Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-07 / 285. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. DECEMBER 8., SZERDA Tatárszentgyörgyön reménykednek az emberek s Elet a havas homokbuckákon Négyezer év óta mozgalmas itt az élet, igaz akkor még másfajta világ volt a pipacsos, szikes puszta helyén. Hatalmas kiterjedésű erdőségek és végtelen víztenger, mely vadat, halat és oltalmat adott az embernek. A bronzkori népektől kezdve a népvándorlás megannyi nációja megfordult erre, szarmaták, avarok, gótok, majd Árpád fejedelem törzsei jöttek. Az egykori településekre ma már csak az ásatások nyomán feltárt leletek utalnak, a tatárjárás során elpusztult faluból nem maradt semmi. Évszázadokig kihalt volt a vidék, mígnem keletről feltűnt egy maroknyi nép, akiket a térség őslakosai tatároknak hittek, jóllehet kunok voltak. Ők vették birtokukba a lerombolt falutemplomot, s alapítottak egyházat Szent György tiszteletére. Vagyis a község mai neve egy tévhiedelem és egy védőszent nevének összevonásából született. Először 1507-ben tesz róla említést az írásos krónika, amikor II. Ulászló a Kubi- nyi nemzetségnek adományozza a Sarlósár és Szabadrét közt elterülő pusztát. Kétszázötven év múlva a Grassalkovich-család tulajdonába került, s a gödöllői uradalom része lett. * Tatárszentgyörgy soha nem volt gazdag község, az emberek kemény, kitartó munkával teremtették elő a megélhetéshez szükséges javakat. Gabonát termeltek és szőlőt. Ez utóbbi — vagyis a borászat — meghatározó szerepet játszott; a könnyű, homoki borokat, s a törkölyből, seprőből főzött pálinkát jó pénzért eladták. A háború után nehéz évek jöttek, jóllehet a demográfia alakulása mást mutat; 1960-ig a lélek- szám 2460-ra növekszik. Ettől kezdve viszont kezd csökkenni, melynek két jelentős oka van. Az akkori településpolitika „szerepkör nélküli” községnek nyilvánította, s mint ilyen, nem kapott pénzt fejlesztésekre. Túl ezen a helyi — viszonylag jól prosperáló — téeszt beolvasztották az Örkényi tsz-be, melynek legelső „áldásos” tevékenysége a szőlők és kaszálók ellen irányult, az egyiket ki-, a másikat felszántották. Mindez tovább csökkenti a megélhetési lehetőséget. Megindul a lakosság elvándorlása, s még a maradék zöme is az ingázást választja, eljárnak Pestre, Dabasra, Szigethaaz úgynevezett telepített tartályos szisztémában. Ezzel, előzetes számítások szerint, felére csökkenthető a beruházási összeg. Tudomásunk szerint így oldották meg a gázproblémát Apajpusztán is. Az úthálózatunk valóban rossz, például a Szálaska nevű új telepet évekig földút kötötte össze a községközponttal. Pályázat útján az idén kaptunk 1,8 millió forintot a szakminisztériumtól, amihez az önkormányzat is hozzátett egymilliót. így épült meg a 700 méter hosszú aszfalt- borítású bekötőút. Máshol talán bagatell, nálunk ez jehelyiek a Tatárszentgyör- gyi Gazda Szövetkezetei. Egy nagyon tehetséges, törekvő ember kézbevette az irányítását, Polácska László, a körzet állatorvosa. Az önkormányzat egymillió forintot adott kölcsön az induláshoz, amit év végéig kellett volna visszafizetni. Mi csodálkoztunk leginkább, amikor rögtön az aratás után Polácska doktor kifizette a tartozást. Az aszály ellenére nyereségesek lettek, s az üzletrész-tulajdonosoknak — többségük idős ember, aki már nem képes a földjét megművelni — a vártnál több gabonát osztottak. A Frici kezdő képsora. így került be Tatárszentgyörgy a magyar köztudatba Az utcák nyáron is csendesek. Hát még ilyenkor télen A szerzó' felvételei A templom nem műemlék, „csak” 1858 óta áll Isten dicsőségére és a hívők épülésére lomra és Táborfalvára dolgozni. Harminc év alatt kereken 800-al csökkent a lé- lekszám, s ez a folyamat ma is tart. Az 1993-as év harmadik negyedében — vagyis 90 nap alatt — két házasságot kötöttek, 11 gyerek született, ezzel szemben 33-an meghaltak. A lakosság 47 százaléka inaktív, gyerek és nyugdíjas. Az aktívak 20 százaléka munkanélküli. Az 50 millió forintos költségvetés rámegy az intézmények fenntartására és a rászorulók támogatására, mindössze évi ötmillió marad fejlesztésre. Egy olyan községben, melynek tíz kilométeres úthálózata többnyire kövezetlen, a gáz csupán vágyálom, s az 1989-ben beindított vízprogram is csak részben valósult meg; eddig mindössze két kilométer hosszú csőhálózatot sikerült lerakni. Telefon, szennyvíztisztító nincs, ellenben sürgős megoldásra vár a szeméttárolás. — Mi van?—teszem fel a kérdést a polgármester asszonynak, Gazdik Lajosáénak. — Tervek és remények. Elkészíttettük a gázprogram költségvetési dokumentációját. Hetvenmillió forintba kerülne a gáz, ha Örkénynél csatlakoznánk a gerinchez. Erre nekünk soha nem lesz pénzünk, a lakossági hozzájárulás olyan magas lenne, amit az emberek nem tudnak megfizetni. Ezért más megoldásban gondolkodunk, lentős fejlődés. Nincs fogorvosunk, mert a rendelőben csak a körorvos fér el. Áthidaló megoldásként átalakítjuk a tűzoltó szertárt. De ezt is csak több szakaszban tudjuk meglépni. Az idei költségvetésből elspóroltunk 500 ezer forintot épületanyagra, jövőre megépítjük, de még mindig kérdőjeles a felszerelés, berendezés költsége. Nem vitás, látványos eredményeket nem tudunk felmutatni, ellenben nincs is tartozásunk. A testület úgy döntött, tiszta lappal, hitel- állomány nélkül adja majd át a stafétabotot a következő ciklusnak. — Miből élnek Tatárszentgyörgyön az emberek? — Ákit nem bocsátottak el, az ma is bejár Pestre, Táborfalvára és Lajosmi- zsére. Jelentősen megnőtt a vállalkozók száma, v ez ma 60 százalékkal több, mint 1990-ben volt. A magángazdálkodók közt sokan foglalkoznak spárgatermesztéssel, de korántsem annyian, mint ameny- nyire a föld adottsága folytán lehetőség van. Sajnos, Magyarországon az étrendben nincs hagyománya a spárgának, hiányzik az asztalokról. Pedig szezonban ez sem drágább, mint más zöldségféle. De ami még nagyobb baj, valahogy kimaradt az exportból is, noha külföldön keresett. Ami joggal ad okot a bizakodásra: jó úton halad a mezőgazdaság. Az Örkényi Béke Tsz-től leválva, 1992-ben megalakították a így nekünk is kevesebb gondunk van a rászorulók segélyezésével. — Mi a helyzet a betelepülőkkel? Úgy hírlik, egyre több van belőlük. A falu nem igazán örül nekik. A Budapesten egzisztencia nélkül maradtak eladják a házukat, s megveszik az itt megüresedett portákat viszonylag olcsón. A kerttel, földdel nem tudnak mit kezdeni — egyesek nem is nagyon akarnak —, aztán ha elfogy a tőke, hozzánk fordulnak segélyért. Az itteni csendes, eseménytelen élettel sem képesek megbarátkozni, hosszú távon nem maradnak meg nálunk. Gyakorlatilag csak gondot jelentenek a számunkra. * Ami igaz, az igaz. Tatárszentgyörgy mindennapjaiban nem túl gyakori az „esemény”. A sportélet elég élénk, a fiatalság a futballban jeleskedik, elsők a körzetben. A férfinép hajlik a pecázásra, közösen „összedobtak” egy horgásztavat. Ám, aki nem focizik és nem pecá- zik, annak marad a televízió, meg nagy ritkán egy- egy lakodalom, szórakozásnak. Az igazi, tősgyökeres szentgyörgyiek mégis maradnak, köti őket a szülőföld s a jövőbe vetett bizakodásuk. — Istenfélő, jóravaló nép ez — vallja Simon Miklós plébános, aki bár Erdélyben, hegyek közt született, ma már a homokbuckás Alföldhöz kötődik. Czagányi László hely- történész, Dabas és környékének legavatottabb ismerője így ír erről a mostohagyerek tájról: „Az elénk táruló festői kép, az alföldi puszták régmúlt idők hangulatát idézik. A fehér nyárral, borókával borított futóhomok, a búzatáblákkal váltakozó erdők, rétek üde foltjai szemet gyönyörködtető, kellemes élményt kínálnak, amivel soha nem lehet betelni. ” Talán ezért is esett a választás Szentgyörgyre, amikor a Frici, a vállalkozó című film forgatói helyszínt kerestek. — Megkapott a vidék romlatlan hangulata, mely a házakból, s a csendes utcákon árad —- mondta Szu- hay Balázs, Frici „szellemi atyja”. Ehhéz társul a halk adjon Isten vagy jó napot, mely ismerősnek és idegennek egyformán kijár Szentgyörgyön. Matula Gy. Oszkár Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Egzotikus fonnák, mély tónusú színek. Egy kutató azt írja róluk, a bangók az európai flóra arisztokráciájához tartoznak, egy kihaló nemesi család utolsó saljai. Őshazájuk a Földközi-tenger medencéje, becslések szerint 50 fajtájuk létezik. Ezek közt is a legritkább a szarvas bangó (képünkön). Magyar- országon csak a dabasi térségben és a Sárközben honos, az úgynevezett turján-vidékek szélén. A turján-vidék növényföldrajzi meghatározás. Vizenyős, mocsaras, lápos vidék, mely a vízutánpótlást a talajból kapja. Tatárszentgyörgy környékére egykor ez volt a jellemző, a hatalmas, összefüggő láp- és tőzegvidék peremét a szarvas bangó és a kék per- je uralta. A vadvizek lecsapolása beleszólt a természet rendjébe, megtizedelte a bangókat. A nagyüzemi mezőgazdaság, a felszántott kaszálók viszont á kék perje létét veszélyeztetik. Pedig ez a fűféle adja a legtöbb és legjobb szénát, egykor jelentős jövedelem forrása volt a térségnek. A pesti Széna téren a tatárszentgyörgyi szénát magasan jegyezték, az igényes fiákeresek és társzekeresek minden pénzt megfizettek a kék perjés szénáért. A szarvas bangó némileg szerencsésebb, a tájvédett ősborókás oltalmat kínál a számukra. Vegetációs ideje április-június, ilyenkor virágzik. Ezt követően még a szára is elszárad, csak a gyökere él tovább a földfelszín alatt. A telepítést nem tűri, a magánkertekben elpusztul. Részint a speciális talajviszonyok hiánya miatt, másrészt a megporzásuk is igen bonyolult, csak egyfajta méh, és abból is csak a nőstény képes rá. A védett növények közt kiemelt helyen szerepel, gyűjtésük tiltva van. (gyé)
