Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-27 / 301. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. DECEMBER 27., HÉTFŐ A kijevi szándék nem irányul Moszkva ellen Megállíthatatlan infláció Újévtől kilenc nullát törölnek a szerbiai dinárról Ukrajna szorosabb integrációra törekszik szomszédaival, Magyarországgal és Szlovákiával, illetve Csehországgal. Kijev irányvonala mindazonáltal nem arra irányul, hogy nyugati szomszédaival Ellenzéki fölény Két héttel a parlamenti választások után az orosz központi választási bizottság közzétette az alsóházi választások pártlista alapján számított végeredményét. Az Állami Dumában a pontos erőviszonyok azonban csak a törvényhozás összeillése után válnak ismertté, mivel a pártlistán a 450 tagú parlament felét választották meg. A pártlistás szavazáson az első helyet 22,79 százalékkal Vlagyimir Zsirinovsz- kij és a Liberális Demokrata Párt szerezte meg, ami 59 oroszellenes szövetséget hozzon létre. Ezt Dmitro Pav- licsko, az ukrán parlament külügyi bizottságának elnöke közölte az Interfaxnak adott legutóbbi nyilatkozatában. Oroszországban mandátumot jelent. Ugyanakkor a legnagyobb reformpárt, az Oroszországi Választás pártlistán a szavazatok 15,38 százalékával 40 képviselőt küldhet (lista alapján) az alsóházba. Áz új parlament két háza első ülését január 11-én tartja. Közben az előzetes eredmények ismeretében megkezdődött a pártok „helyezkedése”. Noha sok függ az egyéni választókerületekben megválasztott képviselőktől, az máris látható, hogy Jelcin elnöknek nem lesz könnyű dolga a törvényhozással. A a határainktól délre eső területek politikai és egyéb történéseiről csak ötletszerűen tájékozódó olvasó számára is immár — sajnos — közhelynek számít, hogy a Kis-Jugoszláviában huzamosabb ideje tombol az egyre feneketlenebb sö- tétségű nyomor. Az épp uralmon lévő rezsim szinte ész nélkül préselteti a már egyik óráról a másikra elértéktelenedő bankókat, s egyes hírek szerint ebbe az „áldásos” munkába kénytelen volt bevonni a romániai pénznyomdát is, mivel a hazai tájakon nem találni elegendő papírt, festéket és termelői kapacitást. Karácsony előtt néhány nappal megjelent, a már bevett szokáshoz híven először a va- lutázóknál, s csak utána a bankokban, az 500 milliárdos címlet. Nyilvánvalóan ezzel szándékozta a hatalom megkönnyíteni a pénzintézmények által történő nyugdíjkifizetést, hiszen a december 16-án kiutalt nyugdíjakat 23-ára nem kevesebb, mint negyvenszeresére, vagyis négyezer százalékkal növelte. Kellett hát a minél több nullát tartalmazó (és érő) bankó. Ezzel egy időben a szövetségi kormány bejelentette, hogy újévtől kilenc nullát töröl, vagyis az eddigi egymilli- árd dináros mindössze egy dinárrá húzza össze magát. Az első reagálások az „éppen ideje” sóhajban merültek ki, hiszen nincs a világon még egy ország, ahol az éhhalál köszü- béig jutott kisnyugdíjas is 500 milliárd dinárt visz haza. Persze, más lapra tartozik, hogy ez az összeg a járandóság átvétele napján még kétszáz forintot sem ért. A történelem folyamán soha nem tapasztalt pénzhígulás ellen a déli szomszéd csúcsvezetése a nullák törlésével szeretne védekezni, habár mindenki tudja, hogy ennek az égvilágon éppen semmi értelme sincsen, hiszen október elsején már egymilliomod részére csökkentették a dinár névértékét és csak azt érték el, hogy a novemberi (egyhónapos!) infláció túllépte a 20 000 százalékot, a decemberi pedig előreláthatólag legalább 250 000 százalék lesz. Az utóbbinál csupán egy hevenyészett számítás erejéig szándékozunk elidőzni. A havi 250 000 százalék éves szintre kivetítve tíz a hatvanadik^) hatványon, szorozva kettővel végadatot eredményez, amit már kimondani sem lehet. Teljesen hiábavaló tehát a szerb-montenegrói államszövetség kormánya által elrendelt meddő nullátlanítás. A lavina tovább rohan a lejtőn és a képletes hógolyó immár meg- fékezhetetlen görgeteggé nőtte ki magát. B. M. A nagyvilág hírei Jé A japán szélsőjobboldali szervezetek 29 esetben követtek el erőszakos cselekedeteket az idén. A szigetország belbiztonsági helyzetéről szóló jelentés szerint a radikális szervezetek kevéssé voltak válogatósak célpontjaik kiválasztásában. Jé Egy rá hasonló spanyol nőnek köszönhetően tudott megszökni Kubából Alina Fernandez Revuelta, Fidel Castro kubai párt- és állami vezető most 37 éves leánya. Az asszony miután megérkezett az Egyesült Államokba elmondta, most legfőbb gondja: Kubában maradt 16 esztendős lányának mielőbbi kimenekítése. Jé Az ENSZ-békefenn- tartók kötelékében szolgáló francia katonát lőttek agyon pénteken Boszniában, ugyanabban a térségben, ahol Francois Leotard védelmi miniszter karácsony előestéjén francia katonák társaságában tartózkodott. Választási végeredmény VÉLEMÉNY Változatok a stabilitásra 1993. december 12-én 17 óra 15 perckor Magyarország miniszterelnöke, dr. Antall József behívót kapott az öröklétbe. Meghala és eltemette- ték, tizednapra pedig, 1993. december 21-én 17 óra 15 perckor a magyar Országgyűlés megválasztotta az új miniszterelnököt, Boross Pétert, s az új kormány letette az esküt. Az eltelt kilencszer huszonnégy órából hatot a gyász és egy nép magába szállása, kettőt a gyász és a diszkrétnek mondható kormányfő-utódlási tárgyalások, egyet pedig a közjogi eljárások töltöttek ki, olyan csendességben, ami párját ritkítja a parlementáris demokráciák történetében. Voilá, messieurs-dames, ladies and gentlemen, a stabilitás. A stabilitás, amely a bécsi Kurír bújtatott jóslatára órák alatt rácáfolt, amely mulatságossá tette Tito Sansa szerkesztő úr kéretlen S. O. S. kiáltását a „veszélyben forgó” magyar demokrácia „megmentésére", sőt, sansa-regénnyé zsugorította a felhabosított „médiaháború” folytatásos krimijét, arra késztette a legnagyobb (a gentleman agreement megelőlegezéseképpen elhagyjuk az idézőjelet) liberális párt parlamenti frakcióját, hogy kitessékelje magából eszelős gyűlöletbe belevakult egyetlen tagját, a MÚOSZ etikai bizottságát pedig arra, hogy megrója az ország legkedveltebb napilapját (idézőjel elhagyva). A televízió jóvoltából (lám, olykor ,jóvolta” is van) a világ láthatta a magyar nép búcsúját attól, aki a-türelmes papíron jog- tiprójaként szerepelt, láthatta továbbá a magyar parlament ülését, ahol példásan udvarias miniszterelnök-jelölt, kormánypártiak és ellenzékiek vitatkoztak a szó legszorosabb értelmében barátságosan, ahol a neonáciként megrágalmazott Csurka zavarával küszködött és tíz percben hamleti monológban tépelődött, ellenzéki legyen-e vagy kormánypárti, és eljutott az önkritikáig, ahol kormánypárti képviselők megtapsolták az évek alatt érett politikussá felnőtt Orbán Viktort, ahol a kormánypárt padsoraiból hangzott el hangsúlyozott elismerés a köztársasági elnök iránt, és a szocialista pártvezér a nemzet jövője szempontjából adott kiegyensúlyozott értékelést a „népszerűtlen” kormány három és fél éves munkájáról. S láthatta a miniszterelnök-jelölt derült, sőt, múlt századi értelemben szabadelvű válaszát, hallhatta is, ha fordították különböző nyelvekre a magyar szót, s ebben a válaszban olyan spontán replikákat és egyetértéseket (ellenzékiekkel és függetlenekkel!), hogy az antalli horizontoknál szerényebben legalábbis tízmillió magyar miniszterelnökének ígérkezett. S láthatta a világ, hogyan sietnek barátságosan kezet rázni vele azok az ellenzékiek is, akiknek „nem” szavazatát ő maga is természetesnek tartotta. S mindez, mélyen tisztelt Európa, egy olyan volt „east-block” országban, amelynek déli határaitól néhány kilométerre évek óta háború dúl, s amely gazdaságilag valóban a szakadék szélén táncol. Csak hát amiről nem vesznek tudomást Transzatlantisz palotáiban, ez a Magyarország negyven évig volt akarata ellenére keleti, viszont ezer évig volt saját akaratából és természetesen európai. S így viselkedésén meglátszik ez az évezredes keresztyén (európai) nevelés, akkor is, ha sztyeppéi eredetét sem tagadhatja le. S noha a londoni irodalmi City olyan valakit nevezett ki „legnagyobb” „magyar” írónak, akinek (nem sztyeppéi) neveletlenségétől legutóbb közvetlenül Antall József halála előtt kellett pirulnunk, Margaret Thatcher talán már tudja, hogy az angol parlament (a klasszikus parlament) jellegéhez a kontinensen a magyar parlament áll legközelebb (korokon és rendszereken át, Kun László „parlamentum publicum regni”-je óta), már csak azért is, mert a Magna Charta és a hét évvel fiatalabb Aranybulla között közvetlen a szellemi és műhelykapcsolat. Arról sem vesznek tudomást a Heszperidák kertjének boldog tulajdonosai, akik fontoskodva mérlegelik, mennyire vagyunk „etikettmässig”-ek tőlük importált cipőbe bújtatott lábunk rátehetni finombolyhos előszobaszőnyegükre, hogy a 3,3 milliárd dolláros költségvetési hiányban benne van egyfelől annak a hiánya, amit ebből az országból 1920-ban daraboló lelkesedésükben lefűrészeltek, másfelől a számolócédulás teheráni—moszkvai alku, amelynek során odaajándékoztak, hogy negyven év alatt kaukázusi szakértelemmel csupaszra vetkőztessenek, harmadszor pedig a visszavételünket megelőzőleg ránk zúdított köl- csön-bombarobbanás szívóhatása, hogy kamatokkal megkötözött rabszolgák legyünk. Ehhez képest Európában tanulhatnának attól a magyar néptől „gentlemanlike” és európai viselkedést, amely elég bölcs ahhoz, hogy mindig felismerje a pillanatot, amikor sztyeppéi nyargalá- szásai óta génjeibe beleírt örökös széthúzása közepette sorait ösz- sze kell zárnia, s mint a hortobágyi ménes, „fart kell vetnie az időnek”. Sokat kell egy próbált népnek tanulnia, amíg eljut az ösztönös bölcsességnek erre a fokára. Jövőre lesz 550 esztendős fordulója a várnai csatának. Amikor Ulászló király elesett, s fejét a török lándzsán megpillantották, az egész magyar hadsereg elvesztette a fejét. Több, s nagyobb halt meg most, mint I. Ulászló. S a magyar nép — kijózanodott. 1914 óta nem időszerűek a huszárrohamok. A túlélés művészete annál inkább. A „profitable” tömegtermelés mámora hajlamos nagy szériában látni a világot. Amikor üzleti műveleteinek elemévé éppen a stabilitást teszi, számítógépen lefuttatja ennek kombinációit és kap egy sémát, amelyet általánosít. A stabilitás eme séma szerint racionális nagyságú egységekben, a munkaerő globális mozgathatóságát lehetővé tevő minimális kozmopolitizmusban, liberális kötetlenségben és a központi menedzsmenttől kiinduló tudatbefolyásolási műveletekre alkalmas, „független” sajtóban rejlik. Csakhogy van a stabilitásnak egy másfajta alapja is, és ennek elemeit nem számítógépbe táplálták be zseniális menedzserek. Ennek a stabilitásnak az elemeit az emberek őseiktől örökölték, mint magát az emberi lényeget. Az ember ugyanis közösségben lett ember, s közösségben vált a közösség minden más tagjától különböző egyéniséggé, azzal a különös feltétellel, hogy ameny- nyiben kiszakad közösségéből, elveszíti egyéniségét is. Ezen az igen stabil („dialektikus”) egyensúlyon pedig Isten őrködik, ami abból is kitetszik, hogy ősidők óta az emberi közösségek közösségi háza az Isten háza. Mivel a Business School ezt az eleve való, természetes stabilitásforrást nem hajlandó tudomásul venni, nem tud mit kezdeni a világ gyötrelmes folyamataival. A „kremlinológia” bölcsei kapkodtak, mint Hájder a ménkű után, amint az oroszországi események peregtek. Az olajüzlet szédítő számítógépes szimulációi nem tartalmazzák a több évezredes zsidó társas lelket és a palesz- tínai arab közösségek természetben gyökerező belső sugallatait. A véres háború közepette újra meg újra megtartott szerb választások egy nép stabilitását szegezik szembe a kiéheztetés stratégiájával: a „minden szerbet egy tűzhely köré” jelszó erősebb a szenvedésnél. A délszláv háborúnak nem Milosevics, nem Kara- dzsics, nem Izetbegovics a főbűnöse. A bűnt azok követték el, akik a népek megkérdezése nélkül Jugoszláviát varrtak össze szerbekből, horvátokból és szlovénekből, akik Csehszlovákiát varrtak össze csehekből és szlovákokból, akik milliós magyar tömegeket szakítottak le a magyar nemzettestről, akik azóta is belegázolnak a népek, emberi közösségek érzelmi és öröklött tudati szférájába. így válnak stabillá a gyűlölködések és a háborúk, miközben nő a fegyvergyártó érdekeltségek részvényárfolyama. A magyar stabilitás egyik forrása, hogy Magyarországon beiül nem hagytak elégedetlen és háborgó nemzettömegeket. A magyarok maguk vannak szűkre szabott területükön belül, s immár belenyugodva ezeréves hazájuk szétszabdaltságába, csak azért tesznek erőfeszítéseket, hogy meg tudják fogni, államhatárokon túl, elszakított, de eleven közösségekben dobogó szívű testvéreik kezét. Mindig a magyarokat figyelmeztetik szomszédaik érzékenységére. A magyarok senkinek sem szomszédai és nincs érzékenységük. Nos, van! Van, de megtanulták fegyelmezni magukat. A magyar stabilitás titka, hogy a legnagyobb győzelemre képesek, mely a világon lehetséges: közel vannak ahhoz, hogy megtanulják önmaguk legyőzésének tudományát. . Annyit már megtanultak, hogyan kell kicsinynek és megalá- zottnak lenni, oly módon, hogy belül meg ne alázkodjanak és önnönmaguk legszemélyesebb, rejtett óráiban — amilyen a gyász — nagyként tudjanak viselkedni. (Melyik fogja ezt megtanulni a mai nagyok közül?) Mást ért az üzletemberek világa stabilitáson és mást mi, akik még emberek vagyunk. S ezt a tudásunkat, ezt az örökölt magyar közösségi lángot őrizzük meg. Ha erős a szél, tartsuk elé védőn kezünk fejét. S legyünk meggyőződve; hamarább rendeződik meleg-összeadó gyertyakoszorúba a mi lángunk a szomszéd népek közösségi lángjaival, mintsem a Business School ezt az emberi nyelvet megértené. Ám mi tanuljuk meg az ő nyelvüket és az ő stabilitás-fogalmukat is, ha már ez idő szerint, ők a világ dirigensei. Mert ez a túlélés ára — és megéri.
