Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24 / 300. szám
Újra itt a karácsony Újra itt a karácsony, Most sütöm a kalácsom. Karácsony, karácsony, Kisült már a kalácsom. Kisjézuska születését ünnepeljük ma! Egy dísz ide, egy dísz oda, máris kész a karácsonyfa Fényárban úszik, alatta ajándék bújik. Boldogok a gyerekek, örülnek a felnőttek. Olyan szép a karácsony, hogy leírni nem lehet... Csabai Zoltán 7. a. Meleget az embereknek Egyik reggel fiatal fenyőtársaimmal együtt arra ébredtünk, hogy valami fehérség lepi el a tájat. Az öregebbektől tudtuk meg, hogy havat látunk. Sok vadon élő állatnak adtunk szállást egy-egy éjszakára. Mindennap elszórakoztunk, és esténként fáradtan aludtunk el. Egy hajnalon arra keltünk, hogy emberek jöttek az erdőnkbe óriási gépekkel és autókkal. Több barátomat elvitték, végül engem is autóra tettek. Egy picikét fájt, hogy el kellett hagynom az otthonomat. Hatalmas épületben tértem magamhoz. Egy gyerek szaladt hozzám, és azt mondta: — Ezt szeretném! Vajon mit jelenthet ez? — tűnődtem magamban. Újabb utazás várt rám, ezúttal gyalog mentünk. A szobában egy állványba állítottak. Másnap szépen feldíszítettek, és éreztem, hogy valamilyen ünnepbe csöppentem. Fenséges illatok jöttek az egyik ajtó mögül. Egyszer csak csengettyűszó hallatszott valahonnan. A gyermek, akit Tominak hívtak, így kiáltott: — Anyu, megjött az ajándék! Siess az ebéddel! Mindenki egybegyűlt, és körülállták. Nagyon örültem, hogy a figyelem rám irányult. Öt nap múlva viszont leszedték díszeimet és kitettek az udvarra. Itt is sok állat bújt hozzám, hogy legalább egy kicsit melegedjenek. Néhány nap múlva egy fiatal férfi fejszével tartott felém. Földarabolt, és így szólt: — Szívesen lennék a helyedben, te kis fenyő! Egész életedben jót tettél, ezután is azt fogsz. A hideg téli estéken fűtöttek be velem a kandallóba, és meleget adtam Tominak, mikor fázott. Ez volt a legszebb az egészben. Gondolom, több ember szeretne fenyőfa lenni. Margitai Judit 8. c. A karácsonyfa Áldott szép karácsony gyönyörű fája, te adod nékem ezt a sok szép ajándékot. Te nyitod szemem föl arra, hogy milyen is a karácsony ünnepe. A te ágaidra akasztunk sok szép csüngő díszeket, lámpát és sok más egyebet. Este a fenyőfa lámpáját meggyújtják, milyen szép nézni, csak úgy ragyog. Reggel, ahogy fölkelek, kinézek az ablakon, kinn a fák fehérek, de te idebent zöld maradtál. Kövecses Tímea 6. b. Karácsony Szentendrén — Deim Pál képeslapmontázsa Karácsony! Várva várt, minden más ünnepnél nagyobb ünnepe a gyerekeknek. Sokan próbálják ilyenkor megfogalmazni közülük, mit jelent nekik ez az ünnep. így tettek a gödöllői Damjanich János Általános Iskola tanulói is. Versben és prózában fejezték ki érzéseiket, elképzelték, mit élhet át egy fenyőfa, „akiből” karácsony - fa lesz. írásaikból közreadunk egy karácsonyfa alattira valót. Csendes karácsony Csendes karácsony, Elhoztad nekünk a melegséget, a szeretetet, Mi oly régen bennünk égett, Hagyd, hogy éghessen! Csendes karácsony, Téged vártunk hidegségben, szenvedésben, Régóta vártuk ezt a percet Hogy örvendjünk néked! De te csendes karácsony eljöttél, hogy ünnepeljük együtt ezt a gyönyörű szép napot, Mosolygó csillagot. Nyerlucz Tünde 8. a. FenyóTa a parkban Erdősi Ágnes felvétele Egy fenyőfa öröme A legszebb ünnep Reggel felkelek és látom, hogy csupa fehér minden. Látom, hogy- az emberek nagy sietve mennek, készülődnek karácsonyra. Sok boldogságot okozhat, ha egymásnak ajándékot veszünk, nyújtunk. Én is korán felkelek, hogy részt vehessek az ajándékozásban. Tudom, hogy az anyukám sejti, miért keltem fel olyan korán. Hiszen én is szoktam sok mindent kapni, és viszonozni szeretném, hogy boldog karácsonyunk legyen. Az apukám a világ legjobb apukája. Mindent megvesz, amit kérek tőle. Higy- gyétek el: a karácsony a legszebb ünnep a világon! Nyerlucz Tímea 5. b. Egy fenyőfáról fogok mesélni. Vagyis magamról. Fenyőfa vagyok, a gödöllői erdőben élek az erdő közepén. Még csak kétéves vagyok. Egyik nap különös dologban volt részem. Egy teherautó éppen előttem állt meg. Két bajuszos ember szállt ki egy ásóval. Megijedtem, hogy ugyan mit akarnak. Rettenetesen féltem. — Csak nem akarnak kivágni? -— gondoltam. Az emberek megfogtak és kiástak. Felraktak a kocsira, majd elindultak. Biztos voltam benne, hogy tűzifának visznek. Egyszer csak megállt az autó, a két ember kivett és bevitt egy nagy házba. Beleállítottak egy nagy ládába és a szoba közepére helyeztek. Kicsit megnyugodtam. Már nem biztos, hogy meg akarnak ölni. A ház nagy volt. Körülnéztem. A falakon valami fura pingá- lások voltak. Egyszer csak két gyerek szaladt elém, és örömmel kiabálták: — Jaj, de jó! Ez az új karácsonyfánk! Tűnődtem, vajon mi lehet az a karácsony. Másnap reggel nagy ujjongásra ébredtem, a gyerekek és a szüleik elém ugrottak és rám aggattak mindenfélét. Bábukat, színes gömböket, lógó papírokat. Először viszolyogtam tőlük, de később megszoktam. Egyre kíváncsibb voltam, hogy mi a karácsony. Végre eljött a reggel, a család a lábam előtt sok szép bekötözött csomagot helyezett el. Nem értettem a dolgot, de gondolkoztam. Egyszer az apámtól hallottam, hogy néha az erdőből elvittek egy- egy fát, és az karácsonyfa lett. Hát én is karácsonyfa lettem? Nagyon örültem, sőt repestem az örömtől. Eljött az este, a család elém állt, énekelt, kibontották az ajándékokat. Ragyogó szemmel csodáltak engem. Boldog voltam. Pár nap múlva vitatkoztak, hogy kidobjanak-e vagy sem. Végül úgy döntöttek, hogy elültetnek a kertjükben. Én szinte elkábultam az örömtől. — Tehát nem kell meghalnom! Délután elültettek és meglocsoltak. Azóta a kertet díszítem, és minden karácsonykor bekukucskálok az ablakon. Molnár Zoltán 8. c. Egy erdei fa sorsa Egy fenyőfa vagyok, és az erdő közepén élek. Nagyon boldog vagyok. Mindennap mókusok ugrálnak rajtam, és madárfészkeket tartok az ágaimon. Egyszóval elégedetten élek. Egy nap több teherautó jelent meg az erdőben. Emberek szálltak ki belőle fűrészekkel és fejszékkel. Kezdték kivágni a fákat és velük engem is. Nagyon fájt, ahogy kivágtak, összekötöztek egy madzaggal, és földobtak az egyik teherautóra. Nemsokára egy piacra érkeztünk, ahol már rengeteg tűlevelű volt. Jött egy ember, és megvett engem. Hazavitt, és berakott a pincébe. Pár nap múlva felvittek a meleg szobába. Azon az emberen kívül, aki megvett, egy asszony és két kisgyermek tartózkodott ott. — Mikor díszítjük fel a fát? — Nemsokára, várj türelemmel — válaszolta az apa, és én tudtam, rólam van szó. Később feldíszítettek, sok gömb és szaloncukor került rám. Igazán szép lettem — szerintem. — Jaj, de szép! — ámultak a gyerekek. Otthagytak. Szép voltam, de nagyon magányos. Egy-két óra múlva emberek jelentek meg csomagokkal a kezükben. Elmentek tévét nézni, és én megint egyedül maradtam. Később odaadták egymásnak az ajándékokat. Igazán megható jelenet volt. Mindenki örült az ajándékának. Én nagyon vágytam visz- sza az erdőbe az állatok és növények közé. Szenteste után még sokáig — körülbelül 2-3 hétig — maradtam feldíszítve. Jó érzés volt, hogy mindenkinek tetszettem, szépnek találtak. Aztán hullani kezdett a tűlevelem. Leszedték rólam a díszeket, és nagyon ronda lettem. Sajnos a kukában kötöttem ki. Hát ez volt az én sorsom. Szabó Krisztina 8. c. A karácsony Fúj a szél, táncol a tél, Ajándékot ne kéregess! A hó úgy süvít, mint a szél. Vacsoráztok, isztok, esztek, Tüsköt fűrészel, hasít Játszotok, meg beszélgettek. A szél, a hó meg visít. A szeretet szerteárad, Mindenki ajándékozni kezd, mint gyertyafény ragyogása. Kiss Mihály 5. b. Börzsönyből jöttem 1990-ben születtem a Börzsönyben. Egy kis lucfenyő vagyok. Mikor először megláttam a napvilágot, nagyon meglepett, hogy minden fa sokkal nagyobb, mint én. És még ott voltak az állatok. Majdnem letapostak. De ahogy növekedtem, minden más lett. Bekapcsolódtam a fenyők életébe. Madarak fészkeltek az ágamon, sündisznók húzódtak meg a tövemnél. Kezdtek rövidebbek lenni a nappalok és hosszabbak az éjszakák. Estefelé nagyon lehűlt a levegő. Az égből nem eső, hanem fehér hó hullott. Egy ilyen borongós napon egyszer csak azt vettem észre, hogy egy ember vágja a tövemet. Mikor kivágott, egy autóba tettek és hosszú utazás után rozoga, omladozó fészekbe raktak. Ott minden volt, patkány, egér, denevér —- irtózatos volt. De egy szép napon bevittek a házba. Adtak talpat, amin megálltam, teliakasztgattak mindenféle dísszel és cukorral. Később ajándékokat raktak alám, aminek a kisgyerekek nagyon örültek. Idővel lecsupaszítottak és kidobtak egy nagy kukába, ahol volt több örökzöld is. Azt mondták, hogy mindaz, amin részt vettünk, egy ünnep volt az embereknél. A karácsony. Nekem ez az ünnep nagy öröm, s egyben fájdalom is volt! Striczki Zoltán 8. c. v