Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-02 / 281. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Magyar—Finn Baráti Kör Szigetszentmiklóson Nem csupán nyelvrokonság köt össze Szokásos napi interjúra indultam a szigetszentmiklósi Magyar—Finn Baráti Kör elnökéhez, Becz Miklós körzeti orvoshoz, hogy két éve működő' egyesületük tevékenységéről kérdezzem. Beszélgetésünket az tette időszerűvé, hogy e baráti kör rendezi szombaton, december 7-én, a hagyományos országos megemlékezést a finn függetlenségi nap alkalmából, amelyben negyvenkét hazai testvéregyesület vesz részt. A nyelvrokonaikkal való kapcsolat- tartásra és kultúrájuk megismertetésére alakult szokványos társaság helyett azonban valami minőségileg mást ismertem meg a szigetszentmiklósiakban. Már érkezésemkor meglepett, hogy a beszélgetésre időt szakított a kör titkára, Soltiné Rad- nics Magdolna könyvtárigazgató, és a vezetőség egyik tagja, Török Zsuzsa , iskolaigazgató is (és csak elfoglaltsága miatt maradt távol a vezetőségi tagtárs, Szacsvay Zsuzsa doktornő). Láthatóan örültek az alkalomnak, hogy a dédelgetett álmukként megvalósult kezdeményezésről vallhatnak — a lap nyilvánossága előtt. A dédelgetett álom A dédelgetett álom egy olyan baráti kör megalapítása volt, ahol a közélet iránt fogékony, művelődni vágyó, gondolkodó emberek összejöhetnek, gondjaikat, problémáikat megbeszélhetik, és persze ismereteiket is gazdagíthatják. Amelyet a háború előtt virágzó, és az elmúlt rendszerben betiltott számos társadalmi és kulturális egyesület lehetővé tett a helyiek számára, és amelyet oly igen nélkülöztek az elmúlt évtizedek során — mondta Török Zsuzsa. Azonnal kaptak is az alkalmon, amikor Becz Miklós felvetette a Magyar—Finn Baráti Társaság megalapításának ötletét. A doktor úr finn tudásának tökéletesítésére iratkozott be a budapesti Kalevala Baráti Kör nyelvtanfolyamára, s az itt szerzett benyomásai inspirálták egy hasonló társaság megalapítására lakóhelyén. — Ismereteink nemcsak a finnekről, hanem saját történelmünkről és kultúránkról is igen hiányosak — mondta Becz Miklós körzeti orvos. — Ezért a nyelvrokonainkat bemutató minden egyes rendezvényünkön a felmerülő téma magyar vonatkozásairól ugyanúgy beszélünk. A „Kalevala” fordításának évfordulóján például Keresztes László a finnek e nemzeti eposzáról, lelkészünk, Villányi esperes úr pedig a magyar bibliafordításról beszélt. A finnek Juhannus-napi szokásait ismertető előadáson ugyanakkor a hazai Szentiván-éji szokásokról is megemlékeztünk. — Kiterjed-e baráti körük hatása az egész település kulturális életére? — kérdeztem. — Kéthavonta megtartott rendezvényeink nyilvánosak. Előfordult, hogy négyszáz érdeklődőnk is volt. Rendezvényeinkbe igyekszünk bevonni a helyi iskolákat. A Kalevalaesten például felléptek a helyi zeneiskola tagjai. Általános iskolás és gimnazista színjátszóink pedig harmincperces szemelvényt mutattak be a finn eposzból. A kapcsolatteremtés útjai — Rendezvényeinkre elismert szaktekintélyeket hív meg Becz Miklós a Kalevala Baráti Kör-beli ismeretségei alapján — jegyezte meg Török Zsuzsa. — Legsikeresebb vendégeinket — legutóbb például Csepre- gi Mártát, az ELTE tanárát, vagy Outi Karankót, az ELTE finn lektorát — felkértük, hogy több száz diákunk számára ismét tartsák meg előadásaikat. — Hol találkoznak a baráti kör tagjai? Miből tudják fizetni rendezvényeiket? — A tágas könyvtárépület szabadon rendelkezésünkre áll Radnics Magdolna jóvoltából, aki egyébként is nélkülözhetetlen szerepet vállal a szervezésben. A kéthavonta rendezett esteken túl egyébként minden hétfőn találkozunk, hol többen, hol kevesebben. Ilyenkor egyfajta kaszinózás zajlik, amire legalább annyira szükségünk van, mint az előadásokra. Beszélgetőtársaim lelkesedése csak fokozódik, amikor finnországi kapcsolataikról tudakozódom. Majd egyéves levelezést követően tavaly végre náluk járt Haukipudas város küldöttsége, élükön polgármesterükkel. Azonnal barátokra leltek egymásban, amit testvérvárosi szerződés aláírása követett. Idén tavasszal huszonnyolc finn iskolást láttak vendégül a polgármester feleségének, Sirkka Seppälä tanárnőnk a vezetésével. Decemberben pedig a baráti kör tizenhét tagja látogat az északfinnországi testvárvárosba. Akinek elég nagy a szíve... — Vendégeinkkel közös kirándulást szerveztünk Apaj- pusztára, Mezőkövesdre, Egerbe, Budapestre, hogy jobban megismerjék értékeinket — mondja Radnics Magdolna. — Ok is, mi is néptáncokat, népdalokat tanultunk, hogy esti rendezvényeinken egymásnak bemutathassuk. A kezdeti megszeppenés után egyre inkább feloldódtunk, és talán soha nem tapasztalt baráti légkörben töltöttük együtt az időt. Nem is gondoltam volna, hogy a rövid együttlét alatt így meg lehet szeretni embereket... Amint megtudom, az is felülmúlta reményeiket, ahogy a baráti kör mára szinte egy nagy családdá forrt össze. Talán mert nem számoltak az erővel, amit búcsúzáskor Becz Miklós valahogy így idéz Illyés Gyulától: Ha valakinek elég nagy a szíve, tudja szeretni családját ő. Ha még van benne hely, akkor városát is, s ha még mindig marad hely, akkor mást vagy másokat is... D. Veszelszky Sára A szigetszentmiklósi 3. számú iskola tanulói kenyeret és sót ajándékoznak Sirkka Seppälänak a búcsúzás estéjén SZÓ — Öregdiák napokat rendez szombaton, december 4-én (este 6 órától) az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium Baráti Kör Egyesülete. A műsort a Forrás Néptánc Együttes ifjúsági csoportja és a gimnázium diákjai biztosítják, s a bevétellel az Érdi Gimnázium Alapítványt szándékoznak támogatni. * „Barangoló” címmel 7-12 éves gyerekeknek szóló közép-európai irodalmi lap jelent meg — tájékoztatott tegnap az egyik szervező, Kolczonay Katalin, az Anyanyelvi konferencia alelnö- ke. A havonta megjelenő újságot a felvidéki, a kárpátaljai, az erdélyi,a vajdasági és a magyar gyereklapok munkatársai közösen jelentetik meg. A Barangolót a régiók gyereklapjainak mellékleteként árulják, csupán Magyarországon és a nyugati országokban teijesztik önálló kiadványként. Az újság 100 ezer példányban jelenik meg, ebből 90 ezer külföldi megrendelés. A többit magyar iskolákhoz juttatják el, ahol a tanárok és a diákok segítségével teijesztik. A „Barangolás” ára 54 forint. * „Mária-ház” címmel idézi fel a századforduló falusi karácsonyainak hangulatát holnap nyíló kamarakiállításán a Néprajzi Múzeum. A Néprajzi Múzeum első alkalommal tárja a nagyközönség elé a gazdagon díszített Má- ria-házakat, gyűjteményének legszebb darabjait. — KÉP Amit osztályostul sutba dobtak A téma összefoglaló ismertetésére Magyarországon még senki sem vállalkozott, de a külföldi szakirodalomban is csak részlegesen ismert. Ezért Gömbös Tamás „A szerzetes- és lovagrendek címerei és viseletéi — az evangélikus és református egyházak jelképei” című munkája hézagpótló mű. Érdekes, hogy a szerző szakmai végzettsége semmilyen kapcsolatban sincs az eygháztörté- nettel — hiszen vegyész — kezdetben öncélúan gyűjtötte (majd két évtizeden át) a szerzetesrendek címereit; felkutatva a történelmi MagyarA Benedek-rend pannonhalmi főapátság címere ország nagyvárosait, eldugott falvait, kis temetőit. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság vezetői, és Kállai István professzor bátorításul és példaképül ajánlotta Bárcsay Oszkárt, a múlt század végén élt hivatásos katonatisztet, aki olyan címertani alapmunkát írt, amely ma is nélkülözhetetlen kézikönyve a történelmi segédtudományok művelőinek. Ugyanúgy dr. Werther Mór orvost, aki a magyar nemzetségek történetét dolgozta fel olyan tudományos pontossággal, hogy munkáját ma is alapműként használják a magyar történelem kutató. Ezek a példák bátorították Gömbös Tamást, és amint lehetett, vállalkozott a könyv megjelentetésére. Annál is inkább, mert a negyven esztendős pártállami időszakban a címertant — nemzetközi nevén heraldika — holmi áltudománynak, a címereket pedig egy levitézlett társadalmi osztály cifra hivalkodásának minősítették, mondván, hogy annak osztályostul együtt a lomtárban a helye. Oda is dobták majd’ fél évszázadra, s ezért a mai harminc-negyven éves nemzedék szinte teljesen tájékozatlan ezen a téren. „A szerzetes- és lovagrendek címerei és viseletéi” most megjelent kötet az evangélikus és református egyházak jelképeit ismerteti. Szól a fogalmak kialakulásáról, megmagyarázza a jelképeket; leírja a történelmi szerzetesrendek alapításának rövid történetét. (A bazilita és bencés renden át a tihanyi és zalavári apátságon keresztül a Keresztény Iskolatestvérekig és az Isteni Igen Társaságig.) Megismertet a lovagrendekkel, a női szerzetes- rendekkel. „A szentek megjelenítése címerekben” című fejezetben pedig részletesen tárgyalja a magyar szenteket. Nagy érdeme a kiadványnak, hogy szerzője rendhagyó módon, sok helyütt — túllépve a heraldika határait —- érdekes legendák, történetek, hagyományok segítségével ismerteti néhány szimbólum eredetét, az egyházművészetben való megjelenítését, ahonnan a címertan is átvette azokat jelképei közé. A rendek történetének ismertetésénél is kiemel olykor egy-egy jellegzetes történelmi eseményt (vagy korszakot), s ezzel az elvont, tudományos témát színessé, érdekessé teszi. / A 204 színes képpel illusztrált kötet különösen érdekes fejezete a rendi visele- tek bemutatása, hiszen ezáltal közelebb kerül egymáshoz a mindennapok embere és a negyvenesztendős elnyomásból lassan újraéledő magyar szerzetesség. Stílusa világos, egyszerű, érthető és közvetlen. Tudományos értékű szakmunkánál ritka; napjainkban különösen időszerű és példa értékű a szerző hazaszeretete, amely áthatja minden gondolatát, át- meg átszövi a kötet minden sorát. A Teliér Kiadó igen szép kötete remélhetőleg eljut majd a határokon túlra is, ahol minden bizonnyal erősíti a magyar történelmi kultúra iránti megbecsülést. Ónody Éva Vasarely-képek Budapesten Vasarely gyűjteményes kiállítás nyílt a napokban a Magyar írószövetség klubhelységében. A rendkívül értékes tárlat, amely holnap még megtekinthető, a zeneművész-író Csepei Tibor műpártolói tevékenységét is dicséri, aki a birtokában lévő Vasarely-képeket a kiállítók rendelkezésére bocsátotta. E párnapos kiállítás már azért is figyelemre méltó, mivel a híres magyar származású művész — alapítványának hozzá nem értő kezelése miatt — nemrég visszaadta valamennyi francia kitüntetését. (Képünkön a művész „Zebrasor” című alkotása látható.)
