Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24 / 300. szám
Látogatóban egy fiatal festőművésznél Madonna-arc, lebegő tollak Elszánt festőművész hírében áll a huszonhárom éves Miklósvölgyi János, akit különleges tehetségként ajánlottak figyelmünkbe. Alkotásaira és sorsára kíváncsian látogattam el az Andrássy úti lakásba, ahol évek óta, nap nap utáni munkával képeit festi. Környezete egy műteremként használt polgári lakás otthonosságát árasztotta, noha képei némileg kiríttak a hagyományos ízléssel berendezett családi fészekből. Az egyházi témák festőjének mondott fiatalember nagyméretű alkotásain és főleg aktképein éles körvonalakkal elválasztott, nagy felületeket láttam, és szinte mellbe vágtak a felületeket kiemelő merész színek: az egymás mellé feltett, és egymás színhatását erősítő élénk narancsok, cinóberpirosak, sárgák, rózsaszínek, türkiszek, kobaltkékek... Reneszánsz hatást tükrözött a szép női portré Botti- celli-féle rajzossága, és több képen a drapériák tökéletes megfestése, az ezerarcú hátterek, a természet- képei szinte tobzódnak a felfedezés szinte gyerekes furcsa ötletekben, ame- öröme és következtében a lyek megfestése nyilván- gyönyörű miniatűr tájké- valóan szórakoztatja a fes- pek a főalakok mögött. Fe- tőt. szüleién pedig a német re- Szórakoztatja már csak neszánsz szinte kihívó na- azért is, mert félelmetes turalizmusát fedeztem fel. technikai tudását élheti ki A Magyar szentek című képen Dali hatása érződött: a motívumok aggályos realitással történt megfestése, meglepő egymás mellé helyezése, és különösan a most készülő, megkapóan szép Madonna-kép jellegzetesen „da- lis” részletei utaltak a bevallottan ideálként elfogadott forrásra. A testetlen női arc, feje fölött a tojáshéjakkal, mellette a színes lebegő madártollak és alatta a miniatűr, hosszú árnyékos két figura szinte visszaköszönt ránk. Hogy a fiatal Miklósvölgyi még nem hozott létre saját képi nyelvet, az ebben a korban természetes, és az is, hogy a „kölcsönzött” eszköztárat egyéni vonásokkal próbálja gazdagítani. Képein az arcok huszadik századi realista portrék: a sassoon vagy popsztárfrizurás női arcok nem idealizáltak, a karak- terizáló vonásokat bátran alkalmazza. Szürrealista bennük. Sok festő megirigyelhetné a női portré különböző anyagú és esésű drapériáinak festését: a meleg, puha bársonyét, az áttetsző tüllét, a lebegő boáét. Ez a tökéletes technikai megoldottság képeinek majd minden részére jellemző: legyen az női test, miniatűr tájkép, bármilyen motívum vagy anyag. Egy alapvető dolgot azonban hiányoltam, pedig ennek már a fiatal festőknél is meg kellene jelennie: a közvetlen élményből származó líraiságot, érzelmi kisugárzást. Pedig a festészet természeténél fogva elsősorban lírai műfaj, és nem — mint kitűnt — epikus mondanivaló közlésére szolgál. A képek keltette benyomásaimat aztán szinte tökéletesen megmagyarázta mindaz, amit Miklósvölgyi János elmondott sorsáról és munkájáról tudakozódó kérdéseimre. Alapítvány betegekért, orvosokért A létminimum alatt éld betegek, a kisebbségi sorban éld magyar orvosok helyzetének javítására, továbbképzésükre és az ugyancsak kisebbségi sorsban éld magyar betegek megfeleld színvonalon való ellátásának biztosítására alapítványt hozott létre Lichtenber- ger György, a Rókus Kórház igazgató fdorvosa. Az alapítvány neve: Erdély és a Szent Rókus Kórház betegeiért és orvosainak továbbképzéséért. Céljai: A Szent Rókus Kórházban dolgozó orvosok, szakorvosok továbbképzésének segítése, illetve a kisebbségi sorsban élő magyar orvosok, szakorvosok Szent Rókus Kórházban történő továbbképzésének segítése. Továbbképző tanfolyamok, kurzusok szervezésének támogatása. A hosszan tartó kezelésben részesülő betegek ellátása, komfortérzetük növelésével, járulékos szolgáltatások színvonalának emelésével. A kisebbségi sorsban (elsősorban Erdélyben) nehéz körülmények között élő betegek Szent Rókus Kórházi kezelésének támogatása. Az alapítványt élvezők lelki igényeinek figyelembevétele és szervezett ellátása. Korszerű műszerek és oktatási berendezések beszerzése, a műszerezettség javítása. Székhelye: Budapest, VIII. Gyulai Pál u. 2. Vagyona: Az induló vagyon az alapító Dr. Lichtenberger György által az „Endp-ext- ralaryngealis tűátnyomó műszer” elnevezésű találmánya sorozatgyártási jogáért a német R. WOLF cégtől 1992. évre esedékes és 1993-ban átutalt és az alapítvány céljára készpénzben rendelkezésre bocsátott hatvanezer forint. A Magyar Külkereskedelmi Banknál nyitott betétszámla száma: 203-59 942-7007. Az alapítvány nyitott, ahhoz bárki bármikor csatlakozhat, amennyiben egyetért az alapítvány céljaival. Tizenkét éves korában kezdett el rajzolni, és az eredeti „kedvtelés” lassan egész napját betöltő tevékenységévé vált: „Hossú ideig napi nyolc órákat rajzoltam és festettem” —, mondja, mintegy magyarázatul is félelmetes technikai tudására. — Utolsó gimnáziumi éveiben egész nap rajzolt, és egyáltalán nem törődött azzal, hogy tanulnia kellene — magyarázza édesanyja. — Kénytelen voltam mellette ülve felolvasni leckéit, hogy legalább az érettségit letegye! Nem nagyon tudtam a rajzolástól odafigyelni —fűzte e szavakhoz fia nevetve. A család ekkor Debrecenben élt, ahol azonban nem akadt egyetlen ember sem, aki felkarolta volna a megszállottan rajzoló fiút. Vagy akár felhívta volna a család figyelmét: a budapesti képzőművészeti gimnáziumban van az effajta fiatalok helye. A szakmának akár intézményes, akár egyéni támogatását, sajnos, azóta sem élvezi Miklósvölgyi: — Nem jelentkezett a képzőművészeti főiskolára? — kérdeztem. — Összesen hétszer próbálkoztam, de mindig elutasítottak. De nem érzem hátránynak, hogy nem vettek fel — mondta a fiatalember. — Nem mintha nem lenne mit tanulnom, de nem ismerek olyan festőt a főiskolán, akihez szívesen járnék. És az is zavarna, ha beleszólnának abba, amit csinálok, és megkövetelnék, hogy az ő ízlésük szerint dolgozzak. — Képei alapján úgy látom, hogy saját festői látásmódot kellene elsajátítania, amit csak egy mesterrel együtt dolgozva tanulhatna meg. Akár egy választott mesternél, mint a reneszánsz festői is tették. — Csakhogy nem ismerek olyan festőt, akit mesteremnek el tudnék fogadni. Kokas Ignác képei vagy Melocco szobrai tetszenek, mert sugárzik belőlük valami különös erő. — De szükség lenne ízlése formálására, szemléletének, műveltségének fejlesztésére. .. — Az én iskolám teljesen másutt van: a reneszánsz és Dali alkotásaiban. Aztán filozófiai műveket olvasok, és havonta egyszer eljön hozzánk Papp Gábor művészettörténész. Elmondja véleményét, és én annyit fogadok el, amennyi belefér az elképzeléseimbe. — A legnagyobb mesteTégy a szeretetért Kezemben tartom a „Tégy a gyűlölet ellen”mozgalom egyik követőjének, Esterházy Péternek Szabadnak születtünk c. írását. Az első' elolvasás után, korábban is ismerve ezt a mozgalmat, természetesen egyetértek annak szándékaival. Egyetértek azzal, hogy mindent tegyünk meg a gyűlölködés ellen, és hogy az emberek között lévő' nézetkülönbségek, feszültségek ne a gyűlölködésben nyilvánuljanak meg. A valóban nemes mozgalom kitalálói azonban, úgy érzem, nem gondolták végig a formáját szándékaik kifejezésének. A szó, amit a szervezők és a csatlakozók felhasználnak e negatív tulajdonság kifejezésére, valóban találó, de nem biztos, hogy a legszerencsésebb annak kifejezésére, amit feltételezésem szerint szerettek volna. Mert ami ellen tenni kell, az kisebb-nagyobb formában mindany- nyiunk számára létezni fog, de kérdés, milyen meny- nyiségben. Ha egyre nagyobb erővel presszionálják aaz embereket, hogy tegyenek a gyűlölet ellen, előbb-utóbb elhiszik, hogy létezik a jelenség és talán nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak, mint amekkora az valójában. Annál is inkább, mert bár vannak ellenérzéseink, kerülünk nehéz és feszült helyzetbe, sokszor magunk is megbánjuk tetteinket, mégis úgy érzem, hogy ez nem gyűlöletet vált ki belőlünk. De ha e talán sokkal kisebb nagyságrendben meglévő tulajdonságot nap mint nap úgy hangoztatjuk, hogy tegyünk ellene, akkor előbb- utóbb elhisszük, hogy van mi ellen tenni. Az előbb említett írásban is 14-szer szerepel a gyűlölet szó, s mindössze 7-szer a szeretet. Talán jó lenne egy mozgalmat a „Tégy a szeretetért”elnevezéssel illetni. Az igazi szeretet kioltja a gyűlöletet és minden rosszat elsöpör. Most karácsony előtt kívánom minden- knek, hogy érezze át a Megváltó megszületésével közénk hozott szeretetet, amelynek csak egy részét képezi az adás öröme. Jó lenne, ha kapcsolatainkba is ez a szeretet ásná be magát mind mélyebbre, verne egyre erősebb gyökereket és akkor felesleges lenne az előbb említett mozgalom meghirdetése. Igen, tégy a szeretetért, teljes erőddel, lelkeddel és hiteddel, tegyél minél többet embertársaidért és akkor remélem mielőbb eltörölhető lesz a magyar szótárból a gyűlölet kifejezés. Ezen gondolatok hassák át mindannyiunk szívét karácsony este, Jézus Krisztus születése napján, a szeretet ünnepén. Gémesi György Gödöllő polgármestere rek is fiókszámra készítet- völgyi János tényleg nem ték nagy kompozícióikhoz tud mutatni. És ezt bizony a vázlatokat és tanulmá- nagyon hiányolom. Mert nyokat. Ez nemcsak a kép- éppen grafikák készítésének tesz jót, de a festői vei iskolázódna azoknak szemléletet is fejleszti. az apró élményeknek a visz— Korábban, amikor szaadására, amit a valóság Erdősi Agnes felvételei még napi nyolc órákat rajzoltam, eléggé felkészítettem a kezem a festéshez. Nem készítek előtanulmányokat. Felrajzolom a szerkezetet és a főbb alakokat, ha például a drappériához szükséges, beállítom a modellt. Vázlatokat, krokikat, egyéb grafikákat Miklósegy-egy részlete felidéz bennünk. Vagyis a festői alkotás lényegére: az élményszerű alkotásra. ,Jelentkeznie kellene mégis arra a főiskolára” — mondom újra, mire megnyugtat: „Nyolcadjára is meg fogom próbálni.” D. Veszelszky Sára
