Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-22 / 298. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. DECEMBER 22., SZERDA Szükség van minden porszemecskére Huszonöt év a táncegyüttesben Felsőgöd festője volt Elhunyt Uhrig Zsigmond Hosszan tartó, súlyos beteg­ség után december 16-án el­hunyt Uhrig Zsigmond fel­sőgödi festőművész. Uhrig Zsigmond 1919- ben született. A Képzőmű­vészeti Főiskolán végzett Rudnay Gyula növendéke­ként. Mestere nyomdokán haladva festői célja a ma­gyar táj átlényegítése volt, amelyet a tájban dolgozó emberek mozgásának és környezetbe illeszkedésé­nek ábrázolásával hangsú­lyozott. Hollandiai, német- országi, svájci és bulgáriai tanulmányútjai elmélyítet­ték, de nem változtatták meg festői szándékait. Képei először 24 éves ko­rában szerepeltek kiállítá­son. Azóta rendszeresen lát­hattuk szép tájképeit külön­böző gyűjteményes tárlato­kon: 1962-ben a Derkovics, 1968-ban a Padi László, 1976-ban a Mednyánszky te­remben, valamint 1977-ben a váci Vak Bottyán Múze­umban, Kisebb kiállításai Felsőgödön, Nógrádverő- cén, Abonyban, Dunake­szin, valamint a hollandiai Delftben voltak. Teljes mun­kásságát a Művész Életraj­zok sorozat 1985-ben megje­lent életrajzi kötetéből ismer­hette meg a művészetszerető közönség. (Uhrig Zsigmond temetésére 29-én 14.30-kor kerül sor Felsőgödön, a Já­cint utcai temetőben.) (-ky) Életpálya a Károlyi-palotában Bortnyik, a grafikus és könyvművész Valójában az elnevezés az, ami 25 éves, tudom meg Verseczky- né Sziki Évától, az isaszegi mű­velődési otthon vezetőjétől, az isaszegi Csata Táncegyüttes 25 éves évfordulója ünnepén. 1968-ban vették fel az 1849. áp­rilis 6-i győztes isaszegi ütkö­zet emlékére a Csata nevet, de hát táncoltak ők már előbb is, már a 20-as 30-as években is lé­tezett tánccsoportja a község­nek. Háromszáz meghívót küld­tek el az ünnepi műsorra azok számára, akik valamikor az együttes tagjai voltak, s százöt­venen lesznek majd a fellépők. Kis visszatekintő A hét végi ünnep délutánján nagy a jövés-menés, mindunta­lan belép valaki a művelődési otthon apró irodájába — nem benyit, csak belép, hiszen az ajtó nyitva van — ilyen-olyan örömteli gondjával, izgatottan. Verseczkyné Sziki Évának nem csupán a forgalom miatt nehéz felsorolnia, kik vezették már a táncegyüttest, hanem azért is, mert „a szájhagyo­mányra támaszkodva’" nyomoz­ták ki a neveket. Az biztos, hogy 1968-ban Bajusz Arpád- né és Valkony Antal pedagógu­sok voltak a vezetők. Aztán volt Fejes Sándor, a Zséli há­Hangverseny Dunstable műveiből December 24-én emlékezik meg a zenei világ John Duns­table halálának 540. évfordu­lójáról. A nagy angol zene­szerző, matematikus és csilla­gász, akit kortársai a „zene atyjának” neveztek, az utó­kor értékítéletében is korszak- alkotó mester. Bár zenéje a XX. század embere számára meglehetősen távoli, különös világ, a zenei szerkesztés tö­kéletessége, a dallamívek szépsége a mai hallgatót is el­bűvöli. Dunstable műveiből az év­forduló alkalmából hangver­senyt közvetít a Bartók rádió holnap, december 23-án 18.05 órai kezdettel, a buda­pesti Concentus Consort rene­szánsz zenei együttes előadá­sában. Az együttes, műsora második részében, népszerű reneszánsz muzsikát játszik. zaspár — Zséli Mihály és fele­sége —, Nyikos László, újra Fe­jes Sándor... Most, s immár tíz éve Bánszkiné Varga Jutka — soha senkitől nem hallom ké­sőbb sem Juditnak emlegetni — irányítja a táncosok munká- ját. lsaszegtől Isaszegig Anyagi segítőjük évtizedek óta a helyi áfész. Újabb, a művelő­dési otthonból induló kezdemé­nyezés: Alapítvány Isaszeg Népi Hagyományáért. Az önkor­mányzatnak köszönhetik propa­gandaanyagaikat, plakátokat, szórólapokat. A mostani alka­lomra készülteken a fotók Kor- niss Péter fotóművész munkái. Hol lépnek fel? Legelőbb Isaszegen. A helyi, a hagyomá­nyokat őrző szokások, ünne­pek, máj fadöntés, szüreti bál legfontosabb szereplője az együttes. De eljutnak messzire is. Júliusban az olaszországi Campoggianóban rendezett nemzetközi folklórfesztiválon vettek részt. Augusztus 20-án a budai várbeli ünnepségen. Szeptemberben a tápéi búcsún. Novemberben az isaszegi asz- szonykórus — mely egy tőről fakadt a táncegyüttessel — a gyöngyöstarjáni minősítő ver­senyről a TI. helyezést hozta el. Négy órakor elkezdődik az Básthy László nyugalmazott ál­talános iskolai igazgatót a me­zőgazdasági szakemberképzés­ben betöltött szerepéért és ki­magasló pedagógiai munkájá­ért Pest Megyéért-emlékérem- mel jutalmazta a megyei köz­gyűlés. A rangos kitüntetést teg­nap adták'át a megyeházán. A kitüntetés utáni beszélgetésünk­ből azonban kiderült, hogy a mai generációk előtt példamuta­tó lehet a megélt történelmi vál­tozások kihívásai közepette ta­núsított emberi magatartása is. Pedagógus édesapja nyomdo­kába lépve maga is tanítói diplo­mát szerzett a harmincas évek közepén — tudom meg a nyolc­van esztendős kitüntetettől. Ak­kor hiába próbálkozott, végzett­ségének megfelelő állást nem tu­dott találni. Abban az időben azonban nem volt divat a pa­naszkodás, és nem is lett volna, aki meghallgassa. Segítenie kel­lett hát magán. Beiratkozott egy ünnepi bemutató. A polgármes­ter asszony, dr. Tóthné Pacs Ve­ra, bevezetőként Kodályt idézi a színpadról: .Amikor egy nemzet újjá akarja magát építe­ni, szüksége van, jobban mint valaha, a népi kultúra minden porszemecskéjére.” A néptánc az ember legösztönösebb meg­nyilvánulási formája, mondja köszöntője során. Itt ez igazán bebizonyoso­dik. Már az óvodások is az együttes tagjai. A nézőtér első soraiban izgő-mozgó aprósá­gok, az óriási selyemszalagok­kal a hajukban, megjegyzik: végre! — mikor őket szólítják a színpadra. A mostani nagyok, a tizenhét év körüli nagylá­nyok, nagyfiúk is óvodás ko­rukban kezdték a táncot, rakták az első tánclépéseket. Sorra ke­rül minden zsenge korosztály, a gyermekek gyermekjátékok­kal, a fiatalok fonóbeli incselke- désekkel, lányok összefogózó körtánccal, fiúk a legénykedést próbáló mutatványokkal. Ének­kel járni hozzá az ünnepséghez az isaszegi asszonykórus. Kí­sér, majd a színpadon is bemu­tatkozik az aszódi zeneiskola Fix Stimm zenekara. Az egyes táncszámok koreográfusaiként ismert neyeket jelentenek be, Pest megyei, meg budapesti néptáncegyüttesek vezetőiét. gazdaképző tanfolyamra, majd egy mezőgazdasági szakiskolá­ban — mai szóhasználattal élve — átképezte magát. Az-új vég­zettségek birtokában lett szakok­tató tanár, majd a fuzesgyarmati gazdaképző igazgatója. A történelmi változások azonban ettől az állásától is megfosztották. A téeszesítések idejében, az ötvenes években megszüntették a gazdaképző­ket, mondván: nincs többé szükség gazdákra. Básthy Lász­ló egy termelőszövetkezetben, majd egy állami gazdaságban helyezkedett el irodai szakalkal­mazottként. Néhány év múlva, volt kollégája javaslatára jelent­kezett tanítónak a penci általá­nos iskolába, ahol újabb né­hány év múltán igazgatóhelyet­tessé, majd igazgatóvá nevez­ték ki. Közel húsz éven át, nyugdíjazásáig vezette a rá bí­zott intézményt. — Amikor tanítóként Penc­Végül színre lépnek az „öre­gek”. Akik valamikor maguk is tagjai voltak a Csata Tánc- együttesnek, s a mostani ünne­pen ismét vállalták a szerep­lést. Olyan húsz év körüliek, de legfeljebb huszonvalahány évesek. Hét lány -— vagy fiata­lasszony —, hét fiatalember. Fekete csizmák Egy hónapos próbával készül­tek fel. Páros táncok,' lányok üveges tánca... de hiába, lá­nyok, hiába no, a legényesek- kel, a verbunkosokkal nem versenyezhetünk. A hangula­tot igazán azok gyújtják fel. Mint most, amikor annak a dallamára táncolnak, hogy „Elejbe, elejbe, pej lovam elej- be...” meg „Zúg az erdő, zúg a mező, vajon ki zúgatja, ta­lán bizony Angyal Bandi a lo­vát ugratja...” felváltva, újra és újra egyikhez meg másik­hoz visszatérve, csattognak a fekete csizmák, járnak a fehér ingbe bújt karok, s hallik a kurjantás: „jaj de szépen néz­nek minket, áldja meg az Is­ten őket!” Bizony megérdemli a jókí­vánságot, mert szíve, lelke van, nemcsak az, ki mindezt műve­li, de az is, aki örömmel nézi. Nádudvari Anna re kerültem, megszerveztem, hogy az iskolakertet kis tangaz­dasággá alakíthassuk, ahova a szokásos konyhakerti növénye­ket telepítettük — emlékezett Básthy László. — A vezetésem alatt a gyerekek a .Jcorszerű” gazdálkodási módszereket ta­nulták. De nemcsak a gyere­kek, a szüleik is. Hiszen a nyári szabadság idején is gondozni kellett veteményesünket. Segít­ségükért cserébe megpróbál­tam szakmai tudásomból minél többet átadni nekik, nem csak a gyakorlati munka során. így vált Básthy László isko­lája-az egész faluközösség ne­velőjévé, amellett, hogy napra­kész gyakorlati tudással vértez­te fel a keze alatt felnövekvő újabb és újabb generációkat — példát mutatva egy egész kö­zösség szellemi életét meghatá­rozó iskolának, amelyet ma újra eszményként emlegetnek. (veszelszky) Két múzeum fogott össze, hogy eddig kevéssé ismert ol­daláról mutassa be születésé­nek centenáriumán Bortnyik Sándor munkásságát. A Ma­gyar Nemzeti Galéria és a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum közös kiállítása a Károlyi-palotában több mint kétszáz művet, raj­zot, linómetszetet, nyomtat­ványt, reklámgrafikát, könyv- művészeti munkát, fotót sora­koztat fel. Méghozzá úgy, hogy a hangsúly a korai Bort- nyik-műveken van, az abszt­rakt, kubo-expresszív illuszt­rációkon, a művész tízes-hú­szas évekbeli remeklésein. Bortnyik, aki Marosvásár­helyről Budapestre kerülve Kernstok, Vaszary és Rippl- Rónai szabadiskolájában ta­nult, már pályája kezdetén sem' követte mestereit, ha­nem Kassák köréhez csatlako­zott. Szerepelt a „Ma” kiállí­tásain és kiadványaiban grafi­káival. 1919 után több mű­vésztársával Bécsbe emigrált, és ott élt két évig. Képarchi- tektúra-albumához, amely a magyar konstruktivizmus első állomása, még Kassák írt előszót. Útjuk azonban el­vált, Bortnyik elhagyta a több híres változatban is meg­örökített író „Prófétát”. Molnár Farkas hívására Weimarba költözött, és 1924-ig ott dolgozott. A Bau­haus iskolája olyan hatást gyakorolt rá, hogy hazatérve Műhely néven alkalmazott grafikai magániskolát indí­tott, amelyet magyar Bauha- usnak is neveztek (1928—38), s a weimari ha­tást mutatja a Zöld szamár avantgárd színháznál kifejtett plakát- és reklámgrafikai te­vékenysége. Éppen ezeket az 1926-tól kibontakozó reklámgrafikai és könyvművészeti tevékeny­séget illusztráló plakátjait, vo­nalrajzait, könyvborítóit, kis­nyomtatványait gyűjtötték ösz- sze a kiállításra. Mindig is ellentmondásos, több rétegű és több irányú volt Bortnyik pályája. Illuszt­rálta Blokk poémáját, Ma­dách és Hauptman műveit, az előbbi montázsos, expresz- szív formálásában a berlini baloldal művészeti irányzatai­ra jellemző naturálisabb, di­daktikus elemek uralkodnak. Az utóbbiakban szűkösnek érezvén a síkban való moz­gást, a tér meghódítására tö­rekszik. S bár sík felületen Bortnyik Sándor: Önarc­kép (1918—19) dolgozik, kompozíciói három- dimenziós hatást keltenek, ar- chitektonikus alakzatainak ke­reteiben időnként marionett- manökenszerű figurák is meg­jelennek. Művészettörténeti tény, hogy az ötvenes években érte el karrierje csúcspontját. Előbb a „Szabad Művészet” főszerkesztője, majd a Képző- művészeti Főiskola igazgató­ja lett. Miközben igyekezett fátlyat borítani avantgárd munkásságára — vagy leg­alábbis nem beszélni róla. Csak élete vége felé készített önreplikákat korai műveiről. Ezeknek a nemzetközi műke­reskedelemben is nagy kelet­jük volt, van. Bortnyik műveit tizenhat múzeum és több magángyűj­tő kölcsönözte a Petőfi irodal­mi múzeumbeli kiállításra, amely tárlat 1994-ben Berlin­ben is látható lesz. (—ár) Az „öregek” tánca. Egy hónapos próbával készültek fel Básthy László Pest Megyéért-emlékérmes Egy pedagógusi pálya állomásai

Next

/
Thumbnails
Contents