáfolta, hogy a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezete nem támogatja a Kárpáti Igaz Szót. Tény azonban, hogy a KMKSZ, mely a megyei tanáccsal együtt a lap alapítója és szerződéses kötelezettséget vállalt a kiadási költségek ráeső részének fedezésére, semmilyen anyagi támogatást nem nyújt a szerkesztőségnek, és nem is tud nyújtani, hiszen mint társadalmi szervezet maga sem rendelkezik az ehhez szükséges pénzeszközökkel. Nincs elegendő pénz a megyei tanács költség- vetésében sem. A lapalapítók keresik a megoldást. Akik emlékeznek még a Marxban megboldogult Aczél elvtárs beszédeire, írásaira, intelmeire, azok jól tudják, hogy ezek rendre mind ugyanazzal a refrénnel végződtek: Elvtársak! A fő veszély a nacionalizmus — mondotta, írta volt Cser- manek János házitanítója — Aczél György. Napjainkból visszatekintve e bölcsességekre, föltűnő, hogy mily kevés alkalommal óvott a rendíthetetlen és tántoríthatatlan bolsevik a liberalizmustól, holott a kommunizmus szent könyvei szerint a liberalizmus a rothadó burzsoázia szennyes tanainak egyvelege, és mint ilyen kárhoztatandó. Miért nem aggasztotta akkor hát Aczél elvtársat eme szeny- nyes tan és miért rettegett a nemzeti-keresztény szellemtől — különös tekintettel a kérdés kultúrpolitikai vonatkozásaira? Lám-lám... nincs új a nap alatt. Napjaink (valódi?) liberálisai, liberálbolsevikjai (értsd: pufajkából, munkásőr- mundérból joggingba, lila frakkba, sárga szmokingba öltözött elvtársak) és a nyílt, derék színeőrző MSZMP (Munkáspárt) — kommunistái (szemüket Führerükre szegezve) szakasztott ugyanazt óbégatják, amit Aczél elvtárs tanított: a fő veszély a nacionalizmus, a népi-nemzeti elkötelezettség, a jobboldali politikai filozófia, a keresztény kurzus stb. Összehordják mindazt az ostobaságot, amit Kun Bélától Kádár Jánosig a fejükbe vertek. De mondják ezt olyanok is, akik csupán nem tudják, mit beszélnek, de egyébként derék magyar emberek. Nos, ez a kórus olyan időben gajdol a jobboldali veszélyről, amikor: 1. Litvániában, a még a mienkénél is hosszabb ideig tartó agymosás, továbbá az orosz légionáriusok besegítő internacionalista voksai, valamint a gazdasági összeomlás következtében előállt nyomor hármas „argumentuma” arról győzte meg a választópolgárokat, hogy jobb dolga van a disznónak az ólban, mint a vaddisznónak az erdőben. Kovác aláírta Kötelező' toldalék az „óvá” Michal Kovác szlovák köztársasági elnök tegnap aláírta a szlovák törvényhozás által szeptember 24-én szentesített törvényt, melynek rendelkezése szerint Szlovákiában a női nevekhez kötelezően hozzátartozik az „óvá” toldalék. A pozsonyi törvényhozás — még a nyáron — a szlovákiai magyar közvélemény és a magyar politikai erők részéről egyként kedvezően fogadott név- használati törvényt alkotott. Szlovák körökben ez jelentős nemtetszét váltott ki, majd kormányhatározat alapján azt kezdeményezték, hogy az államfő ne írja alá a törvényt. Kovác e Az olaszországi részleges helyhatósági választások eredményét bő terjedelemben kommentálta kedden az európai sajtó. A The Guardian szerint az olasz választók negyven év demoralizáló politikájáról mondták ki jól megfontolt ítéletüket, amely hézagtalanul illeszkedik az 1991. júniusi első referendum óta hozott döntések láncolatába. Az olaszokat nem riasztotta el az sem, hogy döntésük ugrás az ismeretlenbe, és az egyformán kompromittált és leszerepelt pártok álegyensúlya helyett legalább megteremtették a bal és jobb közötti bipolaritás kiinduló feltételeit. A párizsi Le Monde szerint az itáliai és (Németországban) határozatnak megfelelően döntött, és a törvényt visszautalta a parlament elé, melynek másodszori döntése az előzőhöz képest úgy csonkította meg a név- használati jogot, hogy az „óvá” toldalék alkalmazására kötelezte a női nevek tulajdonosait. A magyar parlamenti koalíció ezt elfogadhatatlannak tekinti, s ezt a magyar pártok vezetői többször, legutóbb hétfőn is kifejtették az államfő előtt, aki az összes parlamenti pártot meghallgatva keddre ígérte döntését. A szlovákiai magyar nemzetiség részéről várhatóan kedvezőtlen fogadtatásra ítélt döntést Michal Kovác azzal indokolta, a brandenburgi választások eredménye reménysugár az európai baloldalnak. Vasárnap az olasz baloldal minden párbajt megnyert — északon a Ligával, délen a neofasisztákkal szemben — a nagyvárosok tanácsházainak meghódításáért. A választók olyan emberekre és politikai csapóitokra szavaztak, amelyek számukra a korrumpált „pártokrácia” elutasítását testesítik meg, s a legjobb védőbástyát képviselik a szeperatista kalanddal, vagy a „kemény” Mussolini utáni jobboldal hatalomra jutásával szemben. Brandenburg pedig megmutatta: az új keleti tartományokban már olyan mély a csalódás, hogy a régi rendszer egyenesági örökösei, a Demokratikus Szocializmus hogy Vladimír Meciar miniszterelnöktől biztosítékot kapott — miszerint a törvény gyakorlati alkalmazása során „lehetőség nyílik arra, hogy a nemzetiségekhez tartozó nők vezetéknevét a hivatalos okmányokban a toldalék nélkül írják be”. Meciar arról is biztosította az államfőt, hogy a kérdést végérvényesen majd az anyakönyvi törvény tisztázza, melynek tervezetét a kormányfő rövidesen a parlament elé terjeszti. Az államfő szóvivője azt mondta, hogy .Michal Kovác döntését a parlamenti pártokkal folytatott hétfői megbeszélése befolyásolta”. Pártjának megújult kommunistái is erőre kaphattak. A zürichi Tages-Anzeiger szerint az olaszok elfordulása a politikai középtől nem any- nyira a posztkommunista vagy neofasiszta gondolatok iránti bizalmat, hanem a középen elhelyezkedő, korrupt kormánypártok éles elutasítását jelenti. A londoni Independent szerint a Baloldali Demokrata Párt volt kommunistáink jövő évi választási szereplésén múlik, hogy a történészek a vasárnapi megmérettetést mérföldkőnek tartják-e majd, vagy csak az évtizedekig kormányzó kereszténydemokraták és szocialisták romlottságán érzett felháborodás újabb kinyilvánításának. A nagyvilág hírei % Eltávolították a merevítőkötést a pápa jobb válláról. II. János Pál novem- : bér 11 -én szenvedett váll- csonttörést, amikor egy kihallgatás során megbotlott és elesett a pápai emelvény lépcsőjén. A pápa vasárnap már megnyugtatta a Szent Péter téren összegyűlt híveit, hogy követi az orvosok tanácsait, és ennek eredményeként jól van, és egyre jobban érzi magát. * Azerbajdzsán hétfőn katonai cenzúrát vezetett be. A parlament által elfogadott törvény szerint, egy hónapra be lehet tiltani azokat a kiadványokat, amelyek jelentéseikben gyaníthatóan katonai titkokat árulnak el vagy kormányzati személyiségeket sértenek meg. A törvény szerint egyes esetekben az ellenszegülő újságírókat bíróság elé lehet állítani. ífc A három balti ország külügyminiszterei Tallin- ban megtartott tanácskozásukon elfogadott közös nyilatkozatukban követelték az orosz csapatok gyors és rendezett kivonását Észtországból és Lettországból. Azt is leszögezték, hogy nem értenek egyet a múlt hónapban előterjesztett új moszkvai javaslattal, amely bizonyos feltételek mellett 1994. augusztus 31-éré ígéri a csapatkivonás befejezésit. Olasz választások Ugrás az ismeretlenbe VÉLEMÉNY Melyik veszély a fő veszély? 2. Lengyelországban — néhány nemzeti sajátosságtól eltekintve — ugyanaz történt, nem nagyobb dicsőségére a lengyel katolikus egyháznak és híveinek. 3. Olaszországban azúrkék ég alatt vörös viharfelhők alá gyűlik a nép jó része (mivelhogy panamáztak az urak), és nagy történelmi búcsúkameválban búcsúztatja a régi elitet — miközben újraröppenti (ezt már nem tudja — csak teszi) az olasz kommunista párt örökvörös főnixmadarát. 4. Oroszországban — a bolsevizmusnak e keltető- és te- nyésztelepén igencsak erőlködnek az elvtársak, hogy visz- szaállítsák a NOSZF jegyében született SZU-t, hogy aztán újult erővel ismét neki lehessen ugrani a világnak — legalábbis a keleti részének. Ilyen viszonyok között óbégatnak nálunk urak és elvtársak jobboldali, szélsőjobb, sőt mi több: fasiszta (!) veszélyről, és nem gondolnak arra, hogy amikor kitalálják hisztérikus kategóriáikat (amelyeknek természetesen semmi közük nincs e fogalmak valódi történelmi, történelembölcseleti mibenlétéhez), az ország lakosságának természetes szellemi-erkölcsi létkerete, létalapja a magyarság és a kereszténység. Ez a történelmi kötőanyag, melyet ha kioldanak a társadalomból, egy bármilyen irányban elhülyíthető massza marad csupán. Ezért kell visszautasítanunk az efféle vádaskodásokat, melyeknek mélyenfekvő okairól sokszor még azok sem tudnak, akik szajkózzák a jobboldali veszélyről szóló liberáltanokat. A tisztességtelen játszma folytatódik. Egy, csupán néhány ezer tagot számláló budapesti klub (klikk, tömörülés, buli, vagy amit akarok) uralma alá akar hajtani közel tízmillió magyart — egyelőre csak spirituálisán. (L.: tévé-rádió háború.) Mi, öregebbek azonban ismerjük a módszert. Tudjuk, hogy miként lesz a Szabad Néppel nevelt szabad népből recski táborlakó, magyar gulagturista, az Andrássy út 60. bestiálisán megkínzott emberroncsa. Tudjuk hogyan lettek parasztjaink kolhozjobbágyok (bármit mondjanak is napjainkban a zöld bárók érdek-képviseleti szervezetei), munkásaink a norma- sróf kizsákmányoltjai, középosztályunk szánalmas, deklasz- szált menhelynépség; láttuk lerombolt templomainkat, elrabolt iskoláinkat, szellemi zsoldossá züllesztett pedagógusainkat— és most megint azt halljuk nap mint nap, amit hallottunk 45 évéig egyhuzamban, hogy a veszély jobbról támad. Még a Pestről vezérelt külföldi sajtólegények is ezt bőgik: a magyarok fasizálódnak! S közben a magyarok — félnek. Már megy a sustorság a ’94-es (nem kormány-) rendszerváltásról, s az elvtársak arcán egyre szélesebb a vi- gyor és egyre szemtelenebb a hangnem. Ha egy iskola valamely keresztény hitfelekezet szellemében akar nevelni —jobboldali veszély, keresztény kurzus! Ha egy fiatal cserkészruhát, vagy „bocskait” ölt magára — jobboldali veszély! Ha több fiatal Árpád-házi királyaink zászlaját lengeti — fasiszta veszély! Ha valaki a második világháború magyar hősi halottainak emlékművet állít — nacionalista veszély! Horthy Miklós temetése — nacionalizmus plusz keresztény kurzus! És így tovább minden természetes — azaz belőlünk fakadó — megnyilvánulásunkkal kapcsolatban. Ma nagyjából ott tartunk, ahol 45 évvel ezelőtt, leigázásunk évében és meghódolásunk kezdetén. Jó volna, ha az elkövetkezendő hónapokban minden választópolgár számot vetne mindezzel, és majdan, a szavazóurnák előtt állva — levonná a megfelelő következtetéseket. Nehogy — Varsó után — 1994-ben azt mondja majd a világ: No, lám, Budapest is elesett. (Kajetán Endre)
