Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-20 / 296. szám
■O' V XXXVII. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM Aryi forint 1993. DECEMBER 20., HÉTFŐ Eltemették Antall József miniszterelnököt Megrendült népe búcsúztatta Szombaton, Antall József temetésének nemzeti gyásznappá nyilvánított napján a hazai, valamint a külföldi politikai élet vezető személyiségei és az ország lakossága búcsúztak a Magyar Köztársaság miniszterelnökétől, főt hajtva az elhunyt kormányfő emléke előtt, s imádkozva lelki üdvéért. A Duna-parti Piarista Kápolnában reggel celebrált gyászmisét követően az Országház kupolacsarnokában a Magyar Demokrata Fórum tisztségviselői, valamint a párt parlamenti frakciójának tagjai tisztelegtek Antall József ravatalánál, ahol előző nap késő éjszakáig tízezrével érkeztek budapesti és vidéki honpolgárok, és sokan a határon túli magyarság köréből, hogy búcsút vegyenek attól az embertől, aki a rendszerváltozás utáni parlamentáris demokrácia első miniszterelnökeként írta be nevét a magyar történelem lapjaira. Nemzetközi részvét Az MDF politikusainak kegyeleti emlékezése után háromnegyed tizenegykor megkezdődött a temetésre Budapestre érkezett külföldi politikusok kondoleálása. A kormányfő ravatala mellett Antall József özvegye, két fia, valamint Boross Péter ügyvezető miniszterelnök és Le- zsák Sándor, az MDF ügyvezető elnöke fogadta a részvétnyilvánításokat. Az elhunyt miniszterelnök koporsójához mintegy félszáz ország és számos nemzetközi szervezet delegációja járult. Elsőként rótta le kegyeletét Albert Gore, az Amerikai Egyesült Államok alelnöke és Madeleine Albright, a kabinet tagja, az USA ENSZ- nagykövete. Az alelnök átnyújtotta Antall Józsefnének Clinton elnök személyes írásos üzenetét. Az amerikai elnök korábban küldött részvéttáviratában azt írta: „Antall József, a posztkommunista Magyarország első miniszterInczédy János a KDNP jelöltje Helyes a megkezdett út elnöke úgy marad meg emlékezetünkben, mint erős, ezekben a történelmi időkben a szabadság iránt feltétlenül elkötelezett vezető”. Az amerikai delegáció után tisztelgett a ravatalnál Michal Kováé szlovák államfő és Vladimir Meciar szlovák miniszterelnök. A szlovák köztársasági elnök részvéttáviratában a magyar nemzet sokoldalú politikusának és nagy hazafinak nevezte Antall Józsefet, aki — mint Michal Kovác fogalma- aott — erejét nem kímélve munkálkodott a Magyar Köztársaság demokratikus értékeinek megújításáért. Hasonlóan nagyra értékelte az elhunyt magyar miniszterelnök politikai életművét Vladimir Meciar. A szlovák kormányfő részvéttáviratában rámutatott: „Antall Józsefnek egyedülálló szerepe volt a modem magyar történelemben. Távozásával Magyarország olyan értékes embert, olyan hazafit és olyan nagy nemzetközi tekintélyű politikust veszít el, aki a szabadságért és a demokráciáért folytatott küzdelem szimbólumává vált.” Lerótta kegyeletét a ravatalnál Václav Klaus cseh miniszterelnök és Václav Havel elnök személyes képviselőjeként a Cseh Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője. Részvétét nyilvánította Antall József koporsójánál Franz Vranitzky osztrák kancellár, Ruud ' Lubbers holland kormányfő. (Folytatás a 2. oldalon.) A kereszténydemokraták Antall József miniszterelnök halála után is a stabilitásra törekszenek. — Az eddigi politika folytatásáért mindent megtesznek, és nem tartják szükségesnek az 1990-ben meghirdetett kormányprogramtól való lényeges eltérést. Erről Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke beszélt tegnap a Pest megyei Gödön tartott kereszténydemokrata fórumon. Surján László szerint a közelmúlt eseményei sokakat rádöbbenthettek arra, hogy a kormány által helyesnek tartott út alapjában véve megfelelő volt. Más kérdés, hogy a program kivitelezésében előfordult hibákat el kell ismerni, egy részük kijavítására a választásokig hátralévő negyedév elegendő lesz — vélekedett. A pártelnök úgy látja, hogy elsősorban az elhatározott célok következetesebb végrehajtásában és a fegyelem javításában szükséges minden területen jóval többet tenni. Ebben a szellemben a KDNP elítéli némely párt elutasító magatartását, melyben úgy nyilatkozik meg, hogy azért nem támogatja Boross Péter jelölését a kormányfői tisztségre, mert ő a ciklus végéig az eddigi út folytatását ígérte nyilatkozatában. A párt elnöke Antall József munkásságát méltatva hangoztatta: a társadalom reakciója az elmúlt napokban visszaigazolta, hogy a kormányfő által képviselt kiegyensúlyozott centrumpolitikának a továbbiakban is van létjogosultsága. Ha a miniszterelnök politikai hovatartozás nélkül mindenkitől megkapta volna a neki kijáró türelmet és támogatást, akkor az ország előbbre tartana — mondta befejezésül Surján László. A fórumon bemutatták In- czédy Jánost, a Pest Megyei Önkormányzat elnökét, akit a KDNP parlamenti képviselőjének jelölnek a térségben. A szivárvány alatt Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel... Nem tudom, énekelték-e valaha tízezrek olyan megtörtén Himnuszunkat a Kossuth téren, mint ahogyan szombaton tették azok, akiket nem bénított meg a fájdalom. Más nemzetekhez tartozó embertársaink nehezen érthetik meg a végletes ellentétet, azt, hogy jókedvet, bőséget várva a legszomorúbb érzéseinket fejezzük ki, amikor Kölcsey Ferenc örökbecsű versét énekeljük. A rendszerváltozást megelőzőén a Parlament előtti füves terület csak dísze volt a Duna-parti jelképépületnek. Ez a park mára — miként az Országház is — újra a nemzeté lett. Történelmi pillanatokban ezen a gyepszónyegen gyülekezünk, miként szombaton is tettük, midőn Antall József miniszterelnök koporsóját a Parlament kupolaterméből a főlépcsőre helyezték. Kik voltak a téren? Nos, nem csupán olyanok, akik a törvényhozásba küldték öt, hogy — Szabad György szavaival élve — beleépítse erejét abba a fellegvárba, amelybe a nemzetet vezetni kívánta. Tudjuk, sokan elfordultak tőle, mások viszont éppen a nevével fémjelzett három és fél év alatt értették meg: őt kell támogatni, aki a nemzeti és a demokratikus alapokon álló Magyarország építésére hív. Tudjuk, hogy a diktatúra zsákutcájából nem volt más kiút, mint a visszatérés ahhoz a ponthoz, ahol a történelmi folyamatosság vezetékeit elvágták. A miniszterelnök sokat tett e vezetékek összekötéséért. Antall József fehér vértanúsága magasra emelte a magyarságot. Amikor először vallotta, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének tekinti nwgát, a félretájékoz- tatottakon kívül a külhoni magyarságért aggódók egy része is bírálta. Halálakor sokan döbbentek rá: ő volt évtizedek után az első magyar kormányfő, aki lelket öntött a határon innen és túl élő honfitársainkba. Tizenötmilliós nemzet a magyar, mondta ennek nyomán Sütő András, s az erdélyi író szavai közben ki-ki sütött a nap. És nemcsak kisütött, hanem fél órán át ragyogó színekkel díszítette az égboltot. A szivárvány a Parlament északi sarka mögött ívelt át Budáról Pestre. Ha képzeletben kiegészítettük a Gondviselő jeleként felfogható színpompás ívet, akkor az Antall Józsefet utolsó útjára kísérő gyászolók „átmehettek a szivárvány alatt? Átmehettek mind, akiknek leikéig hatott az ének „Magyarországról, édes hazánkról De vajon hétköznapi tetteinkkel hányán leszünk képesek átmenni a szivárvány alatt újra és újra, holnap és holnapután? Balázs Gusztáv ,PEST Tjfl>T A D MEGYEinilAJ^rAl Köszönet a gyászolóknak A kormányszóvivői iroda az alábbi közlemény kiadását kérte vasárnap az MTI-től: „Á család, a Magyar Köztársaság kormánya és a Magyar Demokrata Fórum megrendültén mond köszönetét a gyászolóknak, akik felejthetetlen halottunk szavaival, a »szellemi, lelki Magna Hungária« magyarságaként megosztották velünk a gyász szomorú napjait. Együttérzésük bizonyosságot adott arról, hogy Antall József egy volt nemzetével. Az általa eggyéölelt 15 milliós magyarság szerette és tisztelte őt. Erről tanúskodtak a ravatalhoz zarándoklók és a folyamként áradó részvétnyilvánítások. Köszönjük a nemzetközi politikai és társadalmi élet jeles személyiségeinek megtisztelő jelenlétét, akik országuk nevében rótták le kegyeletüket az elhunyt államférfi, a megbecsüléssel övezett tárgyalópartner, a magyarok miniszter- elnöke előtt. Különösen hálával mondunk köszönetét a virrasztásért azoknak a százezreknek, akik a temetés előtti nap délutánján és éjszakáján órákon át várakoztak az ország háza előtt, és lehajtott fejjel, de fölemelt szívvel osztoztak a végső búcsú fájdalmában. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a temetési szertartás rendezésében munkálkodtak, mindannyiunknak megteremtve a méltó és nemes gyász kifejezését. A ravatali fények lobogásában ott élt a tanúságtétel: Ő is fáklya volt, aki másokért világítva önmagát emésztette el. Végső nyughelyét gyertyák millióinak fénye emelte fel a karácsonyi áhítatba. Emlékét megőrizzük, az Ő emléke is őrizzen bennünket.” Budapest, 1993. advent negyedik vasárnapján.
