Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-02 / 281. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Magyar—Finn Baráti Kör Szigetszentmiklóson Nem csupán nyelvrokonság köt össze Szokásos napi interjúra indultam a szigetszentmiklósi Magyar—Finn Baráti Kör elnökéhez, Becz Miklós körze­ti orvoshoz, hogy két éve működő' egyesületük tevékeny­ségéről kérdezzem. Beszélgetésünket az tette időszerűvé, hogy e baráti kör rendezi szombaton, december 7-én, a hagyományos országos megemlékezést a finn függetlensé­gi nap alkalmából, amelyben negyvenkét hazai testvére­gyesület vesz részt. A nyelvrokonaikkal való kapcsolat- tartásra és kultúrájuk megismertetésére alakult szokvá­nyos társaság helyett azonban valami minőségileg mást ismertem meg a szigetszentmiklósiakban. Már érkezésemkor meglepett, hogy a beszélgetésre időt sza­kított a kör titkára, Soltiné Rad- nics Magdolna könyvtárigazga­tó, és a vezetőség egyik tagja, Török Zsuzsa , iskolaigazgató is (és csak elfoglaltsága miatt ma­radt távol a vezetőségi tagtárs, Szacsvay Zsuzsa doktornő). Lát­hatóan örültek az alkalomnak, hogy a dédelgetett álmukként megvalósult kezdeményezésről vallhatnak — a lap nyilvánossá­ga előtt. A dédelgetett álom A dédelgetett álom egy olyan baráti kör megalapítása volt, ahol a közélet iránt fogékony, művelődni vágyó, gondolkodó emberek összejöhetnek, gondja­ikat, problémáikat megbeszél­hetik, és persze ismereteiket is gazdagíthatják. Amelyet a há­ború előtt virágzó, és az elmúlt rendszerben betiltott számos társadalmi és kulturális egyesü­let lehetővé tett a helyiek szá­mára, és amelyet oly igen nél­külöztek az elmúlt évtizedek során — mondta Török Zsu­zsa. Azonnal kaptak is az alkal­mon, amikor Becz Miklós fel­vetette a Magyar—Finn Baráti Társaság megalapításának ötle­tét. A doktor úr finn tudásának tökéletesítésére iratkozott be a budapesti Kalevala Baráti Kör nyelvtanfolyamára, s az itt szer­zett benyomásai inspirálták egy hasonló társaság megalapí­tására lakóhelyén. — Ismereteink nemcsak a finnekről, hanem saját történel­münkről és kultúránkról is igen hiányosak — mondta Becz Miklós körzeti orvos. — Ezért a nyelvrokonainkat bemutató minden egyes rendezvényün­kön a felmerülő téma magyar vonatkozásairól ugyanúgy be­szélünk. A „Kalevala” fordítá­sának évfordulóján például Ke­resztes László a finnek e nem­zeti eposzáról, lelkészünk, Vil­lányi esperes úr pedig a ma­gyar bibliafordításról beszélt. A finnek Juhannus-napi szoká­sait ismertető előadáson ugyan­akkor a hazai Szentiván-éji szo­kásokról is megemlékeztünk. — Kiterjed-e baráti körük hatása az egész település kultu­rális életére? — kérdeztem. — Kéthavonta megtartott rendezvényeink nyilvánosak. Előfordult, hogy négyszáz ér­deklődőnk is volt. Rendezvé­nyeinkbe igyekszünk bevonni a helyi iskolákat. A Kalevala­esten például felléptek a helyi zeneiskola tagjai. Általános is­kolás és gimnazista színjátszó­ink pedig harmincperces sze­melvényt mutattak be a finn eposzból. A kapcsolatteremtés útjai — Rendezvényeinkre elismert szaktekintélyeket hív meg Becz Miklós a Kalevala Baráti Kör-beli ismeretségei alapján — jegyezte meg Török Zsuzsa. — Legsikeresebb vendégein­ket — legutóbb például Csepre- gi Mártát, az ELTE tanárát, vagy Outi Karankót, az ELTE finn lektorát — felkértük, hogy több száz diákunk számára is­mét tartsák meg előadásaikat. — Hol találkoznak a baráti kör tagjai? Miből tudják fizet­ni rendezvényeiket? — A tágas könyvtárépület szabadon rendelkezésünkre áll Radnics Magdolna jóvoltá­ból, aki egyébként is nélkülöz­hetetlen szerepet vállal a szer­vezésben. A kéthavonta rende­zett esteken túl egyébként minden hétfőn találkozunk, hol többen, hol kevesebben. Ilyenkor egyfajta kaszinózás zajlik, amire legalább annyira szükségünk van, mint az elő­adásokra. Beszélgetőtársaim lelkese­dése csak fokozódik, amikor finnországi kapcsolataikról tu­dakozódom. Majd egyéves le­velezést követően tavaly vég­re náluk járt Haukipudas vá­ros küldöttsége, élükön pol­gármesterükkel. Azonnal bará­tokra leltek egymásban, amit testvérvárosi szerződés aláírá­sa követett. Idén tavasszal hu­szonnyolc finn iskolást láttak vendégül a polgármester fele­ségének, Sirkka Seppälä tanár­nőnk a vezetésével. Decem­berben pedig a baráti kör ti­zenhét tagja látogat az észak­finnországi testvárvárosba. Akinek elég nagy a szíve... — Vendégeinkkel közös ki­rándulást szerveztünk Apaj- pusztára, Mezőkövesdre, Egerbe, Budapestre, hogy job­ban megismerjék értékeinket — mondja Radnics Magdol­na. — Ok is, mi is néptánco­kat, népdalokat tanultunk, hogy esti rendezvényeinken egymásnak bemutathassuk. A kezdeti megszeppenés után egyre inkább feloldódtunk, és talán soha nem tapasztalt bará­ti légkörben töltöttük együtt az időt. Nem is gondoltam volna, hogy a rövid együttlét alatt így meg lehet szeretni embereket... Amint megtudom, az is fe­lülmúlta reményeiket, ahogy a baráti kör mára szinte egy nagy családdá forrt össze. Ta­lán mert nem számoltak az erővel, amit búcsúzáskor Becz Miklós valahogy így idéz Illyés Gyulától: Ha vala­kinek elég nagy a szíve, tudja szeretni családját ő. Ha még van benne hely, akkor városát is, s ha még mindig marad hely, akkor mást vagy máso­kat is... D. Veszelszky Sára A szigetszentmiklósi 3. számú iskola tanulói kenyeret és sót ajándékoznak Sirkka Seppälänak a búcsúzás estéjén SZÓ — Öregdiák napokat rendez szombaton, december 4-én (este 6 órától) az érdi Vörös­marty Mihály Gimnázium Baráti Kör Egyesülete. A műsort a Forrás Néptánc Együttes ifjúsági csoportja és a gimnázium diákjai biz­tosítják, s a bevétellel az Érdi Gimnázium Alapít­ványt szándékoznak támo­gatni. * „Barangoló” címmel 7-12 éves gyerekeknek szóló kö­zép-európai irodalmi lap je­lent meg — tájékoztatott tegnap az egyik szervező, Kolczonay Katalin, az Anya­nyelvi konferencia alelnö- ke. A havonta megjelenő új­ságot a felvidéki, a kárpátal­jai, az erdélyi,a vajdasági és a magyar gyereklapok mun­katársai közösen jelentetik meg. A Barangolót a régiók gyereklapjainak melléklete­ként árulják, csupán Ma­gyarországon és a nyugati országokban teijesztik önál­ló kiadványként. Az újság 100 ezer példányban jelenik meg, ebből 90 ezer külföldi megrendelés. A többit ma­gyar iskolákhoz juttatják el, ahol a tanárok és a diákok segítségével teijesztik. A „Barangolás” ára 54 forint. * „Mária-ház” címmel idézi fel a századforduló falusi ka­rácsonyainak hangulatát hol­nap nyíló kamarakiállításán a Néprajzi Múzeum. A Nép­rajzi Múzeum első alkalom­mal tárja a nagyközönség elé a gazdagon díszített Má- ria-házakat, gyűjteményé­nek legszebb darabjait. — KÉP Amit osztályostul sutba dobtak A téma összefoglaló ismerte­tésére Magyarországon még senki sem vállalkozott, de a külföldi szakirodalomban is csak részlegesen ismert. Ezért Gömbös Tamás „A szerzetes- és lovagrendek cí­merei és viseletéi — az evan­gélikus és református egyhá­zak jelképei” című munkája hézagpótló mű. Érdekes, hogy a szerző szakmai vég­zettsége semmilyen kapcso­latban sincs az eygháztörté- nettel — hiszen vegyész — kezdetben öncélúan gyűjtöt­te (majd két évtizeden át) a szerzetesrendek címereit; fel­kutatva a történelmi Magyar­A Benedek-rend pannon­halmi főapátság címere ország nagyvárosait, eldu­gott falvait, kis temetőit. A Magyar Heraldikai és Genea­lógiai Társaság vezetői, és Kállai István professzor báto­rításul és példaképül ajánlot­ta Bárcsay Oszkárt, a múlt század végén élt hivatásos katonatisztet, aki olyan cí­mertani alapmunkát írt, amely ma is nélkülözhetetlen kézikönyve a történelmi se­gédtudományok művelőinek. Ugyanúgy dr. Werther Mór orvost, aki a magyar nemzet­ségek történetét dolgozta fel olyan tudományos pontosság­gal, hogy munkáját ma is alapműként használják a ma­gyar történelem kutató. Ezek a példák bátorították Gömbös Tamást, és amint le­hetett, vállalkozott a könyv megjelentetésére. Annál is in­kább, mert a negyven eszten­dős pártállami időszakban a címertant — nemzetközi ne­vén heraldika — holmi áltu­dománynak, a címereket pe­dig egy levitézlett társadalmi osztály cifra hivalkodásának minősítették, mondván, hogy annak osztályostul együtt a lomtárban a helye. Oda is dobták majd’ fél évszázadra, s ezért a mai harminc-negy­ven éves nemzedék szinte tel­jesen tájékozatlan ezen a té­ren. „A szerzetes- és lovagren­dek címerei és viseletéi” most megjelent kötet az evangélikus és református egyházak jelképeit ismerteti. Szól a fogalmak kialakulásá­ról, megmagyarázza a jelké­peket; leírja a történelmi szerzetesrendek alapításának rövid történetét. (A bazilita és bencés renden át a tihanyi és zalavári apátságon keresz­tül a Keresztény Iskolatestvé­rekig és az Isteni Igen Társa­ságig.) Megismertet a lovag­rendekkel, a női szerzetes- rendekkel. „A szentek meg­jelenítése címerekben” című fejezetben pedig részletesen tárgyalja a magyar szenteket. Nagy érdeme a kiadvány­nak, hogy szerzője rendha­gyó módon, sok helyütt — túllépve a heraldika határait —- érdekes legendák, történe­tek, hagyományok segítségé­vel ismerteti néhány szimbó­lum eredetét, az egyházmű­vészetben való megjeleníté­sét, ahonnan a címertan is át­vette azokat jelképei közé. A rendek történetének ismer­tetésénél is kiemel olykor egy-egy jellegzetes történel­mi eseményt (vagy korsza­kot), s ezzel az elvont, tudo­mányos témát színessé, érde­kessé teszi. / A 204 színes képpel il­lusztrált kötet különösen ér­dekes fejezete a rendi visele- tek bemutatása, hiszen ezál­tal közelebb kerül egymás­hoz a mindennapok embere és a negyvenesztendős elnyo­másból lassan újraéledő ma­gyar szerzetesség. Stílusa világos, egyszerű, érthető és közvetlen. Tudo­mányos értékű szakmunká­nál ritka; napjainkban külö­nösen időszerű és példa érté­kű a szerző hazaszeretete, amely áthatja minden gondo­latát, át- meg átszövi a kötet minden sorát. A Teliér Ki­adó igen szép kötete remél­hetőleg eljut majd a határo­kon túlra is, ahol minden bi­zonnyal erősíti a magyar tör­ténelmi kultúra iránti megbe­csülést. Ónody Éva Vasarely-képek Budapesten Vasarely gyűjteményes kiállítás nyílt a napokban a Ma­gyar írószövetség klubhelységében. A rendkívül érté­kes tárlat, amely holnap még megtekinthető, a zenemű­vész-író Csepei Tibor műpártolói tevékenységét is di­cséri, aki a birtokában lévő Vasarely-képeket a kiállí­tók rendelkezésére bocsátotta. E párnapos kiállítás már azért is figyelemre méltó, mivel a híres magyar származású művész — alapítványának hozzá nem értő kezelése miatt — nemrég visszaadta valamennyi fran­cia kitüntetését. (Képünkön a művész „Zebrasor” című alkotása látható.)

Next

/
Thumbnails
Contents