Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-23 / 299. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK 7 A 100 tagú cigányzenekar gödöllői fellépése Lebontani az előítéletek \fj Mint egy család — gondolom, ahogy látom őket a színpa- (Jqjj Gyakran mondjuk valakikről, talán nem egészen meggyőződve is: olyanok, mint egy nagy család. A 100 tagú cigány- zenekarnál azonban mintha valóban érvényes lenne a mondás. Úgy követik egymás fellépését, szemvillanásokkal, arcmozdulatokkal, főbólintásokkal, hogy látni: minden idegszálukkal azzal vannak, aki közülük éppen a főszerepet játsz- sza. Bár már nyilván hallották őt máskor is, számos alkalommal is, mégis úgy drukkolnak érte, mintha először bocsátanák szárnyára — sok szeretettel. De ezúttal bizonyára indokoltabb a drukk, mint más esetben. A hétfő este a Gödöllő Városáért Alapítvány javára adott jótékony- sági koncerten felléptek prímásként, cimbalmosként, énekesként olyan fiatalok — esetleg gyermekek —, akik a zenekar legnagyobb mesterei által vezetett kurzusokon tanultak. Tanulták a szakmát Boross Lajos prímáskirálytól, Bangó Margit énekeskirálynőtől, Ökrös Oszkártól, a cimbalom varázslójától. Régi, jó kapcsolata van a 100 tagú cigányzenekarnak Gödöllővel. A műsorukat konferáló Kállay Bori színművésznő megemlíti, hogy éppen itt lépett velük először színpadra. Gémesi György polgármester korábbi gödöllői szerepléseikre emlékezik. Mindez indokolja, hogy a város javára adjanak hangversenyt. És még mi? így fogalmaz Ra- duly József, a zenekar elnöke, aki egyben a Magyarországi Roma Szervezetek ügyvivő testületének elnöke is: — Az előítéletek falát szertnénk bontani. Ezt úgy tehetjük, ha nyitottak vagyunk. Kitárulkozunk, bemutatkozunk. Most egy karácsonyi zenei ajándékkosarat nyújtunk át. Mi, egy nemzeti kisebbség, szeretnénk megajándékozni a szeretet ünnepe alkalmából a nemzeti többséget. Elmondja még, hogy ők voltak az ország első cigány kulturális egyesülete. 1985-ben alakultak. Hogyan?-— Meghalt Járóka Sándor. Sokan elkísérték utolsó útjára, Boross Lajos vezette a zenekart. Mentek hazafelé elszomorodva, lehajtott fővel. S akkor szóbakerült: mindig csak szomorú alkalmakkor vagyunk együtt. Mi lenne, ha összejönnénk az Emlékezés egy legendára Kétszáz esztendej A régmúlt magyar színészei közül bizonyára az ő neve a legismerősebb. Már nevének teljesebb változata is a múlt század első felének hangulatát idézi: Déryné Széppataki Róza. Magyarosított név természetesen, a bécsi származású, s jászberényi patikusként korán elhalálozott édesapa a Schen- bach családnevet hagyományozta lányára, akit egyébként hároméves korától fiúként próbált nevelni, s tervei szerint orvossá kellett volna válnia. Azonban már a kislányt, majd a bakfist is a sokáig csak hírből ismert színház világa izgatta, s amikor anyja Pestre viszi, hogy kézimunkázást és német szót tanuljon, a leány előbb- utóbb módját találja, hogy színházba járhasson, majd jelentkezik is munkára, de természetesen elküldik az akkor esetlennek mutatkozó kamaszlányt. Később mégis teljesülhetett nagy vágya, s 1813-ban a pesti magyar színtársulathoz szerződhetett, amely a mai Károly körút 7. szám alatti Hacker-te- remben játszott. Hamarosan népszerűvé válik. Tudjuk, hogy Katona József is titkos imádója volt, de az akkor még névtelen író monogramos leveléből a fiatal színésznő nem jön rá, hogy ki is hódolója, s a célratörő Déry István színésztársának mond végül is igent. Jóval később, a „Bánk bán” 1933. évi kassai ősbemutatóján viszont Déryné játszotta Melinda szerepét, ám a jelek szerint nem ismerte fel e dráma jelentőségét. Házassága nem sikerült, hamarosan elváltak útjaik. Félje színésznek inkább amatőr volt, polgári foglalkozás után nézett, s bár többször hívta visz- sza feleségét, az csak visszavonulása után, 1852-ben mondott ismét igent. 1815-ben a pesti társulat — újabb játszóhelyének, a Rondellának a lebontása miatt — működésképtelenné vált. Ekkor következtek a vándorévek, amelyek egyúttal Déryné diadalának korszakát is jelentik. Eger, Miskolc, Pozsony, Székesfehérvár, Kolozsvár, Kassa a főbb állomások, de közben a társulatokkal több más helyen is fellép. Énekes és prózai színészként egyaránt hódít, s voltaképpen neki köszönhető a e született rendszeres és teljes operaelőadások meghonosítása. Elsősorban a „Varázsfuvola” és „A sevillai borbély” a sikerdarabok. Nemcsak játszik, hanem tehetségeket kutat fel, tanít, szervez is. Amikor 1837-ben megnyílik az állandó pesti Nemzeti Színház, őt is meghívják. A pályája csúcsán álló színésznőnek azonban szomorú módon éppen ekkor kezdődik a hanyatlása. A nagy árvíznél megfázva a hangja is kopottabbá falát öröm alkalmaira is? Az 1986-os Budapesti Tavaszi Fesztiválon szerepelt először a 100 tagú cigányzenekar. Azóta is a Tavaszi Fesztiválokon lépünk fel teljes létszámban, valamint az évente általunk rendezett nemzetközi cigányfesztiválon. Máskor kisebb csoportokban muzsikálunk. Egy átlagos színpadra fel se férnénk mindnyájan. A legközelebbi nagy esemény lesz a zenekar életében az 1994 tavaszán Bartók Béla születésnapjára adott koncert. A zenekar legfőbb támogatója a Matáv Rt. Vezérigazgatója, Horváth Pál a gödöllői koncerten nem tudott megjelenni, azonban helyet foglalt a zenekar védnökei közül a közönség sorában Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter. Divat mostanában fanyalogni a cigányzenekarok játszotta zenén. A régi, úri Magyarország zenéje, mondják. Műzene. Műzene, persze. Erkel, Liszt, Brahms, Hacsaturján műzenéje. De még a nem ily neves szerzőktől származó számok is... Az a virtuozitás, az a tűz, mellyel előadják a cigányzenekarok, a prímások, a cimbalmosok, minden fa- nyalgót — amennyiben rászánja magát, hogy beül a műsorokra — meghódít. Valahogy nem képes, még ha más dolga hívná is, míg a zene szól, elmenni. Megmegállapítja: ezek a zenészek aztán értik a dolguk. S végül felállva tapsol, mint ahogy itt Gödöllőn helyéről felállva tapsolt a közönség. (nádudvari) Déryné vált. s az új nemzedék már kezdte avíttnak tekinteni játékstílusát. Déryné egykori sikereinek a színhelyére, vidékre menekült, majd a negyvenes években időnként játszott Pesten is, epizódszerepekben... Játékát, hangjának szépségét, európai rangú színvonalát csak elképzelhetjük magunknak, de el kell képzelnünk, hiszen ezzel válhat teljessé a legenda a magyar színészet hőskoráról, amely megteremtette a rendszeres színjátszás minden feltételét. Ám e pályának van még egy szép epilógusa is. Déryné öregen, özvegyen, szegényen és betegen fog hozzá emlékirataihoz, s írja azokat 1872 szeptemberében bekövetkező haláláig. Életútjának megörökítésében 1840-ig jutott el. Nemcsak pótolhatatlan értékű dokumentum ez, amelynek teljességével semmilyen más leírás nem vetekedhet, hanem valódi, irodalmi értékű emlékirat is. Az emlékek a színésznőt íróvá formálták, s legszebben az író örökíti meg a színésznőt is, aki 1793 karácsonyán megszületett- Vasy Géza Melocco Miklós újabb elismerése Átadták a Magyar Művészetért Díjat Tizenkét művésznek adták át a Magyar Művészetért Díjat kedden, a budapesti Nemzeti Színházban tartott ünnepségen. Az elismeréseket — a százezer forintos pénzjutalmat és az alapítvány szimbólumát jelképező erdélyi tűzzománc plakettet — Gubcsi Lajos, a díj alapítója nyújtotta át Sütő András „Az ugató madár” című darabjának előadása előtt. A Magyar Művészetért Alapítvány 1993. évi díjazottjai: Buda Ferenc költő, Czimer József dramaturg, Dresch Dudás Mihály muzsikus, Finta József építész, Földi Péter festőművész, Kallós Zoltán néprajzkutató, Kányádi Sándor költő, Kardos István filmrendező-forgatókönyví- ró, Kozák András színművész, Melocco Miklós (Zsámbékon élő és alkotó) szobrászművész, Nagy-Ká- lózy Eszter színművész, Szokolay Sándor zeneszerző. Ketten — Hervay Gizella költő és Havasi István, a Gyulai Várszínház egykori igazgatója — posztumusz részesültek a Magyar Művészetért Díjban. Kilenc pályázó — öt nyertes Alapítványi díjkiosztó Veresegyházon © A Veresegyházért Kultúrális Alapítvány 1993 évre meghirdetett pályázatának nyilvános eredményhirdetésére került sor nemrég a Váci Mihály Művelődési Ház színháztermében. Az öttagú kuratórium elnöke Horváth Lajos volt. A beérkezett kilenc pályázat közül öt kapott díjat a 132 ezer forint alapítványi kamatból Helyi és országos sikert ért el Lugosi Margit óvónő, aki mint arról augusztus 9-én, Egy óvoda példája című írásunkban már beszámoltunk lapunkban — Tiszta forrásból címen könyvet jelentetett meg. E kiadány igen jelentős segédeszköz az óvodások népi hagyomány- őrzésre való nevelése szempontjából. Hasonlóan fontos a „Mennyei kiskert előtere” című munkája, mint az Óvónők Kiskönyvtára első, vallási nevelést segítő kiadványa is. (A díj átadása után 22 tagú óvodás csoportja énekeket, mondókákat, betlehe- mes játékot mutattak be a szép számban megjelent közönség előtt.) Díjat kapott az Erkel Ferenc ifjúsági vonószenekar karnagya, a helyi önálló zeneiskola most megbízott igazgatója, Spera Ágnes is. (A lelkes, 14 tagú vonósegyüttes három zeneszámot adott elő: Purcell „Szvit ron- dó”-ját, Vivaldi „g moll kis szimfóniá”-ját és a Magyar táncok-at. Ella Béla volt a következő kitüntetett, aki a családi körből kialakított A1 Capone del Fine együttest szervezte, vezette, látta el saját szerzeményű zeneművekkel és a „Ki mit tud?” döntőjében második helyezést ért el. Díjat kapott Horváth Ferenc pedagógus, a sakkjáték népszerűsítéséért. A sakkszakkör egymás után arat sikereket megyei, sőt országos szinten, és ez év február 20-án helyben megrendezte a Pest megyei sakkozók diákolimpiáját. (Kuriózumnak számít, hogy Horváth Ferenc egyes osztályokban a sakkot az órarendbe iktatta.) A díj átvételekor elmondta: a sakk sport, tudomány és műveltség! Végül a nagy múltú Veresegyházi Asszonykórus — tulajdonképpen vegyes kórus — tagjai: ez esetben 14 asszony és 7 férfi léptek színpadra. (Az asszonyok bordó kendős, zöld főkötős, kék kötényes szép veresi délpalóc népviseletben. Nótázá- suknak most is fergeteges sikere volt, és tetszett a férfiak katonanóta-csokra is, amit a teljes kórus éneklése zárt. Ők voltak az ötödik díjazottak. Fazekas Mátyás
